0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Modern borturizmus-marketing

Bár a borturizmusra önálló tevékenységi ágként is tekinthetünk, de ha marketing szempontjából vizsgáljuk ezt a területet, akkor értelmezhetjük értékesítési csatornaként, a borkedvelőket direkt megszólító kommunikációs eszközként is. Felicity Carter a tizedik, Budapesten megrendezett International Wine Tourism Conference (IWINETC) keretében, azaz a Nemzetközi Borturisztikai Konferencián tartott előadást.

Felicity Carter, a Meininger’s Wine Business International főszerkesztője a nemzetközi borturizmusban tapasztalható aktuális trendek ismertetésével nyitott, majd ezt követően a sikeres borturizmus-marketinghez vezető stratégiaépítésről beszélt, mielőtt konkrét tippeket nyújtott volna nemzetközi példákon keresztül. Cikkünket az előadás részletes ismertetését követően egy interjúval zárjuk.

Trend No. 1 – növekedés

Ha a borturizmust vizsgáljuk, az első trendnek a műfaj iránti növekvő érdeklődést tekinthetjük. Bár itt Európában az IWINETC-t már tíz éve rendezik meg, Dél-Afrikában 2016- ban szerveztek először konferenciát a bor- és gasztroturizmus témájában. A tavaly az ENSZ Turisztikai Világszervezete (United Nations World Tourism Organization, UNWTO) által Grúziában megrendezett turisztikai konferencián is kiemelt figyelmet kapott a borturizmus, ahogyan a portugál Must Ferment találkozón is.

Miért fontos ennyire ez a téma manapság? Az elsődleges ok, hogy több ember kel útra turisztikai célból, mint eddig bármikor. A 2015-ös adatok szerint 1,184 milliárd ember utazott, 51%-uk Európába, 23%-uk Ázsiába és a Csendes- óceán térségébe, 16%-uk az amerikai kontinensre, 5%-uk pedig a Közel-Keletre, és nagyságrendileg ugyanennyien Afrikába. Ez a szám 1996-ban még épp csak meghaladta a félmilliárdot.

Érdemes megvizsgálni az utazókat demográfiai értelemben. A nemzetközi terminológiával baby boomernek nevezett generáció tagjainak születési éve a ’40-es évek elejétől a ’60-as évek közepéig terjedhet. A manapság kb. hatvanévesektől induló korcsoport tagjai sokkal aktívabb életvitelt élnek, mint a szüleik, szívesebben és messzebbre utaznak. Ami pedig szintén jelentőséggel bír az esetükben, hogy sokan közülük jó feltételekkel vonultak nyugdíjba, és így jelentős anyagi forrásokkal rendelkeznek.

Y generációnak – vagy nemzetközi terminológiával élve Millennialsnak nevezett korcsoportnak – nagyságrendileg a ’80-as és a ’90-es években születetteket nevezzük. Velük kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem a vagyon gyarapítása jelenti számukra az elsődleges célt, ehelyett élményekre vágynak. Inkább boldogságot, tapasztalatokat szeretnének birtokolni, mintsem tárgyakat.

Az őket követő Z generáció, amelynek tagjai már a 2000-es évek után jöttek a világra, a borok szempontjából még többségében túl fiatal közönségnek számít. Ha azonban szem előtt tartjuk a jövőt, tisztában kell lennünk azzal, hogy egy sokkal inkább városlakó korcsoporttal van dolgunk, amely esetében várhatóan inkább a lakókörnyezetben, a városban történő borbeszerzés jelentősége nő a közvetlenül a pincészetnél történő vásárlás helyett. Persze e korcsoport kapcsán – amelynek tagjait már digitális bennszülötteknek tekinthetjük, hiszen az internettel együtt nőttek fel – nagy jelentőséggel bír majd az online vásárlás is.

Ennek egyik következménye a saját márkás borok erősödése nemcsak a hiper- és szupermarketekben, hanem az étterem- vagy szállodaláncokban is. Ahogy pedig koncentrálódnak az értékesítési csatornák, egyre jobban meg kell becsülni azokat a borkedvelőket, akik veszik a fáradságot, felkeresik a pincéket, és személyesen tőlük vásárolnak.

Trend No. 2 – tömegturizmus

A turizmussal kapcsolatos másik fontos trend, hogy amennyiben divatossá válik egy terület, és már nemcsak egy szűkebb réteget, hanem a tömegturizmust is kezdi vonzani, annak lehetnek negatív következményei is. Gondoljunk csak Barcelonára vagy Prágára, de mutatnak ebbe az irányba jelenségek Budapesten is. Sok kormány ennek megfelelően kiemelt prioritásként kezeli a városi tömegturizmus kordában tartását, és a turisztikai mágnesnek számító nagyvárosokból egyre inkább a vidék, például egy borvidék felé tolja át az utazókat.

Trend No. 3 – élményközpontúság

A harmadik trend szerint a borturizmus ma már nem azt jelenti, mint korábban. A modern borturizmus manapság már rég túllépett azon, hogy valaki bejelentkezik egy pincéhez, és részt vesz egy nyolcboros kóstolón, majd pincepörköltet fogyaszt. Ehelyett egyre inkább az élményszerzés került a figyelem középpontjába, ahol a vendégek azt vár várják, hogy pozitív értelemben meglepjék őket, és autentikus tapasztalatokat szerezzenek.

A borturizmus a gasztroturizmus egyik ága, ami pedig az élményturizmus kategóriájába sorolható. Úgy is kell tervezni, felépíteni és kezelni ezeket az utazókat, mint akik azért indulnak el és érkeznek hozzánk, hogy élményekkel gazdagodjanak.

A borturizmus kategóriái

A borturizmus klasszikus elemei tehát változnak. Az ezen folyamatok által létrejövő átalakulások pedig olyan gyorsan zajlanak le, hogy azokat jellemzően a borturisztikai szakoktatás sem képes lekövetni. A borturisztikai szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat manapság három kategóriába sorolhatjuk.

Az első csoportba azok a cégek tartoznak, amelyek működésének középpontjában a borok állnak, és a turizmusból származó bevételek kiegészítő jellegűek.

A második kategóriába olyan, szintén borra épülő vállalkozások sorolhatóak, amelyek esetében kiemelt forrásnak számít a borturizmus. Erre az olyan pincészetek jelentik a példát, amelyek szinte kizárólag a látogatók számára történő értékesítésből élnek. Az Újvilágban több olyan szőlőbirtok is működik, amelyek esetében már az ültetvények kialakításakor kiemelt szempontot jelentett a vendégek fogadása egyebek között a kilátás és egyéb, a helyszínből fakadó lehetőségek kiaknázása által.

A harmadik egységet pedig a turisztikai szolgáltatók képviselik, akik helyzetüknél és közönségüknél fogva foglalkoznak boros programok szervezésével.

Annak érdekében, hogy borturisztikai stratégiánk helyes legyen, fontos pontosan meghatározni, hogy melyik kategóriába tartozunk, lehetőleg még a vállalkozás létrehozása előtt. Majd ezt követően választhatjuk ki a hat út egyikét, amelyik különlegessé, vonzóvá tesz minket, és amelyen elindulhatunk.

Hat út a borturizmusban

Az első lehetőség, ha az érkező turisták számára alapvetően a bor áll a középpontban. Azért jönnek, hogy bort kóstoljanak, és szolgáltatóként mi is az erről szóló kommunikációval csalogatjuk őket magunkhoz. Ide tartoznak többek között a prémium borokat előállító pincészetek.

A második opció a desztinációs pincészet létrehozása. Ez a boros vállalkozás azért működhet jól a turisztikai iparban, mert van egy másik fontos vonzerő a helyszínen. Erre lehet példa egy olyan dél-afrikai borászat, amely szafariprogramok kiegészítéseként működhet, ha pedig magyar példát keresünk, ide sorolható egy olyan pincészet, amely profitálni tud a Balatonra áramló utazókból.

Harmadik és negyedik kategóriaként azt határozta meg az előadó, amennyiben az adott vállalkozás együttműködésbe kezd kiegészítő jellegű partnerekkel, például éttermekkel, kézművesekkel, élelmiszeripari termékek készítőivel, vagy pont magával a konkurenciával, azaz más borászatokkal, regionális szervezetekkel, és e tevékenység keretében kíván előrelépni.

Ötödik lehetőségként akár azt is tekinthetjük elsődleges prioritásnak, hogy a borászat, a borvidéken töltött idő élményét vigyük közel a fogyasztóhoz. Ahhoz nem kell még rendszeres borivónak sem lenni, hogy valaki élvezzen egy pikniket a szőlősorok között, viszont egy különleges nap után a jövőben akár másképp is gondolhat a borra.

A hatodik út pedig az, hogy a szakmai szervezetekkel és a kormánnyal együttműködve valósítsunk meg egy országos vagy egy borvidéki stratégiát. Ennek kapcsán mindkét fél részéről fontos a nyitottság és az együttműködési készség.

A fenti lehetőségek eltérő voltukból adódóan természetesen nem jelentenek kizárólagosságot, akár többet is igénybe vehetünk közülük párhuzamosan. Ha azonban így teszünk, érdemes fontossági sorrendet meghatározni, és erőforrásainkat ennek arányában felosztani közöttük.

Most pedig induljunk el néhányon a fenti utak közül, hogy nemzetközi példák, technikák és tippek segítségével megtervezzük a saját tevékenységünket.

Borturizmus luxuskategóriában is

Elsőként azokkal a vállalkozásokkal foglalkozunk, ahol a bor jelenik meg desztinációs vonzerőként. Ez bő kategória, hiszen ide tartozhatnak a még kevésbé közismert pincék, amelyek azon dolgoznak, hogy felkeressék őket a borkedvelők; ugyanakkor azok is ide sorolhatóak, akik olyan híresek, hogy a vendégek maguktól tesznek meg mindent, hogy felkereshessék őket. Utóbbi kategóriába sorolható például a francia Château Lafite Rothschild vagy az amerikai Opus One. Utóbbi helyszíneknek nem az a dolguk, hogy újabb látogatók odacsalogatásáért tegyenek, hanem éppen az, hogy szűrjék és igény esetén csökkentsék a vendégek körét.

Tartozzon bármely csoportba a pincészet, milyen lehetséges ötleteket érdemes megfontolnia?

Amennyiben növelni szeretnénk bevételeinket, és egyre magasabb kategóriába szeretnénk tartozni, érdemes elgondolkodni borkínálatunk összetételének csiszolásán, finomításán. A prémium szegmensben nem kell mindenki igényét kielégíteni, hanem olyan borokat kell készíteni, amelyekben tényleg egyedit és magas minőségűt tudunk alkotni.

Ugyancsak nagy jelentőséggel bír a meglátogatott ültetvény és pincészet, mint környezet, helyszín. Fontos odafigyelnünk arra, hogy ezek színvonala ugyanazt a minőséget tükrözze, ahova borainkat is pozicionálni szeretnénk.

A top kategóriában tudatosan kell törekedni arra, hogy a luxus élményét valósítsuk meg. Ennek kapcsán alkalmi vagy hosszabb távú együttműködéseket alakíthatunk ki más luxustermékekkel. A nemzetközi borvilágban van példa borászatok kooperációjára a Mont Blanc-nal vagy a Porschéval is.

Ha pedig olyan vendégkört szeretnénk kialakítani, amelyik megfizeti a szuperprémium árkategóriát, érdemes megfontolni akár a részükre juttatott, szintén prémiumkategóriájú előnyöket, amelyek lehetnek exkluzív rendezvények vagy akár szálláslehetőségek is.

Wow-élmény

Hol máshol, mint a kaliforniai Napa-völgyben kezdtek a borturizmus kapcsán a szolgáltatók arra törekedni, hogy 10-15 percenként egy tudatos pozitív meglepetésben részesítsék a vendégeket annak érdekében, hogy maradandó élmény legyen az ott töltött idejük.

Itt elmehetünk az egészen extrém példákig. Spanyolországban például van olyan boros tematikájú szálláshely, ahol minden vendégnek saját komornyikja van, aki egy, az érkezéskor átadott mobillal bármikor elérhető. Ugyanakkor ezek lehetnek apróbb dolgok is, amelyeket megfigyelni vagy élvezni lehet, mint például egy történettel bíró régi fa vagy egy szőlőlekvár-kóstoló. A lényeg, hogy tisztában legyünk az értékeinkkel, és tudjuk azokat megfelelően prezentálni.

Az együttműködés ereje

Partnerekre két módon is gondolhatunk borturisztikai működésünk fellendítése kapcsán. Az első csoportba a kiegészítő jellegű tevékenységet folytató vállalkozások kerülhetnek, míg a másodikba a hozzánk hasonló borászatok – például egy borvidéki együttműködés keretében.

Az elsőre remek példa lehet a Seppeltsfield nevű ausztrál borászat. Háttér-információként érdemes tudni róluk, hogy ez egy 1851-ben alapított borászat, amely elsősorban erősített borairól volt ismert. A működése alatt jelentős átszervezéseken esett át, komolyabb befektetések azonban nem valósultak meg. Tizenkét olyan, történelmi védettség alatt álló épülete is volt, amelyet teljesen elhanyagoltak.

Majd új tulajdonosok érkeztek, akik teljesen felújították a birtokot, és egy kis falut hoztak létre. Elsőként egy helyi kézművessel kezdtek együttműködésbe, aki a termékeit árulta kiegészítő elemként a borászatnál. Az ún. Jam Factory 2013-ban nyitott meg, és 7%-kal emelte a látogatók számát.

Miután pedig ez a koprodukció sikeresnek bizonyult, egy trendi éttermet kértek fel arra, hogy nyisson üzletet a borászatban. A Fino Restaurant 2014-es indulását követően 32%-kal nőtt a vendégek száma, és így elérte a 138 000 főt.

A két kiegészítő tevékenységnek köszönhetően manapság a borból, az étteremből és a vásárlásból származó, egy vendégre eső átlagos bevétel meghaladja a száz ausztrál dollárt, azaz a hatvankét eurót. A teljes bevétel pedig 15%-kal emelkedett.

A dagály mindegyik hajót előreviszi

Most pedig következzen néhány érdekes, borászatokat összefogó regionális program. Bordeaux borvidékének egyik problémáját az jelenti, hogy eredetvédelmi rendszere túl bonyolult az átlagos fogyasztónak. Ha egy borlap vagy borszaküzlet árlapja elkezdi sorolni a különböző alrégiókat vagy településeket, a legtöbb borkedvelő egyszerűen butának érzi magát. Míg a konkrét pincészetek közül is legtöbbször csak néhány, 1855-ben kiemelt sztárborászatról lehet hallani.

Bordeaux-ban 2006-ban nyitottak egy borbárt a turistáknak. Nonprofit szervezetként elsődleges célja a marketing, nem pedig a bevételtermelés volt. A kéthetente változó, a teljes apellációs rendszert bemutató kínálat alkalmanként 20-25 tételből áll, amelyeket poharanként 2-8 euró közötti áron kínálnak. A forgalom hamarosan elérte a havi 10 000 pohárnyi bor értékesítését, évente 76 000 vendég fordult meg az üzletben.

A Bordeaux borbár modellje annyira bevált, hogy bordeaux-i borokat kínáló borbárokat nyitnak más országokban is, elsősorban az ázsiai piacra koncentrálva. Jelenleg Kínában három, Japánban és Szingapúrban egy-egy ilyen üzlet működik.

Terroirkóstoló

Bár a Conn Creek egy pincészet és nem egy egyesület, érdekes módon mégis a regionális gondolkodást erősíti a Napa-völgyben. Egyedi borturisztikai programjának lényege, hogy Napa különböző részeiből származó hordómintákat lehet kóstolni és házasítani, így kerülve közelebb az egyes termőterületek közötti különbségekhez a gyakorlatban is.

A fejenként 125 dollár árú egész napos program keretében először egy oktató bemutatja a különböző napai termőterületeket. Majd egy vezetett hordós kóstoló következik, ezután pedig jön egy házasítási technikákról és stratégiáról szóló képzés, hogy bárki létrehozhassa a saját házasítását, amelyet lepalackoznak számára, hogy haza is vihesse. Végül következik egy portfóliókóstoló a pince kínálatából.

A belépőt a főszezonban havonta öt-hatszáz vendég váltja meg, de még a kevésbé forgalmas időszakban is eléri az érdeklődők száma a háromszázat. Évente átlagosan hat-hétezer ember vesz részt a programban.

Országos stratégia

A gazdasági folyamatok következtében 2013-ban az ausztrál dollár nagyon megerősödött, így kifejezetten drágának számítottak a világ üzleteiben a szigetország borai. Ha turisták indultak Ausztráliába, keveseknek jutott eszébe a gasztronómia, pedig a helyi és az angolszász konyhát izgalmas ázsiai hatások érték itt, és magas minőségű alapanyagok álltak rendelkezésre. Ha pedig az ausztrál borokra gondolt valaki, elsősorban a szupermarketek tömegboraira asszociált.

Az utazók körében felméréseket készítettek, ami megerősítette őket abban, hogy milyen jelentőséggel bír a gasztronómia. Kimutatták, hogy az utazók 38%-a számára a jó ételek és borok vezető érzelmi tényezőnek számítanak, amikor egy úti célról döntenek.

Az is kiderült, hogy az utazók 50%-a a gasztronómiai vagy borfesztiválokat a legkedveltebb eseménytípusú vonzerők közé sorolja.

A helyzet javítása érdekében megkezdték regionális adottságaik feltérképezését, felkutatva azokat az éttermeket és borászatokat, amelyek hozzájárulhatnak Ausztrália, mint vonzó gasztronómiai úti cél kialakításához. Ehhez kapcsolódóan minden helyszínen történeteket rögzítettek és képeket készítettek, amelyek segítségükre lehetnek ezen értékek bemutatásában. A helyszínek feltérképezését követően sok sajtó- és szakmai utat szerveztek, amelyeknek köszönhetően két év alatt jelentősen módosult a kép Ausztrália boros és gasztronómiai vonzerejéről, és ezzel párhuzamosan nőtt a forgalom is 25%-kal, ami 1 milliárd ausztrál dollárnak felel meg.

A felmérések szerint jelenleg a nemzetközi utazók számára a legismertebb ausztrál gasztronómiai vonzerők: a friss, helyi növényi alapanyagok (40%), a friss tengeri alapanyagok (39%), a magas minőségű hús (38%) és az emlékezetes kültéri étkezések (32%).

Büdzsébarát megoldások

Nincs óriási költségvetésünk? Mit tehetünk? Következzen néhány tipp, amelyekkel olcsón érhetünk el eredményeket.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy alkohollal dolgozunk, még ha a bort szeretjük is más kategóriába sorolni. Ezért fontos, hogy minden kóstolóhelyszínen álljon rendelkezésre kiöntő. Ez szerte a világon a mai napig hiányzik. Pedig fontos, hogy a vendégek ne érezzék magukat rosszul amiatt, hogy köpnek vagy kiöntenek.

Merítsünk ihletet azokból a közösségi étkezésekből, amelyek egyre gyakoribbá válnak Észak-Európában, és amelyek egy asztalhoz ültetnek egymás számára korábban ismeretlen embereket. Igazán egyedi és autentikus élményt nyújthatunk általuk.

Gondoljunk a kicsikre, valamint azokra a felnőttekre, akik vezetés vagy más ok miatt nem fogyaszthatnak alkoholt. Több újvilági borvidéken, különösen Dél-Afrikában manapság mustkóstolót kínálnak a gyerekeknek.

A gyors, ingyenes wifiről ne egy újabb költség jusson eszünkbe, hanem az, hogy amennyiben ez rendelkezésre áll, a marketingmunka egy részét maguk a vendégek végzik el. Épp ezért a közösségimédia-stratégiának ki kell terjednie azokra a látogatókra is, akik már hazautaztak.

Sokan elfeledkeznek róla, pedig döntő jelentőséggel bír a személyzet oktatása. Ha nem maga a borász vezeti körbe a vendégeket, fontos, hogy olyan szakemberről gondoskodjon, aki egyaránt választ tud adni a bonyolultabb kérdésekre, de közérthetően mutatja be a pincét a mélyebb boros tudással nem rendelkező fogyasztóknak is. Ha pedig külföldi csoportokat is fogadunk, elengedhetetlen a nemzetközi borvilágban való jártasság.

Tippek első kézből

A konferencia kapcsán az előadó, Felicity Carter interjút is adott a Borászati Füzetek számára.

✦ Tekinthetünk úgy a borturizmusra, mint a marketing egyik formájára, vagy egy értékesítési csatornára?

– Mindkét megközelítés helyes lehet attól függően, hogy mik a pincészet stratégiai céljai. Az Egyesült Államokban a pincészetek közvetlenül a fogyasztóknak történő értékesítési szegmense megközelíti az évi 3 milliárd dollárt. Ennek egy része abból származik, amikor a vevő meglátogatja a pincészetet, és ott felkeltik az érdeklődését a borok iránt. Innen nézve ez egy értékesítési csatorna.

Ugyanakkor marketingeszközként is felfogható a borturizmus, hiszen lehetőséget nyújt arra, hogy bemutassuk a pincészetet és a borokat, valamint a borászat helyszínként is szolgálhat arra, hogy eseményeket szervezzünk. Mindezek mellett a borturizmus önmagában is fenntartható iparágként funkcionálhat, nem csak kiegészítő tevékenységként.

✦ Milyen jelentős változásokat tapasztalt a borturisztikai szektorban?

– Ausztráliából származom, az országunk mindig is kínált borturisztikai szolgáltatásokat, még ha ezek régebben nem is voltak olyan kifinomultak, mint manapság. Európában más a helyzet, itt több területen a borturizmus új koncepciónak számít. Épp ezért ezeken a vidékeken szükség van egyfajta szemléletváltásra. A borkészítésnek megvan a maga, elkülönített feladatokból álló, kontroll alatt tartható működési modellje. A vendéglátó tevékenység ugyanakkor azzal jár, hogy a saját magunk által legjobbnak tartott megoldás helyett alárendeljük magunkat annak, amit a vendég szeretne.

Emlékszem olyan borvidékre, amely jelentős forrásokat költött a borturizmus fejlesztésére, de a borúthoz tartozó pincészetek nem voltak nyitva hétvégenként, és időpontot kellett foglalni – amelyet kizárólag a helyi nyelven lehetett megtenni –, mielőtt meglátogatta őket bárki. Ez mindössze nyolc éve történt. Ma már nincs olyan, a borturizmusban fejlettnek számító borvidék, amelyik így működne.

✦ Bármilyen program szervezése szempontjából érdekes kérdést jelentenek a generációs különbségek. Milyen programot szervezne amerikai fiatal felnőtteknek és a nyugdíjas generáció tagjainak?

– Hmmm. Nem könnyű ezt a kérdést klisék nélkül megválaszolni. Ha azonban az idősebb generációra gondolunk, számukra érdemes lassabbra venni az eseményeket, és időt hagyni nekik, hogy élvezzék a különböző kikapcsolódást lehetővé tevő programokat, amelyekre így szívesebben is költenek majd.

Vannak azonban szempontok, amelyek mindenki számára egyaránt fontosak. Így mindenki szeret finom ételeket és borokat fogyasztani. És vannak olyan trendek, amelyek minden korosztály körében egyre meghatározóbbnak tűnnek. Ezek egyike a magával ragadó élmények átélésének a vágya ahelyett, hogy mindössze egy passzív látogatói szerepet élnénk meg.

Érdekes jelenség az ún. „TED-ifikáció”. A széles körű nemzetközi népszerűségnek örvendő TED beszédek – amelyek során az előadó mélyen beleássa magát egy témába mindössze tizenöt perc alatt – hatása érezhetővé vált az utazás területén is. Az emberek arra vágynak, hogy valami valóban érdekes dolgot tanuljanak meg.

✦ Vannak trendek, gyakorlatok a borvilágban, amelyekről jellemzően az Újvilágra asszociálunk. Mit gondol, Európának milyen téren kellene tovább erősödnie?

– Európa és az Újvilág között léteznek alapvető strukturális különbségek a szabályozás területén, ennek következtében pedig vannak folyamatok, amelyeket teljesen másképp kell szervezni. Például Európában vannak olyan területek, ahol illegális pénzt kérni a kóstoltatásért, az Újvilág pedig ezzel épp ellenkező irányba halad. Ugyancsak törvényi okokból kifolyólag valószínű, hogy a „Disneyland” típusú borturizmus, amelyet a világ más pontjain látni lehet, sosem válik meghatározóvá Európában.

Európa ugyanakkor számtalan erősséggel bír, ilyen a történelmi háttér, az örökség, amely a mai napig tapinthatóan jelen van a legtöbb borvidéken, és a szigorú törvényi szabályozás is stratégiai támogatást jelent sok esetben. Nagyszerű példa erre az olasz agroturismo rendszer, ami alapvetően a helyi termelésre épül.

✦ Egy olyan magyar borvidéken, mint Tokaj, meglehetősen komplex borkínálatot kell bemutatni a vendégeknek. Ilyen esetben hogyan érdemes egyensúlyozni a szórakoztatás és a képzés között?

– A borpiacon a siker egyik legfontosabb eleme, hogy hűek legyünk önmagunkhoz. A sherry például egy kifejezetten komplex bortípus, sok különböző kategóriával, ami manapság egyáltalán nem számít divatosnak. Ennek ellenére a helyiek képesek voltak arra, hogy virágzó borturisztikai kínálatot építsenek fel mellé. Óriási fesztiválokat és sok más programot szerveznek, és a sherry mindegyiknek fontos részét alkotja.

Ha valami összetett, rendezz a témáról mesterkurzust. Az emberek szívesen tanulnak. Csak az a fontos, hogy az előadó jó hangulatot teremtsen, követhetően beszéljen, és ne essen túlzásba az információkkal.

Persze az is lényeges, hogy legyen egy jó ár-érték arányú ajánlatod azoknak is, akik épp csak bele akarnak kóstolni a borok világába. Ez segít olyan új fogyasztókat megnyerni a bornak, akiknek – ha utána mélyebben is érdeklődni kezdenek – lehetőséget kínálhatsz a további edukációhoz.

✦ Hogyan látja külső szemmel a magyar borágazatot? Vannak észrevehető változások?

– Tudom, hogy a tokaji borok kiemelkedő értéket kínálnak az árukért; a száraz furmintokat pedig izgalmas, új kategóriának tartom. A villányi cabernet franc-ok is ígéretesek. A többi bortípusról ugyanakkor nem tudok nyilatkozni.

✦ Milyen tippjei lennének számunkra?

– Bárhol jártam a világban, azt tapasztaltam, hogy csak az a borvidék lehet sikeres, ahol az érintettek össze tudnak fogni. Egy borvidék vagy akár egy egész ország, amely ugyanazt az üzenetet képviseli, megállíthatatlan.

Forrás: Borászati Füzetek