Back to top

Vénusz könnyei, a szellőrózsák

A virág kelyhében kis tündérek ülnek, akik eső ellen fehér lepelbe burkolóznak, mondják egyes népek. Az ókori görögök szerint pedig Anemos, a szél kora tavasszal előreküldi a jöttét jelző hírnökeit. De az is lehet, hogy az erdők alján barangoló, Adoniszt sirató Vénusz könnyei váltak apró virágokká. Talán már mindenki kitalálta, hogy a szellőrózsákról szeretnék szólni.

A boglárkafélék családjába tartozó, körülbelül 120 évelőfajból álló nemzetség – tudományos nevén Anemone – az északi féltekén honos. Tagjainak közös vonása, hogy a talajban kúszó, megvastagodott gyöktörzsükből folyamatosan új hajtások nőnek, így vegetatív úton, viszonylag gyorsan nagy telepeket hoznak létre a számukra kedvező élőhelyeken. A tenyeresen összetett, olykor erősen szeldelt levelek fölé emelkednek a virágok. A száruk általában csupasz, de a virág alatt úgynevezett gallérozó levelek fejlődnek. A bimbóban ezek burkolják a virágot, mert a csészelevelek átvették a sziromlevelek szerepét, és fajtól függően sokféle színben pompáznak. Számuk szintén változatos, lehet öt, de ennél sokkal több is (pl. csinos szellőrózsa). A valódi szirmok teljesen hiányoznak, vagy ún. mézfejtőkké alakultak át. Sok-sok sárga porzó veszi körül a termőrészt, amelyből elvirágzás után aszmagcsokor fejlődik.

Különösen a tavaszi virágzású szellőrózsák – bájos megjelenésük mellett – igen mérgezők, így a szintén tavasszal virágzó salátaboglárkától eltérően nem valók a tányérba!

Virágzási idejük szerint három csoportra oszthatók: kora tavasziak, késő tavasziak és nyár végiek. Ez utóbbiak termetesebbek a többieknél. Vegyük hát sorra őket, a teljesség igénye nélkül, kertész szemmel.

Tavaszhírnökök

Ki ne találkozott volna már az erdők alján március–áprilisban sárgán virító bogláros szellőrózsával (Anemone ranunculoides). Föld alatt kúszó rizómáival gyorsan terjed, így kis termetének (10-15 cm) köszönhetően talajtakaróként ültethető ligetes kertrészekbe. Üde, jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag lombföldben érzi jól magát fehér virágú rokonához, a berki szellőrózsához (Anemone nemorosa) hasonlóan. Ez utóbbinak szép, rózsaszínes, illetve teltvirágú fajtái is kaphatók már a kereskedelemben. Éjszakára összecsukódnak a virágai, így óvja az értékes pollent a harmat nedvességétől, de ugyanezt teszi esőben is.

Nagyobb, látványosabb, hófehér virágokat hoz az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris). Hazánkban is honos, védett növény, de ritkábban fordul elő, mint kisebb virágú rokonai. Igényei az előző két fajéhoz hasonlók.

Az előbbieknél dekoratívabb a csinos szellőrózsa (Anemone blanda). Virágai többféle színben pompáznak, sokszirmúak. Hazája Kelet-Európa, elsősorban Görögország, valamint Kis-Ázsia. Gumószerű rizómái kaphatók a kereskedelemben, amiket ültetés előtt érdemes egy éjszakára beáztatni, így könnyebben indulnak fejlődésnek, és biztosabb a virágzásuk. Általában színkeverékként árulják zacskóban a gumóit, de igen szép az is, amikor csupán a világoskék változat alkot szőnyeget a tavaszi kertben, sziklakertben.

Későn kelők

Május–júniusban virágzik a Földközi-tenger környékéről származó koronás szellőrózsa (Anemone coronaria). Fehér, vagy a vörös és a kékeslila különböző árnyalataiban pompázó virágai 20-35 centiméteres száron nyílnak, vágott virágnak is szedhetők. Félárnyékos vagy napos helyre is ültethető nem túl száraz talajba. A téli túlzott nedvességtől azonban óvjuk. Gumószerű gyöktörzseinek alsó fele lapos, ha ültetés előtt néhány órára beáztatjuk, ez jobban láthatóvá válik, és így könnyebben tudjuk a megfelelő irányban (gyöktörzsekkel lefelé) helyezni a talajba. Ezt gyorsabb kihajtással és gazdagabb virágzással hálálja meg.

Az Alpokban és az északi félteke más magashegységeinek füves lejtőin, erdőszélein még sok szép szellőrózsafaj virít tavasszal és nyár elején, ám ezeknek sajnos többnyire csak nyugat-európai kertészetekben szerezhetjük be a magját, esetleg gumóit. Nagyon látványos, és ha hozzájutunk, viszonylag könnyen nevelhető a nárciszvirágú szellőrózsa (Anemone narcissiflora). 30-50 cm magas szárain a fehér virágok általában többesével, ernyőszerű virágzatban nyílnak. Napsütötte alpesi réteken gyakran a nyár végéig virít. Az erős déli napsütéstől védett helyre ültessük. Nálunk jóval hamarabb véget ér a virágzása, mint a hűvösebb nyári éjszakájú helyeken. A meleg elől behúzódik a föld alá. Kissé hányatott sorsú a szellőrózsácska. A botanikusok „atyja”, Linné még a szellőrózsák közé sorolta. Később önálló nemzetséget hoztak létre neki Anemonella néven, manapság viszont már a borkórók közé sorolják Thalictrum thalictroides néven. Észak-Amerika keleti részén honos, ugyancsak terjedő tövű, virágai többesével állnak a száron, fehérek vagy rózsaszínűek. Szép, telt virágú fajtái kaphatók tőlünk nyugatabbra. Azért is érdemes itt említeni, mert igényei az erdőalji szellőrózsákéhoz hasonlók: üde, szerves anyagban gazdag talajt, kora tavasszal sok napsütést szeret, amint viszont beáll a nyári meleg, meghálálja a fák árnyékát. Magérés után visszahúzódik.

Nyár végén díszlenek

Augusztus–szeptemberben, amikor a lenyugvó nap sugarai átszűrődnek a fák már ritkuló lombján, nagyon szép látványban lehet részünk, ha a fény nagy bokor szellőrózsa fehér vagy rózsaszín virágain játszik. Az ősszel virágzó nagy termetű szellőrózsák Kínából származnak, még azok is, amelyeket japán szellőrózsa néven emlegetnek, mivel ott nemesítették őket. A kereskedelemben általában Anemone x hybrida néven kaphatók valamilyen fajtanévvel, vagy esetleg Anemone hupehensis, illetve A. hupehensis var. japonica néven. 80-100 cm magas, terebélyes bokrot nevelnek a nyár folyamán. A leveleik is mutatósak, a virágok fajtától függően július és szeptember–október között nyílnak. Tavasszal ültessük, ültetés után mulcsozzuk a talajt. Rendszerint 2-3 évre van szüksége, hogy megvesse a „lábát”, utána szépen terjed gyökérsarjaival. Ezután már könnyen szaporítható tőosztással vagy tavaszi gyökérdugványozással.

Karózni általában nem kell, ha a bokor túlságosan szétdől, azt a fényhiány okozza. Virágai 5-8 cm átmérőjűek, a fajtától függően egyszerűek vagy félteltek. Fehérek, rózsaszínűek, esetleg bíborszínűek, kerekdedek, középen sok sárga porzóval és gömb alakú zöld magházzal. A molyhos, gömbölyű bimbók és a magházak is nagyon szépek, amikor már lehulltak a szirmok. Az első fagyok hatására a lomb megfeketedik. Tavasszal tövig vágjuk vissza és újra kihajt. Félárnyékos helyre ültessük, de napon is jól érzi magát, ha a talaja üde, tápanyagdús. A téli pangó víztől viszont könnyen elpusztul.

Néhány szép fajta a ‘Honorine Jobert’, a ‘Whirlwind’ (hófehér), a ‘Serenade’, a ‘Königin Charlotte’, az ‘Alice’, az ‘Ouverture’, a ‘September Charm’ (rózsaszín), a ‘Pamina’, a ‘Rotkäppchen’ és a ‘Splendens’ (sötét rózsaszín).

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2018/3-4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A kékhüvelycserje és az akebi

Az akebifélék családjába kilenc nemzetség mintegy 50 faja tartozik. Egyetlen kivétellel (Decaisnea) valamennyien örökzöld vagy lombhullató, fásszárú kúszónövények, liánok.

Az ország legnagyobb és legboldogabb tökei

Valószínűleg nem csak az országban a legnagyobb, de a legboldogabb tökök is Keszler László gárdonyi kertjében teremnek. A most hétvégi rácalmási tökfesztiválon idén is megvédte tökkirályi címét a gazda, akinek sok gondozási titka van Ezek közül azonban talán a leglényegesebb az odafigyelés, mellyel szeretett növényeit gondozza.

Lesz elég az értékes csonthéjasból

Már javában tart a dió betakarítása Magyarországon. Átlagos mennyiségre és megfelelő minőségre számít a FruitVeb Magyar Zöldség-, Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szakmai igazgatója.

A belföldi piacra megy a körte Kanizsáról

Lassan befejeződik a körte betakarítása a Gyümölcskert Zrt.-nél. A termés túlnyomó többségét ma már a belföldi piacokon értékesíti a cég.

Melyik a legszebb dió?

Először rendeznek Országos Dió Szépségversenyt Somogyapátiban a Diós Kertvendéglőben, ahol évek óta Diófesztivált tartanak. A bírálatra bárki beküldheti szépnek, értékesnek vélt gyümölcseit október 1-6. közt a Diós Kertvendéglőbe. A minták számától függően több zsűri bírálja el szakmai szempontok szerint a diófajtákat, az eredményhirdetésre október 6-án, szombaton 14 órakor kerül sor.

Növényvédelmi előrejelzés – mindenki a moníliára panaszkodik

Zajlik a szőlő- és gyümölcsszüret, de már a következő idényre is gondolni kell, egyebek között azzal, hogy nem hagyjuk a fán a moníliás termést, és szükség esetén őszi olajos lemosó permetezést is bevetünk. Puszpángmoly-fronton sem árt az éberség.

Több mint 2 hektárral bővíti palántanevelő-felületét az Árpád-Agrár Zrt.

A szentesi Árpád-Agrár Zrt. az elmúlt néhány évben egymás után építette korszerű, termálvíz-fűtésű hajtatóházait. Decemberi átadással pedig összesen 22 ezer négyzetméterrel bővül a palántanevelő ágazata a szegvári telephelyén. A beruházás segíthet abban, hogy az országosan megnövekedett hajtatófelület miatti nagyobb palántaigényt minél nagyobb arányban itthonról elégítsük ki.

Bérelhető babérok

A babérról legtöbbünknek a győztesek jutalmául adott koszorú vagy a karakteres konyhai fűszer jut az eszébe. A babérból azonban elegáns dísznövény is nevelhető, amit akár királyi esküvőkre is bérbe lehet venni.

Virágba borultak a szilvafák a kaposmérői háznál

A kaposmérői férfi háza előtt az összes szilvafa virágba borult. A nem mindennapi jelenség a kellemes időjárásnak köszönhető.

Növényvédelmi előrejelzés – gyorsan a szőlőszürettel

Szeptember első napjaiban gyökeresen megváltozott az időjárás a korábbi időszakhoz képest: a Dunántúlon és Közép-Magyarországon néhány nap alatt a sokévi átlag másfél-kétszerese hullott csapadékból, helyenként jéggel társulva, ami a szüret alatti gyümölcsösöket és szőlőt károsította. Csapadékos vidékeken a szőlőt a szürkepenészes rothadás, a gyümölcsféléket pedig a gyümölcsmonília-fertőzés veszélyezteti, különösen a jégjárta helyeken.