0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egyedi pályán a Grand Prix

A kecskeméti Airvent Lovasklubban rendezték az idei év második díjugrató Grand Prix-fordulóját, ahol amatőr, gyermek, U25 és felnőtt kategóriában is összemérték tudásukat a lovasok.

A legnépesebb mezőny a WVI Holding által támogatott amatőr Grand Prixben állt össze. Kilenc lovas teljesítette a 120 centiméteres alappályát hibapont nélkül, majd izgalmas összevetés következett. Erdélyi Magdolna nemzetközi pályaépítő rövidített pályáján már csak négy lovas tudott hibapont nélkül maradni, végül szoros versenyben győzött a többszörös amatőr bajnok Debreczeni Éva Kerítővel, akit Göttler Vilmos készített fel.

Mindössze huszonhat századmásodperccel maradt le a győztestől a Hétdombi Lovasklub lovasa, Simon Máté, így második lett a szürke Canabis-szal. Harmadik a Castilia Kft. színeiben lovagló Reisz Fanni  lett Carynával, a negyedik helyen pedig egy Csongrád megyei lovas hölgy, Szakál Delinke végzett a Morris Lovasklub színeiben, Quintero nevű lovával.

A néhány nappal később rendezett ausztriai CSIO verseny miatt viszonylag kevés lovas állt starthoz a Horze Lovasáruház által támogatott 125 centiméteres gyermek Grand Prix versenyen, hibátlan teljesítményt pedig mindössze egy lovas tudott bemutatni. Az eredményhirdetéskor Pataki Mihály versenyigazgatótól és Szotyori Nagy Kristóf szakági elnöktől Kelemen Zsolt Péter vehette át a győztesnek járó fődíjat. A lovas edzője Fábián István, lova a hűséges pej kanca, Gizi.

Második és harmadik helyen négy hibapontos teljesítményekkel a Sukorói Lovasközpont lovasa, Zólyomi Emma végzett Rádiháza Csacsacsával és Viadorral.

Tavaly rendeztek először Grand Prix- sorozatot az U25-ös korosztálynak. Vasárnap délután a tavalyi három forduló egy-egy győztese, Weinhardt Virág és Burucs Barna tudta a 140 centiméteres alappályát hiba nélkül lelovagolni.

Az összevetés első indulójaként kiskunhalasi Európa-bajnokunk Bognár Jen Corral gyors hibátlan lovaglással fel is adta a leckét. A Lovasakadémia színeiben lovagló Burucs Barna a szürke Casallinóval ezúttal nem tudott lépést tartani és hibázott a rövidített pályán.

Hat lovas lovagolt négy hibaponttal, közöttük az időeredmény döntött a további helyekről. Harmadik lett a mezőhegyesi ifj. Szász Attila az édesapjától megörökölt holland tenyésztésű kancával, Zeldával. Negyedik a békéscsabai Kentaur Lovas Egylet talentje, Plavecz Szabrina Aktussal, megelőzve az ifjúsági bajnoki címvédő Jármy Vincét, aki a még csak hétéves JB Koronaőrt lovagolta. A hatodik helyet érő időeredményt a Veszprém megyei Somló Térség Egyesület lovasa, Unger Fanni érte el Annával.

Szép számú közönség és a Digi Tv kamerái előtt tizenöt páros állt starthoz az idei szabadtéri szezon második felnőtt Grand Prix-versenyében.

A másfélmillió forint összdíjazású, 150 centiméteres megmérettetés során három lovas tudta hibátlanul lelovagolni Erdélyi Magdolna nemzetközi pályaépítő pályáját.

Az összevetés nagy izgalmakat hozott, a lovasok sorra múlták felül egymást. A Morris Lovasklub tehetsége, Kovács Henri Azealia nevű kancájával egy verőhibát vétett a barna oxernél, így ezúttal a har- madik helyen végzett. Az Airvent Lovasklub első számú lovasa, a kecskeméti Grand Prix-versenyek visszatérő győztese, Horváth Balázs ezúttal is bizonyított. Az ötszörös magyar bajnok első alkalommal lovagolta 150 centiméteres pályán nyolcéves sárga kancáját, PM Chaccerát, akivel az összevetésben sem hibázott, és végül a képzeletbeli dobogó második fokára állhattak fel.

A díjugratásban sokszor bebizonyosodott már, hogy olykor utolsókból lesznek az elsők. így volt ez a harmadikként induló ifj. Máté Istvánnal is, aki a leggyorsabb összevetéssel megnyerte a Grand Prix-t. A győztes lovas a Szombati Gábor tulajdonában lévő pej Casus Bibendit lovagolta. Négy hibapontos teljesítménnyel negyedik helyet ért el az izsáki Heibl ágnes Balerinával. ötödik és hatodik helyen a két öt hibapontos páros végzett: a kiskunhalasi Füzér Gábor – Je T’Aime és a miskolci Szuhai Gyula – Agropoint Cassiloc.

A Grand Prix-sorozat június 15–17 között Szilvásváradon folytatódik.

Pataki-Csete Dorottyát kérdeztünk az új kecskeméti pályáról, mely több tekintetben is tartalmaz innovatív megoldásokat. A technológiát Pataki Mihály, a Pataki Ménes és az Airvent Lovas Klub alapítója, tulajdonosa tervezte.

Mit tud az újonnan elkészült pályátok?

Ez a pálya most Magyarországon egyedülálló. Európában használják ezt a megoldást, úgy nevezik, hogy Ebbe–Flut, vagyis ár–apály pálya. A technológia lényege, hogy a vizet nem felülről kapja a pálya, hanem alulról – a szakszóval élve, elárasztják –, így egyenletes a vízeloszlása. A miénk 62×90 méter, azaz több mint 5500 négyzetméter, és ennek minden egyes négyzetcentimétere teljesen egyforma.

Ez a környezeti hatásoktól teljesen független?

Az időjárás abszolút nem befolyásolja, ugyanis van hozzá egy olyan automatika, egy olyan rendszer, ami a nagy mennyiségű hulló csapadékot is nagyon gyorsan el tudja vezetni. A szeles, kánikulás száraz időszakban is tudja tartani azt a vízmennyiséget, utántölteni a szintet, ami ahhoz kell, hogy egyforma legyen a nedvességtartalom mindenhol.

Ez nem a versenyszámok szüneteiben, hanem folyamatosan történik, igaz?

így igaz, ezért egyáltalán nem kell időt hagyni a locsolásra, ami hatalmas könnyebbség. Ezt megelőzően a locsolással nagyon sokat kínlódtunk, hiszen itt gyakoriak a talajnak egyébként nem kedvező időjárási viszonyok, azaz sokat süt a nap és a szél szinte mindig fúj. Nincs az a vízmennyiség, amivel megfelelően be lehet locsolni ilyen körülmények között a pályát.

Hiába öntöztük szépen, áztatóan 4-5 órán keresztül, vagy akár egész éjszaka, mert reggel, amikor elkezdődött a verseny – széllel, napsütéssel –, a teteje rögtön elkezdett száradni. Mivel csak a versenyszámok közötti időben van idő és lehetőség locsolni – ennek is elviszi a felét a szél – rengeteg időbe telt a munka és nem is adott egyenletes eredményt.

Honnan nyeritek a vizet és mennyi fogy?

Alapvetően a tóból, amelybe többek között az esővizet gyűjtjük. Szükség esetén onnan töltjük fel a rendszer víztárolóját, amely biztosítja a szinttartás vízellátását. A lehulló csapadékot is ebbe a 100 m3-es tározóba fogjuk fel, és aztán újra hasznosítjuk. Sok külföldi pályának az a hátránya, hogy vagy leszivattyúzzák róla a felesleges vízmennyiséget, ha nagy eső van (a szivattyúk sokszor elromlanak és nem tudják elvezetni a vizet), vagy a víztárolók kapacitásának végessége okozza azt, hogy nem tudnak több vizet leszedni a pályáról.

Nálunk ilyen nem fordulhat elő, ugyanis a nagyobbik tartályon van egy túlfolyó, ennek köszönhetően az extrém mennyiségű csapadék következtében megtelt tartályból egyszerűen kifolyik a legelőre a víz. Ezért ez a rendszer sosem tud „elromlani”. Normál esetben a vízszint tartását egy számítógéppel vezérelt automatika biztosítja milliméteres pontossággal. áramszünet esetén sincs probléma, mert a rendszerből az esőfelesleget egy kuplung oldásával manuálisan is ki lehet engedni.

Hogy működik az automatika?

A rendszert úgy kell elképzelni a pálya alatt, mint egy nagy lapos medencét. A víz megtartását egy erős tófólia biztosítja. Ebben a medencében különböző rétegrendek biztosítják a pálya stabilitását, az öntözővíz szabad és egyenletes áramlását, valamint azt, hogy a textiles homok ne keveredhessen össze a hordozóréteggel.

Ebben vannak elhelyezve a víz be- és kivezetését biztosító elosztócsövek és a dréncsövek. Az automatika folyamatosan működésben van, éjjel-nappal, esőben, szélben és napsütésben önállóan teszi a dolgát és folyamatosan tartja a pálya nedvesítését optimális szinten, amihez képest vagy tölt, vagy leereszt. Az automatika folyamatosan gyűjti az adatokat az időjárásról és a vízellátó rendszer működéséről, amelyet eltárol. Ezeket az adatokat az interneten keresztül el lehet érni és ki lehet értékelni. A kívánt szint ellenőrzését, esetleges finomhangolását bárhonnan megtehetjük egy telefonos applikáción keresztül.

Nagyon fontos, hogy a pálya tökéletesen egyenes legyen, akár egy billiárdasztal. Nálunk 90 méteren egy centiméteren belül van a szintkülönbség.

Télen mit kell tenni vele?

A fagyok előtt egy bizonyos szintig le kell engedni, hogy a csövekben ne fagyjon meg a víz. Nem kell teljesen leengedni, nem baj, ha marad kevés víz a csövekben, de nem szabad tele lennie, hiszen akkor szétfagyhat. Tavasszal, amikor tudható volt, hogy nem lesz több fagy, akkor bezártuk és az esővel meg a hólével szépen feltöltötte magát.

Mitől egyedi ez a pálya akár Európa-szerte is?

Maga a rendszer is egyedülálló, és az a kiemelkedő tulajdonsága, hogy nem tud elromlani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a túlfolyó miatt kizárt, hogy megálljon a pályán a víz. Ami szintén problémát okozhat máshol, az a kövek közötti szivárgórések eltömődése, de ennek a lehetősége nálunk szintén nem áll fenn.

Az áramfogyasztás mekkora? Megéri a rendszer működtetése?

Az áramfogyasztás minimális, vízmennyiségben pedig jelentősen lehet spórolni. Szeptemberben lesznek meg az éves számok, de mivel a rendszer automatikusan rögzíti az adatokat, már most látszik, hogy jóval kevesebb vizet használtunk el, mint az ezt megelőző években. Szerintem akár 50 százalékos vízmegtakarítást is elérhetünk.

érdeklődtek már iránta mások is?

Sokan kérdezték, hogyan működik, ki csinálta… De ez a saját szellemi termékünk, az összes munkát mi végeztük. Konkrét meg rendelést nem kaptunk, de nem is tudom, Misi vállalná-e egyáltalán, hogy valahol máshol készítsünk egy ilyen rendszert.

Egy átlagos, jó minőségű pályához képest milyen összegről beszélünk?

Magyarországon tudomásom szerint ez az egyetlen szabadtéri pálya, amely automata alsó nedvesítéssel és intenzív esővíz-elvezetéssel van ellátva. A pálya kialakítása rendkívül jól átgondolt, nagyon takarékosan megtervezett és kivitelezett. Nehéz összehasonlítani más Magyarországon található pályákkal.

Valamilyen szintű vízelvezetése más pályáknak is van, de ez a víz elvész, elfolyik. Sőt az öntözővíz egy része is. Felső locsolásnál a víz egy része már előtte elpárolog, mielőtt a homokot átnedvesítette volna. Igazából azt gondolom, hogy a homok ugyanolyan, a követ ugyanúgy bele kell rakni, a szintezés alapossága ebben az esetben lehet, hogy több időt és munkát vesz igénybe.

Más pályáknál akár 1 méteres szintkülönbséggel, bakhátat is építenek. A víz egy része a dombról lefolyik, egy része pedig lefelé elszivárog. Nem könnyű az ilyen pályákon lovagolni, mivel az akadályok között a lejtőket és az emelkedőket is figyelembe kell venni. A többi pályában is ugyanúgy benne van az anyag. Az automatika és a tófólia viszonylag drága, de ha azt nézzük, hogy némely pályánál például kifejezetten költséges kazettákat tesznek alulra, akkor nem hiszem, hogy nagy különbségről beszélhetünk a beruházás végösszegét illetően. A minőségi különbség a használhatóság és a vízmegtakarítás tekintetében óriási.

Milyen versenyeket szeretnétek rendezni ezen az új pályán?

Ez volt az első 1,50-es versenyünk, de 1,45-ös régiós versenyeket rendeztünk már. Jók a tapasztalataink, mert nagyon jól bírja a terhelést, sokkal kevesebb talajkarbantartást igényel. Nem utolsósorban innentől kezdve ezzel sokat lehet spórolni. Több régiós és országos versenyt is tervezünk. Egyéb fejlesztések is szükségesek, ezektől függően bajnokságok és nemzetközi versenyek rendezését is célul tűztük ki.

Díjlovasversenyt nem terveztek?

Tavaly megkerestek bennünket az ob kapcsán, de akkor még nem volt kész ez a pálya, meg nem is egyszerű a helyzetünk, mert nagyon kevés az üres hétvégénk: vagy nálunk van verseny, vagy mi megyünk valahová versenyezni. Versenyt pedig csak úgy lehet rendezni, ha az ember ott tud lenni. De az is tény, hogy nekünk akkor a legelőnyösebb versenyt rendezni, ha a saját lovaink is indulhatnak, díjlovunk és díjlovasunk pedig nincs. Az ugrólovasokat ismerem, sok minden már automatikusan működik. Másik szakágnál minden máshogy van, nem tudok otthonosan mozogni benne.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a lovasoktól?

Mindenki el van tőle ájulva. Van, aki azt mondja, még sosem látott ennél jobbat. Az, hogy ez a pálya tavasztól őszig, minden időjárási körülményben pontosan ugyanolyan minőségű, nagyon nagy dolog.

 

dijugratoszakag.hu és Somogyvári Anett

Forrás: Pegazus