A szén-dioxid-kibocsátás termelési megközelítése megmutatja, hogy mekkora emisszió tulajdonítható a magyar gazdaság működésének. 2014-ben ez az érték fejenként elérte a 4,85 tonnát. Ebből 1,31 tonna a magánháztartásokhoz, míg 3,54 tonna a hazai termelési aktivitáshoz kapcsolódott. Ezen belül nagyjából hasonló nagyságrendet képviselt a hazai végső felhasználáshoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások, valamint az exportált termékek és szolgáltatások kibocsátása – írja a KSH Karbonlábnyom Magyarországon című kiadványában.
A jelentés szerint hazánkban 2014-ben az egy főre vetített karbonlábnyom elérte a 5,73 tonnányi szén-dioxidot, ami az uniós adatnál (7,19 tonna/fő) lényegesen kedvezőbb. Ez az érték a magánháztartások általi szén-dioxid-kibocsátásból (1,31 tonna/fő), amelynek forrása döntően a tüzelőanyagok elégetése, illetve a hazai fogyasztott vagy beruházott végtermékek termelési láncán keresztül közvetetten kibocsátott szén-dioxidból (4,42 tonna/fő) tevődött össze.
Ez utóbbiból egyébként 1,74 tonna a hazai termelési aktivitásnak volt tulajdonítható.
További 2,68 tonna szén-dioxid a hazánkon kívüli termelési aktivitásokból származott. Vagyis azáltal, hogy a hazai gazdaság 2014-ben különböző termékeket és szolgáltatásokat importált, Magyarország kevesebb gázt bocsátott ki.
A jelentésből kiderül, hogy a legnagyobb karbonlábnyom-részesedéssel rendelkező nemzetgazdasági ágazatok 2014-ben
- az építőipar végső felhasználása volt (522 kilogramm szén-dioxid/fő),
- amely után közvetlenül a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás és
- az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása (469 és 352 kilogramm széndioxid/fő) következett.
A KSH végül megjegyzi, 2010–2014 között az energiaellátás karbonlábnyoma az időszak végére jelentősen csökkent, az építőiparé 2010-től 2012-ig mérséklődött, majd újra nőtt, az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártásáé pedig lényegében stagnált.
Ezt jelenti a karbonlábnyom
A hazai karbonlábnyom azt mutatja meg, hogy mennyi szén-dioxidot bocsátottak ki a teljes termelési láncon keresztül a hazai termékkeresletnek tulajdoníthatóan, függetlenül attól, hogy a szén-dioxid-kibocsátás melyik országban, illetve nemzetgazdasági ágazatban merült fel ténylegesen.
