A virágágyásban érdemes az egy időben virágzókat egymás közelébe ültetni, hogy kiemeljék egymás szépségét. A nyaraló kertjébe – amit leginkább nyáron használunk – válogassunk a tavasz végén induló, nyáron virágzó évelőkből.
Összetett feladat a növények megfelelő társítása. Sok mindenre kell figyelnünk, hogy szép, és kevés fenntartást igénylő virágágyást tudjunk kialakítani. Először többnyire a virágok színére, magasságára gondolunk, pedig ennél fontosabb, hogy milyen igényeik vannak.
Tartsuk szem előtt, hogy milyen éghajlati és talajadottságok között érzi jól magát a kiválasztott növény. Elsősorban a fényigényre és a víz mennyiségére figyeljünk. Érdemes végiggondolni, hogy a nap mely részében és mennyi napfényt kap a terület, milyen ott a talaj, mennyi víz áll a növények rendelkezésére. Ezek ismeretében válogassuk ki azokat a növényeket, amelyek az adott körülmények között a legszebben tenyésznek. Az azonos fényigényű és hasonló vízellátást kedvelő növényeket társítsuk.
Csak ezek után következnek az esztétikai megfontolások. A virágzás ideje és hossza fontos ismeret. A legtöbb évelő ugyan csak néhány hétig virágzik, ezért nagyon kell figyelni, hogy az egy időben nyílók egymás mellett álljanak, de van egy-két hálás kedvencem, amelyek hónapokig díszítenek a virágaikkal: a hunyorok, a kokárdavirág, a macskamenta, a gólyaorr, a pereszlény és az örökzöld keserűfű.
Arra is gondoljunk, hogy milyen messziről fogjuk leggyakrabban látni a virágágyást. Ha többnyire távolról, akkor érdemes nagy termetű, gazdagon virágzó növényeket, egy fajtából több tövet, csoportosan ültetni. A színek erős kontrasztja olyankor is előnyös.
A társításnál azt is tudnunk kell, hogy milyen magasra nőnek, hogy ne takarják el egymást. Az sem mindegy, mennyi időt akarunk az ágyás gondozására fordítani.
Ha olyan növényt is fölvettünk a listánkba, amelyik elvirágzás után hamar visszahúzódik, akkor annak olyan helyet válasszunk, ahol elszáradása után eltakarja tövét a szomszédja. Ennek ellenére ne mondjunk le ezekről a rövid ideig díszítőkről, mert többségük elbűvölően szép. Közéjük tartozik a virágzáskor rendkívül figyelemfölkeltő korbácsliliom. Nem tudjuk, vajon miért ezt a szigorú magyar nevet kapta, német és angol nevei – sivatagi vagy pusztai gyertya, rókafarkú liliom – jobban kifejezik szépségét. Ez a pompás, rendkívül szárazságtűrő virág Közép-Ázsia köves, száraz, füves pusztáiról került a nemesítők műhelyeibe. Vastag, húsos gyökerei vízszintesen, sugárirányban nőve kapaszkodnak a talajban, kipányvázzák a magas virágszárakat. A sok vizet, különösen a téli csapadékot nem szíveli. Gyönyörű, 30-90 cm hosszú virágfüzéreit nyár elején, júniusban hozza. Elvirágzás után tőlevélrózsája a mi éghajlatunkon még néhány hétig zöld marad, azután biológiai programja szerint nyugalomba vonul. A képünkön látható ágyásban hasonló igényű és szép kontrasztot adó társakkal, a hosszan nyíló piros cickafark és az egyre népszerűbb kék izsópfű között látható.