0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

„Sohasem szabad hátradőlni”

A Czuczi Ménesben született Cicero IC lett az MSLT ménkörungjának champion ménje, ebből az alkalomból nyilatkoztak lapunknak a boldog tenyésztő-tulajdonosok, Czuczi István és Czuczi–Molnár Anita.

• Hogyan kezdődött a tenyésztői karrieretek, és hogyan jutottatok el idáig?

– Először is köszönjük! Nagyon boldogok vagyunk, hogy Cicero IC lett a champion mén. Cicero teljes testvére, Zerina volt az első saját tenyésztésű kancánk – ő még egy garázsban látta meg a napvilágot –, és később neki köszönhettük Churchillt. Zerinában megvolt az a plusz – mind intelligenciában, mind tehetségben –, amiért ezt a párosítást meg kellett ismételnünk. Így született meg Cicero.

Churchill sikere (itthon és Németországban is) nagy lendületet adott, mint minden olyan eredmény, amire egy tenyésztő büszke lehet. Azóta szerencsére újabb lovaink lépnek a bizonyítás életkorába. Chanel IC – Cicero testvére – 145 cm-ig versenyzett Kovács Henrivel, míg lánya, Gucci IC megnyerte a 2017-es ML ST kancavizsga szabadonugróját és összesítésben második helyen végzett a hároméves kancák között. 
Ciceróban is láttuk az otthoni felkészülés során a potenciált, és azt a pluszt, amit keresünk.

Reméljük, hogy a Churchill-utódokhoz hasonlóan Cicero is sok ígéretes csikóval örvendezteti meg a magyar tenyésztőket. A mén április 1-jétől a Mezőhegyesi Ló Mesterséges Termékenyítő Állomáson lesz elérhető.

• Viszonylag kis kancalétszámmal tenyésztetek, mégsem marad el a siker, évről évre születnek a jó csikók. Mi a titok, vagy inkább mitől lehet sikeres egy tenyésztő?

Czuczi István: – Nagyon nehéz és sokszor buktatókkal teli út eredménye maga a siker. Sohasem szabad hátradőlni a székben, hogy jók vagyunk. Fontos, hogy a lovainkat egyedekként kezeljük, ami azt jelenti, hogy nem általánosítunk és mindenkinek az egyéniségére külön- külön koncentrálunk a csikókortól a kiképzésig, ami kiterjed a takarmányozástól kezdve a megfelelő mén kiválasztásáig. Ez leírva egyértelműnek tűnik, de a valóságban sok időt és odafigyelést igényel. Sajnos ezeket nem tudjuk tökéletesen megoldani, de a lehetőségeinkhez mérten törekszünk rá.

Czuczi-Molnár Anita:  Pityu nagyon szigorú a lovainkkal szemben, ami a szó tényleges értelmét jelenti. Soha nem látja őket elég jónak és mindenkinek hibáit vagy hiányosságait állandóan szem előtt tartja. Azt hiszem, többek között az ő lovakkal és munkával szembeni maximalizmusa, fanatizmusa és kitartása az, amiért a lovaink ilyen jók lesznek, és az én optimizmusom és hitem az, ami pedig eljuttat minket a rendezvényekig. Mindemellett fontos, hogy olyan emberekkel legyünk körülvéve, akikre minden körülmények között számíthatunk. A jó csapat meghatározó a hatékony munkához. Szerencsénk van ezen a téren is, lelkes, bár kicsi csapatunkban mindenki komolyan veszi a munka rá eső részét.

C. I: – El kell dönteni, hogy mit akarunk csinálni. Sokszor az a baj, ha nem fogalmazódik meg pontosan, hogy mi a cél, milyen lovat is szeretnénk tenyészteni. Mire legyen jó? 
Talán a titok az (a jó adag szerencse mellett), hogy tudd reálisan és kritikusan szemlélni a saját lovaidat, de mégis adj nekik esélyt, hogy bizonyítsanak. Néha tudni kell hátralépni és meglátni a lovaidban a pozitívumokat is, de többnyire muszáj szigorúnak és alázatosnak lenned saját magaddal és a lovaiddal szemben. 
Minden tenyésztőnek magának kell látnia, mennyit bír. A személyes véleményem az, hogy a kisebb létszám sokszor több. Megfelelő kitartással, támogató családdal, jó csapattal és partnerekkel a befektetett munka megtérül.

• Mi történik a csikóval a fogantatástól a vizsgáig? Hogyan választotok mént, mekkora a szerepe a kancának, egyetértetek-e azzal, hogy 60 százalék?

 C. I: – Alapvetően minden olyan kanca, amely elér egy általunk felállított szintet, kap egy esélyt, hogy tenyészkancaként is bizonyítson. Ez azt jelenti, hogy háromévesen a kancáink többsége fedeztetésre kerül. A ménkiválasztás nehéz döntés, amin nagyon sokat gondolkodom, viszont ha sikerül meghozni, már nem változtatok. Nem a papír alapján tenyésztünk és nem a divat szerint.

Ez alatt azt értem, hogy a kanca természetéhez, felépítéséhez, mozgásához, ugróképességéhez és technikájához legjobban passzoló mént próbálom megkeresni. Lényeges, hogy a kiválasztásnál azonos gyengeséget ne halmozzunk vagy például egy felépítési hibát ne az ellentett hibájával akarjunk orvosolni. Ez sok gondolkodást igénylő feladat, aminek korántsem biztos, hogy az lesz a vége, amit szeretnénk, ugyanis a természet fejezi be, amit elkezdtünk és kigondoltunk.

C-M. A.:  A vemhesség alatt is figyelünk a kancáinkra, a rendszeres féreghajtózásra és vakcinázásokra. Minden ellésnél igyekszünk ott lenni és az esetek 95%-ában ott is vagyunk. Az első pillanattól szeretjük a kis jövevényeket látni, segíteni, ha szükséges, és megfigyelni, ugyanis már az első napokban kirajzolódik egyéniségük, amit csiszolgatunk ugyan az évek során, és a környezet is befolyásol, de mégis az alap mindig adott. 

Minden csikónknak ismernie kell a kötőféket és az embert, valamint jó barátságot kell kötnie a szabadonugróval már az anyukája alatt. Ez egy játékos bizalomépítés kezdete, ami a teljesítményvizsgákon és rendezvényeken csúcsosodik ki és térül meg igazán.

C. I: – A csikókat a legelőn sem hagyjuk magukra, mindemellett rendszeres látogatói a szabadonugrónak, persze továbbra is játékos, kedvcsináló formában. Az elmondottak munkával és idővel járnak, de belovagláskor és a tényleges kiképzés elkezdésekor sokszorosan megtérülnek. Megfigyelhető Cicero IC videójában – a szabadonugró során –, hogy amíg az akadályokat emelik, a ló mindig a folyosó bejáratánál áll és várja, hogy ugorhasson. Ő kiváló példája az általunk alkalmazott módszernek, hogy a ló bátor, tudja mire képes, és meg akarja oldani a feladatot, kényszer nélkül.

Azok a fiatalok, akik vizsgákra készülnek, két és fél évesen elkezdenek futószáron dolgozni. Én sok figyelmet szentelek a személyre szabott takarmányozásra, ami a rendezvényre készülés időszakában kulcsfontosságú. Ha a ló tudja, hogy tud ugrani, és van is energiája ugrani, akkor képes lesz kihozni magából a maximumot. Ha valamelyik tényező hiányzik, akkor már nem azt mutathatja, amit valójában tud. 
Sajnos – bár nagyon jó lenne – a körülményeink nem nevezhetőek a lovak szempontjából a legideálisabbnak. Nagyon szép helyen vagyunk, de az infrastruktúránk korlátozott. Nincs jártatógépünk, fedelesünk, modern istállóink és a földrajzi viszonyoknak megfelelő feketeföld sem nevezhető optimálisnak, de van egy nagy adag kitartásunk és szorgalmunk, és ezek hozzásegítenek, hogy minden helyzetet megoldjunk. Idővel remélhetőleg magas színvonalú infrastruktúra is lesz mögöttünk és így a hatékonyságunk is nő.

• Milyen tanácsot, inspirációt tudnátok adni a magyar tenyésztőknek, hogyan lehet jó lovat tenyészteni és hogyan kell menedzselni, hogy a későbbiek során is sikeres legyen?

C. I.: – Nehéz erre egyszerű választ adni, ugyanis a fentiekből is látszik, hogy ez soktényezős feladat.
Először is talán nagy adag kitartás és alázat kell. Utána, szükség van jó sok önkritikára és sok szerencsére. Ha ezek megvannak, kell egy jó tenyészkanca, valamint folyamatos fejlődésre és nyitott gondolkodásra való hajlam. Vannak külföldi követendő példák, amikből sokat lehet tanulni, látni kell mi az, ami sikeresen kamatoztatható és hatékonyan beépíthető a mi rendszerünkbe. 

Amit a szakmai színvonal sérülése nélkül meg tudunk oldani, azt szeretjük mi magunk megcsinálni. Ugyanakkor fontos, hogy képesek legyünk felismerni a saját hiányosságainkat, gyengeségeinket, és ha szükséges, a megfelelő partnerekkel együttműködni. Kovács Henrivel való közös munkánk a sikereink egyik kulcsa. 

C-M. A: – A másik pedig a jó marketing, fotók és videók. Hiába vannak szép és jó lovaink, ha nem tudjuk megmutatni a világnak őket. Egy jó portré, egy jókor elkapott pillanat vagy egy minőségi videó mindmind azt segíti, hogy lássák az emberek, milyen lovaink vannak. Ennek része például, hogy veled is több éve együtt dolgozunk, rendszeresen fotózod a lovainkat, valamint én is próbálok minőségi képeket készíteni a ménünktől származó csikókról, saját lovainkról.

 C. I.: – Igyekszünk elsősorban mindig a célt tartani szem előtt és azokból a sikerekből építkezni egy nehezebb hétköznap során, amiket a lovaink elérnek. A Tenyésztők Hétvégéjén Harm Thormählen gratulált Ciceróhoz és nagyon elismerően nyilatkozott a lovainkról, többek között Churchillről is. Ezek, és az ehhez hasonló szakmai elismerések adnak plusz energiát a következő mérföldkövekig. 

Meglátásom szerint a magyar sportlótenyésztés színvonala javuló tendenciát mutat, elég, ha csak a versenyeredményeket figyeljük. Én azért kezdtem el tenyészteni, mert úgy gondoltam, hogy igazán komoly potenciálú lovat nem tudok külföldön megfizetni. Ezt most is így gondolom. Szerintem ma Magyarországon születnek nemzetközi kvalitású lovak, amelyekre méltán büszkék lehetünk. Az a véleményem, hogy ezt folytatni kell mindenkinek, mert a kitartó munka megtérül… és ezért érdemes tenyészteni. 

Forrás: Pegazus