Az elmúlt évszázadokban nemcsak a Németalföldön, hanem a mai Németország északnyugati és Franciaország északkeleti területein is széltében-hosszában elterjedt volt, így természetesen számos változata alakult ki. Mára azonban a fajta egységesült, így az olyan érdekes változatok, mint például a feketefejű brakel, sajnos kipusztult.
A brakel egy hosszútestű tyúk, mely mély, kerekded mellel bír. A fej ékessége a jól pigmentált, nagyméretű taraj, melynél a tojók esetében megengedett, hogy az egyik oldalra bukjon. Mindkét nemnél a füllebenyek fehérek, jól fejlettek. A lábak palaszürkék. Az évszázadok során csak két színváltozatban – aranyban és ezüstben – volt ismeretes a fajta, mára azonban sok új színváltozata alakult ki, így fehérsávozott-sárga, kék, fekete és fehér is megtalálható.
Meglehetősen ellenálló, az éghajlat viszontagságait jól elviselő, szapora fajtáról van szó. A jól tartott tyúkok akár évente 180 darab, mintegy 65 gramm körüli fehér tojással hálálják meg a gondoskodást.
Sajnos, ahogy a fajta elvesztette gazdasági jelentőségét, s inkább a díszbaromfi-tenyésztők portájára került, úgy a kotlási hajlam is csökkent a tyúkoknál – olyannyira, hogy mára elmondhatjuk, hogy a brakel tojásait vagy más kotlóssal, vagy géppel kell kikeltetni. Viszont a tyúkok igen hamar, akár 4,5 hónaposan tojni kezdenek.
Rendkívül jó táplálékkereső, igazi kapirgáló fajta, mely tágas férőhelyet igényel, s figyelni kell arra is, hogy jó repülőképességét nem veszítette el.
Nálunk legutóbb a Hódmezővásárhelyen, a XXV. Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon mutatták be.
