Back to top

Talajművelési ABC (VIII.): magágykészítés

Hogyan készítsük elő a talajt a vetésre? Mik a magággyal szembeni követelmények? Milyen eszközökkel lehet elérni a legjobb eredményt a különböző tulajdonságú talajokon? Többek közt ezekre a kérdésekre talál választ Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvének most közreadott részéből.

Magágy

A növény szaporítóanyagának csírázását, egyöntetű kelését segítő, magágykészítő géppel (kombinátor, kompaktor stb.) vagy művelő- és vetőgéppel cél szerint alakított talajréteg. A magágy mélységét a vetőmag (szaporítóanyag) méretéhez és a talaj adott nedvességtartalmához szükséges igazítani.

Magágykészítés

A talaj előkészítése a vetésre, a megelőző műveletekkel kialakult talajállapot alakítása a vetőgép lehetőségeihez.

Az apró magvú növények kivételével a vetés mélységében aprómorzsás (0,25–2,5 mm), a felszínen a morzsás (2,5–10,0 mm frakciók), kisebb-nagyobb (10–20 mm) rögökkel váltakozó állapot alakítandó ki (1. fotó). A vetőmagot körülvevő talajréteg aprózottsága szárazságban is fontos. A felszíni kisebb-nagyobb rögök között a csapadék előbb ehhez a réteghez jut le, így egyenletesen nedvesedik át. A felszínen lévő rögök porhanyulása hatékonyabb, ha a nedvesség alulról is segíti ezt a folyamatot.

A magággyal szembeni követelmények:

• Segítse elő a magvak, szaporítóanyagok gyors csírázását, egyenletes kelését, ugyanúgy a növényvédő szerek, a starter trágyák hatékonyságát.

• Minél kevesebb talajmozgatással, porosítással, taposással alakítsák ki.

• Táblaszinten kiegyenlített nedvességű, nyirkos állapotú legyen.

• Táblaszinten azonos mélységű legyen.

1. fotó: Jó magágy, túlművelés nélkül
1. fotó: Jó magágy, túlművelés nélkül
• A magágyalap, amelyre a vetőmag kerül, tömörebb, de nem lehet túl tömör vagy vastag.• Az aprómorzsák a mag körüli rétegbe kerüljenek (a magágykészítő gépek e célra alkalmasak, (1. fotó).

• A vetősorok között a talaj kisebb rögökkel váltakozóan legyen morzsás (érdes, 2. fotó). Talajvédelmi érdek, hogy a szél ne hordja el könnyen, a csapadék lehetőleg ne iszapolja el.

• Vetés után a talajt a magvak fölött vissza kell tömöríteni.

• Gyommentes legyen, nem jó, ha a kelő növény gyomokkal versenyez.

2. fotó: Bevetett talaj, védő felszínnel (napraforgó-elővetemény, kultivátoros alapművelés)
2. fotó: Bevetett talaj, védő felszínnel (napraforgó-elővetemény, kultivátoros alapművelés)
• A magágyalap alatt lévő réteg állapota kellően lazult maradjon (nedves talajon e cél nem sikerül), ne akadályozza a gyökérzet fejlődését.

Magágyhibák az alapművelés, az elmunkálás és a magágykészítés során keletkeznek.

Tipikus hibák:

• A talaj a vetés mélységéig kiszáradt, ezen felül elporosított (nyár végi, őszi vetés esetén gyakori).

• A vetéskor elporosított felszín eliszapolódása, majd kérgesedése a felszáradással egy időben (3. fotó).

• A felső 10–15 centiméter kellően laza, alatta túl tömör (ha az őszi alapművelés tavaszi elmunkálását nedves talajon végzik).

• A magágyalap vastag és tömör, nem ad esélyt a növények mélyebb gyökerezésére (nedves talajon gyakori kár, 4. fotó).

• A talaj túl laza, nincs magágyalap, a vetőmagok eltérő mélységre kerülnek.

• A magágyalap eltérő mélységű és tömörségű (az alapművelő és a magágykészítő gép is változó mélységben járt).

• A mag körüli réteg eltérő nedvességű és aprózottságú (következménye az úgynevezett „lépcsős” kelés).

• A magágy felszíne túltömörített (oka a nedves talajba vetés), eliszapolódott, repedezett, a talaj levegőtlen és hideg (különösen tavasszal tipikus).

• A magágy túl sekély vagy túl mély a magmérethez és a talaj adott nedvességéhez mérten.

• A nedves talajba vetéskor elkent magárok kiszáradva mélyen berepedezik (5. fotó).

Nehezen művelhető, kötött talajokon a felszín gyakran rögös marad, de ha a magágyréteg kellően aprózott és nyirkos, jól alakulhat a kelés (6. fotó). Az ilyen körülményeket inkább az őszi gabonák tűrik.

7. fotó: Nehéz magágykészítő (elmunkáló) első elemei: simító henger, porhanyító késsor
7. fotó: Nehéz magágykészítő (elmunkáló) első elemei: simító henger, porhanyító késsor
Adott esetben nehéz dönteni arról, szükséges-e újabb menet és abból milyen előny származik. A gyors csírázást és kelést olyan talajállapot segíti elő, amelyben a nedvesség-, levegő- és hőforgalom kedvező. Olyan módszert, eszközt kell választani, amellyel a jó kelés körülményei kevés beavatkozással, a talajszerkezet károsítása nélkül, költségkímélően valósíthatók meg. A vetéstől külön menetes magágykészítés. A vetésre alkalmas talajállapot létrehozása a vetéstől külön menetben, a lazítást, a porhanyítást, az egyengetést és a tömörítést egyidejűleg végző eszközzel. Az őszi és tavaszi vetési idény a növények, a talaj alakíthatósága, nedvessége szerint is eltérő, a gépeket a jó magágyminőségre megfelelés alapján kell jól kiválasztani. Szempont az is, hogy az adott eljárás vagy eszköz javítja vagy rontja az alapműveléssel, vagy elmunkálással kialakult állapotot.

A magágykészítés eszközei (kombinátor, kompaktor) több műveletet – lazítás, porhanyítás, keverés, egyengetés, tömörítés – egyidejűleg végző gépkombinációk, pl. simító, kultivátor és hengerborona kombináció, hengerboronával egybeépített ásóborona, a talajhajtású forgóelem, simító és hengerborona kombinációja.

A lazító, porhanyító, tömörítő eszközök közül nyirkos, rögösebb talajra alkalmas a simító-, kultivátor- és hengerelemekből épített kompaktor (7. fotó). Kötött talajra is való, erőteljesebb tömörítő hatása révén jobb munkát ad az egyszerű kombinátornál. A nehéz kompaktor nedves talajra nem való, mivel a vetés mélységében a kívántnál nagyobb mértékben tömörít.

Nyirkos, közel egyenletes talajra a kombinátor (8. fotó) alkalmas. Maradványos talajra a keverést javító forgóelemes kombinátor ajánlható, amely a szerkezetkímélésnek is eleget tesz, bár a keverőmunka hatékonyságát a nagyobb rögök rontják. A forgóborona a rögös és csak kissé száraz talajon hatékonyabb. Az ásóborona jó elmunkálás-minőség esetén lesz hasznos. Az egyszerű fogas nyirkos talajon, legfeljebb kényszerűségből használható.

Nedves talajon legkisebb kár a henger nélküli magágykészítő nyomán (9., 10. fotó) keletkezik; a nagyobb frakciókat tömörítés, gyúrás és kenés nélkül porhanyítja. A forgóelemes kombinátor ugyancsak kíméletesen porhanyít, s nem érzékeny a tarlómaradványokra.

Meggondolandó: A magágykészítés energiaigényét a talaj nedvességtartalmához való alkalmazkodás elmaradása, a szükségesnél mélyebb képzése vagy a megismételt beavatkozások növelik. Az előbbiek oka a szakszerűtlenség, az utóbbié az alapművelés rosszabb minősége lehet.

Magágykészítés és vetés egy menetben

A növény igényének és a termőhelyi körülményeknek megfelelő mélységű és módú (forgatásos vagy forgatás nélküli) alapműveléssel, az alapműveléssel egy menetben részleges elmunkálással előkészített talajon, erre szolgáló kombinált géppel magágykészítés és vetés, egyúttal a bevetett talaj felszínének megfelelő kiképzése. A vetést nehezítő körülményeket – gyomok, kártevők, tarlómaradványok – a tarlóműveléskor és az alapműveléskor ajánlatos enyhíteni. Előnyt ad, ha az alapműveléssel egy menetben a talaj felszínét közel egyenletesre munkálják, különösen száraz körülmények között.

A gépkombináció magágykészítő egysége alapművelés utáni körülményekhez igazodva rögrendező, porhanyító (lehet kultivátor, forgó- vagy lengőborona, síktárcsa, 11. fotó), egyengető és a vetés mélységében tömörítő elemet foglal magába. A vetőegység tarlómaradványos talajokra dupla- vagy triplatárcsás nyitócsoroszlyát (feladata a tarlómaradványok átvágása és a beállítás szerinti mélységben vetőbarázda kiképzése), a magtartályt, a vetőelemet, a magvezető csövet,

12. fotó: Talajvédelmi célú felszínérdesítés vetéskor
12. fotó: Talajvédelmi célú felszínérdesítés vetéskor
és végül a tömörítő és felszínérdesítő elemet tartalmazza. A tömörítő elem a talajt nyomja a magvakhoz, a felszínérdesítő pálcás boronasora a hengerek nyomán maradt sima felszínt bolygatja, hogy később az ne iszapolódjon vagy cserepesedjen (12. fotó). A gépkombinációk művelőnyomos technológiának megfelelő felszereltséggel, starter trágya és talajfertőtlenítő szert kijuttató egységgel is rendelkezhetnek.

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/14 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Légzőszervi betegségek számokban

A nagyüzemi tenyész- és árutojás-termelő állományokban, de különösen a brojler- és hízópulyka-állományokban a Mycoplasma gallisepticum és Mycoplasma synoviae fertőzése mind világszerte, mind Magyarországon még ma is az egyik legsúlyosabb és legköltségesebb betegségnek tekinthető.

Ellés utáni méhelváltozások

Az optimális két ellés közötti időszak (< 400 nap) elérése érdekében fontos, hogy a méh ellés utáni elváltozásainak korai diagnózisát, gyógykezelését és megelőzését megtegyük, valamint a betegségek szaporodásbiológiai és laktációs teljesítményre gyakorolt hatását az adott gazdaságban folyamatosan vizsgáljuk.

A napelemes öntözéssel kapcsolatban végzett kutatást az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új kutatása szerint a napenergiával működtetett öntözőrendszerek komoly előrelépést jelenthetnek a fenntartható vízhasználat növelése érdekében. A jelentés kiemeli, hogy az ezen elv alapján működő öntözőrendszerek megfizethető technológiát jelenthetnek a fejlődő országok kis- és nagyüzemi gazdálkodói számára.

Talajművelési ABC (XI.): növényi sorrend, talajművelés, talajjavítás

A növények az utónövény termésére és termesztéstechnológiai eljárásaira gyakorolt hatásuk alapján is rangsorolhatók. Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvéből ezúttal is alapvető fontosságú tanácsok közül válogattunk - ezúton is megköszönve a szerző és a kiadó hozzájárulását.

A tehenészeti veszteségek mérséklésének lehetőségei (II.)

A hatvanas évekhez képest megduplázódott a holstein-fríz állományok tejtermelése. Ugyanakkor a tejelő tehenek szaporodásbiológiai teljesítménye drámaian csökkent. Cikkünk második részében a szaporodásbiológiai menedzsment számára hasznos információkat osztanak meg szerzőink.

Talajművelési ABC (X.): Mit kell tudni a direktvetésről?

A művelés nélküli termesztést napjainkban nagy érdeklődés kíséri (pro és kontra). A közelmúltban jelent meg Birkás Márta Talajművelési ABC című könyve. Ezúton is megköszönve a szerző és a kiadó hozzájárulását, hetente válogatunk a könyv címszavai és tanácsai közül. Ezúttal a direktvetéssel ismerkedhetünk meg.

Érdemes vakcinázni a sertések 1-es típusú parvovírusa ellen

A sertések 1-es típusú parvovírusa (porcine parvovírus 1 – PPV1) jelentős veszteségeket elsősorban az intenzíven tartott, korán tenyésztésbe fogott, nagyüzemi sertéstenyészetekben okoz. Főként az első vemhességük idején fertőződött kocasüldők szaporodásbiológiai rendellenességekben megnyilvánuló (pl. halvaszületés, mumifikáció) és a kocák visszaivarzását okozó betegsége.

Talajművelési ABC (IX.): vetés

A vetés módját meghatározhatja, hogy milyen művelési rendszerrel dolgozunk. Fontos, hogy vetéskor ne romoljon a talaj kialakult állapota - ha sikerül rajta javítani, az mindenképpen előnyös. Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvének a vetésről szóló részét tesszük közzé.

A tehenészeti veszteségek mérséklésének lehetőségei (I.)

A nagyobb tejtermelésre irányuló sikeres genetikai szelekció által a '60-as évekhez képest az Egyesült Államokban közel megduplázódott a holstein-fríz állományok tejtermelése, és ma már eléri az évi 11 ezer kilogrammot. Hasonló javulás következett be hazánkban is. Eközben a tehenek szaporodásbiológiai teljesítménye csökkent: nőtt az üresen álló napok és az egy vemhesülésre jutó termékenyítések száma is.

Megvan hazánkból ki dolgozik a nemzetközi talajinformációs rendszer kialakításán

A Földművelésügyi Minisztérium felkérte az MTA ATK TAKI-t, hogy hivatalosan képviselje Magyarországot a talajinformációs intézetek nemzetközi szervezetében. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete keretében működő Európai Talajpartnerség Tóth Gergelyt, az intézet tudományos tanácsadóját választotta a szervezet kutatási és fejlesztési pillérének társelnökévé.