Back to top

Talajművelési ABC – Tarlóápolás

Birkás Márta Talajművelési ABC című könyvből szemlézünk, ezúttal a nyári aratás befejezéséhez közeledve a tarlógondozás és -ápolás kerül a fókuszba.

Tarlónak nevezzük a szántóföldi területet az aratást követően; más megfogalmazásban a tarló a learatott növényeknek a föld felett visszamaradt csonkja (1. fotó). A föld feletti és föld alatti részek együtt a tarlómaradványok. Akkor is tarlóállapotról beszélünk, ha a be nem takarított szár vagy szalma is a talajon marad (2. fotó). A tarlók értéke, kezelhetősége a talajok szempontjából a learatott növényfajtól függően változik.

• A mélyen gyökerező és nagy gyökértömeget fejlesztő növények száraz években a művelhetőséget rontóan száríthatják ki a talajt (pl. lucerna, cirokfélék). Az évelő pillangós növények esetében meg kell szüntetni a tarlócsonk élettevékenységét, lehetőleg úgy, hogy lebomlása javítsa az elővetemény- hatást.

• A keresztes virágú növények (őszi káposztarepce, mustár, olajretek) gyökerei lazultságfenntartó (s nem lazító) hatásúak, tarlójuk, amikor a talaj még nem száradt ki, könnyen és jó minőségben művelhető.

• A kalászos gabonák tarlója, a gyökérzet talajra gyakorolt kedvező hatása, valamint az – egyre ritkábban jelentkező – beárnyékolási érettség következtében nyirkos állapotban jó minőségben művelhető. Száraz idényben a talaj a művelhetőség nedvességszintjének eléréséig pihenhet a szecskázott szalma alatt.

1. fotó: Az időjárás elemeinek kitett, takaratlan felszín aratás után
• A hosszú tenyészidejű, széles sorközű növények tarlójának művelésekor – a száraz vagy a nedves évek kivételével – számíthatunk a beárnyékolási érettség vagy a sorközművelés kedvező utóhatására. A tenyészidő alatt és a végén sok gyom kelhet, amelyek kiszárítva a talajt, rontják a művelhetőségét. A szárszecskázás és a sekélyen végzett keverő-porhanyító művelés könnyíti a mélyebb (alap)művelést.

2. fotó: Szalmaszecskázás, egyenletes terítés, törekszórás aratáskor
Száraz tenyészidőben a talaj gyakran a holtvíztartalomig kiszárad, ezért jobb megoldás a talaj pihentetése a szecskázott szár vagy a sekélyen hántott réteg alatt (3., 4. fotó). A talajból a felszínre húzódó nedvesség a maradványok vagy a

következtében nyirkos állapotban jó minőségben művelhető. Száraz idényben a talaj a művelhetőség nedvességszintjének eléréséig pihenhet a szecskázott szalma alatt. • A hosszú tenyészidejű, széles sorközű növények tarlójának művelésekor – a száraz vagy a nedves évek kivételével – számíthatunk a beárnyékolási érettség vagy a sorközművelés kedvező utóhatására.

3. fotó: Száraz idényben a talaj pihenjen a zúzott szár alatt művelés előtt
A tenyészidő alatt és a végén sok gyom kelhet, amelyek kiszárítva a talajt, rontják a művelhetőségét. A szárszecskázás és a sekélyen végzett keverő-porhanyító művelés könnyíti a mélyebb (alap)művelést. Száraz tenyészidőben a talaj gyakran a holtvíztartalomig kiszárad, ezért jobb megoldás a talaj pihentetése a szecskázott szár vagy a sekélyen hántott réteg alatt (3., 4. fotó). A talajból a felszínre húzódó nedvesség a maradványok vagy a porhanyított réteg alatt kicsapódva javítja a talaj művelhetőségét. • A betakarítás az utónövény művelésére lehet kedvező – pl. a cukorrépa kiemelése, a burgonyabakhát megbontása lazító hatású –, de kedvezőtlen, amikor a talajt összetiporják. A talajokon a cukorrépa, öntözött vetőmag- és csemegekukorica betakarításakor keletkezett taposási kár hosszabb idő alatt gyógyítható.

4. fotó: A szecskázott kukoricaszár az elvárások szerint keverhető a talajba
Tarlógondozás

A talajállapot alakítása aratás után a biológiai élet pezsdítése, a vízforgalom és a művelhetőség javulása érdekében. A tarlóstádium ideje alatt, ha a gondozás szakszerű, a talaj pihen és megújul. A gondozás feladatai: a szalmát, szárat minél kisebbre kell aprítani, egyenletesen teríteni, sekélyen, mulcsot hagyva hántani a tarlót, majd a kigyomosodás után a talajt ápolni kell. Szalma, szárszecskázás és terítés. Az aratással megszűnik az árnyékolás. Mivel a bolygatatlan talaj felmelegedését és vízvesztését a tarlócsonkok nem akadályozzák meg, ezért új, hatásos védőtakarót kell találni. A talaj első nyári védőtakarója a szecskázott és egyenletesen terített kalászos szalma, esetleg a repceszár. Az aratáskor adapterrel zúzott és a tarlón egyenletesen terített szalma késlelteti a talaj kiszáradását, amely révén a hántás is jobb minőségben sikerül (2. fotó). A talaj mélyebb rétegeiből a felszín felé áramló víz a takaróanyag alján kicsapódva nedvesíti vissza a talajt. Az idővel, nedvességgel való takarékosság, a talaj kímélése az újabb taposástól az aratással egymenetes szalma- és száraprítás és a minél jobb terítés mellett szól. A tarlóhántás sekély (6–10 cm) tarlóművelési mód, amely a bolygatott felszín lezárásával teljes. A tarlót a tarlómaradványok zúzása után vagy azzal egy menetben lehet hántani. A talaj második nyári védőtakarója a hántott réteg. A védelem tökéletesebb, ha a tarlómaradványok legalább 35–45 százaléka a felszínen marad.

5. fotó: Búzaszalma – talajvédő anyag az aratás utáni kritikus időszakban
A művelés iránya térjen el a növényi sorok irányától (rézsútosan), mivel az eszközök keverő munkája így kedvezőbb (8. fotó). A korán aratott növények kisebb vízigényéből adódó előnyt jó tarlóműveléssel tovább lehet és kell növelni. Ez az előny a tarlók gondatlan használata esetén 2–3 hét, hőségben pár nap alatt elveszhet (1. fotó).

Búzaszalma 

A betakarított növény szára; a fő termék (szem) fontossága miatt mellékterméknek nevezik. Igen értékes, aratással egy menetben szecskázva és terítve talajvédő, klímastresszt enyhítő hatású anyag (5. fotó). Például: 3 t/ha búzaszalma általában 11–18 kg/ha N-, 2–7 kg/ha P- és 18–30 kg/ha K-hatóanyagot tartalmaz.

6. fotó: Repcetarló, közvetlenül aratás után; kedvező szecskaméret és eloszlás
A búzaszalma alomként használva is értékes, istállótrágya alapanyagként fontos szervesanyag- utánpótlási forrása a talajnak. A szervesanyag-források szűkössége miatt erősen vitatható a búzaszalma elégetése erőművekben (vagyis a hőenergiaként való használat).

Repcetarló

A dudvás szárú olajnövény betakarításakor szerencsés a szárszecskázó adapter járatása, törekszóróval (6. fotó). A hibrid repcék szára aratáskor is zöld, kissé vonódott, életlen kések esetén hosszabb maradványok kerülnek a talajra.

A felszíntakarás aránya – különösen törekszóró hiányában – közepes, ezért nem szerencsés a hántás halogatása. A repceszár a meleg napokon összeroskad, a takarás aránya csökken. Magas tarló hagyása – hibrid repcénél – látványnak nem szép, haszna azonban van, fékezi a felszín közeli légmozgást, ezzel a talaj kiszáradását.

7. fotó: Hibrid repce magas tarlója, alatta az árvakelés (jobbra) és kultivátoros alapművelés eredménye (balra)
A mérsékelt takarás, valamint az árvakelés elősegítése érdekében jobb a tarló hántását mielőbb elvégezni. A hántás sekély legyen (6–8 cm) és hengerezett felszín maradjon.

A hántott rétegből kiálló szárak a következő műveléskor már nem képeznek akadályt, mivel a száradással együtt a vonódottságot is elveszítik (7. fotó). A repceszár értékes, emiatt sem ajánlott tüzelésre való használata.

 

 

 

 

 

Meggondolandó:

A hántott és elmunkálatlan vagy a hántatlan és takaratlan felszín növeli a talaj vízvesztését. Hőségnapokon a talaj a nedvesség elpárolgásával párhuzamosan veszíti el rugalmasságát.

8. fotó: A hántás iránya a keverés érdekében térjen el a növényi sorok irányától
Az így kőkeményre kiszárított talajon az őszi alapművelést minőség- és energiaveszteséggel végezhetik el. Az őszi betakarítású növények tarlóinak gondozása céljában és hatásában eltér a nyáritól, a szárak aprítására, zúzására és talajba juttatására szorítkozik. A tarlóhántás fontos tudnivalói:

• A nedvesség visszatartását, a hőstressz enyhítését hatásos takarás – legalább 35%, jobb a 45–50% –, és a minél kisebb, hengerezett felszín nyújtja (9. fotó).

• A talajszerkezet és a biológiai élet védelmét hatásos takarással lehet elérni. A jól takart felszín felfogja az esőcseppek ütőhatását, enyhíti a hőség kárát, az alig takart, a csupasz azonban nem.

9. fotó: A bolygatott talaj felszínét – különösen nyáron – le kell zárni hengerrel
• A hántott réteg lazultsága a felszínre érkező csapadék befogadása miatt fontos. Ha nincs tömör talpréteg a hántott felszín alatt, a víz egyenletesen áztatja be a talajt, ekkor nem alakulnak ki az eliszapolódást fokozó összefolyások. Amikor nedves talajt hántanak, az alsó réteg összegyúrásával megakadályozzák a normális vízbeszivárgást.

• A hántott felszín rögösségének szerepe a kárenyhítésben: a közel azonos, legfeljebb ökölnyi nagyságú, a lezáró hengerrel egymás mellé rendezett, hántott rétegbe nyomott, kissé már porhanyított rögök egyformán viselkednek a beázás, átázás és a száradás folyamán (10. fotó). Az ismétlődő beázás, száradás hatással van a felszínre és az alatta lévő rétegre. Harmonikus biológiai élet nem alakul ki a foltonként, sávonként eltérően viselkedő talajban. A betakarításkor taposott, a hántáskor rögösebb sávok beéredését a többszöri beázás sem segíti elő.

10. fotó: Azonos hántásminőség esetén kiszámíthatóbbá válik az alapművelés ideje
• A mulcshagyó és keverő hatású hántás a talajba kevert tarlómaradványok feltáródásának előfeltétele. A gondozott talajban az idény csapadékától függetlenül marad elegendő nedvesség, emellett jó a levegő- és hőforgalom. Mindhárom szükséges a feltáródás biológiai folyamataihoz. Sok szalma esetén a fokozatos bekeverés – előbb a hántással, majd az ápolással, végül az alapműveléssel – a feltáródás fenntartása, majd lezajlása és a felszínvédő hatás kitolódása miatt is fontos.

• A tarlóhántás növényvédelmi feladatai. Legyen „jó magágya” az árva- és gyomkelésnek. Csekély nedvességveszteség esetén és az úgynevezett „fényhatás” okán gyorsabban kelnek ki a csíraképes magvak. A kikelt gyomok maghozás előtti elpusztítása ápolási feladat. A talaj jól időzített bolygatása (hántáskor, ápoláskor) zavarja a rovarkártevőket. Az aprított, egyenletesen talajba kevert (csomóktól mentes) szalma rosszabb élettér számukra. Az aratásig egészségesen tartott maradványok szakszerű hántás esetén nem fertőződnek meg kórokozó gombákkal vagy vírusokkal.

A tarlóhántás haszna száraz és átlagos idényben:

1. A talaj nedvességveszteségének csökkentése.

2. A talaj nedvesség-, hő- és levegőforgalmának jótékony szabályozása.

3. A talaj biológiai tevékenységének élénkülése révén a morzsásság, a művelhetőség javulása.

4. Elegendő takarás esetén a talajszerkezet és a biológiai tevékenység védelme.

5. A talajba kevert tarlómaradványok feltáródásához szükséges körülmények kialakulása.

6. Az árva- és gyomkelés elősegítése, a kártevők és kórokozók életfeltételeinek korlátozása.

A tarlóhántás közvetett haszna a káros hatások (erős felmelegedés, kiszáradás, kérgesedés, anaerob folyamatok, elgyomosodás, kártevő-gradáció) megelőzése és enyhítése a feltalajban és az alatta lévő rétegekben (táblázat). A szakszerű hántás száraz idényben a jó alapművelés minőség előfeltétele. A vízveszteség csökkentése és a művelhetőség javulása akkor várható, ha az aratás utáni első művelési beavatkozás sekély és mulcshagyó. A jól takart, közepesen lazult talaj a kis csapadékmennyiséget is befogadja. Hántásra a száraz talajt nem rögösítő, elmunkáló elemmel ellátott eszköz (kultivátor, síktárcsás porhanyító) alkalmas.

A tarlóművelés haszna csapadékos idényben:

Ismétlődő esők esetén a tarlóművelésnek a szabályozó és védő szerepe kerül előtérbe, a száraz idényhez képest változik a fontossági sorrend.

1. A talaj vízforgalmának alakítása, a befogadás elősegítése, a nedvességvesztés szabályozása.

2. A talajszerkezet védelme az eliszapolódástól a maradványok takarása révén.

3. A hő- és levegőforgalom szabályozása; az előbbi a hőségnapokon, az utóbbi a csapadékos időszak alatt és után előnyös.

4. A talaj biológiai életének kímélése a gyorsan váltakozó hő- és hidegstressztől.

11. fotó: A talajba ekével gyúrt szalma nehezen táródik fel
5. A tarlómaradványok feltáródásának megindulása. A nedves talajba gyúrt szalma nem táródik fel (11. fotó). A hántást az esők közti szárazabb napokra célszerű időzíteni. A talajba kíméletesen bekevert szalma feltáródása nedves talajban is megkezdődik és lezajlik.

6. Az aratáskor okozott taposási károk fokozatos enyhítése. Az első beavatkozás jó minősége a második eljárás (ápolás) jobb hatását előlegezi meg.

7. Növényvédelmi hatás, amely kiterjed a tarlón kikelt gyomok és az árvakelés pusztítására (kémiai módszerrel), újabb gyomkelés előmozdítására. A váltakozóan nedves maradványok jó kórokozó-élőhelyek, megoldást csak a jó feltáródás nyújt.

A tarlóhántás további tudnivalói csapadékos idényben:

• Előny a felső réteg átlevegőztetése, a szerkezet védelme, a bolygatatlan állapothoz képest jobb feltáródás és a gyomkorlátozás kihasználása.

• A jó időzítés fontos, meg kell várni a talaj legfelső rétegének szikkadását. A talajt gyúró és kenő hagyományos tárcsát ilyenkor nem szabad használni. Ezzel az eszközzel el lehet egyengetni az aratáskor keletkezett keréknyomokat, ám a 10 centiméter alatti nedves talajban a tömör, levegőtlen, vízzáró réteg gyúródik.

• A taposott talaj jó művelhetőségét megállapítani nehezebb, de a lehetséges károk gondosságra intenek. Kisebb kár, jó keverőmunka késes kultivátorokkal remélhető. Esős idényben, mire a hántásra sor kerül, a terület kigyomosodhat. Ekkor sem tanácsos a hántóeszközt maximális mélységig járatni, mert a mély bolygatás nehezíti a beéredést. A növényi sorokhoz mérten rézsútos irányt tartani kell.

• Kerülni kell a szalma talajba gyúrását, mivel lokálisan nitrogénhiány keletkezik (11. fotó). Feltáródás csak nyirkos, levegős talajban zajlik le. Aratáskor az óhatatlan torlódott szalmát szét kell szórni, a csomós talajba juttatás akadályozza a feltáródást.

Tarlóápolás

A tarlóművelés második fázisa a hántott tarló ápolása, amelyre a gyomok és az árvakelés tömeges megjelenése, az állati kártevők életterének zavarása miatt van szükség. Az ápolás módszere mechanikai – ekkor a hántásnál kissé mélyebben végzendő – és vegyszeres lehet. Mindkettő mellett vagy ellenében felsorakoztathatók a talaj kímélésével kapcsolatos érvek.

• Száraz idényben a vegyszerrel elölt növényi maradványok a talajfelszín védelmében hasznosulnak, ráadásul a kártevőknek sem marad friss zöld táplálék (13. fotó). A repce árvakelést 8–10 centiméterig célszerű meghagyni (nem használhat fel sok vizet), majd síktárcsával a talajba munkálva újabb, a már bomlófélben lévő vagy elbomlott szárnál hatásosabb takarót ad. A borsó árvakelés leperzselése akkor célszerű, ha esők után tömegesen kel és sok vizet használna. A kigyomosodott és sűrűn árvakeléses búzatarlók kémiai gyomirtása nedvességvisszatartó és növényvédelmi célt szolgál. A sűrű, 10–15 centiméter magas árvakelés mélyen is kiszárítja a talajt. A holt mulcs takar, ezért védő hatású, ez adja a tarlókon a talaj harmadik védőtakaróját.

13. fotó: Kémiailag elölt gyommaradványok
• Csapadékos idényben, vegyszeres ápolás esetén, különösen, ha a permetező nagy munkaszélességű, kevesebb taposási kár keletkezik. • A mechanikai tarlóápolás akkor célszerűbb, ha a műveléssel – a gyomirtás mellett – a talaj egyenetlenségén is javíthatnak. Az ápolással a hántáskor felszínen hagyott takaró aránya is csökken, a talajba juttatott hányad a feltáródás folyamatosságát biztosítja, pl. tarlóhántás után a mulcsban a szalma- talaj arány 60:40%, ápolás után 50:50 vagy 40–60%, a felszínen pedig 20–25 vagy 15– 20%. • A hántott tarlón kikelt gyomok az alapművelésig ne érleljenek magot. Az ápoló művelés a gyomirtás, a kártevőgyérítés mellett a talaj fizikai és biológiai állapotának javulásában is hatékony.

12. fotó: Lazítás, porhanyítás, keverés, tömörítés egy menetben
Tanácsok bármely idényre

• Ne hántsanak mélyen, mert költséges, a haszna pedig kisebb. A mély hántással előidézett rögösség miatt lassú beéredés várható.

• A hántáshoz alkalmas eszköz szükséges. Síktárcsás porhanyítóval (9. fotó) vagy késes kultivátorral (12. fotó) jól gondozhatók és ápolhatók a tarlók. Gömbsüveg alakú hagyományos tárcsát hengerrel járassanak.

• A biológiailag tevékennyé vált talaj a 3–4. hét után könnyebben lesz művelhető, így az ápolási munka költsége nem haladja meg a hántásét.

• A tarlóhántás jótékonysága az alapművelés kisebb költségében is kimutatható. A költségcsökkenés középkötött talajokon 15–35 százalék, kötött talajokon 12–24 százalék. Ellenben az elmaradt hántás vagy a rossz tarlóművelés vélt megtakarítása a nehéz művelhetőség nagyobb költségében (akár 45–50%) köszön vissza.

 

 

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/29 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Új ORBIS-generáció

A CLAAS nemcsak a betakarítógépeket, hanem azok adaptereit is folyamatosan fejleszti, hiszen minden a gép elején kezdődik. Ezekre a fejlesztésekre példa a CLAAS legújabb, 6 és 7,5 méteres munkaszélességű ORBIS kukoricaadapter-családja.

Az Év Magyar Vállalata 2018-ban az AXIÁL Kft.

Október 11-én rendezték meg a FIGYELŐ TOP200 Gálát Budapesten a Várkert Bazárban. Az AXIÁL Kft. az Év Magyar Vállalata díjat nyerte meg.

Édesipari összefogás a szakképzett utánpótlásért

Három édesipari cég összefogásával, valamint a helyi önkormányzat támogatásával többféle duális képzés indul a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szerencsen – jelentették be a városban megrendezett sajtótájékoztatón, csütörtökön.

Napraforgó-termesztésünk válaszúton

Egy-egy szántóföldi növényfaj termésátlaga akkor növekedett jelentősen, amikor termesztéstechnológiája elemeinek komplex fejlesztése megvalósult. Hazánkban a napraforgó termésátlagának változása, növekedése az elmúlt évtizedekben nem volt folyamatos.

Vessünk direktbe!

Még gyakorlott francia gazdák is azt vallják, hogy a forgatás nélküli talajművelés minden évben egy-egy újabb kísérlet. Egészen más hozzáállást igényel egy csapadékosabb, mint egy szárazabb évjáratban. Az Agri Szerviz Kft. szervezésében Somogyfajszon, Berend Ferenc birtokán mutatták be a francia Sky MaxiDrill mulcs vetőgépet.

Figyeljünk egymásra! A sárfelhordás balesetet okozhat

A megyei rendőrkapitányságok kérésére a NAK felhívja a gazdálkodók figyelmét a KRESZ-ből adódó kötelezettségükre, illetve a közútra történő sárfelhordás közlekedésbiztonsági veszélyeire.

Kézre "gépesített" szüreti technológiák

A szőlőszüret technikai fejlesztése a kézi szüret műveleteinek könnyítésére és teljesítményének növelésére irányul, és mind korszerűbb szüretelőgépeket eredményez. Cikkünkben a kézi szedést könnyítő berendezéseket és a szőlőkombájn leválasztószerkezetét ismertetjük.

Vastagabbak a növények levelei a klímaváltozás miatt

Vastagabb levelet növeszt a növények nagy része a légkör növekvő szén-dioxidszintje miatt. Ennek a fiziológiai elváltozásnak komoly következményei lehetnek a Washingtoni Egyetem kutatói szerint. Felfedezték, hogy a vastagabb levelű növények súlyosbíthatják a klímaváltozás hatásait, mivel kevésbé hatékonyak a légköri szén megkötésében.

Több kukorica és napraforgó termett az idén Zala megyében

Kukoricából és napraforgóból is több termett az idén Zala megyében, mint az elmúlt évben. A kukorica hektáronkénti átlaghozama 8,7 tonna lett, napraforgóból pedig átlagosan 2,9 tonna termést takarítottak be hektáronként - közölte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megyei elnöke csütörtökön az MTI-vel.

2010 óta megháromszorozódott a kistermelők száma

A kormány számos intézkedéssel igyekszik folyamatosan piaci versenyelőnyt teremteni a kiváló minőségű hazai és helyi élelmiszerek számára – hangsúlyozta Zsigó Róbert élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár az I. Mezőgazdasági és kistermelői fesztiválon Kenderesen.