A kappanozás elmaradhatatlan része volt, hogy az ivartalanítás során a növendék kakasoknak taréját kétfelől spiccbe vágták. Az őszi magkakas kiválasztásánál mindig a szép nagy fűrésztarajú példányt részesítették előnyben.
Az ivartalanítást már fiatalon elsajátították a lányok, asszonyok. Ezt a kisebb műtétet mindig az esti órákban végezték, akkorra már a legyek elcsendesedtek, és a sebhelyek is másnapra behegedtek. Természetesen megfelelő sebfertőtlenítőt is alkalmaztak, nem is akármilyet: tiszta birkafaggyúval kevert akácfahamut, így a sebek reggelre már alig látszottak. A fejlett, erős kiskakasokból ritkán volt elhullás.
Tudjuk azt, hogy a kappan húsa sokkal ízletesebb, puhább, mint a tyúké vagy a kakasé egyéves korára. A kappanhús korábban is fejedelmi étek volt.
A másik előnye a kappannak, hogy nagyon jól tudja helyettesíteni a kotlókat naposcsibék nevelésére és vezetésére. Ugyanúgy eltakarja és maga alá szedi a csibéket, mint a kotlós, de míg a tyúk 18-20 csibét takar el, addig egy kappan 25-28 csibét is felnevel, és három-négy hónapos korukig őrzi őket. A szabadban tartott csibéket féltve védelmezi, nem ijed meg a kisebb ragadozóktól sem. Erős támadó szárnycsapásaival elriasztja és megóvja őket akár a macskától, görénytől, kisebb kutyától is.
A kappan hangja, miután ivartalanítva van, megváltozik. A csibéket kotyogó hangon hívja maga köré. Ivartalanítás után a kappan már nem kukorékol – amely kappant kukorékolni halljuk, azt nem sikerült ivartalanítani, és az nem jó csibenevelőnek sem.
A naposcsibéket mindig az esti órákban rakták a kappan alá, sötétedéskor. Fél órával azelőtt, hogy a csibéket alárakták, a kappannak 2-4 darab meggymag nagyságú, alkoholba beáztatott száraz kenyeret adtak a szájába. Ezt a madár minden ellenállás nélkül lenyelte, és fél óra múlva már igazi nevelőszülővé vált. Egy jól bevált kappan 3-4 évig is megbízható nevelőszülő tud lenni.
Az írás Tóth Sándornak a Kistermelők Lapjában megjelent cikke alapján készült.