A természetvédelmi, biztonsági, egészségügyi és szociális problémákra jó válaszokat kell adnunk. A környezetpolitikának ráadásul fontos hosszú távú célja a zöld törekvések és a gazdasági növekedés összhangjának a megteremtése, vagyis az, hogy az ország gazdasági fejlődése a természeti erőforrások és értékek megőrzése, valamint fenntartható hasznosítása mellett menjen végbe – tette hozzá a politikus.
Mennyiben értékelődik fel a világban a környezetvédelem, és mennyire van helyesen kezelve?
Ahogy a környezeti problémák sokasodnak és súlyosbodnak, úgy értékelődik fel a környezetvédelem. Az emberi környezet világméretű válsága ma már nem vitatható, és ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, az emberiség léte is veszélybe kerülhet. Egyre több példát látni a világban arra, hogy az emberek kezdenek ráébredni a környezetszennyezés, az erőforrásaink túlzott mértékű használatának a veszélyeire. Idén márciusban az IPBES (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) elfogadott egy komoly szakértői jelentést a talajok állapotának romlásáról és ennek a társadalomra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásairól. Felhívták benne a figyelmet például arra, hogy ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2050-re nagyjából 70-500 millió ember kényszerül elvándorlásra, mert ellehetetlenül az életben maradása. Kiemelném a műanyagszennyezés egyre nagyobb mértékét és egyre súlyosabb problémakörét: élő vizeink veszélyeztetettségét, amit nemcsak a látható műanyagszennyezés okoz, hanem a műszálas ruhákból és a kozmetikumokból kioldódó, legalább ilyen veszélyes mikroműanyagok – ráadásul a vízszűrő rendszerek ezeket nem tudják kiszűrni, így belekerülnek az ivóvízbe és ezáltal a szervezetünkbe is. És hogy egy kifejezetten mezőgazdasági példát is említsek: az elmúlt években tömegessé vált a mezőgazdasági beporzó (pollinátor) szervezetek pusztulása, ami már rövid távon is komoly károkat és gazdasági veszteséget tud okozni az agráriumban és az élelmiszeriparban egyaránt. A pusztulásban elsősorban a méhek érintettek, de más fajok is.
A számos súlyos következménnyel fenyegető, egyértelműen fenntarthatatlan folyamat abban gyökerezik, hogy az emberiség a 20. század második felére olyan gazdálkodási, termelési és fogyasztási módokat alakított ki, amelyek egyre gyorsulva élik fel az emberi létezés alapját jelentő természeti környezet elemeit, kipusztítva más fajokat a Föld felszínéről, megváltoztatva az éghajlatot, jelentősen megcsapolva a nem megújuló nyersanyag- és energiaforrásokat.
Az ENSZ Millenniumi Ökoszisztéma-értékelési Programja kimutatta, hogy a világ 24 jellemző ökoszisztéma-szolgáltatása közül 15 jelentősen sérült az elmúlt fél évszázadban. Három területen egyértelműen és veszélyes mértékben átléptük a Föld biológiai eltartóképességének korlátait: a fajok kihalásának sebességében, a nitrogénkörforgás megbontásában és az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Az OECD számításai szerint a globális biodiverzitás veszélyeztetettségének és veszteségeinek fő oka a területhasználat változása: a természetes területek bevonása a mezőgazdaságba, az erdőirtás, az agrotechnika okozta erózió, valamint az építkezések és az infrastruktúra fokozott területfoglalása. Fenyegetést jelent a klímaváltozás is, amely az előbb felsorolt kockázatokhoz képest sokkal inkább csak globális együttműködéssel csökkenthető. Globális szinten nyilvánvaló jelei vannak, hogy az emberiség „túlnyújtózkodott a takaróján”, természeti erőforrásait azok regenerálódó képességén és megújulási sebességén túl használja fel, meríti ki.
A társadalmak számára a környezeti feltételek és a természeti erőforrások meghatározó jelentőségűek, hiszen életünk minőségét határozzák meg, így a túlértékelésükről nem beszélhetünk. Az erőforrások mértéktelen, ésszerűtlen használatából fakadó káros folyamatok felismerése a fejlett országokban és globális szinten is csak az 1970-es években kezdődött, ebben az időszakban kezdődött el a környezetvédelmi szervezetrendszer és a környezetpolitikai válaszok kidolgozása. Erre térségünk országaiban, így Magyarországon is később került sor, a szemléletváltozás, a környezeti jogok és programok megalkotása, az intézményfejlesztés csak mintegy két évtizeddel ezelőtt kezdődött meg. Azóta kiépült hazánkban a környezetvédelem és a környezetgazdálkodás kormányzati és államigazgatási szervezetrendszere. Az Országgyűlés is egyre jelentősebb szerepet vállalt ebben, törvényalkotással és a kormány ellenőrzésével. 1990-től végzi munkáját az Országgyűlés környezetvédelemmel foglalkozó, önálló állandó bizottsága, a környezetvédelmi bizottság, mai nevén a szemléletváltást is jelző fenntartható fejlődés bizottsága.
Ekkortól számítható a távlatosabb gondolkodás, szemléletmód, a fenntartható fejlődés koncepciójával, stratégiai megtervezésével való foglalkozás igénye, amire ugyancsak kedvezően hatott a kibontakozó nemzetközi együttműködés. Az elért eredményekhez hozzájárult, hogy a szakterület jelentőségét, a főbb cselekvési irányok meghatározását illetően az Országgyűlésben képviselt pártok, a környezetvédelemmel foglalkozó képviselők között is konstruktív együttműködés alakult ki. Napjainkra, a környezeti folyamatok társadalmi-gazdasági összefüggéseit és hatásait felismerve, a környezetügy kiemelt stratégiai kérdéssé vált, amelyet a nemzetközi környezettudományi és környezetpolitikai együttműködés fejlődése is jelez.
Mennyiben ellentétesek a környezetvédelmi és a gazdasági szempontok?
A környezetügy fontos hosszú távú célja e kettő összhangjának megteremtése, vagyis az, hogy az ország gazdasági fejlődése a természeti erőforrások és értékek megőrzése, valamint fenntartható hasznosítása mellett menjen végbe. Magyarország mint nyersanyagokban szegény, nyitott és egyes erőforrásokra nézve növekvő függőségben lévő ország számára az erőforrás-gazdálkodás ésszerűsítése, az erőforrásokkal való tudatos, takarékos és hatékony gazdálkodás, a túlhasználat elkerülése és a használatból eredő környezetterhelés minimálisra csökkentése társadalmi, környezeti, ellátásbiztonsági és versenyképességi szempontból egyaránt kulcskérdés. A jelenlegi gazdasági rendszerben nem elterjedt az erőforrások takarékos és hatékony használata. A természeti erőforrások többsége véges, ezért meg kell találnunk felhasználásuk környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható módját.
A lineáris gazdasági növekedési modellt követő gazdaságról át kell térnünk a körforgásos gazdaságra, amelyben a termékek, alapanyagok és erőforrások értékét a lehető legtovább megőrizzük a gazdaságban, és emellett minimális hulladék keletkezik. A körforgásos gazdaságra való áttérés hosszú távon a versenyképesebb gazdaság kialakításának lehetőséget kínálja. A sikeres végeredmény elérésében kulcsfontosságú az ökoinnovációs szemlélet elterjesztése, valamint a környezetbarát technológiák bevezetése. Számtalan esetben az említett, kisebb környezetterheléssel járó innovatív technológiák terve létezik, de a legtöbb projekt elakad a kísérleti fázisban. Ennek oka, hogy a piac bizonytalanságai miatt jelentős kockázatot jelent a vállalatok számára a bevezetésük. A problémára megoldás lehet piaci igény megteremtése – illetve a már létező igény növelése – az innovatív technológiákra, az új eljárásokkal készített termékekre és a másodnyersanyagokra.
A körforgásos gazdaságra való áttérés további előnye az energia-megtakarítás, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és az erőforrások túlzott felhasználásából fakadó olyan károk megelőzése, amelyek az éghajlatot, a biológiai sokféleséget, valamint a talaj-, a levegő- és a vízminőséget érintik. Jelenleg előkészítés alatt áll az Európai Unió Körforgásos Gazdaság Cselekvési Tervével összhangban lévő, a hazai sajátosságokra reflektáló nemzeti Körforgásos Gazdaság Cselekvési Terv, amelynek megvalósításával összhangba kerülhetnek a környezetvédelmi és gazdasági szempontok.
Mi lesz a szerepe az EU-ban, különösen a Közös Agrárpolitikát illetően a környezetvédelemnek?
A szárazföldön a biológiai sokféleség csökkenésének talán a legfontosabb oka az élőhelyek elvesztése, illetve a környezet- és természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó gazdálkodás térhódítása. Jelenleg egyre jobban felértékelődik a természet- és környezetvédelem szerepe a támogatási politikákban is. A biológiai sokféleség megőrzésének, a hatékony természetvédelemnek az egyik fontos eleme az egyes területeken gazdálkodókkal való együttműködés. Velük közösen lehet kialakítani és fenntartani az olyan gazdálkodási gyakorlatot, amely a gazdasági érdekek figyelembe vételével segít megóvni természeti környezetünket.
A tájhasználat ideális esetben összhangban van az adott terület természeti adottságaival. Vannak azonban olyan tájhasználati egybeesések is, amikor az egyidejűleg jelenlévő tájhasználatok vagy egymást, vagy a természeti adottságokat veszélyeztetik.
A nemzetközi tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a táji adottságokat és a tájhasználat változását figyelmen kívül hagyó támogatási rendszerek egyes esetekben inváziós növény- és állatfajok megjelenését, terjedését és fennmaradását is segítik, más esetekben az árvízvédelmi kockázatokat növelik, ezek pedig a termelésre is negatívan hatnak. Ebből kifolyólag kiemelt partnerként tekintünk a mezőgazdaságra a természet- és környezetvédelem vonatkozásában.
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) is nagy hangsúlyt fektet a természeti erőforrások védelmére és az éghajlatváltozással szembeni küzdelemre, a fenntartható mezőgazdaság előmozdítására. Ebben hajtóerő lehet az az egyre erősödő európai fogyasztói és társadalmi elvárás is, amely fenntarthatóbb és egészségesebb, magasabb minőségű élelmiszereket előállító gazdálkodást vár el a termelőktől. A KAP specifikus célkitűzései közül három kapcsolódik közvetlenül a környezethez: elsőként a hozzájárulás az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, valamint a fenntartható energia hasznosításának terjesztéséhez; aztán a fenntartható fejlődés és a természeti erőforrásokkal – például a vízzel, a talajjal és a levegővel – való hatékony gazdálkodás támogatása, majd pedig a hozzájárulás a biológiai sokféleség védelméhez, az ökoszisztéma-szolgáltatások gyarapítása, valamint az élőhelyek és a tájak megőrzése.
Erre a megerősített kondicionalitásra épülnek majd a magasabb szintű, önkéntes alapon megvalósítható gyakorlatok. A KAP-források jelentős része tehát várhatóan hozzá fog járulni a környezet védelméhez és a klímaváltozás elleni küzdelemhez.
Magyarország esetében mik a legfontosabb környezetvédelmi deficitek, mik a megoldandó problémák? Mik lesznek a legfőbb tennivalói az elkövetkező években?
Kezdjük a pozitív fejleményekkel! Magyarország környezeti állapota az elmúlt években kedvezően változott, így például csökkent az üvegházhatású vagy a savasodást okozó gázok kibocsátása, javult az energiahatékonyság, terjedt a megújuló energiaforrások használata, megújult a hulladékgazdálkodás szabályozása, kevesebb hulladék keletkezett, javult a közösségi jelentőségű Natura 2000-fajok és -élőhelyek természetvédelmi helyzete. Az érdemi intézkedések között kell említeni a környezeti ismeretek átadását az óvodától a felsőoktatásig, az életkornak megfelelő tartalommal és módszerekkel.
A környezetpolitikában elért haladás mellett azonban még számos környezetügyi kihívással kell szembenéznünk. Gondolok itt arra, hogy a környezetügy jogi és gazdasági szabályozórendszere továbbfejlődött, viszont uniós kötelezettségvállalásaink teljesítéséhez még több évig jelentős ráfordításigényű beruházásokra lesz szükség.
Az elmúlt 20 évben a területhasználat intenzíven változott. Egyrészt nagymértékben terjeszkedtek a települések, az ipar, a bányászat és az infrastruktúra, utóbbi például az útépítésekkel. Csökkentek a mezőgazdasági művelésű területek, ellenben az erdőterületek növekedtek. Biodiverzitásunk megőrzésében, illetve növelésében, valamint a klímaváltozás káros hatásainak mérséklésében sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a területhasználat tudatos alakításának, reformjának, a biológiailag még aktív területek átalakítási tilalmának.
Tennivalóink között szerepel többek között a vízkészletek jó ökológiai állapotának elérése. Továbbá, át kell vizsgálni a mezőgazdasági, vidékfejlesztési szabályozási és támogatási eszközöket, hogy jobban szolgálják a biodiverzitás- és a talajvédelem, illetve a kisléptékű, fenntartható helyi termelés és fogyasztás szempontjait. Erősíteni kell az anyag- és energiafelhasználás csökkentésének, a körforgásos gazdaság követelményeinek szempontjait. Ennek egyik kulcseszköze a természeti erőforrások felhasználásának helyes árazása, ami kikényszerítheti a termelés és fogyasztás szerkezetének, módjainak elmozdulását erőforrás-takarékos, környezetkímélő irányba. A megújuló energiahordozók használatának elterjedése pozitív folyamatnak tekinthető, ugyanakkor a biomassza feltételesen megújuló jellege miatt javasolt a teljes mértékben megújuló energiák magasabb szintű elterjesztése. Szükség van olyan módszertani fejlesztésre is, aminek révén tisztázható, hogy a magyar társadalom teljes primer anyagfelhasználása, és az ehhez megfelelő életciklus-elemzések alapján a felhasználáshoz tartozó kibocsátások hogyan oszlanak meg földrajzilag, mennyi felhasználás terhelődik át határainkon kívülre.
A természeti tőkét csökkentő legjelentősebb antropogén tényező, a területhasználat tekintetében szinte az egyetlen pozitív tendencia erdőterületeink növekedése, 2016-ra az ország területének 21 százaléka erdősült. Negatív tendencia a kivett területek arányának drasztikus növekedése, miközben a lakosság lélekszáma csökken.
Legfontosabb természeti értékeink közé tartozik a talajvagyonunk és a vízkészletünk. Ezek minőségének javítása a hosszú távú fenntarthatóságot szolgálja. A talajt leginkább fenyegető veszélyek az elmosódás, a tápanyagegyensúly felbomlása és a vegyszerterhelés. Ezzel összefüggésben vizeink jó állapotát is nagyban meghatározza a kijuttatott tápanyagok mennyisége, és a különböző ipari és mezőgazdasági tevékenységből származó további szennyeződések.
A klímaváltozás miatt tapasztalható sérülékenység sokrétűen érinti erőforrásainkat, erre adandó választ az alkalmazkodási stratégiák foglalják magukban. A tendenciákat figyelve a jövőben az itt megfogalmazott intézkedések térben differenciált végrehajtására nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Az üvegházhatású gázok egy főre jutó relatív alacsony kibocsátásával Magyarország az EU élvonalához tartozik, ugyanakkor a 2014-ről 2015-re jelzett emelkedés az EU-összevetésben százalékosan is, és az ország történetében 2000 óta is a legmagasabb, ami feltétlen figyelmet kíván.
A klímaváltozás helyi- és regionális következményeit leginkább a sérülékenység jellemzi, ami figyelembe veszi, hogy az éghajlatváltozás eltérően érinti a magyarországi térségeket, s azok természeti környezete különböző érzékenységgel reagál a klimatikus változásokra, eltérő társadalmi-gazdasági fejlettségükből, körülményeikből fakadóan pedig eltérő mértékben képesek alkalmazkodni a várható hatásokhoz.
Világszerte komoly kihívást jelent a légszennyezettség csökkentése. Minden tevékenységet úgy kell végezni, hogy az a legkisebb környezetterheléssel járjon. A mezőgazdaság környezetvédelmi tennivalói között például kiemelt szerepe van az okozott levegőterhelés csökkentésének. Ugyanis Magyarországon a mezőgazdaságból származik az ammóniakibocsátás több mint 90 százaléka, ami az emberi egészségre legveszélyesebb légszennyezőnek, a kisméretű részecskének (PM2,5) az előanyaga.
A hazai levegőminőség javítását célozza 2011 óta a kisméretű részecske, vagyis a szálló por kibocsátásának csökkentésére vonatkozó ágazatközi program. A megvalósított intézkedések nagymértékben hozzájárultak a levegőminőség folyamatos javulásához, s reagálva a társadalmi-környezeti változásokra 2017-ben megtörtént a program felülvizsgálata, előkészítve annak továbbfejlesztését, integrálását, ugyanis az Európai Unió irányelvben írta elő, hogy a levegőminőség javításához 2005-höz képest milyen mértékű légszennyező anyag kibocsátás csökkentésre van szükség tagországonként.
A PM2,5 szennyezőanyag közvetlen kibocsátásának csökkentése érdekében korlátozni, illetve tiltani kell a mezőgazdasági maradékok nyílt téri égetését, és javítani kell a mezőgazdasági gépek, berendezések környezetvédelmi állapotát.
Fontos kiemelni, hogy Magyarországon a levegőbe kerülő szálló por legnagyobb része a lakossági fűtésből, rossz minőségű tüzelőanyagok használatából, avar és kerti hulladékok égetéséből és illegális szemétégetésből származik. A lakossági PM10-kibocsátás csökkentésének egyik legjobb eszköze az épületek energiahatékonyságának javítása hőszigeteléssel, a fűtési rendszerek cseréjével, korszerűsítésével. A szabályozás és a támogatási programok mellett fontos, hogy a lakosság ismerje meg a levegőszennyezés kockázatát és azt is, hogy mit tehet annak érdekében, hogy ez a kockázat csökkenjen. Ezért helyez a kormány nagy hangsúlyt a tájékoztatásra és szemléletformálásra. 2016-ban indult a Fűts okosan! kampány, amely a légszennyezés környezeti és egészségi hatásainak bemutatásán túl az egyén szerepére, a felelősségvállalás fontosságára és hatékonyságára kívánja rádöbbenteni a lakosságot.
Milyen jogszabály-javaslatokkal (törvényalkotás, jogszabály-módosítás) készül az államtitkárság az elkövetkező időszakban?
A hazai környezetpolitika átfogó keretét 1997 óta az Országgyűlés által elfogadott nemzeti környezetvédelmi programok biztosítják. A jelenleg hatályos 4. Nemzeti Környezetvédelmi Program 2020-ban lejár, szükségessé válik a környezetvédelmi törvény előírásainak megfelelően a következő, szintén hat évre szóló 5. Nemzeti Környezetvédelmi Program előkészítése, kidolgozása, és elfogadtatása. A program feladata, hogy az ország adottságait, a társadalom hosszú távú érdekeit és jövőbeni fejlődési céljait figyelembe véve meghatározza az ország környezeti céljait és az elérésükhöz szükséges feladatokat és eszközöket. A környezeti problémák összetettségéből adódóan a program nem ágazati hatáskörű, hanem horizontális, valamint megalkotásakor figyelembe vesszük a globális felelősségből, a nemzetközi együttműködésekből és az EU-tagságból fakadó kötelezettségeinket is.
A magyar kormány 2011-ben fogadta el a Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégiát az Ökoinnovációs Cselekvési Terv hazai megvalósításaként.
Kérdés azonban, hogy milyen kapcsolat legyen a környezettechnológiai innovációk és a körforgásos gazdaságra való áttérés cselekvési tervének a közeljövőben ugyancsak esedékes kidolgozása között. Ugyanis a körforgásos gazdaság megvalósítása elképzelhetetlen a tágabb értelemben vett környezettechnológiai innovációk bevezetése és támogatása nélkül. Környezettechnológia vonatkozásában kiemelt jelentőséggel rendelkezik a jogharmonizációs feladatok terén az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló uniós irányelv hazai jogrendbe történő átültetése.
Továbbá tervezzük az emberi egészség és a környezet védelmét célzó, a higanyról szóló Minamata-egyezményhez szorosan kapcsolódó hazai szabályozási rendszer kialakítását. A szabályozás érinti a higanybányászat, a higany- és higanytartalmú termékek kereskedelmét, a hulladéknak minősülő fémhigany és a higanytartalmú hulladékok megfelelő kezelését és lerakását, valamint a fogászati amalgám használatát és kezelését.
A természet védelméről szóló 1996-os törvényben kapott felhatalmazás alapján tervezzük egy kormányrendelet megalkotását a táj védelméről. A Firenzében, 2000. október 20-án kelt, az Európai Táj Egyezményhez kapcsolódó törvény értelmében Magyarországnak olyan tájpolitikát kell kialakítania és végrehajtania, amelynek célja a táj védelme, kezelése és tervezése.
A hazai natúrparkok tervszerű fejlesztése érdekében 2013 óta működik együtt a tárca környezetügyért felelős államtitkársága, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., a Magyar Natúrpark Szövetség, valamint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat. A fent említett koncepciók alapján, a Natúrparki Szakmai Koordinációs
Úgy tervezzük, hogy ez a rendelet még az idén megjelenik. A jogszabály megalkotásával az a célunk, hogy ha egy térség natúrparkként kívánja meghatározni magát, akkor egységes elvek mentén történhessen a cím odaítélése – és amennyiben erre szükség van, a visszavonása is –; mindenki számára legyenek egyértelműek a kapcsolódó szakmai, szervezeti és működési feltételek. Mivel a rendelet a natúrparki szakmai koncepcióban foglaltakon alapul, amelynek tartalma a jelenlegi natúrpark-kezdeményezések előtt is ismert, ezek natúrparkká alakulása már a tervezett jogszabályi szintű szabályozással összhangban valósul meg.
A levegőtisztaság-védelmi szabályozás fejlesztésének keretében 2016 decemberében hatályba lépett az egyes légszennyezőanyagok kibocsátásának csökkentéséről szóló uniós irányelv módosítása. Ennek alapján az Országos Levegőterhelés-csökkentési Programot, amelyen már dolgozunk, jövő április végére kell elfogadnia a kormánynak. A jelenleg végrehajtás alatt álló, 2030-ig tervezett Kisméretű Szálló Por (PM10) Csökkentés Ágazatközi Intézkedési Programja (PM10-program) terveink szerint beépül az Országos Levegőterhelés-csökkentési Programba.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kiemelt figyelmet tervezünk fordítani a zaj elleni védekezésre, a hazai zajvédelmi szabályozás teljes felülvizsgálatára, korszerűsítésére, illetve az új típusú konfliktushelyzetek szabályozására.
