Már a rómaiak is nagy becsben tartották a tarajos sült, tüskéi mellett különleges ízvilággal bíró húsa miatt is.
A sülöknek öt faja ismeretes, melyek közül a legnépszerűbb a tarajos sül, melyet könnyen lehet fogságban tartani és tenyésztésre bírni. Eredeti elterjedési területén ma is szívesen vadásznak rá. Európába a rómaiak importálták, akárcsak a fácánt. Macedóniában, Olaszországban és Albániában egy rómaiak által importált ősökkel bíró, igen erős állomány alakult ki. De később behurcolták a fajt más területekre is, többek között Észak- és Dél-Amerikába.
A tarajos sül ház körüli tartása igen egyszerű, hiszen különféle zöldségeken, gyümölcsökön, nyúltápon is jól tartható. De fontos, hogy legyen előtte rágófa, ugyanis fogait folyamatosan koptatnia kell, hogy ne nőjenek túl.
Ám erre nemigen kerülhet sor, igen kezessé válik jó tartás mellett. Viszont jó, ha tudjuk, hogy ha a tarajos sül veszélyben érzi magát, felmereszti és zörgeti akár 40 centi hosszú tüskéit, miközben morog, és hátsó lábaival topog. Ha ezzel nem tudta elijeszteni vélt vagy valós támadóját, hirtelen hátrafelé vagy oldalazva nekiront.
A tarajos sül nemcsak kiválóan rág, hanem jól kapar is, így férőhelyét legjobb, ha betonfallal vesszük körül, melynek kellő mélységű alapjának kell lennie. Legjobb párban tartani, ilyenkor 2-4 utódra számíthatunk.