A gyümölcsnek apró, kemény magja van, a húsa halványan rózsaszínű, lédús és rendkívül édes ízű. A legpozitívabb tulajdonságának pedig azt tekintik,
A lapos barack ősi génforrása Kínából ered, a XIX. század elején Jáva szigetéről került Londonba, és onnét terjedt szét Európába majd azt követően vált ismertté az USA több államában.
Világszerte foglalkoztak a lapos barack nemesítésével, tulajdonságainak tökéletesítésével, keresztezésével.
Magyar nemesítésű fehér húsú, lapos őszibarackot 1970-ben a Kertészeti Főiskolán a Peen-to és a Ford keresztezésével állították elő, és Remény névre keresztelték. A spanyolok az UFO-nak elnevezett sorozatra esküsznek.
A lapos barackok termesztése a kilencvenes években terjedt el, amikor megjelentek az első nagy termőképességű, tetszetős gyümölcsű, kemény húsú fajták.
Mivel számos fajtából lehet választani, ezért júniustól szeptemberig folyamatosan érnek egymás után. Beérése után 20-25 napig tárolható anélkül, hogy bármelyik jellemző tulajdonsága kedvezőtlenül megváltozna.
A szakemberek a termesztése során arra figyelmeztetnek, hogy problémát jelenthet, az hogy a gyümölcs közepe nagyon elvékonyodik, felrepedhet a csonthéj is, így a kórokozók a sebfelületen be tudnak hatolni, fertőzést okoznak még az érés előtt. Magyarországon egyes, a mediterrán térségben nemesített fajtákkal pedig óvatosan kell bánni, mert fagyérzékenyek lehetnek.
Európában túltermelés van őszibarackból, az értékesítés szempontjából mindig jó alternatíva a választékbővítés, amelyre kiváló lehetőség a lapos barack.
