Back to top

Talajművelési ABC (VIII.): magágykészítés

Hogyan készítsük elő a talajt a vetésre? Mik a magággyal szembeni követelmények? Milyen eszközökkel lehet elérni a legjobb eredményt a különböző tulajdonságú talajokon? Többek közt ezekre a kérdésekre talál választ Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvének most közreadott részéből.

Magágy

A növény szaporítóanyagának csírázását, egyöntetű kelését segítő, magágykészítő géppel (kombinátor, kompaktor stb.) vagy művelő- és vetőgéppel cél szerint alakított talajréteg. A magágy mélységét a vetőmag (szaporítóanyag) méretéhez és a talaj adott nedvességtartalmához szükséges igazítani.

Magágykészítés

A talaj előkészítése a vetésre, a megelőző műveletekkel kialakult talajállapot alakítása a vetőgép lehetőségeihez.

Az apró magvú növények kivételével a vetés mélységében aprómorzsás (0,25–2,5 mm), a felszínen a morzsás (2,5–10,0 mm frakciók), kisebb-nagyobb (10–20 mm) rögökkel váltakozó állapot alakítandó ki (1. fotó). A vetőmagot körülvevő talajréteg aprózottsága szárazságban is fontos. A felszíni kisebb-nagyobb rögök között a csapadék előbb ehhez a réteghez jut le, így egyenletesen nedvesedik át. A felszínen lévő rögök porhanyulása hatékonyabb, ha a nedvesség alulról is segíti ezt a folyamatot.

A magággyal szembeni követelmények:

• Segítse elő a magvak, szaporítóanyagok gyors csírázását, egyenletes kelését, ugyanúgy a növényvédő szerek, a starter trágyák hatékonyságát.

• Minél kevesebb talajmozgatással, porosítással, taposással alakítsák ki.

• Táblaszinten kiegyenlített nedvességű, nyirkos állapotú legyen.

• Táblaszinten azonos mélységű legyen.

1. fotó: Jó magágy, túlművelés nélkül
1. fotó: Jó magágy, túlművelés nélkül
• A magágyalap, amelyre a vetőmag kerül, tömörebb, de nem lehet túl tömör vagy vastag.• Az aprómorzsák a mag körüli rétegbe kerüljenek (a magágykészítő gépek e célra alkalmasak, (1. fotó).

• A vetősorok között a talaj kisebb rögökkel váltakozóan legyen morzsás (érdes, 2. fotó). Talajvédelmi érdek, hogy a szél ne hordja el könnyen, a csapadék lehetőleg ne iszapolja el.

• Vetés után a talajt a magvak fölött vissza kell tömöríteni.

• Gyommentes legyen, nem jó, ha a kelő növény gyomokkal versenyez.

2. fotó: Bevetett talaj, védő felszínnel (napraforgó-elővetemény, kultivátoros alapművelés)
2. fotó: Bevetett talaj, védő felszínnel (napraforgó-elővetemény, kultivátoros alapművelés)
• A magágyalap alatt lévő réteg állapota kellően lazult maradjon (nedves talajon e cél nem sikerül), ne akadályozza a gyökérzet fejlődését.

Magágyhibák az alapművelés, az elmunkálás és a magágykészítés során keletkeznek.

Tipikus hibák:

• A talaj a vetés mélységéig kiszáradt, ezen felül elporosított (nyár végi, őszi vetés esetén gyakori).

• A vetéskor elporosított felszín eliszapolódása, majd kérgesedése a felszáradással egy időben (3. fotó).

• A felső 10–15 centiméter kellően laza, alatta túl tömör (ha az őszi alapművelés tavaszi elmunkálását nedves talajon végzik).

• A magágyalap vastag és tömör, nem ad esélyt a növények mélyebb gyökerezésére (nedves talajon gyakori kár, 4. fotó).

• A talaj túl laza, nincs magágyalap, a vetőmagok eltérő mélységre kerülnek.

• A magágyalap eltérő mélységű és tömörségű (az alapművelő és a magágykészítő gép is változó mélységben járt).

• A mag körüli réteg eltérő nedvességű és aprózottságú (következménye az úgynevezett „lépcsős” kelés).

• A magágy felszíne túltömörített (oka a nedves talajba vetés), eliszapolódott, repedezett, a talaj levegőtlen és hideg (különösen tavasszal tipikus).

• A magágy túl sekély vagy túl mély a magmérethez és a talaj adott nedvességéhez mérten.

• A nedves talajba vetéskor elkent magárok kiszáradva mélyen berepedezik (5. fotó).

Nehezen művelhető, kötött talajokon a felszín gyakran rögös marad, de ha a magágyréteg kellően aprózott és nyirkos, jól alakulhat a kelés (6. fotó). Az ilyen körülményeket inkább az őszi gabonák tűrik.

7. fotó: Nehéz magágykészítő (elmunkáló) első elemei: simító henger, porhanyító késsor
7. fotó: Nehéz magágykészítő (elmunkáló) első elemei: simító henger, porhanyító késsor
Adott esetben nehéz dönteni arról, szükséges-e újabb menet és abból milyen előny származik. A gyors csírázást és kelést olyan talajállapot segíti elő, amelyben a nedvesség-, levegő- és hőforgalom kedvező. Olyan módszert, eszközt kell választani, amellyel a jó kelés körülményei kevés beavatkozással, a talajszerkezet károsítása nélkül, költségkímélően valósíthatók meg. A vetéstől külön menetes magágykészítés. A vetésre alkalmas talajállapot létrehozása a vetéstől külön menetben, a lazítást, a porhanyítást, az egyengetést és a tömörítést egyidejűleg végző eszközzel. Az őszi és tavaszi vetési idény a növények, a talaj alakíthatósága, nedvessége szerint is eltérő, a gépeket a jó magágyminőségre megfelelés alapján kell jól kiválasztani. Szempont az is, hogy az adott eljárás vagy eszköz javítja vagy rontja az alapműveléssel, vagy elmunkálással kialakult állapotot.

A magágykészítés eszközei (kombinátor, kompaktor) több műveletet – lazítás, porhanyítás, keverés, egyengetés, tömörítés – egyidejűleg végző gépkombinációk, pl. simító, kultivátor és hengerborona kombináció, hengerboronával egybeépített ásóborona, a talajhajtású forgóelem, simító és hengerborona kombinációja.

A lazító, porhanyító, tömörítő eszközök közül nyirkos, rögösebb talajra alkalmas a simító-, kultivátor- és hengerelemekből épített kompaktor (7. fotó). Kötött talajra is való, erőteljesebb tömörítő hatása révén jobb munkát ad az egyszerű kombinátornál. A nehéz kompaktor nedves talajra nem való, mivel a vetés mélységében a kívántnál nagyobb mértékben tömörít.

Nyirkos, közel egyenletes talajra a kombinátor (8. fotó) alkalmas. Maradványos talajra a keverést javító forgóelemes kombinátor ajánlható, amely a szerkezetkímélésnek is eleget tesz, bár a keverőmunka hatékonyságát a nagyobb rögök rontják. A forgóborona a rögös és csak kissé száraz talajon hatékonyabb. Az ásóborona jó elmunkálás-minőség esetén lesz hasznos. Az egyszerű fogas nyirkos talajon, legfeljebb kényszerűségből használható.

Nedves talajon legkisebb kár a henger nélküli magágykészítő nyomán (9., 10. fotó) keletkezik; a nagyobb frakciókat tömörítés, gyúrás és kenés nélkül porhanyítja. A forgóelemes kombinátor ugyancsak kíméletesen porhanyít, s nem érzékeny a tarlómaradványokra.

Meggondolandó: A magágykészítés energiaigényét a talaj nedvességtartalmához való alkalmazkodás elmaradása, a szükségesnél mélyebb képzése vagy a megismételt beavatkozások növelik. Az előbbiek oka a szakszerűtlenség, az utóbbié az alapművelés rosszabb minősége lehet.

Magágykészítés és vetés egy menetben

A növény igényének és a termőhelyi körülményeknek megfelelő mélységű és módú (forgatásos vagy forgatás nélküli) alapműveléssel, az alapműveléssel egy menetben részleges elmunkálással előkészített talajon, erre szolgáló kombinált géppel magágykészítés és vetés, egyúttal a bevetett talaj felszínének megfelelő kiképzése. A vetést nehezítő körülményeket – gyomok, kártevők, tarlómaradványok – a tarlóműveléskor és az alapműveléskor ajánlatos enyhíteni. Előnyt ad, ha az alapműveléssel egy menetben a talaj felszínét közel egyenletesre munkálják, különösen száraz körülmények között.

A gépkombináció magágykészítő egysége alapművelés utáni körülményekhez igazodva rögrendező, porhanyító (lehet kultivátor, forgó- vagy lengőborona, síktárcsa, 11. fotó), egyengető és a vetés mélységében tömörítő elemet foglal magába. A vetőegység tarlómaradványos talajokra dupla- vagy triplatárcsás nyitócsoroszlyát (feladata a tarlómaradványok átvágása és a beállítás szerinti mélységben vetőbarázda kiképzése), a magtartályt, a vetőelemet, a magvezető csövet,

12. fotó: Talajvédelmi célú felszínérdesítés vetéskor
12. fotó: Talajvédelmi célú felszínérdesítés vetéskor
és végül a tömörítő és felszínérdesítő elemet tartalmazza. A tömörítő elem a talajt nyomja a magvakhoz, a felszínérdesítő pálcás boronasora a hengerek nyomán maradt sima felszínt bolygatja, hogy később az ne iszapolódjon vagy cserepesedjen (12. fotó). A gépkombinációk művelőnyomos technológiának megfelelő felszereltséggel, starter trágya és talajfertőtlenítő szert kijuttató egységgel is rendelkezhetnek.

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/14 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Talajművelési ABC – Tarlóápolás

Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvből szemlézünk, ezúttal a nyári aratás befejezéséhez közeledve a tarlógondozás és -ápolás kerül a fókuszba.

Klímaváltozási stratégiák: több figyelmet érdemelne a talaj

Miközben a klímaváltozás megvámolja a mezőgazdaságot, a földhasználat pedig a bolygó felmelegedését segíti elő, a döntéshozók klímastratégiájában még mindig csekély figyelem jut a talajoknak.

Egészségesek az iskolakerti talajok

2017 végétől 2018 elejéig immár harmadik alkalommal zajlottak le sikeresen az Iskolakert-hálózat kertjeinek talajvizsgálatai. A Nébih tanakajdi laboratóriumának szakemberei 9 iskolakert 2-2 talajmintáját analizálták. Az iskolakertek egyéni kiértékelést és javaslatokat is kapnak a talajjal kapcsolatos további teendőikről.

Világszerte csökken a földek termékenysége

A talajromlás jelenleg a földterületek több mint 75 százalékát érinti, 2050-re ez 90 százalékra nő - derül ki az Európai Bizottság tudományos szolgálata és tudásközpontja által közzétett, az elsivatagosodást bemutató világatlasz új kiadásából. 2050-re a szűkös talajerőforrásokból eredő problémák akár 700 millió embert is arra kényszeríthetnek, hogy elhagyják lakóhelyüket.

A talajtól a ritka fotós pillanatokig

Limp Tibor családi indíttatásból lett erdész, édesapja mai napig aktívan dolgozik egy társerdőgazdaságnál. Mint bevallja, az orvosi tanulmányoktól egy gimnáziumi biológia órán végignézett boncolás tartotta vissza. Ma nem csak a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének műszaki vezetője, de elismert talajtani szakember, a bálványfa elleni küzdelem élharcosa és elkötelezett természetfotós.

Búzatermesztésünk feladatai

A búza a magyar növénytermesztés meghatározó ágazata. Eredményessége alapvetően befolyásolja a legtöbb üzem gazdálkodásának hatékonyságát. A magyar búzatermesztés legfőbb jellemzője az állandó változás.

Hogyan lesz a vörösiszapból termőföld?

Egy új technológián dolgoznak Ausztráliában, melynek segítségével a mérgező vörösiszapot hasznosítható talajjá lehet alakítani. Ezzel megoldódna a zagytárolók drága rehabilitálásának problémája.

Olvastak, szavaztak és nyertek!

Februárban hirdettük meg a Magyar Mezőgazdaság első főszerkesztőjének nevével fémjelzett Adorján János-díjat. A díjat lapunk külső szerzői kaphatják meg, és erről olvasóink döntenek. A szavazatot leadók sem maradnak ajándék nélkül, közöttük havonta kisorsoljuk egy mezőgazdasági gép méretarányos makettjét a KITE Zrt. és az Axiál Kft. jóvoltából.

Légzőszervi betegségek számokban

A nagyüzemi tenyész- és árutojás-termelő állományokban, de különösen a brojler- és hízópulyka-állományokban a Mycoplasma gallisepticum és Mycoplasma synoviae fertőzése mind világszerte, mind Magyarországon még ma is az egyik legsúlyosabb és legköltségesebb betegségnek tekinthető.

Ellés utáni méhelváltozások

Az optimális két ellés közötti időszak (< 400 nap) elérése érdekében fontos, hogy a méh ellés utáni elváltozásainak korai diagnózisát, gyógykezelését és megelőzését megtegyük, valamint a betegségek szaporodásbiológiai és laktációs teljesítményre gyakorolt hatását az adott gazdaságban folyamatosan vizsgáljuk.