Ez azért fontos, mert a dúcon kívül párosodó galamboknál a tojóról más hímek előszeretettel lelökik a párját, hogy maguk próbálkozzanak a tojó bepárzásával.
A porosodás veszélye miatt soha ne helyezzük az itatót a dúc padlójára, és végképp ne a dúc valamelyik sarkába! Víz folyamatosan legyen a galambok előtt, a friss vízről legalább naponta, nyári melegben sűrűbben kell gondoskodnunk. Szükséges, hogy kellő (3-4 centiméteres) magasságú víz legyen az itatóban, hogy csőrüket a csőrnyílás teljes hosszában bele tudják meríteni a vízbe.
A húsgalambdúc fontos tartozéka az ásványianyag-tartó, amelybe az emésztést elősegítő ásványi anyagokat helyezhetjük el. Kerüljük el az emésztő porosodását, mivel a poros emésztőt a galamb nem szívesen fogyasztja.
A dúc fontos tartozéka a fürdetőedény, melynek méretét az egyszerre fürdő galambok létszámához kell igazítanunk. A fürdetőedény oldalmagassága tíz-tizenöt centiméter legyen. Ha a fürdetőedény felső szélét befelé hajlítjuk, úgy a galambok a fürdővizet kevésbé tudják „kipancsolni”. Nyáron hetenként, télen kéthetenként adjunk fürdővizet a galamboknak. Fürdés után a vizet haladéktalanul öntsük ki, hogy a madarak lehetőleg ne igyanak bele.
E témában és bővebben a húsgalambok tartásáról részletesebben olvashatnak Dr. Zsolnay Miklós tollából a Kistermelők Lapjában. Írásunk is az ő cikke alapján készült.
