0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Virágágyások a kertben: júniusi verőfény

Lassan kezdődik a vakáció, egyre több időt tölthetünk a szabadban. Az első virágok már elnyíltak, fokozatosan magasabb, melegkedvelő évelők váltják föl a tavasz első szépségeit. Újabb virágzási hullám indul a nyárral, mind több külhonos növény tarkítja az ágyásainkat.

A virágágyásban érdemes az egy időben virágzókat egymás közelébe ültetni, hogy kiemeljék egymás szépségét. A nyaraló kertjébe – amit leginkább nyáron használunk – válogassunk a tavasz végén induló, nyáron virágzó évelőkből.

Összetett feladat a növények megfelelő társítása. Sok mindenre kell figyelnünk, hogy szép, és kevés fenntartást igénylő virágágyást tudjunk kialakítani. Először többnyire a virágok színére, magasságára gondolunk, pedig ennél fontosabb, hogy milyen igényeik vannak.

Két nagy szemponthalmazt kell összehangolnunk, az ökológiai igényeket és az esztétikai megfontolásokat.

Tartsuk szem előtt, hogy milyen éghajlati és talajadottságok között érzi jól magát a kiválasztott növény. Elsősorban a fényigényre és a víz mennyiségére figyeljünk. Érdemes végiggondolni, hogy a nap mely részében és mennyi napfényt kap a terület, milyen ott a talaj, mennyi víz áll a növények rendelkezésére. Ezek ismeretében válogassuk ki azokat a növényeket, amelyek az adott körülmények között a legszebben tenyésznek. Az azonos fényigényű és hasonló vízellátást kedvelő növényeket társítsuk.

Csak ezek után következnek az esztétikai megfontolások. A virágzás ideje és hossza fontos ismeret. A legtöbb évelő ugyan csak néhány hétig virágzik, ezért nagyon kell figyelni, hogy az egy időben nyílók egymás mellett álljanak, de van egy-két hálás kedvencem, amelyek hónapokig díszítenek a virágaikkal: a hunyorok, a kokárdavirág, a macskamenta, a gólyaorr, a pereszlény és az örökzöld keserűfű.

Arra is gondoljunk, hogy milyen messziről fogjuk leggyakrabban látni a virágágyást. Ha többnyire távolról, akkor érdemes nagy termetű, gazdagon virágzó növényeket, egy fajtából több tövet, csoportosan ültetni. A színek erős kontrasztja olyankor is előnyös.

A társításnál azt is tudnunk kell, hogy milyen magasra nőnek, hogy ne takarják el egymást. Az sem mindegy, mennyi időt akarunk az ágyás gondozására fordítani.

Ha olyan növényt is fölvettünk a listánkba, amelyik elvirágzás után hamar visszahúzódik, akkor annak olyan helyet válasszunk, ahol elszáradása után eltakarja tövét a szomszédja. Ennek ellenére ne mondjunk le ezekről a rövid ideig díszítőkről, mert többségük elbűvölően szép. Közéjük tartozik a virágzáskor rendkívül figyelemfölkeltő korbácsliliom. Nem tudjuk, vajon miért ezt a szigorú magyar nevet kapta, német és angol nevei – sivatagi vagy pusztai gyertya, rókafarkú liliom – jobban kifejezik szépségét. Ez a pompás, rendkívül szárazságtűrő virág Közép-Ázsia köves, száraz, füves pusztáiról került a nemesítők műhelyeibe. Vastag, húsos gyökerei vízszintesen, sugárirányban nőve kapaszkodnak a talajban, kipányvázzák a magas virágszárakat. A sok vizet, különösen a téli csapadékot nem szíveli. Gyönyörű, 30-90 cm hosszú virágfüzéreit nyár elején, júniusban hozza. Elvirágzás után tőlevélrózsája a mi éghajlatunkon még néhány hétig zöld marad, azután biológiai programja szerint nyugalomba vonul. A képünkön látható ágyásban hasonló igényű és szép kontrasztot adó társakkal, a hosszan nyíló piros cickafark és az egyre népszerűbb kék izsópfű között látható.

Forrás: Kertbarát Magazin