Back to top

Ellés utáni méhelváltozások

Az optimális két ellés közötti időszak (< 400 nap) elérése érdekében fontos, hogy a méh ellés utáni elváltozásainak korai diagnózisát, gyógykezelését és megelőzését megtegyük, valamint a betegségek szaporodásbiológiai és laktációs teljesítményre gyakorolt hatását az adott gazdaságban folyamatosan vizsgáljuk.

Ugyanakkor e téma gyakorlati jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy az ellést követő két hétben a tehenek akár 40 százalékában is kialakulhat klinikai méhgyulladás, és az állatok 10-15 százalékánál a betegség több mint 3 héttel az ellés után is fennállhat, ezáltal klinikai vagy szubklinikai endometritis alakulhat ki.

Fontos, hogy pontosan definiáljuk az egyes méhelváltozásokat, hogy azok diagnózisa és kezelése egységesen történhessen. Sheldon és munkatársai 2006-ban határozták meg a különböző méhelváltozásokat, amelyek alkalmazása telepi körülmények között is javasolt.

Klinikai méhgyulladás

A klinikai méhgyulladás heveny, általános megbetegedés, amelyet a méh bakteriális fertőződése idéz elő. Általában az ellést követő 10 (21) napon belül jelentkezik, és amelynek három fokozatát különböztethetjük meg.

• Az 1. fokú klinikai méhgyulladás (KM1) rendellenesen megnagyobbodott méretű méhvel és a méhből származó gennyes hüvelyi kifolyással jellemezhető az ellés utáni 21. napon belül.

• A 2. fokú klinikai méhgyulladás (KM2) vagy puerperalis méhgyulladás esetén bűzös, vöröses-barna, híg méhváladék ürül a hüvelyből, és gyakorta láz (>39,5 °C) is társul hozzá; súlyos esetben csökkent tejtermelés, bágyadtság, étvágytalanság, emelkedett pulzus és látszólagos folyadékveszteség (kiszáradás) alakulhat ki. Néhány esetben a lázas állapotot a mindennapi rektális hőmérőzés ellenére sem sikerül észlelni, viszont a vékony falú, megnagyobbodott, petyhüdt méh bűzös hüvelykifolyással mindenkor jelen van. A puerperalis méhgyulladás nehézellés, halvaszületés, ikerellés és magzatburok-visszatartás következményeként alakul ki az ellést követő első hét vége felé, de az ellés utáni második hetet követően már ritkán fordul elő. Fontos hangsúlyozni, hogy a puerperalis méhgyulladás (KM2) az esetek 10-15 százalékánál olyan tehenekben fordul elő, amelyeknek nem volt nehézellése vagy magzatburok- visszatartása.

Összefoglalva, abban az esetben beszélünk puerperalis méhgyulladásról az ellést követő első 21 napon belül, ha az állat méhe rendellenesen megnagyobbodott és a méhváladék bűzös, vöröses-barnás színű, híg, mindehhez pedig a szisztémás betegségek jelei (csökkent tejhozam, bágyadtság), valamint 39,5 °C feletti láz társulhat.

• A 3. fokú klinikai méhgyulladás (KM3) vagy toxémiás méhgyulladás esetén a toxémiára jellemző klinikai képet látunk (étvágytalanság, hideg végtagok, depresszió és/vagy elfekvés), ebben az esetben a kórjóslat kedvezőtlen.

Magzatburok-visszatartás

Magzatburok-visszatartásról akkor beszélünk, ha a magzatburkok nem távoztak el az ellést követő 12 (24) órán belül. A magzatburok-visszatartás aránya 3-4 és 11-12 százalék közötti, átlagosan mintegy 7 százalék. Rendellenes eseteket követően (pl.: ikerellés, császármetszés, magzatdarabolás, nagy erejű húzatás, vetélés, koraellés) és brucellosissal fertőződött állományok esetében a magzatburok-visszatartás előfordulása 20-50 százalékos vagy még magasabb is lehet. Néhány egyéb genetikai, takarmányozási, immunológiai ok, illetve kórkép befolyásolhatja a magzatburkok leválását, azonban ennek a mechanizmusa még nem teljesen tisztázott.

A visszamaradt magzatburkok hajlamosítanak a méhbetegségek kifejlődésére (klinikai méhgyulladás, valamint klinikai és szubklinikai endometritis), ezeken kívül a tejtermelés csökkenését okozza (csökken a tejhozam, ugyanakkor a gyógykezelt állatok tejének a várakozási időszak miatti alkalmatlansága gazdasági veszteséget okoz), valamint a szaporodási teljesítményre is káros hatású (növekszik az üres napok és a mesterséges termékenyítések száma, az ellés utáni első ivarzás ideje, valamint az ellés utáni első termékenyítésig eltelt időszak és a selejtezések száma), ezért a gyógykezelés célja, hogy megelőzzük a magzatburok-visszatartás következményeit.

Klinikai endometritis

A klinikai endometritisre a nyálkás- gennyes vagy gennyes méhváladék, illetve az ellést követő 21. nap után a méhnyak 7,5 centiméter feletti átmérője jellemző, miközben szisztémás betegség jelei nem észlelhetőek. Mivel a gennyes hüvelykifolyások (GHK) túlnyomó többségénél nincs gyulladás az endometriumban (endometritis), ezért ezekre az esetekre a GHK elnevezés használata indokolt, ugyanis gennyes hüvelyváladék képződhet méhnyak-, illetve hüvelygyulladás esetén is.

Pyometra

Pyometra esetén a méh megnagyobbodott, üregében gennyes vagy gennyes-nyálkás váladék halmozódik fel, míg valamelyik petefészken aktív sárgatest található. Gyakran már a sárgatest fejlődésének kezdetén kórokozó baktériumok találhatók a méh üregében, és ez hozzájárul a pyometra kialakulásához. Habár a méhnyak élettani záródása bekövetkezik, a méhtest a belső méhszáj felé nem mindig teljesen zárt, így némi genny a méhnyakon keresztül a hüvelybe juthat.

Szubklinikai endometritis

A szubklinikai endometritis a méhnyálkahártya gyulladása, amely csak citológiai vizsgálattal igazolható, mivel ilyenkor gennyes hüvelykifolyás nem tapasztalható. Az érintett állatoknál a klinikai endometritis jeleinek hiányában a szubklinikai kórforma diagnosztizálható a neutrofil granulociták arányának cytobrush- sal, vagy a méh lumenének öblítésével nyert mintájából történő meghatározásával.

Szubklinikai endometritisről akkor beszélünk, ha az ellés után 21-33 nappal vett citológiai mintában a neutrofil granulociták aránya 18 százalék felett van, illetve ha ez az arány 10 százalék feletti a 34-47 nappal az ellés után vett mintában. Gyulladásról beszélünk az ellés utáni 40-60 nap között, ha 5 százalék feletti a neutrofil granulociták aránya. Szubklinikai endometritisről van szó akkor is, ha ultrahangvizsgálattal különböző echodenzitású kis mennyiségű folyadék jelenlétét állapítjuk meg a méh lumenében, de hüvelykifolyás nem tapasztalható.

A különböző méhelváltozások diagnózisa

Klinikai méhgyulladás

A klinikai méhgyulladás diagnózisa egyrészt a klinikai tünetek alapján (gennyes kifolyás az ellés utáni első 21 napon belül (KM1), vízszerű barnás-vöröses hüvelykifolyás, láz (< 39,5 °C), rossz általános állapot és csökkent tejtermelés (KM2), másrészt a toxémia további tünetei (étvágytalanság, hideg perifériás végtagrészek, depresszió, elfekvés – KM3), valamint a rendellenesen megnagyobbodott méhméret (rektális tapintással az első 10 napban) miatt rendszerint nem okoz nehézséget.

A kisebb gazdaságok esetében a klinikai méhgyulladás megállapítása a hüvelykifolyás észlelésével történik, mert a klinikai tünetek általában nem jellegzetesek. Fontos megemlíteni, hogy egy vizsgálat során hüvelykifolyást csak az esetek mintegy 24-33 százalékában észleltek, ez lehet a magyarázata, hogy a gazdák csak az összes ellés 2 százaléka után találtak puerperalis méhgyulladást (KM2), de amikor ezt rektális hőmérsékletméréssel is összekötötték, már 10 százalék feletti volt ennek aránya.

Nagy létszámú állományok esetében a diagnózis felállítása még összetettebb. A hőmérsékletmérés az ellés utáni első 10 napban és legalább egyszeri hüvelyvizsgálat az ellés utáni 2. és 10. nap között nagyobb számú megbetegedésre deríthet fényt. A hőmérsékletmérés önmagában nem elegendő, mert a KM2 típusú méhgyulladás nem minden esetben jár együtt lázzal.

A rektális hőmérséklet eredményét befolyásolhatja a mérés (0,5 ºC), a hőmérő típusa (0,3 ºC), a végbélbe történő bevezetés mélysége (11,5 vagy 6 cm egy vizsgálatban 0,4 ºC különbséget adott). A bélsárürítés előtti és utáni különbségek csekélyek (< 0,1 ºC). Ezen vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy a rektális hőmérsékletmérést is körültekintően kell végezni.

Ugyanígy kell eljárni a korai hüvelyvizsgálatoknál. Megfelelő mennyiségű magzatvízpótlót célszerű használni, és a lehető legtisztább módon kell kivitelezni. A vizsgálat megbízhatósága javítható a tejtermelés figyelembevételével, mert egyes teheneknél vagy nem emelkedik a kívánatos mértékben, vagy hirtelen csökkenés tapasztalható. Az ellés előtti időszakban a csökkent takarmányfelvétel szignifikánsan növelheti a puerperalis méhgyulladásos esetek számát.

Magzatburok-visszatartás

Ha a magzatburok nem távozik el az ellés után 12 (24) órán belül, akkor az állatot mindenképpen kezelni kell.

Klinikai endometritis

A gyakorlatban többféle módszer ismeretes a klinikai endometritis megállapítására, jóllehet mindegyiknek van bizonyos korlátja. A gyakorlatban alkalmazható módszerek közül a következők terjedtek el:

• rektális tapintás, elsősorban a cervix mérete alapján;

• transzrektális ultrahangvizsgálat;

• citológiai mintavételezés és vizsgálat;

• biopsziaminták szövettani vizsgálata;

• kézzel végzett hüvelyvizsgálat;

• vaginoszkóppal/hüvelytükörrel végzett hüvelyvizsgálat;

• a Metricheck nevű eszköz használata.

Egy nemrégen készült vizsgálatban vaginoszkóp segítségével diagnosztizálni tudták a klinikai endometritist. Ezzel ellentétben a Metrichecket a hüvelytartalom könnyű és precíz mintavételezésére lehet felhasználni. Egy másik vizsgálatban 3 módszert (vaginoszkópia, mint referencia eljárás, kesztyűs kéz és Metricheck) hasonlítottak össze. Az ellés utáni 21. és 27. nap között vizsgálva az állatokat megállapítást nyert, hogy a Metricheck segítségével valamivel jobban sikerült (47,5%) a beteg állatokat azonosítani, mint a másik két eljárással (vaginoszkópia, 36,9%, kesztyűs kéz: 36,8%). Ugyanebben a vizsgálatban a jobb megállapíthatóság nem párosult jobb reprodukciós teljesítménnyel.

Mindezeken túlmenően a cytobrush technika is alkalmazható a klinikai endometritis megállapítására, jóllehet alkalmazása jelenleg még nem gyakorlatias.

A hüvelyváladék jellege és szaga alapján a következő értékelési módszert használhatjuk:

Hüvelyváladék jellege: 0 pont (normál) = tiszta áttetsző nyálka; 1 pont = tiszta nyálka gennypelyhekkel; 2 pont = hüvelykifolyás, amelyben a fehéres, nyálkás-gennyes (mukopurulens) váladékarány ≤ 50 százalék; 3 pont = hüvelykifolyás, amelyben a fehéres vagy sárgás, gennyes (purulens) váladékarány ≥ 50 százalék és bűzös.

A hüvelyváladék szaga: 0 pont (normál): nincs kellemetlen szag; 3 pont: bűzös szag

A hüvelykifolyást a Metricheck- kel történő mintavétel után is értékelhetjük: 0 pont: nincs kifolyás, 1 pont: tiszta nyálka, 2 pont: nyálka gennypelyhekkel, 3 pont: nyálkásgennyes kifolyás, 4 pont: gennyes kifolyás, 5 pont: bűzös kifolyás.

Pyometra

A pyometrát rektális tapintással és/vagy ultrahangvizsgálattal diagnosztizálhatjuk. Rektális vizsgálat során a megnagyobbodott méhet érezhetjük, ultrahangvizsgálat során pedig vegyes echodenzitású folyadékot láthatunk a méh üregében, és rendszerint az egyik petefészken perzisztáló sárgatestet találunk, amely miatt az állatok nem ivarzanak.

Szubklinikai endometritis

Szubklinikai endometritis esetén nem tapasztalható gennyes kifolyás, a diagnózis a méh citológiai vizsgálatával történhet. A méhnyálkahártyáról származó gyulladásos sejteket méhöblítéssel vagy cytobrush-sal nyerhetjük, ami után értékelhetjük a neutrofil granulociták előfordulását a mintákban. Ha az ellés utáni 21–33. nap között cytobrushsal vett mintákban 18 százalék felett van a neutrofil granulociták aránya, vagy ugyanez az arány 10 százalék feletti az ellés utáni 34. és 47. nap között, és nem diagnosztizálható klinikai endometritis, akkor szubklinikai endometritisről beszélünk.

Ugyancsak szubklinikai endometritisről beszélünk, ha a neutrofil granulociták aránya az ellés utáni 42–72. nap között méhöblítéssel nyert citológiai mintában 5 százalék felett van. A szubklinikai endometritist ultrahangvizsgálattal is megállapíthatjuk, ha az ellést követő 21. nap után a méh üregében vegyes echogenitású folyadékot látunk, úgy hogy klinikai endometritis nem tapasztalható.

A méh eredetű elváltozások gyógyszeres kezelése

Klinikai méhgyulladás

A klinikai méhgyulladás korai gyógykezelése (különösen a puerperalis méhgyulladásé) csökkentheti a nemi traktust érintő rendellenességek súlyosságát (endometritis, cisztás petefészek-elváltozás), a metabolikus betegségekre való hajlamot (bal oldali oltógyomorhelyzetváltozás, ketózis) és egyéb szövődmények előfordulását, úgymint vesemedence- és vesegyulladás, ízületi gyulladás, szívbelhártya-gyulladás, máj- és tüdőtályogok kialakulását.

Nagyszámú gyógykezelési protokoll áll rendelkezésünkre, mint például a méh üregébe helyileg bevihető antibiotikumok (oxitetraciklin, ampicillin, kloxaciklin), antibakteriális készítmények (jód oldat: 500 ml 2 százalékos Lugol oldat közvetlenül az ellés után, majd 6 óra múlva megelőző kezelésként), szisztémás antibiotikumok [penicillin vagy annak valamelyik szintetikus analógja: 20 000-30 000 NE/kg/tehén, ceftiofur (3. generációs cephalosporin: meg kell jegyezni, hogy humán egészségügyi vonzata miatt különösen körültekintően kell a kezeléseket végezni) 2,2 mg/ttkg 3-5 napig, vagy 6,6 mg/ttkg szabad sav formájában lévő ceftiofur szuszpenzió (CCFA-SS) ttkg s.c. a fültőhöz, kétszer 72 órás különbséggel, illetve a CCFASS- t egyszer adva az ellés után 24 órán belül megelőző kezelésként), intrauterin ózonterápia, támogató kezelésként nem-szteroid gyulladáscsökkentők, például flunixin meglumin, dehidráció esetén folyadékterápia, csökkent takarmányfelvétel esetén kalcium és energiapótlás, valamint hormonkezelés (oxytocin: 20-40 NE minden 3. és 6. órában ismételve az ellés után 48–72 óráig, PGF2α vagy szintetikus analógjai)] alkalmazhatók telepi körülmények között. A puerperalis méhgyulladás (KM2) kórjóslata az állapot súlyosságától függ.

Nemrég végzett kutatás eredményei alapján az intrauterin adott antibiotikumok és antibakteriális készítmények használata nem javasolt, mivel ezek irritálják a méh nyálkahártyáját. A hormonkezelések (PGF2α) közvetlenül az ellés utáni rutinszerű használata szintén vitatott, ezek megítéléséhez további vizsgálatok szükségesek. A ma elfogadott módszer szerint telepi körülmények között a szisztémás antibiotikum- és kiegészítő kezelések fogadhatóak el.

Magzatburok-visszatartás

A magzatburok-visszatartás kezelésének célja, hogy csökkentsük a puerperalis méhgyulladás és későbbiekben a klinikai és szubklinikai endometritis kialakulásának arányát, a tejveszteséget és a fogamzási zavarokat, valamint az állatorvosi költségeket. Nagyszámú gyógykezelési protokoll ismert [a visszamaradt magzatburokdarabok kézzel való eltávolítása, intrauterin kezelés antibiotikumokkal és antiszeptikumokkal – Lugol oldat –, ózon spray, hormonok (oxytocin, prosztaglandin), anyarozs származékok, kalcium, kollagenáz enzim injektálása a köldökartériákba] telepi körülmények között. Magzatburok- visszatartás esetén minden előbb említett módszernek néhány korlátja is van.

A közelmúlt vizsgálatai megerősítették, hogy a szisztémás antibiotikumok (ceftiofur 1 mg/kg), a méh intrauterin kezelése és manipulálása nélkül is vannak olyan hatékonyak, mint a hagyományos kezelések. Ezeket az eredményeket lázas tehenekkel végzett későbbi vizsgálatokban is megerősítették.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy a szisztémás antibiotikumkezelés lázas állapotban hatásosabb, mint a méhbe történő helyi antibiotikum-kezelés. Az oxytocin-, a PGF2α- vagy a kalciumkezelés nem volt hatásos magzatburok-visszatartás megelőzésére vagy nem segítette elő a magzatburkok eltávozását. A heveny puerperalis méhgyulladás klinikai gyógyulására, a kezelést követő 6. napi tejhozamra vagy a szaporodásbiológiai teljesítményre sem volt jótékony hatással az antibiotikumos kezelés mellett egyszeri adaggal történt flunixin meglumin kezelés. Ugyanakkor, ha a flunixin meglumint (2,2 mg/ ttkg) intravénásan adjuk az ellést követő 5-8. nap között a puerperális méhgyulladásos teheneknek, akkor felgyorsítható a méh involúciója, és csökken az elléstől az első ivarzásig eltelt időszak.

Klinikai endmetritis

A fő elv a klinikai endometritis gyógykezelésében, hogy csökkentsük a kórokozó baktériumok okozta terhelést, és fokozzuk a méh védekező- és regeneráló képességét, ezzel megállítva és visszafordítva a gyulladásos elváltozásokat, amelyek rontják a termékenységet. A klinikai endometritis kezelésének sok módját választhatjuk, így a szisztémás vagy a helyileg használt antibiotikumokat, antiszeptikus oldatokat és/vagy a szisztémásan alkalmazott PGF2α-t.

Antibiotikumok méhbe juttatásának a célja, hogy magas hatóanyag-koncentrációt érjünk el a fertőzés helyén. A szisztémás kezeléssel szemben, az intrauterin kezeléssel magasabb hatóanyag- koncentrációt érhetünk el a méh nyálkahártyában, de az antibiotikum a méh mélyebb rétegeibe, illetve az egyéb ivari szervekbe alig jut el.

Az ellést követő 25. nap után penicillinnel vagy ceftiofurral végzett intrauterin kezelés nem bizonyult előnyösnek, viszont 0,5 gramm cefapirin (első generációs cephalosporin) adása 24-42 nappal a tervezett termékenyítés előtt javította a szaporodásbiológiai teljesítményt, főleg azoknál az állatoknál, amelyek kórelőzményében magzatburok- visszatartás, halvaszületés, illetve hüvelykifolyás szerepelt.

Egy kísérletben 1 mg/kg cefquinom (4. generációs cephalosporin) három egymást követő napon történő szisztémás alkalmazása eredményesnek bizonyult az Escherihia coli által előidézett endometritis kezelésére. Intrauterin kezelés cefapirinnel vagy PGF2α intramuscularis alkalmazása szignifikánsan segítette az endometritisben szenvedő tehenek vemhesülési arányát azokkal szemben, amelyeknél Trueperella pyogenes jelenlétét állapították meg.

Egy hazai vizsgálat rávilágított, hogy az ellés utáni 28–35. nap közötti klinikai endometritis PGF2α-val vagy cefapirinnel való kezelése esetén a vemhesülés esélye a kontroll csoporthoz hasonlítva 1,5 és 1,9-szer jobb volt (P<0,05). Mások nagyszámú telepi vizsgálatában a PGF2α alkalmazása klinikai endometritis esetén nem jelentett előnyt a vemhesülés idejére vonatkozóan. Továbbá a PGF2α- kezelés a vemhesség utáni 20. és 26. nap között klinikai endometritissel, de tapintható sárgatesttel nem rendelkező tehenek vemhesülési arányát szignifikánsan csökkentette.

Az ellés utáni 27-33. napokon diagnosztizált klinikai endometritis esetén az intrauterin cefapirinnel kezelt teheneknek szignifikánsabb rövidebb volt a vemhesülésig eltelt időszaka, mint a nem kezelt csoportoknak. Ugyanakkor nem volt szignifikáns különbség az intrauterin cefapirinnel vagy PGF2α-val kezelt, tapintható sárgatesttel rendelkező csoportok között a vemhesülésig eltelt időszakot illetően. Mindkét csoportnak magasabb volt ugyanakkor a vemhesülési aránya, mint a nem kezelt teheneknek. Számos kutató azt a következtetést vonta le, hogy a PGF2α legalább olyan hatékony a klinikai endometritis kezelésére, mint bármelyik elérhető alternatív kezelés (Lugol oldat, polivinilpirrolidin- jodin oldat, metakrezol- kénsav vagy Lotagen). Ugyanakkor minimális a kockázata a méh sérülésének vagy maradékanyagok megjelenésének a tejben.

Aktív sárgatest hiánya esetén a klinikai endometritis kizárólag prosztaglandinnal való kezelése korlátozott eredménnyel jár, habár az ilyen kezelés bizonyos előnyöket mégis hozhat, mert a kezelés segítheti a méh védekezőképességének serkentését.

Fontos megemlíteni, hogy klinikai endometritis esetén a tervezett mesterséges termékenyítési program előtt egy vagy két PGF2α kezelésben részesített teheneknek alacsonyabb volt a vemhesülési aránya és magasabb volt a magzat felszívódási aránya azokkal szemben, amelyeknek nem volt endometritise. Hasonlóan, kétszeri PGF2α kezelés az ellés utáni 37±3 és 51±3 napon, az ivarzás-szinkonizálás részeként, valamint a 44±3 napon adott i.u. ceftiofur (125 mg) kezelés nem javította az első termékenyítés vemhesülési arányát, vagy a vemhesülési arányt az első 300 napban.

A közelmúltban kezdték az antibiotikumokat helyettesítő alternatív terápiaként használni az endometritis kezelésére az 50 százalékos dextroset vagy a proteolitikus (tripszin, kimotripszin és papain) enzim oldatot. További vizsgálatok szükségesek, hogy megerősíthessük ezen készítmények jótékony hatását.

Pyometra

A perzisztens sárgatest jelenléte miatt a legjobb kezelési protokoll a prosztaglandin (PGF2α vagy szintetikus analógjainak) használata. A gyakori visszaesés miatt javasolt a kezelés megismétlése 12-14 nap múlva. Intrauterin antibiotikumkezelés (cefapirin) is alkalmazható. Az endometrium teljes regenerálódása 4-8 hetet is igénybe vehet, ezért nagyon fontos ennek ellés utáni mielőbbi diagnózisa és kezelése, hogy csökkentsük a pyometra endometriumra gyakorolt károsító hatását.

Szubklinikai endometritis

A szubklinikai endometritis intramuscularisan adott prosztaglandin injekcióval (cloprostenol 500 mg) és/vagy intrauterin antibiotikummal (cephapirin) kezelhető az ellés utáni 21–33. napon, hogy javítsuk a szaporodásbiológiai teljesítményt. A méh ceftiofur-hidrokloriddal való kezelése csökkenti a Trueperella pyogenes előfordulását, de nincs hatással a már PGF2α-val kezelt tehenek fogamzására. A szubklinikai endometritis egyszeri vagy kétszeri kezelése PGF2α- val a tervezett mesterséges termékenyítési program kezdete előtt nem alkalmas a méh egészségi állapotának, a termékenyítési index és a vemhesség fenntartásának javítására tejelő tehenek esetén.

A méhgyulladások megelőzése

A különböző ellés körüli rendellenességekben (hipokalcémia, nehézellés, halvaszületés, magzatburok- visszatartás) szenvedő tehenekben gyakrabban fordulnak elő az involúció bakteriális szövődményei, mint azokban az állatokban, amelyekben az ellés problémamentes volt.

A higiéniára, a takarmányozásra, a zsúfoltság mértékére és a tartási stresszre vonatkozóan a telepi menedzsmentnek kiemelt figyelmet kell fordítania, hogy csökkenteni lehessen az említett és egyéb hajlamosító tényezők (főleg a nehézellések) előfordulását.

Jelenleg a megelőzés az ellés általános higiéniai felügyeletére, a megfelelő takarmányozásra (Ca, Se, E-vitamin), és a fertőző betegségek előfordulásának kézben tartására szorítkozik. Ugyanis a magzatburokvisszatartásos tehenekben a megemelkedett kortizol koncentráció immunszuppresszív, és gátló hatást fejt ki a kotiledonok oldódásában fontos szerepet betöltő leukociták enzimaktivitására, és a vér neutrofil granulocitáinak működésére.

Az E-vitamin és a szelén önmagában vagy együttesen alkalmazva is képes a szöveti szinten zajló folyamatokat befolyásolni. A neutrofil granulocitákra kifejtett immunológiai hatásán keresztül képesek növelni a tehenek stresszel szembeni ellenálló képességét. Az endogén szabad gyökök (pl. hidrogén-peroxid) termelődésének csökkentésével az oxidatív stressz csökkentéséhez járulnak hozzá, amellyel védik a lipideket és a membránokat. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy a nem megfelelő E-vitamin- és szelénellátottság szoros összefüggésbe hozható a magzatburok- visszatartás előfordulásával, de az ezzel kapcsolatos tapasztalatok ellentmondóak.

A szárazon állás alatti E-vitaminés szelénkiegészítés nem volt hatással a magzatburok-visszatartás előfordulására, habár a szöveti szinten zajló folyamatokat kedvezően befolyásolta (csökkentette a kortizolszintet és a vörösvérsejtek peroxid termelését, növelte a magzatburkok oldódásában fontos szerepet játszó leukociták enzimaktivitását). Egy meta-analízisben feldolgozott 20 vizsgálat szerint az E-vitamin csökkenti a magzatburok- visszatartás előfordulását, míg 21 szerint nincs hatással, sőt további 3 vizsgálatban kedvezőtlen hatását tudták megfigyelni. A vizsgálatok összesített eredményeiből arra lehetett következtetni, hogy a szárazon állás alatti takarmány E-vitaminnal való kiegészítése általában csökkenti a magzatburok- visszatartás előfordulásának esélyét, de hatása nem minden körülmények között igazolható.

Továbbá a magzatburok- visszatartásra kifejtett csökkentő hatása nagyobb mértékben érvényesül a szintetikus E-vitaminnal (α-tokoferolacetát), mint a természetes E-vitamin (α-tokoferol) kiegészítéssel, de a kétféle E-vitamin kiegészítés közötti különbség szintén nem volt szignifikáns. A jelenlegi tapasztalataink alapján további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy az E-vitaminnak és a szelénnek az MBV kórképében betöltött szerepét jobban megértsük.

Egyes ajánlások szerint a ceftiofur rutinszerű szisztémás vagy intrauterin alkalmazása alkalmas lehet a klinikai méhgyulladás megelőzésére, mások szaporodásbiológiai teljesítményre gyakorolt hatása tekintetében nem találtak szignifikáns különbséget a nem kezelt állatokhoz képest, így telepi körülmények között nem javasolják ezen antibiotikum rutinszerű alkalmazását. Hasonlóan ellentétes eredményekről számoltak be a szabad sav formájában lévő ceftiofur steril szuszpenziójának egyszeri adagjával történő kezelésekről olyan tehenek esetében, amelyeknek ikerellés, nehézellés vagy magzatburokvisszatartás miatt nagy esélyük volt az ellés utáni 24 órán belüli méhgyulladás kialakulására.

Egyes kutatók szerint a magzatburok- visszatartás megelőzése és kezelése történhet prosztaglandin adásával közvetlenül az ellés után, ugyanakkor az egymásnak ellentmondó eredmények miatt további kutatások szükségesek, hogy ennek hatékonyságát alátámaszthassuk. A PGF2α ismételt adásának az ellés utáni 7. és 14. vagy a 22. és 35. napon nem volt hatása az ellés utáni 22. és 58. nap közötti klinikai endometritis előfordulására. Szintén nem volt hatása a vemhesülési arányra a legalább 100 napos szerviz periódussal rendelkező spontán ivarzó állatok vagy a 85. napi Presynch protokoll (2 x PGF2α, GnRH, PGF2α és GnRH) szerint termékenyített állatok esetén.

Hasonlóan nem volt pozitív hatása a szaporodásbiológiai teljesítményre a PGF2α az ellés utáni 5. és 7. héten történő preventív alkalmazásának. Preventív intrauterin ózon (spray) vagy Sheng Hua Tang (klasszikus növényi formula, ami a következőket tartalmazza: Radix Angelicae sinensis, Ligustici rhizoma, Semen persicae, Zingiberis rhizoma, és Radix glycyrrhizae) a korai involúciós időszakban javíthatja a szaporodási teljesítményt tejelő teheneknél. Ezzel szemben a homeopátiás készítmények, mint a Lachesis compositum (Lachesis), Carduus compositum (Carduus) és a Traumeel LT (Traumeel) nem előzték meg az endometritis kialakulását, illetve nem javították a reprodukciós teljesítményt.

Az újabban készített Escherichia coli, Fusobacterium necrophorum és Trueperella pyogenes tartalmú inaktivált vakcinákkal (s.c.) kedvező mértékben tudták csökkenteni a puerperalis méhgyulladás előfordulását holstein-fríz állományokban, de ennek pozitív hatását további vizsgálatokkal kell megerősíteni.

Szenci Ottó, Horváth András, Buják Dávid,
Lénárt Lea, Szelényi Zoltán

MTA-SZIE Nagyállatklinikai Kutatócsoport,
Üllő-Dóra major

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/19 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kutyás programok az örökbe fogadott állatok napján

Szeptember 23-án rendezik meg a VI. Örökbe fogadott Állatok Napját a Népligetben, a Planetárium mögött. A programon részt vevők nemcsak élményekkel, de a helyes állattartással kapcsolatos ismeretekkel is gazdagodhatnak – olvasható közleményükben.

Méhzárlatot rendeltek el Pécsen

A Pécsi Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztálya Pécs közigazgatási területen tartott méhállományokra azonnali hatállyal községi zárlatot rendelt el.

Kevesebb takarmánykeveréket gyártottak tavaly

Magyarországon 3,526 millió tonna haszonállat-takarmánykeveréket állítottak elő 2017-ben, amely közel 4 százalékkal maradt el a 2016. évi mennyiségtől – közölte az Agrárgazdasági Kutató Intézet.

Ukrán-magyar összefogás a rókaveszettség ellen

Három évre szóló megállapodást kötött az Agrárminisztérium és az ukrán szaktárca a rókaveszettség-felszámolási program végrehajtásáról.

Ikercsikók születtek Egyházasrádócon

Két hét eltelt az előrejelzett időponthoz képest, mikor megindult az ellés, de végül minden rendben ment. A tulajdonos nagyon büszke vagyok a lovára, hogy könnyen, egyedül a világra hozta az ikreket.

A tojás árát is felfelé hajtja az aszály

Az aszály miatt dráguló takarmányok hajthatják felfelé a tojás árát a hazai piacon. Az ágazati szereplőket összefogó szervezet szerint a termelőknek a megnövekedett költségeik miatt emelniük kell az átadási árakon, a fogyasztók ugyanakkor ennél kisebb mértékű drágulással találkozhatnak majd a boltokban.

Védjük lovainkat a Nyugat-nílusi láztól!

A nyár és az ősz folyamán az Európai Unió több tagállamában, köztük Magyarországon is jelentették a lovak Nyugat-nílusi lázzal történő megfertőződését. 2018-ban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma hazánk 64 állattartó telepén mutatta ki a fertőzést.

Rangos kutyakiállítás a szomszédban

Közel ezer ebet mutattak be azon a nemzetközi kutyakiállításon, amelynek az elmúlt hét végén adott otthont a muravidéki kisváros, Lendava. A CACIB Lendava 2018 nevű versenyre számos magyarországi ebtartó is érkezett.

A díszpintyek királynője

Minden valószínűség szerint a gould amandina nyerné azt a szépségversenyt, melyet a fogságban gyakran tartott díszpintyek között rendeznének. Elnevezése is szépségére utal, ugyanis John Gould gyönyörű felesége tiszteletére nevezte el ezt az Ausztráliában honos madarat. Magyarországra még a két világháború között érkeztek első példányai.

Ismét akadálytalan a szarvasmarhák és juhok exportja Törökországba

A magyar állategészségügyi hatóság járványügyi intézkedései nyomán hazánk az idei évben teljesítette az Állategészségügyi Világszervezet kéknyelv betegségtől való mentességre vonatkozó feltételeit.