A zöldborsó betakarítására három-, két-, és egymenetes megoldások ismertek. A hárommenetes változat első menete a rendre aratás, amit más célra is alkalmazott rendre arató géppel (1. ábra, a) végeznek, bár készítettek kimondottan a borsóbetakarításra szolgáló gépeket is. A traktorvontatású gép alternáló vágószerkezete (1) által levágott borsót két oldalról középre szállítja egy-egy szállítószalag (3). A borsót motolla (2) tereli a vágószerkezetre, illetve a szállítószalagra. A vágószerkezet közepén a szállítószalagok között lévő résen (4) jut a borsó a talajra, tömör, keskeny rendet képezve.
A második menetben, 3-4 órás fonnyasztás után rendfölszedő pótkocsi (1. ábra, b) szedi föl a borsót. Hajtása TLT-ről (1) történik. A borsórendet vezérelt ujjas fölszedő (2) emeli föl a talajról és lengőkarok (3) továbbítják a pótkocsi rakterébe. A pótkocsi jobb kihasználása érdekében gyakran szálastakarmányokat is takarítanak be vele, az ehhez alkalmazott aprítószerkezetet – amely a lengőkarokkal szemben elhelyezett rugóterhelésű álló kések (4) sora – borsószedéskor ki kell szerelni. A 25-30 köbméter űrtartalmú, 7-8 tonna tömegű rendfölszedő pótkocsikra alacsony nyomású gumiabroncsokat (5) szerelnek a talajtaposás csökkentése érdekében. Általában egytengelyesek, de a nagyobb űrtartalmúak tandem (6), vagy tridem járószerkezettel rendelkeznek. A fölszedett anyagot kaparóléces szállítólánc (7) juttatja a pótkocsi hátsó részébe, egyben tömörítve is az anyagot. A kaparólánc masszív alvázszerkezetre (8) épült fenéklemezen mozog. A pótkocsi felépítménye (9) általában rácsos kivitelű. Ürítéskor a hátsó ajtó nyitásával és a kaparólánc gyorsított hátrajáratásával rakható ki a borsó. A részben tömörített anyagot bontóhengerek (10) lazítják föl.
A zöldborsót a szérűn elhelyezett, és a harmadik menetet képviselő stabil zöldborsócséplő gép (1. ábra, c) fogadógaratjába (1) ürítik, ahonnan ujjas felhordólánc (2) továbbítja azt a cséplődobba. A cséplés a belső dob (4) és a perforált külső dob (5) között történik. A borsót a dob felületén csavarvonalban elhelyezett ferde verőlapátok (3) tartják tengelyirányú mozgásban. A viszonylag gyorsan forgó (200 f/min) belső dob, és a lassan forgó (25 f/min) külső dob között létrejött dörzsölő- és nyomóhatás nyitja föl a hüvelyeket. A kifejtett borsó áthull a perforált henger nyílásain, hosszú szállítószalagra (9), onnan pedig ferde tisztítószalagra (7) kerül. A két szalag közötti átadás közben az anyagáramból ventilátor fújja ki a könnyű részeket. A tisztítószalagról visszagördülő borsó kereszt-szállítószalagra (10) jut, amely kiszállítja a gépből a végterméket. A dobból a borsó szára a még benne lévő borsószemekkel rázórostára (6) kerül, amelyen keresztülhullnak és a hosszú szállítószalagra kerülnek a kifejtett szemek, onnan pedig az ismertetett úton haladnak tovább. A rázórostáról a szalma ujjas kihordón (8) át jut ki a gépből.
A betakarítás teljesítményének és hatékonyságának növelése érdekében gyakran alkalmaztak több cséplőgépes megoldást. Itt a fogadó adagológaratból a zöldtömeg az egymás mellett párhuzamosan elhelyezett cséplőgépekbe jut. Egy fogadógarat két cséplőgépet szolgált ki. A kifejtett borsót keresztirányú gyűjtőszalag és ferde felhordó juttatta a rostás utótisztítóba, majd további szállítószalag a szemgyűjtő tartályba. A cséplőgépekből kikerülő szalmát szállítószalag vitte a szecskázó egységbe, onnan pedig további szállítószalag a gyűjtőtartályba. Ha a borsószalmát nem szecskázták, akkor kazalba rakták.
A rendet vezérelt ujjas rendfölszedő szerkezet (1) emeli föl és átadószalag, valamint ujjas felhordó (2) juttatja a cséplődobba (3). A cséplődobból a kicsépelt szalma ferde szalmarázó szalagra (4) jut, ahonnan a szalma közül kihullott szemek útja ferde tisztítószalagra (5), onnan pedig a szemgyűjtő szalagra (6) vezet. A kicsépelt szemek a perforált külső dobon keresztül a dob alatt teljes hosszban elhelyezkedő átadószalag (8) segítségével ferde tisztítószalagra (7) hullnak, ahonnan szintén a maggyűjtő szalagra kerülnek. A maggyűjtő szalag a borsószemeket serleges felvonóba (9) szállítja, miközben ventilátor (10) nyomó levegője fújja ki a léha részeket a szemek közül. A serleges felhordó magtartálytöltő szalag (11) közvetítésével, hüvelykiválasztó rostaláncon (12) át juttatja a végterméket a gyűjtőtartályba (13). A működés megértését segíti a gép vázlata fölött látható keresztmetszeti rajz (A-A metszet).
Miután a gép csak vízszintes helyzetű cséplő- és tisztítószerkezet mellett dolgozik jól, ellátták kereszt- és hosszirányú vízszintező rendszerrel. Négy érintkező (kétoldalt, valamint elöl és hátul) között elhelyezkedő inga érzékeli a gép vízszintes helyzetét (ebben az esetben függőlegesen áll és nem érintkezik a kapcsolókkal). Bármely irányú lejtő esetén az inga kilendül, érintkezik a mellette lévő kapcsolóval, amely mágnesszelep és hidraulikus munkahengerek segítségével a gép járószerkezetéhez képest visszaállítja a cséplőtest vízszintes helyzetét.
Konzervipari célra termelt zöldborsó betakarítására ma már általánosan alkalmazzák az egymenetes betakarítást, amihez fésülő rendszerű betakarítógépet használnak.
Hazánkban a leggyakrabban a Ploeger EPD 530-at és annak továbbfejlesztett változatát, a Ploeger EPD 540, valamint a PMC 979-CT típusú gépeket használják. Felépítésük sok hasonlóságot mutat, ismertetésük előtt célszerű vázlatrajzon tanulmányozni (2. ábra, a) a működésüket. A hüvelyeket fésülődob (1) választja le, a pontos fésülési magasságot talajkövető henger (2) szabályozza. A lefésült zöldtömeget (hüvelyeket, szár- és levélrészeket) ferde felhordószalag (3), majd középre szállító keresztirányú szállítószalagok (4) juttatják adagolószalagok (5, 6) segítségével a cséplődobba, a perforált külső dob (7) és a belső dobok (8, 9) közé. A külső perforált dobot kefehenger (10) tisztítja. A kicsépelt borsószemeket ferde tisztítószalag (11), és hosszú gyűjtőszalag viszi (12) a serleges felhordóba (13), majd a hüvelyrostát tápláló szállítószalagon (14) és a hüvelyrostán (16) át jutnak a gyűjtőtartályba (17). A könnyű szennyeződéseket szívóventilátor (15) távolítja el.
A kifejtendő anyag mozgásának könnyebb megértése érdekében a cséplődob keresztmetszeti rajzát (2. ábra, b) is bemutatjuk. Az eredményes és kíméletes kifejtés érdekében többdobos (4-5 dob) rendszerű cséplőszerkezetet alkalmaznak. A cséplődob kialakításában az egyes gépeken vannak kisebb eltérések, de a fejtés elve ugyanaz. Mivel a cséplés intenzitása a dob belső terében lezajló ütések számától függ, ezért a perforált dobban (1) több dobot helyeznek el. A központi, nagyméretű dob (2) mellett három- négy további cséplődob végzi a cséplést és a termény célszerű mozgatását. Az ábrán bemutatott esetben a központi dob által fölfelé irányított anyagáramot továbbítódob (5) emeli föl a cséplődob felső terébe, ahol a fejtendő anyag két dob (3, 4) között halad lefelé. A négy dob jelentős ütőmunkája eredményezi a borsószemek kifejtését. A cséplődobok felületén spirál alakban bordák futnak végig, amelyek az anyag tengelyirányú mozgatásáról is gondoskodnak. A dobok kerületi sebessége 5 m/s, ami mérsékelt energiaigényt és szemtörést eredményez. A dobok célszerű elrendezése a hosszabb szárrészek felcsavarodását is megakadályozza. A perforált külső dobon áthulló szemek, illetve kisebb levél- és szárrészek elválasztását ferde tisztítószalagok (7) végzik. A fölfelé mozgó szalagok magukkal viszik a szárrészeket, míg a borsószemek lefelé gurulva a hosszú szállítószalagon gyűlnek össze.
Legkorszerűbbek az egymenetes borsókombájnok
A Ploeger EPD 540 borsókombájn (3. ábra, a) 3,8 méter széles fésülődobbal szerelt gép, cséplő-fejtő rendszere négydobos. Gyűjtőtartálya 2500 kilogramm befogadóképességű, és ferde kaparószalaggal üríthető, 3 méter magasságból. A gép erőforrása 275 kW (374 LE) teljesítményű, 6 hengeres, vízhűtéses Deutz motor. A betakarítógép hidrosztatikus összkerékhajtású, kerekes vagy lánctalpas járószerkezettel egyaránt forgalmazzák. Automatikus kereszt- és hosszirányú vízszintállító rendszerrel szerelték föl. A szakszerű kezelést légkondicionált fülke, jól szerkesztett kezelőszervek és fedélzeti számítógép segíti. Ez utóbbin megjeleníthetők a teljesítményadatok, a szalagsebességek, a dobfordulatszámok. A gép működésének megértését röntgenrajzzal (3. ábra, b) is segítjük. A PMC 979-CT borsókombájn ötdobos rendszerű. Erőforrása vízhűtéses, 300 kW (408 LE teljesítményű Deutz motor. Hajtása hidrosztatikus, sebessége közúton 25 km/h, betakarítás közben 9 km/h. A gép billentéssel üríthető tartálya 3,1 köbméteres. A szintszabályozó rendszer hosszirányban 15, keresztirányban 18 százalékos lejtőkiegyenlítést tesz lehetővé. Járószerkezete hatkerekes, amelyből az első négy kerék gumihevederes járószerkezetre cserélhető. A gép kivitelét a 4. ábra a, ürítését a 4. ábra, b mutatja.
