Kováts Zoltán nagyszerű szárazság- és hőtűrő egynyári fajtái az utóbbi években a hazai termesztés és felhasználás számára felértékelődtek. A figyelem középpontjába került fajok és fajták iránt megnövekedett igény előtérbe hozta a nemesítés és a magforgalmazás problémáit, amelyek már 2015-ben is terítékre kerültek a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Gyümölcstermesztési Kutatóintézet és a Magyar Díszkertészek Szövetségével közösen rendezett szakmai konferenciáján.
Az ELTE Füvészkert idén először emelte be tematikus szakmai napjai sorába az egynyári növényeket, és rendezett szakember-találkozót a témában, ahol a magyar virágfajták mai helyzetéről, a nemesítés, magtermelés, forgalmazás legfontosabb kérdéseiről tartottak szűkebb körű kerekasztal megbeszélést. A rendezvény házigazdája és moderátora, Orlóci László, aki ezen a rendezvényen a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöki minőségében volt jelen, bevezetőjében elmondta, hogy a több mint 100 éves múltú hazai egynyárinemesítés egyik jeles képviselője volt Kováts Zoltán, akinek a fajtái a legmagasabb szintű nemzetközi elismerésben részesültek.
A kontinentális éghajlatú piacokra helyezhető, kiváló tulajdonságú, nagyértékű fajták genetikai bázisa a mai napig rendelkezésre áll, a kérdés azonban az, hogy a magyarországi dísznövénykutatás és -nemesítés, amelyre már ma is jelentős innovációs nyomás nehezedik, lépést tud-e tartani a technológiában gyorsan fejlődő európai versenytársakkal.
Marosi Mihály, a csemői Marosi Díszfaiskola tulajdonosa fölelevenítette Csemő több évtizedes szoros szakmai kapcsolatát a nemesítővel, akinek segítségével és a növényszerető lakosság munkájával a települést virágos mintaterületté fejlesztették.
A nemesítő emlékét őrző sétányon elhelyezett harangláb jelképes megkongatásával, ezekre a problémákra kívánják irányítani a figyelmet. Nem látják milyen irányba, milyen jövőképpel folyik a nemesítés, a fajták miként illeszkednek a külföldi változatok sorába, milyen igény merül föl velük szemben a szakma részéről. A szakember arról számolt be, hogy a Marosi Díszfaiskolában megkezdődtek a szabadkereskedelemben forgalmazható magyar egynyári fajták magtermesztési munkáinak az előkészületei. Hosszú távú céljuk, hogy a magyar városok, települések parkjaiba szánt fajták presztízsét és a vásárlók bizalmát visszaállítsák.
Szabó Mária, a NAIK Gyümölcstermesztési Kutató Intézetének egynyári dísznövény-nemesítője szerint a holland, német, francia, nemesítők komoly technikai fölényre tettek szert az évek során. A magas szinten gépesített, korszerű technológiával ellátott palántagyárakba nagyüzemi magtermesztő helyekről származó, jó minőségű, első osztályú, a szaporítóanyagokkal szemben támasztott előírásoknak mindenben megfelelő kiindulási anyag kerül. Megváltozott az egynyári-, évelő-, és egyéb lágyszárú növények európai forgalmazása és felhasználása is.
Megjegyezte, hogy a Beppler Kft, és a Főkert is nagyon sokat tett azért, hogy a hazai fajták palántái a nagyvárosokba országszerte eljussanak, ám az nem elég. Az utolsó pillanat, hogy a szakma összefogjon, felkarolja a fajtákat, és éljen a hazai genetikai bázison alapuló vetőmagtermesztés-, és forgalmazás lehetőségeivel.
Kováts Zoltán több mint hat évtizeden át dolgozott a kutatóintézetben, amely nehéz korszakokat is megélt, de az elért eredményeket elismerték, örökségének maradéktalan ápolását, fajtáinak fenntartását fontos feladatnak tartják, mondta Preininger Éva, a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese. A vészharang megkondítására irányuló gondok a fajtafenntartás hiányosságaiból, a vetőmagtermesztés leromlásából adódnak. A felhasználóktól érkezett visszajelzések szerint a fajtaállományok (pl. Celosia) nem elég homogének, az egyedek habitusa nem egységes, és a vetőmagok csírázóképessége is hagy kívánnivalót maga után. Ezen változtatni szeretne a kutató intézet, és a magról szaporított fajták – az egynyári, dísznövények mellett a gyógy- és fűszernövények, pázsitfűfélék – szigorú szelekcióját, a fajtaazonosság és a kiegyenlítettség visszaállítását és megtartását tűzték ki célul.
A teljes cikket a Kertészet és Szőlészet 2018/31. számában olvashatja.
