Back to top

Vénusz könnyei, a szellőrózsák

A virág kelyhében kis tündérek ülnek, akik eső ellen fehér lepelbe burkolóznak, mondják egyes népek. Az ókori görögök szerint pedig Anemos, a szél kora tavasszal előreküldi a jöttét jelző hírnökeit. De az is lehet, hogy az erdők alján barangoló, Adoniszt sirató Vénusz könnyei váltak apró virágokká. Talán már mindenki kitalálta, hogy a szellőrózsákról szeretnék szólni.

A boglárkafélék családjába tartozó, körülbelül 120 évelőfajból álló nemzetség – tudományos nevén Anemone – az északi féltekén honos. Tagjainak közös vonása, hogy a talajban kúszó, megvastagodott gyöktörzsükből folyamatosan új hajtások nőnek, így vegetatív úton, viszonylag gyorsan nagy telepeket hoznak létre a számukra kedvező élőhelyeken. A tenyeresen összetett, olykor erősen szeldelt levelek fölé emelkednek a virágok. A száruk általában csupasz, de a virág alatt úgynevezett gallérozó levelek fejlődnek. A bimbóban ezek burkolják a virágot, mert a csészelevelek átvették a sziromlevelek szerepét, és fajtól függően sokféle színben pompáznak. Számuk szintén változatos, lehet öt, de ennél sokkal több is (pl. csinos szellőrózsa). A valódi szirmok teljesen hiányoznak, vagy ún. mézfejtőkké alakultak át. Sok-sok sárga porzó veszi körül a termőrészt, amelyből elvirágzás után aszmagcsokor fejlődik.

Különösen a tavaszi virágzású szellőrózsák – bájos megjelenésük mellett – igen mérgezők, így a szintén tavasszal virágzó salátaboglárkától eltérően nem valók a tányérba!

Virágzási idejük szerint három csoportra oszthatók: kora tavasziak, késő tavasziak és nyár végiek. Ez utóbbiak termetesebbek a többieknél. Vegyük hát sorra őket, a teljesség igénye nélkül, kertész szemmel.

Tavaszhírnökök

Ki ne találkozott volna már az erdők alján március–áprilisban sárgán virító bogláros szellőrózsával (Anemone ranunculoides). Föld alatt kúszó rizómáival gyorsan terjed, így kis termetének (10-15 cm) köszönhetően talajtakaróként ültethető ligetes kertrészekbe. Üde, jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag lombföldben érzi jól magát fehér virágú rokonához, a berki szellőrózsához (Anemone nemorosa) hasonlóan. Ez utóbbinak szép, rózsaszínes, illetve teltvirágú fajtái is kaphatók már a kereskedelemben. Éjszakára összecsukódnak a virágai, így óvja az értékes pollent a harmat nedvességétől, de ugyanezt teszi esőben is.

Nagyobb, látványosabb, hófehér virágokat hoz az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris). Hazánkban is honos, védett növény, de ritkábban fordul elő, mint kisebb virágú rokonai. Igényei az előző két fajéhoz hasonlók.

Az előbbieknél dekoratívabb a csinos szellőrózsa (Anemone blanda). Virágai többféle színben pompáznak, sokszirmúak. Hazája Kelet-Európa, elsősorban Görögország, valamint Kis-Ázsia. Gumószerű rizómái kaphatók a kereskedelemben, amiket ültetés előtt érdemes egy éjszakára beáztatni, így könnyebben indulnak fejlődésnek, és biztosabb a virágzásuk. Általában színkeverékként árulják zacskóban a gumóit, de igen szép az is, amikor csupán a világoskék változat alkot szőnyeget a tavaszi kertben, sziklakertben.

Későn kelők

Május–júniusban virágzik a Földközi-tenger környékéről származó koronás szellőrózsa (Anemone coronaria). Fehér, vagy a vörös és a kékeslila különböző árnyalataiban pompázó virágai 20-35 centiméteres száron nyílnak, vágott virágnak is szedhetők. Félárnyékos vagy napos helyre is ültethető nem túl száraz talajba. A téli túlzott nedvességtől azonban óvjuk. Gumószerű gyöktörzseinek alsó fele lapos, ha ültetés előtt néhány órára beáztatjuk, ez jobban láthatóvá válik, és így könnyebben tudjuk a megfelelő irányban (gyöktörzsekkel lefelé) helyezni a talajba. Ezt gyorsabb kihajtással és gazdagabb virágzással hálálja meg.

Az Alpokban és az északi félteke más magashegységeinek füves lejtőin, erdőszélein még sok szép szellőrózsafaj virít tavasszal és nyár elején, ám ezeknek sajnos többnyire csak nyugat-európai kertészetekben szerezhetjük be a magját, esetleg gumóit. Nagyon látványos, és ha hozzájutunk, viszonylag könnyen nevelhető a nárciszvirágú szellőrózsa (Anemone narcissiflora). 30-50 cm magas szárain a fehér virágok általában többesével, ernyőszerű virágzatban nyílnak. Napsütötte alpesi réteken gyakran a nyár végéig virít. Az erős déli napsütéstől védett helyre ültessük. Nálunk jóval hamarabb véget ér a virágzása, mint a hűvösebb nyári éjszakájú helyeken. A meleg elől behúzódik a föld alá. Kissé hányatott sorsú a szellőrózsácska. A botanikusok „atyja”, Linné még a szellőrózsák közé sorolta. Később önálló nemzetséget hoztak létre neki Anemonella néven, manapság viszont már a borkórók közé sorolják Thalictrum thalictroides néven. Észak-Amerika keleti részén honos, ugyancsak terjedő tövű, virágai többesével állnak a száron, fehérek vagy rózsaszínűek. Szép, telt virágú fajtái kaphatók tőlünk nyugatabbra. Azért is érdemes itt említeni, mert igényei az erdőalji szellőrózsákéhoz hasonlók: üde, szerves anyagban gazdag talajt, kora tavasszal sok napsütést szeret, amint viszont beáll a nyári meleg, meghálálja a fák árnyékát. Magérés után visszahúzódik.

Nyár végén díszlenek

Augusztus–szeptemberben, amikor a lenyugvó nap sugarai átszűrődnek a fák már ritkuló lombján, nagyon szép látványban lehet részünk, ha a fény nagy bokor szellőrózsa fehér vagy rózsaszín virágain játszik. Az ősszel virágzó nagy termetű szellőrózsák Kínából származnak, még azok is, amelyeket japán szellőrózsa néven emlegetnek, mivel ott nemesítették őket. A kereskedelemben általában Anemone x hybrida néven kaphatók valamilyen fajtanévvel, vagy esetleg Anemone hupehensis, illetve A. hupehensis var. japonica néven. 80-100 cm magas, terebélyes bokrot nevelnek a nyár folyamán. A leveleik is mutatósak, a virágok fajtától függően július és szeptember–október között nyílnak. Tavasszal ültessük, ültetés után mulcsozzuk a talajt. Rendszerint 2-3 évre van szüksége, hogy megvesse a „lábát”, utána szépen terjed gyökérsarjaival. Ezután már könnyen szaporítható tőosztással vagy tavaszi gyökérdugványozással.

Karózni általában nem kell, ha a bokor túlságosan szétdől, azt a fényhiány okozza. Virágai 5-8 cm átmérőjűek, a fajtától függően egyszerűek vagy félteltek. Fehérek, rózsaszínűek, esetleg bíborszínűek, kerekdedek, középen sok sárga porzóval és gömb alakú zöld magházzal. A molyhos, gömbölyű bimbók és a magházak is nagyon szépek, amikor már lehulltak a szirmok. Az első fagyok hatására a lomb megfeketedik. Tavasszal tövig vágjuk vissza és újra kihajt. Félárnyékos helyre ültessük, de napon is jól érzi magát, ha a talaja üde, tápanyagdús. A téli pangó víztől viszont könnyen elpusztul.

Néhány szép fajta a ‘Honorine Jobert’, a ‘Whirlwind’ (hófehér), a ‘Serenade’, a ‘Königin Charlotte’, az ‘Alice’, az ‘Ouverture’, a ‘September Charm’ (rózsaszín), a ‘Pamina’, a ‘Rotkäppchen’ és a ‘Splendens’ (sötét rózsaszín).

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2018/3-4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Szakma Sztár Fesztivál a szakmatanulás népszerűsítésére

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közösen szervezte meg március közepén a 22. Szakma Sztár Fesztivált Budapesten, a Hungexpo Vásárközpontban. Az idén két, a mezőgazdasághoz köthető szakma, a kertépítés és a virágkötészet fiatal művelői is részt vettek a fesztiválon.

Átlépi a határokat a Virágos Magyarország Környezetszépítő Verseny

Az idén is meghirdeti a Magyar Turisztikai Ügynökség hazánk legnépszerűbb környezetszépítő kezdeményezését, a Virágos Magyarország Környezetszépítő Versenyt, amely ebben az évben néhány újdonsággal is kiegészül.

Kert trendek a GardenExpon

Nagy volt az érdeklődés a hétvégén az idei GardenExpon, amelyet a budapesti Sportarénában rendeztek meg, ahol bemutatták az aktuális kert trendeket.

Európában is megtelepedett a poloska természetes ellensége

Svájc déli részén, az Olaszországgal határos Ticino kantonban három különböző helyen található almaültetvényekben fölfedezték az ázsiai márványospoloska természetes ellenségét, a szamuráj darazsat. Ez az első alkalom, hogy Európában észlelték a természetes módon betelepülő rovart, amely reményt ad a veszedelmes, soktápnövényű kártevő megfékezésére.

Újra indul a zártkertek megújítását célzó program

Kétmilliárd forintos keretösszeggel idén tavasszal újra indul a zártkert megújítási program - jelentette be Nagy István agrárminiszter a Vas megyei Oszkón, a helyi Hegypásztor Kör gyümölcsoltó rendezvényén.

Cserjemetszési egyszeregy

Nem mindegy, hogy melyik cserjét mikor metsszük. Ha rossz időpontot választunk, éppen azokat a virágrügyeket távolítjuk el a bokorról, ami a díszét adja. A cserjék és évelők metszésével kapcsolatos tudnivalókat Bori Krisztián Gábor, a Borostyán Faiskola munkatársa foglalta össze a Specialmix Kertészeti Kft. gödöllői szakmai napján.

Látszólag ok nélkül pusztulnak az észak-amerikai almafák

Hat évvel ezelőtt kellemetlen meglepetést érte Kari Peter növényorvost, aki egy pennsylvaniai almaültetvényen vizsgálódott. A fiatal almafák igen gyorsan pusztultak. Elsőre valamilyen kórokozóra gyanakodott, azonban a kémiai kezelések nem vezettek eredményre. A következő évre pedig USA és Kanada szerte az ültetvények 80 százalékáról jelentettek fapusztulást.

Hogy ne legyen tripszes a paprika

A hazai paprikatermesztésben már több mint 20 éve bevált gyakorlat a biológiai növényvédelem. A kertészetek többségében betelepített Amblyseius swirskii ragadozó atkák, Orius ragadozó poloskák és Aphidius fürkészek mellett lehet-e más módszerrel javítani a biológiai növényvédelem hatékonyságát? A válasz igen.

Öregedő szőlőoltványosok

„Hazánkban 100-110 szőlő oltványiskola, s öregedő oltványosok jellemzik a szakmát”- hangzott el Keszthelyen, a szőlő szaporítóanyag előállítást és a szőlőtermesztés növényvédelmi kérdéseit zászlajára tűző tanácskozáson.

Kalandra fel! Várnak a vidéki élet szépségei

A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége által indított „Vidéki élet, fiatalok vidéken” programcsomagban a „Vesd bele magad!” projekt első szakasza lezárult. Ezzel egyidejűleg a programcsalád második tagjaként kezdetét vette a „Vidéki Kaland” a március 21-én az AGRYA által szervezett budapesti sajtótájékoztatón.