Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt a kereskedelmi forgalomba került élelmiszerek mérete, vagy egyre több termék került egy „adagnyi” csomagolásba. Ez a tendencia megváltoztatta a felfogásunkat arról, hogy mekkora mennyiséget is fogyaszthatunk el az elhízás veszélye nélkül. Sőt, ennek a tudatalatti módosulásnak ironikusan a passzív túlevés nevet adták.
A nyugati országban már komoly problémát jelentő elhízás számos okra vezethető vissza, de az egyik kétségtelenül a gyártók csomagolási szokásai.
A kísérlet a „The American Journal of Clinical Nutrition”-ban jelent meg. Három alkalomból állt. Minden esetben a résztvevők quiche-t (ejtsd: kis) mely egy sós pitetorta, illetve salátát kaptak. Az önkéntesek nem tudták, hogy mire megy ki a játék, nekik azt mondták, hogy az ételek hangulatra gyakorolt hatását vizsgálják.
Egy héttel később, a harmadik alkalommal, kikérdezték a résztvevőket arról, mekkora a számukra megfelelő ételadag.
Dr. Robinson az eredményről elmondta, hogy korábban is úgy vélték, a kereskedelembe kerülő élelmiszerek mérete hatással lehet a túlfogyasztásra. Ezt a jelen kísérlet alátámasztotta.
Az eredmények alapján azt feltételezzük, ha kisebb, megfelelő méretben kínálnák a boltok, vendéglátó egységek a termékeket, a „normális” fogalma újrakalibrálható lenne.
Dr. Inge Kersbergen hozzátette, hogy még nem világos, mennyi ideig tart és milyen hatásos a kísérletben tapasztalt változás:
„Jobb eredményeket mértünk, amikor csak egy nap telt el az étkezések között. Egy hét után a résztvevők újra nagyobb adagokat szedtek maguknak. Mivel a környezetünk folyamatosan és azonnal hat az ítélőképességünkre, azt feltételezzük, hogy normális méretről alkotott képünk csak akkor tartós, ha újra és újra megerősítjük az élelmiszerek méretével, csomagolásával. (teljes tanulmány itt olvasható).