Back to top

Hova tűntek a lovasok?

Egyre nehezebben találnak már nemcsak kvalifikált, hanem bármilyen munkaerőt a magyar trénerek. Az elmúlt években tucatjával költöztek külföldre a munkalovasok, a lovászok és a zsokék, a tenyésztésben dolgozókról nem is beszélve. A fő célország jelenleg Anglia, de Németországban is sok magyar lovas dolgozik, illetve Írország népszerűsége is növekszik.

A kivándorlás elsődleges okai az alacsony bérek, illetve a biztosítás, gyakran a megbecsülés és a jövőkép hiánya.

A bérek megrekedtek a 20 évvel ezelőtti szinten – válaszolta egy Németországban dolgozó munkalovas arra a kérdésre, hogy miért ment külföldre dolgozni.

Tény, hogy a havi bruttó 130-140 ezer forint nem igazán csábító. Jelenleg pedig a galoppon dolgozó lovászok és munkalovasok általában ekkora fizetéssel számolhatnak Magyarországon. Néhány nagy istállóban ennél magasabb fizetést is ajánlanak, de már időnként számukra is nehézséget jelent a megfelelő, különösen a képzett munkaerő megtalálása. Az elmúlt néhány évben ugyanis akiben volt egy kis vállalkozó szellem, beszélt legalább néhány szót egy idegen nyelven és nem kötődött feltétlenül családi vagy egyéb okok miatt Magyarországhoz, az külföldre költözött. Nemcsak a lovászok, hanem több zsoké is ezt az utat választotta annak ellenére, hogy új munkahelyén csak munkalovas pozícióra számíthatott.

Hazatérőkkel pedig csak elvétve lehet találkozni.

Ezekkel a gondokkal azonban nemcsak a lóversenysport, hanem a lovassport, valamint számos területen a magyar gazdaság is szembesül. A lóversenysportban pedig nemcsak Magyarországon, hanem Európában, egyebek között Angliában, Írországban, Németországban, illetve Közép- Európa valamennyi országában komoly gondot okoz a munkaerőhiány.

Peter Schiergen, az egyik legsikeresebb német idomár istállóudvara
Fotó: Vonczem Gabriella

A Pegazus megpróbált utánajárni egyebek között a külföldre költözés főbb okainak, a kinti élet előnyeinek, hátrányainak, illetve annak, hogy milyen változásokra lenne szükség ahhoz, hogy a külföldön dolgozók hazaköltözzenek. Ehhez Németországban, Angliában, Írországban, Ausztriában és Svájcban dolgozókat kérdeztünk meg. A többség 20-30 éves, de 40-es éveikben járók is akadtak a válaszadók között. Többen nem egyedül, hanem egy partnerrel mentek külföldre, ami nemcsak anyagilag előnyösebb, hanem a távollét egyéb nehézségeit is megkönnyíti.

Anglia a kedvenc

A kellemetlen klíma sem tartja itthon a magyar lovasokat
Fotó: Vonczem Gabriella
Az elmúlt években a legnépszerűbb célország egyértelműen Anglia volt, ahol 2016-ban átlagosan 14 ezer telivér állt tréningben (sík- és ugrószakágban) több mint 600 trénernél, a versenyistállókban pedig majdnem 7400-an dolgoztak (2015-ös adat). A Racing Post, a vezető angol lóversenyszakújság tavaly őszi cikke szerint pedig még így is jelentős a munkaerőhiány és legalább 500 fő hiányzik az istállókból, illetve a lapnak a megkérdezett trénerek fele nyilatkozott úgy, hogy nehézséget okoz számára a megfelelően képzett munkaerő felvétele.

A helyzet tehát nemigen javult, pedig a lóversenyipart támogató Racing Foundation nevű szervezet 2016-tól kezdődően három év alatt összesen egymillió fontot (351 millió forintot) szándékozik költeni az istállókban dolgozó új munkaerő felvételét, valamint a régiek megtartását célzó programokra.

Angliát a jelentős munkaerő-kereslet mellett vonzóvá teszi, hogy jóval átláthatóbb a munkavégzés szabályozása, mint Magyarországon. Ez annyit jelent, hogy egységes, mindenkire érvényes szabályok vonatkoznak egyebek között a különböző korosztályokra, az egyes pozíciókban járó minimális munkabérre, a munkaidőre, az elvárható munka mennyiségére (például, hogy hány lovat lovagolhat egy lovas), a túlórára, a pluszjuttatásokra, illetve a szabadságra is. A heti minimális bér a szabályok szerint például a munkalovasok és istállóalkalmazottak számára (21 éves kortól) egyéb juttatások nélkül 348,44 font (122 980 forint).

Ha nem Anglia, akkor Írország és Németország

Az utóbbi egy évben Írország – ahol tavaly több mint 8500 telivér állt tréningben 370 nyilvános idomárnál – népszerűsége is újra növekedésnek indult, habár oda egyelőre még jóval kevesebben mentek, mint Angliába. Írországban a versenyistállókban több mint 1500-an dolgoznak teljes munkaidőben és nagyjából ugyanennyien részmunkaidőben.

Ez itt sem elegendő, és a trénerek csaknem kivétel nélkül lovasokat, illetve istállószemélyzetet keresnek. A munkavégzés és a fizetés szabályozása Írországban is egyértelmű és több ponton is hasonlít az angolra. Írországban a minimális munkabért (18 éves kor felett) óránként 10,75 euróban határozták meg, ami heti 39 órás (ez szerepel a szabályozásban) munkavégzés mellett 419 eurónak (130 903 forintnak) felel meg.

Fedett pálya esős időben Németországban
Fotó: Vonczem Gabriella
Németország hagyományosan a magyar lovasok célországának számított és ma is sokan dolgoznak ott. Az utóbbi években azonban a német lóversenyzés komoly válsággal szembesült, ezért napjainkban már alig érkezik oda munkaerő Magyarországról.
Egy neves tréner gyönyörű istállóudvara Franciaországban
Fotó: Vonczem Gabriella

Akik kint vannak, azok viszont nem jönnek haza, vagy költöznek más országokba. Németországban tavaly nagyjából 2400 telivér állt tréningben és 101 nyilvános idomár tevékenykedett. Itt az elérhető jövedelem juttatásokkal együtt általában havi 1000-1600 euró (312-500 ezer forint) között alakul.

Az Európa második legnépesebb telivérállományával rendelkező Franciaországba (több mint 11 ezer telivér áll tréningben) a nyelv és a kulturális különbségek miatt kevés magyar ment dolgozni. Itt a munkaerőhiány is kevésbé égető és nem mindenhol jellemző.

Az utánpótlásban fontos szerepet játszik a sikeres iskolai (zsoké, lovász és ügetőhajtó) képzési rendszer is. Ráadásul az olasz (és a spanyol) lóversenyzés válsága miatt ezekből az országokból számos jól képzett lovas választotta új munkahelyéül Franciaországot, ahol vonzóak lehetnek a munkafeltételek.

Miért jobb külföldön?

Először azt a kérdést tettük fel az érintetteknek, ki miért döntött úgy, hogy külföldre megy dolgozni. Erre a következő válaszokat kaptuk:
– jobb kereset (jóformán minden válaszban ez szerepelt elsőként),
– biztos, bejelentett, kiszámítható jövedelem, az egyről a kettőre jutás lehetősége,
– tapasztalatszerzés,
– lovastudás fejlesztésének és új munkamódszerek megismerésének lehetősége,
– nyelvtanulás,
– kaland,
– új helyek, például a lóversenyzés bölcsőjének számító Newmarket megismerése,
– kevés versenylovaglási lehetőség itthon.

Ezek után arról érdeklődtünk, hogy hol, mekkora lóállománnyal rendelkező istállónál, milyen pozícióban és mióta dolgoznak. A válaszadók között van olyan, aki már több mint tíz éve él külföldön, míg mások csak néhány hónapja költöztek ki.

A válaszokból az derült ki, hogy a többség hosszabb munkaviszony után is munkalovasként, lovászként dolgozik, ami azt mutatja, hogy nem könnyű előrelépni a ranglétrán.
Az azonban igazi pozitívumnak nevezhető, hogy többen Európa legsikeresebb istállóiban találtak munkát. Így van, aki az angol champion idomárnál, a 200 lóval foglalkozó John Gosdennél dolgozik.

Mások a korábbi championnál, a 300 lovat idomító

Napi rutin
Fotó: Vonczem Gabriella
Richard Hannonnál, illetve az Angliában szintén a legsikeresebbek közé tartozó, több mint 250 lóval foglalkozó Mark Johnstonnál lovagolnak, de az elmúlt évtizedek legjobb versenylovának tartott Frankel 2010-től 2012-ig tartó pályafutása alatt is dolgozott a néhai Henry Cecil trénernél magyar lovas.

Az egyik válaszadónk pedig nemrég szerződött Írországban Jim Bolgerhez, aki a zöld szigetországban tavaly a második helyen végzett a trénerchampionátusban.

Németországban a 2017-es champion tréner, Markus Klug istállójában is dolgozik egy kisebb magyar kolónia, illetve olyan neves ménes, mint Schlenderhan versenyistállójában is tevékenykedik magyar lovas.

A francia Chantillyban csodálatos környezetben és pályákon dolgozhatnak a lovasok
Fotó: Vonczem Gabriella
Mások csupán télre mentek ki Svájcba, azonban ők sem akárhova, hanem a többszörös svájci champion tréner Miro Weisshez.

Az is ismeretes, hogy a Franciaországban dolgozó kevés magyar lovas között akad olyan, aki a 24-szeres francia trénerchampion, André Fabre istállóját erősíti évek óta. Mások szívesebben dolgoznak fiatal, feltörekvő trénereknél, illetve választanak olyan helyet, ahol több magyar is elhelyezkedett. Tehát nem mindenki kerül, de nem is mindig vágyik azonnal a legnevesebb istállókhoz, azonban ha valaki megfelelő tudással, hozzáállással és motivációval rendelkezik, akkor jóformán semmi nem lehetetlen és a világ legsikeresebb helyeinek kapui nyílhatnak meg előtte.

Nem sétagalopp, de sok a lehetőség 

A munka azonban sehol sem könnyű, sőt időnként jóval nehezebb és több, mint itthon. Az istállók korán – reggel fél hat és hat óra között – kezdenek. Angliában és Írországban az esetek többségében 3-5 box

A yearlingek betanítása is az istállószemélyzet feladata lehet
Fotó: Vonczem Gabriella
kitakarításával indul a munkalovasok napja is, majd általában egy ló lelovaglása után félórás reggeliszünet következik. A trénerek gyakran külön konyhát működtetnek az istállóban dolgozók számára, ahol a reggeli (és ritkábban az ebéd) is a juttatások része.

Ezután folytatódik a lovaglás. Általában 3-4, de az is előfordul, hogy 5-6 lóra is felülnek a munkalovasok. A délelőtti műszak többnyire 12-13 óra között rendrakással, etetéssel ér véget. A feladatok közé tartozhat még a lovak jártatógépre vitele, illetve úsztatása is.

Néhány óra pihenés után pedig délután is vissza kell menni az istállókba 1,5-2 órára, amikor a lovak leápolását, a boxok takarítását, etetést, itatást kell elvégezni. Szabadnapot minden második hétvégén vehetnek ki, másfél napot, vagyis szombat déltől vasárnap estig.

Ezek mellett versenyre is viheti az istállóalkalmazott a rábízott telivért, ami külön fizetéssel és időnként éjszakai hazaérkezéssel jár. Mindezek mellett még számos külön munka is adódhat, mint például árverési szezonban az istálló eladó lovainak árverésre vitele, gondozása, és az árverés előtti bemutatása az érdeklődőknek, illetve az árverésen való felvezetés. A napi munkarend általában szigorú időbeosztás szerint működik. 


„Olyan környezetbe, országba kerültek, ahol a lóversenyzésnek, a lótenyésztésnek sokkal nagyobb a népszerűsége és a megbecsülése, magasabb a színvonala”

Angliában az utóbbi években különböző könnyítésekkel próbálják magukhoz csábítani a trénerek a munkaerőt. Ilyen például, hogy csak minden harmadik hétvégén kell dolgozni (a minden második helyett), vagy hogy csak minden második héten kell délutános műszakra visszajönni az istállóba. Ezek azonban egyelőre még inkább kirívó eseteknek számítanak.

Németországban csak a zsokék nem trágyáznak reggel, és a korai – az egyik válaszadó háromnegyed ötöt is említett – kezdés is ugyanúgy jellemző. Lovagolni itt is istállótól függően 3-4, de akár 5-6 lovat is kell. A németek a délutáni istállózást kicsit lazábban kezelik az angoloknál és az íreknél, így van, ahol csak minden másnap, vagy minden második héten kell a délutáni munkában (boxtakarítás, szénázás, etetés, rendrakás) részt venni.

Szabadnapként itt is általában minden második vasárnap jár. Mindezek mellett itt is kísérhetik a lovakat versenyekre a lovasok/ lovászok, amelyért külön fizetnek. Így például az egyik válaszadónk külön meg is jegyezte, hogy természetesen versenyszezonban egyáltalán nincs szabadnapja. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a lovasoknak az említett országokban jogszabályban rögzített fizetett szabadság jár, amelyet ki is adnak nekik.

Előnyök és hátrányok, főbb tapasztalatok

Amikor a külföldi munkavégzés pozitívumaira kérdeztünk rá, az itthonihoz képest jobb pénzkereset és a megtakarítás lehetősége mellett mindenki megemlítette, hogy új dolgokat tanulhat, világot láthat, új élményeket szerezhet. Kiemelték még azt is, hogy fejlődött a nyelvtudásuk, vagy hogy olyan környezetbe, országba kerültek, ahol a lóversenyzésnek, a lótenyésztésnek sokkal nagyobb a népszerűsége és a megbecsülése, magasabb a színvonala és a képzés is sokkal jobb, valamint, hogy magasan kvalifikált, lelkes munkatársakkal dolgozhatnak együtt és ilyen környezetben motiváló dolgozni.

A negatívumok között egyértelműen a család, a barátok távolléte, a velük való korábbi kapcsolat lazulása, átalakulása, a kimaradás a fontos családi eseményekből, az ismerősök lemorzsolódása, és időnként a túlzott elvárások szerepelnek, illetve azt is említették, hogy külföldiként nem mindig kezelik egyenrangúként a munkaadók és a helyiek őket.

A legkülönbözőbb nemzetiségűek dogoznak együtt Nyugat-Európában
Fotó: Vonczem Gabriella

A magyar lovasoknak számos más országból érkezett kollégákkal kell együtt dolgozniuk. Meg kell tanulniuk alkalmazkodni, illetve megismerhetnek más kultúrákat is. Angliában és Írországban annak ellenére, hogy a lovas szakma még mindig népszerű a helyiek között, minden földrészről érkeznek munkatársak az istállókba.

Sok az indiai, a pakisztáni, de találkozni csehekkel, lengyelekkel, olaszokkal, spanyolokkal, dél-amerikaiakkal, sőt a Fülöp-szigetekről és Új-Zélandról, de még Japánból és Franciaországból is érkeznek.

Németországban meglehetősen kevés helyi dolgozik a lóversenyben, így ott lengyel „uralom” alakult ki, de csehek és az utóbbi időkben nagyon sok bolgár is elhelyezkedett az istállókban. Svájcban is kevés a helyi, inkább csehekkel és szlovákokkal találkoztak a kint dolgozó magyarok.

Legfontosabb tapasztalatnak mindenki mást tart, de a szakmai fejlődést sokan említették itt is. Az Írországban dolgozó válaszadónk azt emelte ki, hogy ott mennyire lényeges az ember és az állat biztonsága.

„A trénerek odafigyelnek arra is, hogy a lovasaik kellően motiváltak legyenek, lehetőséget nyújtanak a tanulásra, a fejlődésre. Valamint nagyon befogadóak, nem tesznek különbséget aközött, hogy ki honnan jött vagy milyen nemzetiségű. Aki szorgalmas, és akire lehet számítani, az csapattagnak számít.”

Más egészen másként közelítette meg a kérdést és hosszú külföldi tartózkodással a háta mögött azt említette meg, hogy sokkal talpraesettebbé, határozottabbá vált és jobban megismerte önmagát. Sokat tanulhatott a különböző kultúrájú emberektől, megnőtt a kompromisszumkészsége. Szakmailag is mindenhonnan lehet tanulni újat, hasznosat.

Szóba jöhet a hazaköltözés?

A válaszadók között alig akadt olyan – pontosan ketten voltak –, aki rövid időn belül szeretne hazaköltözni, sőt többen már hosszabb távon sem gondolnak erre. Hogy mi motiválná őket arra, hogy mégis hazajöjjenek, a következő válaszokat adták:


– nyugodtabb életet lehetővé tevő, magasabb, a kinti szintet elérő vagy legalább megközelítő fizetések bejelentett munkaviszonyban, normális bónuszok és szabadnapok, illetve ténylegesen kivehető szabadság,
– munkaadói balesetbiztosítás, nagyobb odafigyelés a biztonságra,
– az egészségügy magasabb színvonala,
– magasabb színvonalú képzés,
– jobb minőségű infrastruktúra (pályák, szolgálati lakások),
– a magyar lóversenyzés, illetve a gazdaság pozitív irányú fejlődése, pozitív szakmai jövőkép megléte,
– nagyobb erkölcsi megbecsülés, elismerés.

 

 

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2018/03 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Lovas legendák először együtt

Idén a fedeles fogathajtó világkupa-forduló kiegészítő programja egy világszenzáció volt. Együtt bemutatózott a világ három legismertebb lószelídítője: Monty Roberts, Lorenzo és Jean-Francois Pignon. A telt házas előadásokon a 32 tagú Magyar Nemzeti Díszegység is fellépett. A közönség a lovas show alkalmával Meskó Zsolt rendezésében egy kerekesszékes kisfiú történetét is megismerhette.

Egyre több az elhízott ló

A lovak fele túlsúlyosnak számít, mert a lótulajdonosok elfelejtették az egészséges lótartás alapelveit – figyelmeztetnek angol állatorvosok.

Két szakágban nyerő - Beszélgetés Koszta Botonddal

Koszta Botond az első olyan lovas a Talent Program eddigi történetében, aki egyszerre két szakágban is felvételt nyert az októberi vizsgán. A fiatal tehetségre már tavaly is felfigyelt az edzői kar, de akkor egy sajnálatos sérülés miatt nem tudta teljesíteni az egész szezont, ezért nem is záróvizsgázhatott. Idén újra nekifutott a felvételinek, amelyet két lóval teljesített két szakágban.

Regionális díjugrató kvalifikációs verseny Budapesten

Budapest rendezheti a 2020-as tokiói nyári olimpia egyik regionális díjugrató kvalifikációs versenyét.

A lovagoltatástól a marhatenyésztésig: egy családi gazdaság sikertörténete

Lovak, mangalicák, szarvasmarhák, mezőgazdaság, vendéglátás és idegenforgalom. Röviden így foglalható össze a Zala-völgyi Kustányban fekvő egykori Batthyány-birtok, ma zalaszentlászló-szentmihálypusztai gazdaság tevékenysége.

Esni tudni kell: testtudatosság a lovaglásban és a hétköznapokban

Lovas berkekben közismert mondás, hogy „csak az nem esik le, aki fel se ül a lóra”. Egy-két szerencsés kivételtől eltekintve az én lovas ismerősi körömben is jellemzően olyan lovasok vannak, akik már estek lóról – többnyire nem is egyszer.

Christoph Hess átfogó edzése

A nemzetközi IGEQ konferencia előestéjén továbbképzést tartott Christoph Hess, a szervezet élére újonnan megválasztott elnök, nemzetközi díjlovasés lovastusa-bíró, számos könyv, cikk szerzője, társszerzője. A továbbképzés tematikája a különböző korú és képzettségű lovak szemszögéből vizsgálta a képzés során felmerülő nehézségeket, mindezt különböző szakágakon keresztül.

A szabadonidomítás világklasszisai Budapesten

A világ legjobb fogathajtói mellett más hazai és nemzetközi lovas kiválóságok is bemutatják tudásukat különböző szakterületeken 2006 óta december elején Budapesten, a Papp László Arénában. Így volt ez idén is, amikor a jelenleg legsikeresebbnek tartott három szabadonidomító tréner lépett a porondra.

Lovasok rémálma: a kólika

A hétköznapi nyelvben kólika fogalmán általában a vékony- és vastagbeleket érintő elváltozásokat értjük. Maga a kólika szó hasi fájdalmat jelent, tehát nem egy bizonyos betegség definíciója, hanem számos olyan kórkép együttes tünete, amelyek hasi fájdalommal járnak. Fontos, hogy a lótartók minél hamarabb felismerjék a tüneteket, de még ennél is fontosabb a megelőzés.

Nagy tervek – szép kilátások

Sikeres budapesti ötcsillagos CSIO, helytállás Tryonban és a barcelonai kvalifikáció – melynek gyakorlati megvalósulása ugyan füstbe ment terv lett –, ezek a felnőtt magyar díjugratóválogatott-keret mérföldkövei a 2018-as évben. Megkérdeztük a szövetségi kapitányt, Németh Istvánt, hogyan értékeli a szerepléseket és ezek fényében, hogy alakulnak a jövő évi célok.