A páratlanul sokszínű és változatos vidék folyamatosan megoldandó feladatokat sodort elébe, ám ez őt cseppet sem tántorította el, sőt. Közbenjárása nyomán alakult meg például a Hansági Tájvédelmi Körzet, amelynek történetét Balsay Endre több alkalommal könyvbe is foglalta. A nyugdíjas erdészetigazgató manapság erdészeti kordokumentumokat ír, kutatja és gyűjti a régmúlthoz köthető anyagokat, s egyebek közt társadalmi szervezetek munkáját is segíti – ezen tevékenységei, valamint a szakmai életútja elismeréseként tavaly megkapta az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozata kitüntetést.
Családi örökség
Hany – a már elfeledett, finnugor eredetű szó lápot és mocsarat jelent. Innen kapta nevét az ország északnyugati felén elterülő Hanság, ami egykoron hazánk legnagyobb összefüggő lápvidéke volt. Bár az elmúlt évszázadokban igyekeztek élhetőbbé tenni a környéken élők, egyes részeit sikerült megőrizni eredeti formájukban, és ebben kulcsfontosságú volt a Hansági Tájvédelmi Körzet megalapítása 1976-ban.
A körzet egy 1974-es dokumentumnak köszönhetően születhetett meg, az akkoriban 37 esztendős Balsay Endre és édesapja, a nyugalmazott erdőmérnök, Balsay László ötletei és ismeretei alapján. Ám addig, amíg apából és fiúból egyenrangú szakmai partner vált, hosszú éveknek kellett eltelniük.
Friss erdőmérnökként ő az egykori Kisalföldi Állami Erdőgazdasághoz került, ahol az erdészetvezető tisztet is betölthette. „Édesapám helyét pályáztam meg, aki 1969-ben ment nyugdíjba, végül úgy hozta a sors, hogy nála egy évvel tovább, huszonnyolc évig dolgoztam ebben a beosztásban. Nem volt könnyű örökség ez, hiszen apám erdészkörökben elismert, kiváló szakember volt” – mesélte.
Amíg azonban édesapja idejében kevés anyagi forrás volt a nehezen járható, helyenként mostoha Hanság fejlesztésére, a ’70-es években elkezdődött az erdőgazdaság gépesítése, ezzel együtt pedig egyre több pénzt fordítottak az erdőművelésre is. „Akkoriban indult meg Hanság feltárásának programja” – emlékezett vissza a nyugalmazott erdészetigazgató, aki szerint ez akkor már igencsak sürgető volt, hiszen a magyar erdőtörténet büszkesége, a Nagy Kapuvári Égererdő lassú pusztulásnak indult.
„Komoly kihívás volt, hogy a sínylődő égeresek kitermelésével minél hamarabb új fafajú erdőt hozhassunk létre. Elsőként kiépített utakra volt szükség, szerencsére a Kisalföld alatt vastag kavicstakaró található, így csak meg kellett találni, hogy az hol húzódik a kitermelő eszközök számára elérhető mélységben” – mesélte tovább Balsay Endre, aki akkoriban talajfúróval a kezében járta az erdőt a megfelelő terület után kutatva, amelyekre végül a régi vízfolyások helyén akadt rá.
– mondta büszkén. Akkortól megindult a személyszállítás is, s több ember kezdett dolgozni a környéken. A gépesítés ettől kezdve Balsay Endre egész pályafutását végigkísérte: az erdészet műhelyeseivel együtt épített például ültetőgépeket és darukat traktorokra, megkönnyítve ezzel a farakodást, ugyanakkor a vadkárelhárító kerítések tartását szolgáló oszlopok leszúrását is ily módon összeállított eszközzel oldották meg.
Új ösvényen
„A mozgalmas évek után mással kezdtem foglalkozni. Érdekelt az erdészettörténet, de a nyugdíjazásomig nem jutott rá időm. Az aktív munkás éveim elmúltával aztán kutatni kezdtem”– mosolyodott el Balsay Endre, majd egy jó adag dokumentumot – vagy inkább emléket – tárt elém. Elsőként egy régi fotót és a nagy becsben őrzött üvegnegatívját mutatja. Az 1905-ben készült fotón mások közt Esterházy Miklós herceg áll kastélya előtt, fácán- és nyúlterítéke mellett – a képet Balsay Endre dédnagyapja készítette. De édesapja, László is nagy fotós volt, az ő képeiből is fennmaradt jó néhány, az egyiken egy férfitársaság és egy kisfiú látható. 
– idézte fel Balsay Endre, mi vezetett nyugdíjas éveinek egyik legfőbb időtöltéséhez. Akkortól kezdte ugyanis könyvekbe foglalni a családi gyűjteményt. „Koromból adódóan munkám során még nem dolgoztam számítógéppel, de mivel szükségem van a használatára, lassan megtanultam az alapokat, és idővel már magam vittem gépbe a könyvekhez szükséges írásos és képi anyagokat” – folytatta a szakember, akinek kiadványait még a kisunokája is érdekesnek találta.
„Amíg kicsi volt, sokat olvasgattam neki orvvadászhistóriákról és a lesekhez fűződő történetekről” – mesélte a nyugalmazott erdészetigazgató, aki ha kellene, a Fejezetek a Kapuvár környéki erdők történetéből című kiadványt választaná legfontosabb könyvének. Ebben egyebek közt az Esterházy-uradalom erdő- és vadgazdálkodását, az erdei utak megépülése előtti nagyszabású víziszállítást, illetve a környék erdőgazdaságainak történeteit dolgozza fel a szerző. Megismerésük révén a történelem egy részére is rálátunk, hiszen az erdészek annak idején öt-tíz gyermekes családokban éltek, s kint az erdőben születtek, hogy aztán átélve a világháborúkat sok esetben vitézzé váljanak. Erről az időszakról szól a Menekülés a hazából című könyv, ami az 1956-os események után a déli Hanságon keresztül menekülő tömeg történetét láttatja a helyi erdészek szemével.
„Miután az itteni őrs állománya elmenekült, tízen lettünk ideiglenes határőrök, s voltunk egyben a legfőbb tájékoztatók és segítők” – emlékezett vissza Balsay Endre, aki akkoriban volt elsőéves erdőmérnök hallgató. Azóta a világ sokat változott. A sokat megélt, időközben megüresedett hansági erdők erdészházai például építészeti és gazdaságtörténeti értékként maradtak meg az utókornak: az egyikből madárvárta, a másikból erdészettörténeti múzeum lett, egy harmadik pedig vadászházként üzemel.
Tovább kutat
Életének egy részét még mindig a Hanságnak rendeli: a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának tagjaként hasonló érdeklődésűekkel dolgozza fel a környékhez köthető történelmi eseményeket, nem mellesleg pedig a Kapuvári Városszépítő Egyesület tagja.
„Fontosnak tartom, hogy az erdészek részt vegyenek a lakóhelyükön a zöldövezet kialakításában. Bekapcsolódtam a kapuvári Nádasdy-park létrehozásába, amelynek botanikus tanösvény és erdei tornapálya is része. Sok gyerek jár ki a környékbeli iskolákból és óvodából, megismertetjük velük a fafajokat. A közeli gyertyános-tölgyes-bükkös kis erdőt még én ültettem” – mondta.
Balsay Endre az elmúlt években több díjat is átvehetett példamutató közösségépítő, illetve szakmai munkájának eredményeképp, 2005-től pedig a Fertő–Hanság Nemzeti Park tanácsadó testületének is tagja. Nem meglepő módon ezúttal is készül valami újra: az idén 70 éves Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. kialakulását, annak szervezeti változásait és személyzetét kutatja. „Az Országos Erdészeti Egyesület Győri Helyi Csoportjának elképzeléseit követi, a földolgozás lassú folyamat, de eredményéből úttörő kiadvány készül” – tette hozzá az egykori erdészetigazgató.
