A talajlakó kártevők – a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek, a cserebogarak lárvái a pajorok (csimaszok) – a gyökerek elrágásával súlyos károkat okoznak. Ezért vetés előtt mindig ajánlatos talajfelvételezést végezni. A módszert már több számunkban ismertettük. Amennyiben négyzetméterenként átlagosan egynél több lárvát találunk, feltétlenül végezzük el a talajfertőtlenítést.
A kelő növényekre nagy veszélyt jelent a kukoricabarkó. Ez a 6-8 mm hosszú, fekete alapszínű, hamuszürke vagy barnásszürke sertékkel borított bogár az előző évi kukoricatábla talajában telel, 20-50 cm mélyen. Szórványosan április elején, tömegesen április második felében, májusban jönnek elő. Kezdetben karéjozva rágják a leveleket, majd keresztben átrágják azokat, néha tarrágást is okoznak.
Az esti órákban rágnak, nappal csak borús időben. Hosszú érési táplálkozás után a megtermékenyített nőstények május-júniusban rakják le tojásaikat a kukoricatövek közelében, talajrepedésekbe vagy rögök alá, általában 150-200 darabot. A sárgásfehér, ráncos testű lárvák két hét alatt kelnek ki. Kezdetben humusszal, később a növények gyökereivel táplálkoznak. A talajfertőtlenítés az áttelelő bogarak ellen is hatékony. Lehetőleg kukoricát egymás után, de még a szomszédos területen se termesszünk! A növények kelésétől figyeljük a barkók megjelenését, és szükség esetén védekezzünk ellenük. Mivel a rajzásuk elhúzódik, a permetezéseket 10 naponként ismételjük meg.
A kukoricamoly hernyói rendszeresen igen súlyos károkat okoznak a kukorica szárában és a csövekben is. Soktápnövényű, a termesztett növények közül Közép-Európában kölesen és kenderen fordul elő nagy arányban. Hazánkban is számos termesztett és vadon növő növényen előfordul, közöttük van a cirok, a köles, a kender, a málna, a vad- és a termesztett komló. Az utóbbi évtizedekben gyakran okoz károkat a paprikatermésben is, de több helyen megtalálták a paradicsom termésében és szárában is. Kifejlett lárvái telelnek, többnyire a kukoricaszárban. Tavasszal már nem táplálkoznak, járataikat kiszélesítik, a száron kerek röpnyílást rágnak. A járatot és a röpnyílást finom szövedékkel és rágcsálékkal tömik el. 
Általában májusban alakulnak bábbá, a lepkék rajzása május végétől megindul, és rendszerint július közepéig tart. Tojásaikat általában 15-40 darabos csomókban a felső levelek fonákára rakják. A kelő lárvák kezdetben a leveleken hámozgatnak, majd a szárba vagy a címerbe furakodnak. A szárban a bélszövetet kirágják. A berágás helyén a címert a szél könnyen letöri. csőbe is behatolnak és megrágják az érő szemeket. A fertőzött termés elveszti piaci értékét. A sebzési helyek golyvás üszöggel és fuzáriummal fertőződhetnek. A levélhüvelyben lévő csőkezdeményeket is megtámadja, aminek következtében azok elpusztulnak.
A kukoricamolynak az ország melegebb részein két, a hűvösebb területeken egy nemzedéke fejlődik. A nyári nemzedék lepkéi július végén, augusztus elején kezdenek rajzani, ami szeptember vége – október elejéig is elhúzódhat. A rajzási csúcs augusztus közepére tehető. A lepkék alkonyatkor és éjjel aktívak, így a rajzás menete fénycsapdával jól nyomon követhető, de szexferomon-csapdákat is használhatunk. Érdemes a leveleken a tojáscsomókat figyelni, és kis területen összegyűjteni. A kémiai védelem csak a kis hernyók ellen hatékony igazán. Mivel a rajzás, így a tojásrakás is elhúzódik, a kezeléseket 10 naponként célszerű megismételni. Nagyon fontos alacsony tarlót hagyni, és a kukoricaszárat szétzúzni, a tarlómaradványokat pedig mélyen beszántani. Kukoricát ne termesszünk kukorica után! A dudvás szárú gyomokat semmisítsük meg, mert a lárvák azokban is áttelelhetnek.
A gyapottok-bagolylepke trópusi-szubtrópusi faj. Hazánkban csemegekukoricán először 1986-ban észlelték. Rendkívül kártékony, polifág faj. Több száz tápnövényen kifejlődhet. Lárvái nyár végén, a későbbi vetésű csemegekukorica csöveit, magjait rágják, a bajusz felől, a csuhélevelek védelme alatt. Ez megnehezíti a védekezést. Főleg a cső végén, a tejes érésben lévő szemeket rágják meg, ami az értékesítést nehezíti.
Esetenként a csövek 50-60 százalékát is tönkreteszik. A kifejlett lárva 4 mm hosszúságú, változatos színű, zöld, barnászöld, szürke, lilásbarna egyedei is vannak. Közép-Európában vándorlepkeként jelenik meg. A lepkék éjszaka aktívak, fényre repülnek, így a rajzás fénycsapdával nyomon követhető. Hazánkban nem is képes áttelelni, de a legnagyobb kárt a júliusban dél felől berepülő lepkék lárvái okozzák. A lepkéket szexferomonos varsás csapdával is be lehet fogni. Ezután figyelni kell a tojásrakást. A friss tojás gombostűfej nagyságú, színe fehér, amely egy nap múlva szürkébe vált. A tojások megjelenése után 4-5 nappal kell permetezni.
Az amerikai kukoricabogár tápnövényei a kukorica, a lucerna, a napraforgó, a búza, az árpa, a rizs és egyes dísznövények. Kifejlett egyedei a leveleket és a címert károsítják. A bibeszálak alkotta bajuszt teljesen elfogyasztják, és a csuhélevelek alá is berágnak. Fiatal lárvái a vékonyabb gyökereket rágják, az idősebbek a támasztó vagy pányvázó gyökerekben rágnak (6. kép). A károsított növények fejlődésükben visszamaradnak, a szél hatására kitörnek, vagy elfekszenek, és így nehezítik a betakarítást. Nemzedékszáma egy, a talajban tojás alakban telel. Lárvái június-júliusban kelnek ki, majd bebábozódnak. Az első imágók júliusban jelennek meg és október elejéig találhatók a növényeken. Csávázott vetőmag használata eredményes a lárvák ellen. Kerüljük a monokultúrás termesztést, irtsuk ki a gyomokat! Az imágók ellen kontakt hatású rovarölő szerrel, ismételt kezelésekkel védekezhetünk.
A levéltetvek közül a zöld kukorica-levéltetű és a zselnicemeggy-levéltetű a leveleken, a virágzaton, a csuhéleveleken szívogatnak (7. kép). Károsításuk hatására a növények fejlődésükben visszamaradnak. Az általuk ürített mézharmaton megtelepszik a korompenész. Évente 10-15 nemzedékük is kifejlődhet.
A fritlégy első nemzedéke április elején, tömegesen április végén jelenik meg (8. kép).
Tojásait a kukorica szárára helyezi. A kelő lárvák a szárba furakodnak és a tenyészőcsúcs irányába haladva, a puhább részeket fogyasztják. Az erőteljesen növekvő kukorica kilöki magából a lárvákat és kiheveri a károsodást. A gyengén fejlődő növény vezérhajtása elpusztul, szerepét a melléksarjak veszik át, ami a termés mennyiségét csökkenti. Fejtrágyázással, a vetés időpontjának helyes megválasztásával, gyors növekedésű fajták termesztésével igyekezzünk biztosítani a kukorica gyors kezdeti fejlődését. Amennyiben csávázott vetőmagot vásároltunk, az védelmet nyújt a fritlégy ellen is. Állományban a védekezést nehezíti, hogy a hatékony felszívódó és mélyhatású szerek közül csak I. és II. forgalmi kategóriájúak engedélyezettek a kukoricában.
A közönséges takácsatka különösen száraz időjárás esetén szaporodhat fel a csemegekukorica-állományban. Szívogatásának hatására a levelek színén, a klorofillelhalás miatt apró, világos színű pontocskák jelennek meg (9. kép). Különösen a fiatal növények sínylődnek és minőségileg gyengébb termést hoznak.
