0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Jó tanuló a szamár!

A szamár hazánkban meglehetősen mostoha sorsú volt, mondhatni, csak a megtűrték a ló mellett – de nem csak a Kárpát-medencében volt így, hanem a világ számos országában is. Nálunk igazán csak a juhászok értékelték sokra ezt a jobb sorsra érdemes állatot.

A szamár viselkedés tekintetében alapvetően abban különbözik a lótól, hogy nem menekülő, hanem védekező állat. Ez teszi lehetővé, hogy akár éjjeliőrként is alkalmazzák. Erre a feladatra egyes szomáliai törzsek már ősidők óta használják: a karámok környékén éjszakára nem kutyákat, hanem szamarakat engednek el. Ezek nemcsak jelzik, hanem akár támadják is a ragadozókat vagy adott esetben a rablókat.

Az Egyesült Államokban a texasi farmerek is még néhány évvel ezelőtt kecske- és birkanyájaikat azért legeltették együtt a szamarakkal, hogy azok megóvják azokat a portyázó coyotoktól és farkasoktól.

A szamár emlékezőtehetsége kiváló, képes élményeit különféle helyekkel, tárgyakkal vagy éppen személyekkel összekötni, melyekre hosszú idő után is emlékszik. Így nem meglepő, hogy nem egy országban a szamarakat hosszú távú áruszállításra is használták úgy, hogy azok hajtó nélkül bandukoltak az utakon.

A leghíresebb szamár azonban az a csődör volt, melyet még 1816-ban Gibraltárról Máltára szerettek volna szállítani, de a hajó homokzátonyra futott. A szamarat kidobták a fedélzetről, úszva elérte a partot, majd a mintegy 300 kilométeres távolságból hazatért. Mindezt olyan gyorsan, hogy mindenki arra következtetett, hogy a legrövidebb utat választotta.

A szamarak kiváló emlékezőtehetségét és jó idomíthatóságát a cirkuszokban használják ki legjobban, ahol gyakran a bohócokkal szerepelnek együtt. Amit a lóval el lehet sajátítani, arra a szamár is alkalmas. Sőt, a jármódok tisztaságát sokkal következetesebben megtartja, akárcsak a zebra. Egyiptomban több évszázados hagyománya van a szamártáncoltatásnak is, melynek során kutyákkal vagy akár tevékkel együtt ropják a táncot ezek a „butuska” állatok.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu