0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A kettesfogatban magyar bajnok ló Hódmezőn is elvitte az első helyet

A nóniusz tenyészállat bírálat győztese Toszka, a magyar bajnok ló. A fekete kanca Papp János fogathajtó fogatában szerepel. A Hódmezővásárhelyen megrendezett Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon azonban nem gyorsaságával és ügyességével, hanem erős, méltóságteljes küllemével tűnt ki.

A 2017-es év kettesfogathajtó magyar bajnoka, Papp János mutatta be lapunknak Toszkát, akit a nóniusz tenyészállat bírálat győztesének választottak a XXV. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon Hódmezővásárhelyen . A ló pontos megjelölése: Nonius IV-15 (Toszka). A megjelenésében is erőt sugárzó kanca 2010 áprilisában született. Papp János elmondta:

„Toszka három világbajnokságon volt résztvevő 5-6-7 éves kategóriában. A tenyésztő a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft., a kiállító pedig a a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.”

A nóniusz legfőbb jellegzetessége a test nagyságával arányos, kissé durva félkos-, esetenként kosfej derül ki a menesbirtok.hu ismertetőjéből.

Nyaka – a nagy befolyású arab és spanyol-nápolyi ősöknek köszönhetően – magasan, a telivérezett egyedeknél középmagasan illesztett középhosszú, olykor rövid, nem eléggé ívelt.

Marja középmagas, izmos, telt. Háta hosszú, középhosszú, széles, jól izmolt. Ágyéka középhosszú, elég széles, jól izmolt. Fara elég nagy terjedelmű, enyhén lejtős, hossza nem éri el a félvér lovak farhosszúságát. Mellkasa dongás, kevésbé mély. Igás jellegének megfelelően szügye széles, igen jól izmolt. Ízületei terjedelmesek, inai szárazak. A hasonló testnagyságú és tömegű európai melegvérű fajták között a nóniusz rendelkezik a legszárazabb inakkal és ízületekkel.

Hazai helyzete

A II. világháború után a ló katonai hasznosítása gyakorlatilag megszűnt, és a nóniusz főleg az Alföld igáslovaként vált kedveltté. A hetvenes években kísérleteztek a fajta sportirányú átkeresztezésével, de ez szélesebb körben nem tudott elterjedni. 1989-től, a Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület megalakulásától kezdődően ismét a fajtiszta tenyésztés és a génmegőrzés a meghatározó tenyészcél.

Egészen a 1970-es évekig a ménállomány 20 százalékát tette ki a nóniusz. Különösen a Dél-Alföldön volt összefüggő tenyészkörzete. Ezt követően, a ló mezőgazdasági jelentőségének csökkenésével számaránya jelentősen visszaszorult. Ma az országban összesen 87 mén fedez.

A fajta régi nagy ménesei (Mezőhegyes, Hortobágy) megmaradtak ugyan, de csökkentett létszámmal tenyésztenek.

E két tenyészet adja a ménutánpótlás zömét, itt még fellelhetők az eredeti kancacsaládok is. Népies állománya elsősorban Mezőhegyes és Makó környékén, valamint Hajdú-Bihar megyében alakult ki.

Ezen a vidéken működtek egykori törzstenyészetei is, amelyeknek megszűnte után az állomány túlnyomórészt ebben a körzetben maradt, de mára már a Dunántúlon is egyre több tenyésztője található. A törzskönyvi ellenőrzésben tartott kancák száma közel 500.

A köztenyésztésben – éppen gazdasági értékmérő tulajdonságai miatt – még viszonylag sok nóniuszkanca fordul elő, melyek közül jó néhány alkalmas lehet a fajta genetikai bázisának szélesítésére.

Magyarországon kívül Romániában, az Izvini ménesben és kis létszámban Jugoszláviában, helyenként Bulgáriában található még fajtatiszta állomány.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu/Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság