0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Száraz nyarak slágernövényei

Tikkasztó nyarainkon parkjaink slágernövényei a kakastaréjok vagy más néven celóziák. Vajon miért csak a parkokban terjedtek el, miért nem találkozhatunk velük az egynyárivirág-palánták kínálatában?

A disznóparéjfélék családjába tartozó celóziák nemzetsége közel 50 egynyári- és évelőfajt számlál. A nemzetség tudományos neve (Celosia) a görög kelosz, égő jelentésű szóból ered, ami a virág lángnyelvre hasonlító színére és alakjára utal.

A nemzetség legelterjedtebb változata az ezüst kakastaréj (Celosia argentea var. cristata). Levele zöld, lila és vörös színű is lehet. A virágalak szerint további csoportokra osztották a fajt a botanikusok. A Cristata csoport hajtásvégi virágzatai laposak, szélesek, a kakas taréjára emlékeztetnek. A Plumosa csoport tagjai felálló tollas virágzatot fejlesztenek. E csoport nemesítésére szentelte ideje nagy részét Kováts Zoltán nemesítő. A nemcsak hazánkban, de külföldön is népszerűséget kivívott, zöld és bordó levelű, sárga, narancs, rózsaszín és bordó virágú fajták 30-50 centiméter magasra nőnek, sok oldalelágazást hoznak, tele virágzatokkal.

A celóziák a disznóparéjhoz hasonlóan mélyre hatoló karógyökeret fejlesztenek, amiből kifejlett oldalgyökérrendszer ágazik szét. Ez a záloga szárazságtűrésüknek és részben annak is, hogy nem illeszthetők be a hagyományos egynyárivirág-választékba.

Nagy gyökértömegük miatt kis cserépben rosszul fejlődnek, hosszú palántanevelési idő után érik el a virágzóképes állapotot, addigra pedig cserépben már alaposan felnyurgulnak, olyan esetlenül néznek ki, hogy senki sem venné meg őket, mondják a kertészek, így hát nem is termesztik.

A parkfenntartással foglalkozó cégek még fiatalon, virágtalanul ültetik ki a palántákat, amikor még egyáltalán nem mutatósak. Így viszont van idejük jól begyökeresedni. Nyár elejéig nem fordítanak energiát a virágképzésre, viszont júliustól annál szebben és gazdagabban virítanak. Sok oldalelágazást képeznek, remekül bokrosodnak.

Olyannyira jól tűrik a szárazságot, hogy az időnként ránk köszöntő többnapos esős időszak megviseli a töveket.

Magról szaporíthatók. A tollas virágzatokból az érés során folyamatosan hullnak ki az igen apró magok. Februárban vessük, majd a palánták széttűzdelését követően április végén, májusban ültessük a palántákat a virágágyakba, napos helyre, tápdús talajba. A begyökeresedésükig rendszeresen, azt követően ritkábban öntözzük őket.

Forrás: Kertbarát Magazin