Back to top

Vénusz könnyei, a szellőrózsák

A virág kelyhében kis tündérek ülnek, akik eső ellen fehér lepelbe burkolóznak, mondják egyes népek. Az ókori görögök szerint pedig Anemos, a szél kora tavasszal előreküldi a jöttét jelző hírnökeit. De az is lehet, hogy az erdők alján barangoló, Adoniszt sirató Vénusz könnyei váltak apró virágokká. Talán már mindenki kitalálta, hogy a szellőrózsákról szeretnék szólni.

A boglárkafélék családjába tartozó, körülbelül 120 évelőfajból álló nemzetség – tudományos nevén Anemone – az északi féltekén honos. Tagjainak közös vonása, hogy a talajban kúszó, megvastagodott gyöktörzsükből folyamatosan új hajtások nőnek, így vegetatív úton, viszonylag gyorsan nagy telepeket hoznak létre a számukra kedvező élőhelyeken. A tenyeresen összetett, olykor erősen szeldelt levelek fölé emelkednek a virágok. A száruk általában csupasz, de a virág alatt úgynevezett gallérozó levelek fejlődnek. A bimbóban ezek burkolják a virágot, mert a csészelevelek átvették a sziromlevelek szerepét, és fajtól függően sokféle színben pompáznak. Számuk szintén változatos, lehet öt, de ennél sokkal több is (pl. csinos szellőrózsa). A valódi szirmok teljesen hiányoznak, vagy ún. mézfejtőkké alakultak át. Sok-sok sárga porzó veszi körül a termőrészt, amelyből elvirágzás után aszmagcsokor fejlődik.

Különösen a tavaszi virágzású szellőrózsák – bájos megjelenésük mellett – igen mérgezők, így a szintén tavasszal virágzó salátaboglárkától eltérően nem valók a tányérba!

Virágzási idejük szerint három csoportra oszthatók: kora tavasziak, késő tavasziak és nyár végiek. Ez utóbbiak termetesebbek a többieknél. Vegyük hát sorra őket, a teljesség igénye nélkül, kertész szemmel.

Tavaszhírnökök

Ki ne találkozott volna már az erdők alján március–áprilisban sárgán virító bogláros szellőrózsával (Anemone ranunculoides). Föld alatt kúszó rizómáival gyorsan terjed, így kis termetének (10-15 cm) köszönhetően talajtakaróként ültethető ligetes kertrészekbe. Üde, jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag lombföldben érzi jól magát fehér virágú rokonához, a berki szellőrózsához (Anemone nemorosa) hasonlóan. Ez utóbbinak szép, rózsaszínes, illetve teltvirágú fajtái is kaphatók már a kereskedelemben. Éjszakára összecsukódnak a virágai, így óvja az értékes pollent a harmat nedvességétől, de ugyanezt teszi esőben is.

Nagyobb, látványosabb, hófehér virágokat hoz az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris). Hazánkban is honos, védett növény, de ritkábban fordul elő, mint kisebb virágú rokonai. Igényei az előző két fajéhoz hasonlók.

Az előbbieknél dekoratívabb a csinos szellőrózsa (Anemone blanda). Virágai többféle színben pompáznak, sokszirmúak. Hazája Kelet-Európa, elsősorban Görögország, valamint Kis-Ázsia. Gumószerű rizómái kaphatók a kereskedelemben, amiket ültetés előtt érdemes egy éjszakára beáztatni, így könnyebben indulnak fejlődésnek, és biztosabb a virágzásuk. Általában színkeverékként árulják zacskóban a gumóit, de igen szép az is, amikor csupán a világoskék változat alkot szőnyeget a tavaszi kertben, sziklakertben.

Későn kelők

Május–júniusban virágzik a Földközi-tenger környékéről származó koronás szellőrózsa (Anemone coronaria). Fehér, vagy a vörös és a kékeslila különböző árnyalataiban pompázó virágai 20-35 centiméteres száron nyílnak, vágott virágnak is szedhetők. Félárnyékos vagy napos helyre is ültethető nem túl száraz talajba. A téli túlzott nedvességtől azonban óvjuk. Gumószerű gyöktörzseinek alsó fele lapos, ha ültetés előtt néhány órára beáztatjuk, ez jobban láthatóvá válik, és így könnyebben tudjuk a megfelelő irányban (gyöktörzsekkel lefelé) helyezni a talajba. Ezt gyorsabb kihajtással és gazdagabb virágzással hálálja meg.

Az Alpokban és az északi félteke más magashegységeinek füves lejtőin, erdőszélein még sok szép szellőrózsafaj virít tavasszal és nyár elején, ám ezeknek sajnos többnyire csak nyugat-európai kertészetekben szerezhetjük be a magját, esetleg gumóit. Nagyon látványos, és ha hozzájutunk, viszonylag könnyen nevelhető a nárciszvirágú szellőrózsa (Anemone narcissiflora). 30-50 cm magas szárain a fehér virágok általában többesével, ernyőszerű virágzatban nyílnak. Napsütötte alpesi réteken gyakran a nyár végéig virít. Az erős déli napsütéstől védett helyre ültessük. Nálunk jóval hamarabb véget ér a virágzása, mint a hűvösebb nyári éjszakájú helyeken. A meleg elől behúzódik a föld alá. Kissé hányatott sorsú a szellőrózsácska. A botanikusok „atyja”, Linné még a szellőrózsák közé sorolta. Később önálló nemzetséget hoztak létre neki Anemonella néven, manapság viszont már a borkórók közé sorolják Thalictrum thalictroides néven. Észak-Amerika keleti részén honos, ugyancsak terjedő tövű, virágai többesével állnak a száron, fehérek vagy rózsaszínűek. Szép, telt virágú fajtái kaphatók tőlünk nyugatabbra. Azért is érdemes itt említeni, mert igényei az erdőalji szellőrózsákéhoz hasonlók: üde, szerves anyagban gazdag talajt, kora tavasszal sok napsütést szeret, amint viszont beáll a nyári meleg, meghálálja a fák árnyékát. Magérés után visszahúzódik.

Nyár végén díszlenek

Augusztus–szeptemberben, amikor a lenyugvó nap sugarai átszűrődnek a fák már ritkuló lombján, nagyon szép látványban lehet részünk, ha a fény nagy bokor szellőrózsa fehér vagy rózsaszín virágain játszik. Az ősszel virágzó nagy termetű szellőrózsák Kínából származnak, még azok is, amelyeket japán szellőrózsa néven emlegetnek, mivel ott nemesítették őket. A kereskedelemben általában Anemone x hybrida néven kaphatók valamilyen fajtanévvel, vagy esetleg Anemone hupehensis, illetve A. hupehensis var. japonica néven. 80-100 cm magas, terebélyes bokrot nevelnek a nyár folyamán. A leveleik is mutatósak, a virágok fajtától függően július és szeptember–október között nyílnak. Tavasszal ültessük, ültetés után mulcsozzuk a talajt. Rendszerint 2-3 évre van szüksége, hogy megvesse a „lábát”, utána szépen terjed gyökérsarjaival. Ezután már könnyen szaporítható tőosztással vagy tavaszi gyökérdugványozással.

Karózni általában nem kell, ha a bokor túlságosan szétdől, azt a fényhiány okozza. Virágai 5-8 cm átmérőjűek, a fajtától függően egyszerűek vagy félteltek. Fehérek, rózsaszínűek, esetleg bíborszínűek, kerekdedek, középen sok sárga porzóval és gömb alakú zöld magházzal. A molyhos, gömbölyű bimbók és a magházak is nagyon szépek, amikor már lehulltak a szirmok. Az első fagyok hatására a lomb megfeketedik. Tavasszal tövig vágjuk vissza és újra kihajt. Félárnyékos helyre ültessük, de napon is jól érzi magát, ha a talaja üde, tápanyagdús. A téli pangó víztől viszont könnyen elpusztul.

Néhány szép fajta a ‘Honorine Jobert’, a ‘Whirlwind’ (hófehér), a ‘Serenade’, a ‘Königin Charlotte’, az ‘Alice’, az ‘Ouverture’, a ‘September Charm’ (rózsaszín), a ‘Pamina’, a ‘Rotkäppchen’ és a ‘Splendens’ (sötét rózsaszín).

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2018/3-4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kertbarát évnyitó Pusztaszabolcson

A Pusztaszabolcsi Kertbarát Klub évadnyitó rendezvényére több mint harminc kertbarát jött össze a Hagyományok Házában. Ők többségében a Magyarország legszebb konyhakertje országos verseny helyi csapata. A napokban megkezdik a termelői piac kialakítását, amelyre oly nagyon készülnek a klubtagok. Május végére már használatba is lehet venni.

Rekordmennyiségre számíthatnak idén a hajtató kertészetek

Az idén kisebb termőterületről a tavalyinál várhatóan több hajtatott zöldséget takaríthatnak be a termelők a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) elnöke szerint.

Jubilál a Virágos Magyarország verseny

Május végéig jelentkezhetnek a települések önkormányzatai az idén 25. alkalommal meghirdetett Virágos Magyarország környezetszépítő versenyre, amely az ország egyik legnagyobb társadalmi megmozdulása - mondta Guller Zoltán, a versenyt lebonyolító Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezérigazgatója.

Egyetlen virággal is segítheti a méhek több milliárd eurós munkáját

Életterük csökkenése miatt pusztulnak a méhek. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület és a Budapest Voices énekkar természetbarát tagjai egy akció során a problémára hívták fel a figyelmet és megoldást is javasolnak a fennálló helyzetre.

Történeti kertek, kastélyparkok napja először Magyarországon

Idén először, a Miniszterelnökség szervezésében megvalósuló Kulturális Örökség Európai Éve 2018 keretében Magyarország is csatlakozik a Randevú a kertben „Rendez-vous aux jardins” európai szintű több napos rendezvényhez a Történeti kertek, kastélyparkok napjával. 2018 júniusának első hétvégéjén lesz a Történeti kertek, kastélyparkok napja.

Lehet-e nálunk padlizsánt termeszteni?

Annak ellenére, hogy évről-évre, ha szerényen is, de növekszik a padlizsán iránti érdeklődés, Magyarországon még mindig a zöldségkülönlegességek közé sorolják. Sokan ebből arra következtetnek, hogy a világon is ritkaságnak számító növényről van szó.

Már elérhetőek a hajtatott magyar zöldségek

A kora tavaszi zord időjárás kevésbé érintette a zöldséghajtatást, így áprilistól már a teljes választéka elérhető a korai magyar zöldségeknek. Az import termékeket fokozatosan váltják le a magyar termékek, melyek mind ízben, mind frissességben felülmúlják az importot.

Balatonakalin a narancs már a múlté, mandulát termesztenek sikerrel

Balatonakalin, a 700 lelkes falu határában a hároméves önkormányzati mandulaültetvényen jó termés ígérkezik, ha sikerül megvédeni. A korszerű, környezetkímélő ültetvény a település lakóinak összefogásával valósult meg. Elsősorban a helyi borok mellé ajánlva, kuriózumnak, turista csalogatónak szánják a magas minőségű mandulát. Remélik, idővel mintaültetvénnyé növi ki magát az akali mandulás.

Kertészek és kertépítők a Construma Kerten

Szerdán, április 11-én nyitja meg kapuit a 37. Construma kiállítás a Budapesti Vásárközpontban. Bruttó 44 ezer négyzetméteren, 5 kiállítási csarnokban és a szabad területeken csaknem 600 kiállító várja a szakembereket szerdán és csütörtökön, a hét 3 utolsó napján pedig az építkező, felújító nagyközönséget is. 18 országból 85 külföldi kiállító érkezik a nagy seregszemlére.

Régi fajták újjászületése

Az utóbbi években felkapottá váltak a régi falusi portákon, szőlőhegyeken gondozás nélkül is bőséges, egészséges, jóízű termést nevelő gyümölcs-tájfajták. Ezeket a gazdálkodó ember a természet segítségével válogatta ki aszerint, hogy ami kevés törődés mellett is életképes, termőképes maradt, azt továbbszaporította.