A spárgalégy (Platyparea poeciloptera) spárgaültetvényeink egyik legveszedelmesebb kártevője. A fertőzött növények alig fejlesztenek lombot (szárat) és a nyár közepére az is elszárad, csökken az asszimiláló felületük, a tápanyagfelvételük és gyökérzetükben a tápanyag- fölhalmozás.
A telepítés évében a fertőzés nem számottevő, de a második esztendőben – amikor a szárak vastagsága eléri a 4-5 millimétert – már erős is lehet, a tövek több mint fele kipusztulhat. Az idősebb ültetvényekben lassul a hajtásnövekedés és évről évre csökken a termés (síp). A fertőzött hajtások a talaj fölött többé-kevésbé meggörbülnek, torzulnak, ezért eladhatatlanok. A későbbiekben a csúcsi részükön nem fejlődnek oldalelágazások. A kora tavasszal károsított hajtások júliusra elszáradnak, a föld alatti rész rothadása következtében kidőlnek.
Napos időben élénkek
A 6-7 milliméter hosszú spárgalégy fényes feketésbarna, a tor háti részén világosszürke alapon három hosszanti fekete sáv húzódik, szárnyait sötétbarna, zegzugos sávok díszítik. A nőstény hosszú tojócsővel rendelkezik. Az 1,1 milliméter hosszú, 0,3 milliméter széles, megnyúlt henger alakú fehér tojás felülete fényes, sima. Az 1 centiméteres nyüvek sárgásfehérek, sima felületűek, lábatlanok, megnyúlt feji részükön fekete rágószervekkel, lekerekített testvégükön pedig fekete a farlemez, kettős karomszerű függelékkel.
Évenként egy nemzedéke fejlődik. Báb alakban telel a károsítás helyén, a spárgaszárakban. A legyek rajzása az időjárástól függően március végén, április elején kezdődik, április közepén éri el a csúcspontját. Átlagos időjáráskor 4-8 hét alatt befejeződik.
Borús, hűvös időben egész nap, amúgy csak a reggeli és az esti órákban mozdulatlanul ülnek a spárgahajtásokon, illetve a sorközök gyomnövényein, de a hideg elől a talajrepedésekbe is behúzódnak. Napos időben, különösen a déli órákban élénken mozognak. Ha fölzavarjuk őket, csak néhány lépésre repülnek el. Egyes példányok még június elején is láthatók.
Napsütéses, meleg időben párzanak, majd megkezdik a tojásrakást. A nőstények tojócsövükkel a spárgasípokba süllyesztik tojásaikat. Naponta 10-13, rövid életük során összesen 40-60 tojást raknak. A 2-4 nap múlva kikelő lárvák járatot rágva hozzákezdenek a táplálkozáshoz. A lárvajáratok 30-50 centiméter hosszúak, a szárakban lefelé haladnak egészen a gyöktörzsig. Ez utóbbiakba viszont már nem hatolnak be, hanem megfordulnak a járatukban, és azt szélesítve haladnak fölfelé.
A spárgalégy a magoncnevelés évében és a telepítés utáni első évben alig károsít, mert akkor a spárgahajtások még vékonyak. A telepítést követő második évben azonban a hajtások kellően megvastagodnak, így a fertőzés veszélye igen nagy, amivel a következő évben is számoljunk, ha a szedés május közepén befejeződik. A negyedik évtől kezdve a szedés június közepéig elhúzódhat, és addig a legyek rajzása is eltart, az utána fejlődő hajtásokat viszont már nem veszélyezteti a spárgalégy.
A spárgaléggyel fertőzött, görbült hajtásokat a szedési időszak kezdetétől semmisítsük meg. Ha a telepítés után a második évben elmarad a védekezés, akkor a kártétel olyan súlyos lehet, hogy az egész növényállományt ki kell szántani. Termő ültetvényben a spárgarészeket, szárcsonkokat még a spárgalégy rajzása előtt távolítsuk el és semmisítsük meg.
Ugyanígy járjunk el az idősebb tövek görbült hajtásaival és a spárga sípjaival, mielőtt a talajban lévő részek elkorhadnának. A fertőzött részeket óvatosan húzzuk ki a talajból, nem elég, ha a talajfelszínen levágjuk. Ősszel az egészségesnek látszó spárgaszárakat is szedjük össze és semmisítsük meg.
A spárgalégy károsítása egybeesik a sípok szedésével, ezért a sikeres védekezés a rajzás pontos megfigyelésén múlik.
Ezért a tojásrakás időszakában – a rajzás kezdetén és azt követően 4-5 naponként – permetezzünk. Kizárólag azok a szerek hatásosak, amelyek felszívódnak a spárgaszárakban és elpusztítják a kikelő lárvákat. Kora tavasszal, a legyek rajzásakor kontakt hatású szerekkel, a Fendona 10 EC (0,15 l/ha, 400-600 l/ha) a Cyperkill 25 EC (0,2 l/ha, 400 l/ha), vagy az Exact 10 EC készítményekkel permetezzünk.
Függőleges aknák
A spárga-aknázólégy (Ophiomyia simplex) hazánkban kevésbé veszélyes, de rendszeresen előforduló kártevő. A megtámadott növények sárgulnak, visszamaradnak a fejlődésben, erős fertőzéskor a fiatal, magról kelt spárgatövek elpusztulnak. A lárva a spárga szárának vagy másodrendű hajtásainak epidermisze alatt aknázik. A járat csaknem egyenesen lefelé haladva kiszélesedik. Az aknát az epidermisz fedi, ami átlátszó, alatta jól látható a lárva ürüléke. Az ürülékszemcsék a járat fölső szakaszán az akna közepén helyezkednek el, az alsó harmadában váltakozva az akna jobb és bal oldalán, 5-8 milliméterre egymástól. A 2-2,8 milliméter hosszú légy teste fénylő fekete, szárnyai átlátszóak. A 0,5 milliméter hosszú, 0,1 milliméter széles tojások fényes fehérek, megnyúlt henger alakúak. A 2,5-3,5 milliméteres nyű kezdetben fehér, később sárgás színű. Két nemzedéke fejlődik évenként.
A rajzás tetőpontja május végére esik, amikor a spárgalégy rajzása befejeződik. A kikelt legyek rövid idő múlva megkezdik a párzást, majd a tojásrakást, a nőstény tojócsövével sekélyen a spárgahajtás felszíne alá helyezi el tojásait. A lárvák 12-17 nap múlva kelnek ki, és közvetlenül a hajtás felszíne alatt aknajáratot rágnak.
A lárvák 20 nap alatt érik el teljes fejlettségüket, a járatok végén bábozódnak, ahol a báb a hajtás epidermiszét kissé kidomborítja. A bábokból 17-21 nap elteltével kikelnek a legyek, majd párzás után lerakják tojásaikat. Az azokból kikelő második lárvanemzedék augusztusban fejlődik, az első nemzedékhez hasonló módon. A lárvák legkésőbb szeptember elejéig bebábozódnak és áttelelnek.
Ha a második nemzedék nagyobb mértékben felszaporodik, a rozsda elleni védekezéssel egy menetben kijuttatott, mélyhatású szerekkel hatásosan védekezhetünk.
Veszélyes első nemzedék A fésűslábú viráglégy (Delia platura) 3,5-6 milliméter hosszú, hamuszürke, hasonlít a kis házilégyhez. Fehér tojása 1 milliméter hosszú, 0,3 milliméter széles. A 6-8 milliméter hosszú lárva a feji részén elkeskenyedő, fari részén lecsapott és szemölcsözött nyű. A báb 4,5-6 milliméter hosszú, 2 milliméter széles barna tonnabáb. Tápnövénye a petrezselyemgyökér, a vöröshagyma, a póréhagyma, a bab, a borsó és a spárga.
Fertőzésekor a spárgahajtások fonnyadnak, majd elszáradnak, a növényben szabálytalanul haladó járatok futnak ürülékszemcsékkel. A babon a csíranövény szikleveleiben és szárában haladnak a szabálytalan járatok az ürülékszemcsékkel.
A legyek április végén, május elején jelennek meg. Tojásaikat közvetlenül a spárga hajtásaira, a bab csíranövényekre rakják, amikor azok kikelés közben fölemelik a rögöket. A lárvaállapot a hőmérséklettől függően 20-28 napig, a bábállapot 14-18 napig tart. A talajban bábozódik. Évenként három nemzedéke fejlődik. A második nemzedék június–júliusban rajzik, a harmadik szeptemberben repül. A legnagyobb kártételt az első nemzedék okozza, a friss gyeptörésbe kerülő veteményeket erősen károsítja. A korábbi vetésből már megerősödött csíranövények ellenállóbbak a később rajzó legyek fertőzésével szemben.
Ha az előtörő vetésben erős a légyrajzás, akkor tanácsos a rovarok ellen védekezni. Ha a lárvák kártétele már megkezdődött, akkor valamelyik felszívódó szertől várható csak eredmény.
