Back to top

A férfiszív próbája

Az angol lóversenyévad első felvonásának az ősztől tavaszig zajló gát- és akadályversenyek számítanak, ennek záróakkordjaként futják le a liverpooli Grand Nationalt, amely egyben a világ ugrósportjának legtekintélyesebb futama. Második felvonásnak nevezhetjük a tavasztól őszig zajló síkversenyeket.

Az angol és ír lóversenyzés sajátossága, hogy kizárólag telivérekkel versenyeznek, az ügető lófajtát nem tenyésztik és nem is rendeznek ilyen típusú versenyeket. Talán csak Walesben van elenyésző mértékben ügetőfuttatás. Mindez a helyi adottságokból fakadóan alakult ki: az időjárási viszonyok lehetőséget adnak a galoppsport tavasztól őszig való működésére, a hidegebb, de nem fagyos téli szezonban pedig a lassabb, de olykor félelmetes ugrásokkal felépített pályákon rendezik a gát- és akadályversenyeket, így a telivér-kipróbálás programja egész évben zajlik.

Ezek közül a leghíresebb, a legnehezebb, a leglátványosabb az Aintree pályán lefutott Grand National. 182 éve kezdődött Liverpoolban ez a nem mindennapi futam. Az első, az 1836-os futam nyerője a Captain Becher által lovagolt The Duck volt, sőt még a következő évben is nyerni tudott Mr. Sirdfields lova, 9 ellenfelét utasította maga mögé. 4 mérföld 836 yardot (kb. 7200 métert) kell megtenniük, eközben 24 nehezebbnél nehezebb és változatosabb ugráson kell átjutniuk a lovaknak, és mindezt kétszer, mert a cél eléréséhez két kört kell teljesíteni.

Becher zsoké a róla elnevezett félelmetes ugrás teljesítése közben
Az egyik félelmetes ugrás, amelynek méretei nemcsak bátorságot, hanem vakmerőséget is megkívánnak lótól és lovastól, a Becher’s Brook, melyet a képen látott zsokéról neveztek el. Az általunk közölt fotón jól érzékelhető az a drámai pillanat, amikor a lovak ezt az ugrást teljesítik. A minden év áprilisában megrendezett futam e közel kétszáz év alatt csak nagy ritkán maradt el. 1914 és 1917 között az I. világháború miatt Gatwickben rendezték, a II. világháború alatt 1941– 45-ben elmaradtak a futamok, és volt egy olyan év is a közelmúltban, 1993-ban, amikor egy ló sem tudta teljesíteni a feladatot és a futamot érvénytelenítették. Grand Nationalt megnyerni trénernek, lónak, zsokénak, tulajdonosnak még az Epsom Derbynél is nagyobb dicsőség, szenvedélyes lóversenylátogatónak egy életre szóló élmény. Olykor 30-50 ló is szerepelt a programon, például 1947-ben 57-en küzdöttek meg a halhatatlanság trófeájáért.

 

E cikk megírásához nagy segítséget nyújtott egy tíz évvel ezelőtti könyv, amely Galant Sport címen jelent meg 2007-ben, és a Grand National történetét dolgozza fel. Ha le akarjuk fordítani a címet, akkor a bátor sport megfogalmazást használhatjuk, azonban ugyanezt a magyar ugrósport egyik fenoménjáról, Szápáry Ivánról írt novellájában Krúdy Gyula így fogalmazta meg: „A férfiszív próbája”. Evvel akarta érzékeltetni a gátak fölötti lovaglás katartikus élményét. Szápáry Iván Károlyi Gyula lovával, Büszkével az 1860-as években részt vett az akkori időkben Pest körül megrendezett úgynevezett toronyversenyeken (=steeplechase).

Gróf Szápáry Iván Alagon, pályatársai körében
Miután Büszkében egy igazi ugrótalentumot fedezett fel, Pozsonyban, Baden- Badenben, Európa legnagyobb ugróversenyeiben sorra aratta diadalait. 1868. tavaszán a Chester Cupban „melegített”, majd a Grand National az évi futamában 24 társával nekivágott az Aintree pálya 48 ugrásának. Büszke parádésan helytállt, zsokéja támogatásával vette az ugrásokat, de annyira elfogyott az ereje, hogy a célba hetedikként érkezett. Így Szápáry Ivánt mondhatjuk az első magyarnak, aki teljesítette a Grand Nationalt. A XIX. század legendás alakja volt, az a gentlemen rider, aki egész életében csakis a versenylovaknak élt. A képen már idősödő korában, az I. világháború előtti években az alagi lóversenypálya tribünjén láthatjuk pályatársai között, mert ebben az időben a birtokát felemésztő sportot itt művelte, Alagra költözött, és a helyi lóversenypálya vezérkarában szorgoskodott.

„Volt egy olyan év is a közelmúltban, amikor egyetlen ló sem tudta teljesíteni a feladatot”

Igen részletesen beszámol a könyv a 172 év Grand Nationaljeinek történetéből, legendás zsokék és lovak említésével, de minket jobbára az érdekel, hogy beszámol a mi lovassportunk, az akkori monarchia ugrósportjának azon képviselőiről, akik Liverpoolban is sikeresek voltak. A XIX. század második felében egyes úrlovasok saját maguk által kiképzett lovaikkal sikeresen szerepeltek a nagyobb európai steeplechase-pályákon, mint Baden-Badenben, Pardubicében vagy a 90-es évek elején megépült és hamar híressé vált alagi akadálypályán.

Az 1900-as évekre fordulva a tavaszi alagi nagyakadályt, német, francia, angol zsokék lovagolták, mint például George Williams, aki 1899-ben Alagra jött és megnyerte az Alagi nagyakadályt, és előtte Liverpoolban Manifesto nyergében a Grand Nationalben is győzött. Azonban e könyv arról is ír, hogy 1883-ban gróf Kinsky Károly Zoedone nevű saját tenyésztésű kancájával egy eléggé kis mezőnyben, mindössze tíz ló küzdelméből győztesen került ki. De az ugrásokon való tehetségét ló és lovas már az előző évben is bizonyította, mivel az 1882-es Grand Nationalben harmadik lett.

Kinsky Károly az 1883-as Grand National megnyerésével beírta nevét a halhatatlanok könyvébe. A magyar ugrósportnak voltak a legerősebb megmérettetésben is eredményes lovai és zsokéi. 

A könyv szerzője John Pinfold, az oxfordi egyetem könyvtárosa, akinek a szakterülete nemcsak az angol, hanem az egyetemes lóversenytörténet kutatása volt. És hogy mily részletességgel számol be a monarchia lóversenytörténetéről is, az annak köszönhető, hogy felsége a magyar Czigány Judit, akivel többször járt hazánkban és kutatta az e sportban itt szereplő angol zsokék történeteit, és természetesen közben a magyar lóverseny történetét is. Többször jártak Alagon is, ahol Hesp Józseffel és e sorok írójával együtt meglátogatták a valamikori angol zsokék ma még fellelhető nyomait, felidézve a neveket az alagi temető sírjairól, és az itt szerzett információit beépítette könyvébe.

Kinsky Károly gróf Zoedone nyergében
 

Az idén is a verseny izgalmától erősen felkorbácsolt állapotban várta a tömeg a liverpooli Aintreeben a startot. Már közel 200 éve szinte változatlanul készülnek a zsokék, a lovak és a közönség a rendkívüli pillanatra, a „férfiszív próbájára”. Az idei versenyben, amikor a lovak átértek az utolsó ugráson, ahogy annak lennie kell, a favorit Tiger Roll gördült az élre. Ő volt a favorit, és a bukik 10/1-hez adták, a verseny bizonytalanságát jelzi a magas odds. Aztán következett a felejthetetlen utolsó 200 méter. Itt már csak az állva maradt 12 ló számíthatott eredményre, mert a 38-ból 26 menet közben elvérzett. Ekkor a feltámadt Pleasant Company odacsúszott David Mullins-szal a már biztos nyerőnek látszó favorit mellé és innentől elkeseredett küzdelembe kezdtek lovak és lovasok. A közönség eufórikus tombolásba kezdett, féltették kedvencüket. A célba érkezés után a feszültség csak akkor oldódott, mikor a célfotógép eredményét bemondta a hangosbemondó. Győzött Tiger Roll.

Így lett a 2018-as Grand Nationalből egy 200 méteres síkverseny. Ritka jelenet hosszútávú steeplechesben célfotógyőzelmet elérni. A kis törékeny alkatú nyerő lóról az ír zsoké, Davy Russell csak annyit mondott: „kis ló, hatalmas szívvel”. A rövid nyakhossz félmillió fontot ért a zsokénak, akinek tizenegyedik próbálkozásra, a mezőny legidősebb tagjaként, 38 évesen sikerült halhatatlanná válnia. A szintén ír idomár, Gordon Elliott pedig még a harmadik helyezést is megszerezte Bless The Wings-szel. De ebben a győzelemben az volt a legszebb, hogy Davy Russel a győzelmét Patt Smullennek, a tumorral kezelt zsokétársának ajánlotta fel. Innentől jöhetnek a síkversenyek.

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2018/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Magával ragadó lendület

Arie Yom-Tov meghívására az idei évben is Magyarországra látogatott Nicolette van Leeuwen. A nagyszámú jelentkezőből végül 16 lovassal tudott foglalkozni. Így is szinte egész nap folytak az edzések.

Fogproblémák a lovaknál

Bár napjainkban egyre több lótulajdonos érzi kötelességének, hogy a körmölések, patkolások és vakcinázások mellett átnézesse lova fogazatát is, sajnos még mindig sok helyen lehet találkozni azzal a gyakorlattal, amikor egy nehezebben lovagolható állatnál a lovas a zablacserében keresi a megoldást.

Lusitanók földje

Portugália egyik legnagyobb kincse a lusitano, vagyis PSL (Puro Sangue Lusitano), mely az ibériai ősi ló közvetlen leszármazottja, és mintegy tizenötezer éves múltra tekint vissza a tenyésztése. DNS vizsgálatok alapján az ibériai ló a legtöbb modern fajta gyökerét adja. Azt mondják, a Kentaurok legendája is a lusitanókhoz köthető, amikor ember és ló eggyé vált.

Közel száz vad brumby halt szomjan

Ausztráliában extrém hőhullámok okoznak problémát mind a vadvilágnak, mint az embereknek. A szárazság és a hőség következtében 90 elpusztult vagy haldokló vadlovat találtak egy kiszáradt vízgyűjtő medrében.

Lovas legendák először együtt

Idén a fedeles fogathajtó világkupa-forduló kiegészítő programja egy világszenzáció volt. Együtt bemutatózott a világ három legismertebb lószelídítője: Monty Roberts, Lorenzo és Jean-Francois Pignon. A telt házas előadásokon a 32 tagú Magyar Nemzeti Díszegység is fellépett. A közönség a lovas show alkalmával Meskó Zsolt rendezésében egy kerekesszékes kisfiú történetét is megismerhette.

Egyre több az elhízott ló

A lovak fele túlsúlyosnak számít, mert a lótulajdonosok elfelejtették az egészséges lótartás alapelveit – figyelmeztetnek angol állatorvosok.

Két szakágban nyerő - Beszélgetés Koszta Botonddal

Koszta Botond az első olyan lovas a Talent Program eddigi történetében, aki egyszerre két szakágban is felvételt nyert az októberi vizsgán. A fiatal tehetségre már tavaly is felfigyelt az edzői kar, de akkor egy sajnálatos sérülés miatt nem tudta teljesíteni az egész szezont, ezért nem is záróvizsgázhatott. Idén újra nekifutott a felvételinek, amelyet két lóval teljesített két szakágban.

Regionális díjugrató kvalifikációs verseny Budapesten

Budapest rendezheti a 2020-as tokiói nyári olimpia egyik regionális díjugrató kvalifikációs versenyét.

A lovagoltatástól a marhatenyésztésig: egy családi gazdaság sikertörténete

Lovak, mangalicák, szarvasmarhák, mezőgazdaság, vendéglátás és idegenforgalom. Röviden így foglalható össze a Zala-völgyi Kustányban fekvő egykori Batthyány-birtok, ma zalaszentlászló-szentmihálypusztai gazdaság tevékenysége.

Esni tudni kell: testtudatosság a lovaglásban és a hétköznapokban

Lovas berkekben közismert mondás, hogy „csak az nem esik le, aki fel se ül a lóra”. Egy-két szerencsés kivételtől eltekintve az én lovas ismerősi körömben is jellemzően olyan lovasok vannak, akik már estek lóról – többnyire nem is egyszer.