A birkát erre a célra készített, speciális ollóval, vagy géppel nyírják. Az állatokat olyan helyre terelik, ahol könnyen meg tudják fogni őket. A gyapjú tisztaságának megóvása érdekében érdemes a munkálatokat olyan területen végezni, ami tiszta, nem keveredik bele széna, szalma és egyéb hulladék. Azért, hogy az állat nyugodtan maradjon, leültetik vagy elfektetik. A művelet befejezése után az esetleges bőrfelületi sérüléseket le kell kezelni a légy beköpése ellen, valamint a fertőzés elkerülése végett – mondta el a Nógrád Megyei Hírlapnak Magyarné Horog Annamária.
A Bánki Terelőkutyás Központ vezetője hozzátette: attól függően, hogy ollóval vagy géppel történik, tíztől akár 60 percig is tarthat egy állat megnyírása. Ezt az időtartamot azonban az egyed mérete is befolyásolja.
A régi időkben, amikor még nem volt gép, egy ember egy nap alatt akár nyolcvan birkát is megnyírt. Ma már kevesen nyírnak kézzel, inkább csak azok, akiknek kevés állatuk van. Nagyobb juhászatokban szinte kizárólag gépi technológiát alkalmaznak. Van, aki sajátot vesz, másokhoz brigádok járnak – kinek mi éri meg jobban.
Mit kezdenek a gazdák a gyapjúval?
– Amikor adnak érte annyi pénzt, amiért egyáltalán érdemes elvinni, akkor leadjuk, de jobb esetben is csak a nyírás ára jön vissza. Amennyiben úgy látjuk, hogy mínuszba jönnénk ki, inkább nem is bajlódunk a szállítással. A merinó gyapjáért jobban fizetnek, a racka, a cikta, valamint a hasonló fajtáké gyakorlatilag értéktelen – mondta Magyarné Horog Annamária.
Az elmúlt évben tíz százalékkal nőtt az ára, de ezzel is még mindig nagyjából az önköltség megtérülése közelébe került csak. A lenyírt gyapjú többségét külföldi piacra viszik. Amellett, hogy ruhát készítenek belőle, az sem ritka, hogy épületek hőszigeteléséhez használják. A magyar juhászat fénykorát a 19. század elejére teszik, akkor az ország mai területén mintegy 7,2 millió birkát számláltak.
Persze a leggondosabb odafigyelés mellett is előfordul, hogy itt-ott belevág az ember az ollóval vagy a géppel, akkor jó erősen kell fogni az állatot.
– A Bánki Terelőkutyás Központunkban jelenleg negyven körül mozog a birkák egyedszáma.
Mondhatni, inkább egyfajta hagyományőrzés, a terelőkutyák eredeti képességeinek, fajtajellegeiknek megtartása a cél. Ez a szenvedély hozta magával a juhtenyésztést, mert csak saját állománnyal és területekkel lehet ezt a tevékenységet olyan magas színvonalon végezni, hogy valóban értékek megőrzéséről beszélhessünk. Természetesen, ha már vannak ilyen állataink, akkor nemcsak a kutyák miatt tartjuk őket, hanem el is fogyasztjuk a húsukat. Kamionra viszont nem termelünk, ehhez az állománylétszámunk kicsi és a fajta, amit tartunk, nem kifejezetten húshasznosítású, későn éri el a vágósúlyt – mondta Magyarné Horog Annamária.