Kellően nagy cserépben szinte bármilyen kerti növényt nevelhetünk, ez alól csak az erőteljes növekedésű cserjék és a fák kivételek. A cserjéket metsszük erősebben, mint a kertbe ültetetteket, és a tápanyag-utánpótlásukra is nagyobb figyelmet fordítsunk, hiszen nagyobb lombtömeget távolítunk el róluk, mint a kertiekről. Előfordulhat, hogy két-három év után „kiöregszik” a növények egy része, vagy átültetést igényelne, aminek már nem tudunk helyet adni.
Olyankor érdemes lecserélni őket újra, a régit pedig elajándékozni kertes ismerősünknek. Fontos, hogy az ültetőedények közege kellően levegős legyen.
Nagy cserépben könnyebben összetömörödik a közeg, mint a kicsikben, ezért hosszú rostméretű, szálas, barna tőzeget tartalmazó közeget válasszunk. Ha nem sikerül ilyet beszereznünk, akkor a balkonföldbe keverjünk fele részben rostos, barna tőzeget (pl. Novobalt). Fontos a jó vízelvezetés, ennek segítésére teríthetünk az edények aljára vékony kavicsréteget. Az agyagcserepek és a fából készült ládák jobbak, mint a műanyagból készültek, mert kevésbé melegszenek föl, kellemesebb életteret nyújtanak a növényeknek.
Az év balkonnövénye
A Holland Virágiroda (Flower Council of Holland) a szerelemvirágot választotta az év balkonnövényének. A cím odaítéléséről a nemzetközi kertészeti média ismert képviselői (újságírók, bloggerek, vloggerek) döntenek, tíz jelölt közül választják ki a legmegfelelőbbet.
A növény tudományos neve a görög agape (szerelem) és az anthos (virág) szavakból ered. Dél-Afrikában honos, de időközben Ausztráliában, Mexikóban és Dél-Európában is megtelepedett. Virága jellemzően kék, ritkábban fehér, örökzöld és lombhullató változatai is ismertek. Lándzsás leveleinek szélessége és a virágszár hossza is fajtánként változó. Balkonokra, teraszokra a zömök, rövid szárú fajtái valók. Ernyős virágzatai már kinyílás előtt is szépek, elvirágzásuk után pedig hosszúkás magtokjai díszítenek. Fagymentes, világos helyen való teleltetéssel, mérsékelt öntözéssel hosszú évekig mutatós balkonnövény.
A legkritikusabb változók
Az erkélyeken a légszárazsággal és a széllel való küzdelem a legnagyobb megpróbáltatás. Törékeny szárú, vízigényes növényt ne telepítsünk széljárta helyekre. A déli és az északi tájolású balkonokhoz még a fényigény szempontjából is kritikusan kell megválogatnunk a növényeket.
A keleti és nyugati tájolású erkélyek jobb helyzetben vannak, délelőtt vagy délután „fellélegezhetnek” a növények, nem kell egész nap állniuk a perzselő nyári nap megpróbáltatásait. Minél több, annál jobb.
Helyezzük el több sorban a növényeket: hátulra kerüljenek a magasak, vagy esetleg polcra tegyünk egy sor növényt, eléjük a közepes magasságúakat, az első sorban pedig helyet kaphatnak a párnaszerű sziklakerti növények, muskátlik, balkonnövények.
