A jól repülő, kiváló élelemkereső, ellenálló és szapora galambok jellemzően kis súlyúak, ezek megpucolása viszont sokkal nagyobb munka, mint a nehezebb példányoké. Tehát azok, akik vágni való galambot szeretnének előállítani, a nagyobb testsúly elérésére koncentrálnak szárnyasaiknál.
Jellemzően azonban az ilyen madarak röpképessége csökken. Akár egy-egy fajtán belül is láthatjuk azokat a változásokat, melyet a megváltozott igények okoznak. Így például a strasszer galamb még fél évszázaddal ezelőtt is közel jó egyharmaddal volt könnyebb, kiválóan repült, így összeszedte magának a takarmányt. Ma már a fajta egyedei közül szinte nem találunk olyat, melyet kiengedhetnénk gyűjtögetni, sőt elvált a gazdasági típus az úgynevezett kiállítási állatoktól.
A kiállításra való tenyésztés gyakran a gazdasági fajtáknál is előfordul, s ilyenkor gyakran a hústermelő képességük romlik. Hiszen ilyenkor a tenyésztők különösen igyekeznek a fajtaleírásnak megfelelő, olykor érdekes, feltűnő színezetű egyedeket kinemesíteni. A színtenyésztés sem kedvez annak, hogy galambjaink kijárjanak, hiszen a megnövekedett ragadozómadár-állomány gyakori prédái lesznek a feltűnő tollasok.
Bár régebben nem kellett drága pénzért vásárolni takarmányt az állatoknak, ma már ezt azért sem tudjuk elkerülni, mert az összeszedhető takarmányfélék mennyisége is csökkent, emellett a különféle mérgezések veszélye is jelentős. Ma már a galambtartásnál is számolnunk kell különféle egészségmegőrző készítmények beszerzésével, mivel a zártan tartott, kevésbé edzett állatok könnyebben fertőzhetik meg egymást.