0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kettős jubileum Belvárdgyulán

A belvárdgyulai szövetkezet még 1982-ben kapta az első nyugati kombájnjait, a jogutód társaság pedig a napokban vásárolta meg a 25. vetészöld betakarítógépét. Az eseményhez a maga jubileumával csatlakozott a forgalmazó AXIÁL Kft. is: ez a 25. kombájn ugyanis a bajai cég által hazánkban eladott 2500. betakarítógép is volt egyben.

 

Ma már történelem, hogy a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején jelentek meg hazánkban a nyugati márkájú mezőgazdasági gépek. Ezek közé tartoztak a CLAAS gyártmányai is, a Dominátorokból 1971-ben 40 darabot szállítottak Nagyigmándra. Elosztásukat 8 termelési rendszer végezte, a gyártók ezek munkatársait képezték ki az alkatrész- és szervizellátásra. Így jutott a belvárdgyulai szövetkezet is két hegyi kombájnhoz 1982-ben, a jogutód társaság pedig a napokban vásárolta meg a 25. vetésszöld betakarítógépét. Az eseményhez a maga jubileumával csatlakozott a forgalmazó AXIÁL Kft. is: ez a 25. kombájn ugyanis a bajai cég által hazánkban eladott 2500. betakarítógép is volt egyben.

– A CLAAS-szal közös történetünk 36 évre tekint vissza – kezdte a visszaemlékezést Wilhelm József, a Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója.

Mint mondta, a rendszerváltásig is több CLAAS kombájnnal dolgoztak, az első „igazit” azonban, egy CLAAS DOMINATOR 118 SL Maxi-t, ami már tulajdonképpen egy MEGA 218-as volt, 1993-ban vették, majd 1996-ban, amikor eladták a DOMINATOR-okat, 7 MEGA-t vásároltak.

Kapcsolatuk azonban nem merül ki pusztán a vásárlásban. A márka AXIÁL-hoz kerülése után tudomásukra jutott, hogy a CLAAS egy olyan céget keres, ahol tesztelhetné a LEXION 460-ast. Olyan helyszínt kerestek, ahol viszonylag nagy területen és minél korábban lehet megkezdeni a kukorica betakarítását. Ekkor vált igazán szorossá a kapcsolatuk, ami, ahogy majd később látni fogjuk, azóta is tart.

De vissza a hőskorba: a CLAAS magyarországi jelenléte elképzelhetetlen Bernd Hoffmann nélkül, aki 1971-ben járt először Magyarországon, amikor az említett 40 DOMINATOR-t hozták, és aki 22 évig volt a márka országfelelőse hazánkban. Ebből a több mint két évtizedből 2000-től 2006-ig az AXIÁL-lal dolgozott.

Visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a magyar megengedő politikai helyzet mellett azért jöhettek CLAAS gépek hazánkba, mert Helmut Claas meggyőződése volt, hogy Európa agrárországaiban otthon kell lenniük, és ezek egyikének, talán a legfontosabbnak, Magyarországot tekintette. Felismerte, hogy nálunk olyan nagyüzemek jöttek létre, ahol kipróbálhatták a gépeiket. Ekkor alapozták meg a DOMINATOR hírnevét Magyarországon: ismert lett a nagy teljesítménye, a robusztussága, az élettartama, s húsz éven keresztül ez volt az egyetlen olyan nyugati kombájn, amit nagy mennyiségben importáltak – közel négyezer darabot a rendszerváltozásig.

Ez a szám 2000-ig 5400-ra emelkedett, ekkor kapta meg az AXIÁL az értékesítési jogokat, a bajai cég az azóta eltelt 18 év alatt további 2500 vetészöld kombájnt értékesített.

Erre az együttműködésre a CLAAS-nál nagyon büszkék vagyunk, ahogy arra is, hogy Harsányi Zsolt pontosan tudta és látta, hogy ez az 5400 gép biztos alapja lesz a közös munkának – fogalmazott Jörg Sudhoff, a CLAAS közép-európai értékesítésért felelős régióigazgatója.

Dirk Bergmann, a CLAAS termékmarketing-vezetője a vállalat belvárdgyulai kapcsolatáról szólt: a már említetteken túl az is összeköti őket, hogy itt készülnek azok a látványos fotók, amik a katalógusaikban láthatók. Ezekhez a felvételekhez ugyanis olyan, viszonylag közeli helyszínt kerestek, ahol a gabonabetakarítás is viszonylag hamar elkezdődik. Ez nálunk általában június utolsó, július első hete, nekik pedig augusztus elején, közepén már nyomdába kell adniuk az aktuális termékkatalógus anyagát.

Tizenöt éve, 2003-ban hoztak először gépeket Belvárdgyulára, a LEXION 500-as szériájának 5 gépével érkeztek, s bár a helyieknek voltak fenntartásaik, meggyőző érvnek számított, hogy a fotózott gépek az ő munkájukat is segítik. Tegyük hozzá, hogy ehhez olyan szép táblákra is szükség volt és van, amire ma azt mondanánk: biztos photoshoppal készültek. A kezdeti visszafogottságból mára egy jó és szoros kapcsolat alakult ki: eddig 8 alkalommal készültek itt a felvételek a CLAAS mindenki által ismert színvonalas kiadványaiba.

 

Nehéz évet zárt a cég

A Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt. tavaly gyenge, közepes évet zárt. Wilhelm József tájékoztatása szerint jégeső verte el a kukoricájukat, mintegy 300 millió forint értékű termény maradt kint a földeken. Bár volt biztosításuk, a magas önerő miatt 100 millióra tehető a káruk. Eső viszont alig esett, az átlagos 650-700 milliméterhez képest 200 milliméter deficittel zárták az elmúlt évet.

Ez a hozamokban is megmutatkozott: a búza „csak” 7,5 tonnát termett hektáronként a szokásos 9 tonna helyett, és a kukoricából is 7 tonnás átlagot értek el. Egyedül az árpájukat nem viselte meg a csapadékhiány, soha nem látott jó hozammal, 8 tonnával zártak.

A cégcsoport eredményességét befolyásolták az elmúlt évi alacsony értékesítési árak, még annak ellenére is, hogy a terményt hosszú évek óta nem értékesítik az aratás évében. Olyan anyagi helyzetben vannak, hogy erre sem tőke-, sem raktározási szempontból nincsenek rászorulva, így tavaly is csak minimális mennyiséget értékesítettek. Kivárták a jó piaci pozíciót, ami részben be is jött: a búzáért 44–46 ezer forintos árat sikerült elérniük, kukoricából pedig nem is volt nagy az árualapjuk, hiszen a zömét a jég elverte. A kevés megmaradt pedig waxy volt, amit felárral, 45 ezer forintért adtak el.

Az állattenyésztésük is nehéz időszakon van túl: 2016-ban PRRS miatt kellett kiüríteniük a sertésólakat, amiket tavaly telepítettek be újra, így csak két hónapban értékesítettek mintegy kétezer hízót, a korábbi jó, 460 forintos ár helyett 365 forintért.

„Bár ma már ennek is örülnénk, mert jelenleg 300 és 330 forint az élősertés ára”, tette hozzá a szakember.

Egyedül a tejelőmarha tekintetében zártak normál évet: telepükön, ahol ötszáz fejőstehenet tartanak, a közelmúltban rekonstrukciót hajtottak végre. „Volt még egy pályázatunk, de az sajnos a 80:20-as arány miatt nem támogatható, így nem építünk még egy újat, hanem a régi istállókat alakítjuk át saját erőből. Ennek a forrása nem a tejárból származik majd, mert bár az, hosszú évek után, az év elejére végre eljutott a 105 forint közelébe, ma már azonban újból 92 forint körüli árat fizetnek a tejért” – mondta végül Wilhelm József.

 

Trunk Mihály, az AXIÁL Kft. CLAAS gépüzletágának igazgatója egy korszak kezdetére emlékeztetett, ami a CLAAS és az AXIÁL Kft. 2000. november 7-én kötött kizárólagos forgalmazói szerződésével kezdődött. Ma pedig elmondhatják, hogy az eladott 2500 kombájnnal a piac 41 százalékát tudhatják magukénak, ahogy fogalmazott: „ebben a megmérettetésben és ebben a termékkörben Magyarországon élen járunk”. Mint hozzátette, az idei év eredményétől függően elérhető lehet a 8 ezres értékesített darabszám, ami természetesen a kezdetektől számítandó.

Mint emlékeztetett: bár a szerződést a 2000. év végén írták alá, az első kombájnt, egy MEGA-t még abban az évben eladták, és a 100. kombájn átadására is sor került az első szezonban. Az ezrediket 7 év után, 2007-ben, majd újabb 7 évvel később, 2014-ben értékesítették a 2000-et.

– A 18 év alatt 40-féle típusból állt össze a 2500 darab: a DOMINATOR, a MEGA, a MEDION, a TUCANO, a LEXION és az AVERO család tagjaiból, nem számítva ide a Terra-Track-os járószerkezettel rendelkező típusokat. Kezdetben a legtöbbet eladott típus a MEGA volt, joggal emlegettek akkor minket úgy, hogy Magyarország a MEGA-k országa. A kombájn egyszerűsége és nagyszerűsége miatt igen kedvelt típus volt a vevők körében, később azonban, 2010-től a LEXION-ok fokozatosan átvették ezt a szerepet – mondta Trunk Mihály, aki azt is megemlítette, hogy 2000 óta 5 országfelelőssel dolgoztak együtt.

Közülük az elsőt, Bernd Hoffmannt méltatva elmondta, hogy 22 évig képviselte a CLAAS-t Magyarországon, ők 6 évig dolgoztak együtt vele. Mint mondta, máig emlékszik egy meghatározó mondatára, ami szerint „Magyarországon a betakarítást illetően nehéz munkakörülmények uralkodnak. Ezek a hőség, a sok por, a nehéz növényfajták (pl. a kukorica), a durván megművelt táblák, a nem megfelelő színvonalú kezelés, a nem megfelelő szintű szervizelés és karbantartás. Ezek a tényezők mind nagy befolyással vannak a betakarításra.” Trunk Mihály szerint az első három tényező nem javult igazán, sőt, valamelyest romlott a helyzet, és változtatni sem tudunk rajtuk.

„Az utóbbiak terén viszont nagyon sokat léptünk előre, de biztos, hogy nem eleget. Itt még sok munka vár mindenkire!”

.

.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu