0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Tavasziak őszi vetése

A kedvező rostemészthetőségű tömegtakarmányok nagyobb arányban történő etetésekor kedvezőbb tejtermelés, kevesebb anyagforgalmi betegség, jobb lábállapot, hosszabb hasznos élettartam, kisebb abrakfelhasználás és jobb megtérülés várható. Minden 1 százalékos javulás a takarmányadag rostemészthetőségében +0,18 kg/nap szárazanyag-felvételt eredményez, aminek hatására +0,25 kg/nap tejnövekmény várható.

Gazdasági növényeink szárszilárdságát a sejtfalat felépítő cellulóz és lignin adja. Ezek a statikát biztosító anyagok, és ezek az anyagok felelősek a sejt védelméért is, hogy az minél kevésbé sérüljön a külső hatások által. Mivel a sejt belsejében lévő anyagok védelme elsődleges a növény életben maradása szempontjából, ezért a növényt elfogyasztó állat emésztőenzimjeinek és a bendőbaktériumoknak nehéz a dolguk: a fiatal (hemicellulózban gazdagabb) rostból gyorsabban, az öregebb (lignifikáltabb) rostból lassabban tudják kibontani a sejteket. A rost lebontásának a bendőben ezért speciális dinamikája van.

A jól emészthető rost gyorsan fermentálódik (erjed), a frakciómérete pedig rövid idő alatt csökken (feldarabolódik), majd egy része távozik a bendőből az oltógyomorba. A gyorsan lebomló rost (dNDF) tehát meglehetősen dinamikusan mozog a bendőben. A relatíve gyorsan lebomló rost erjedése és kiürülése által létrehozott „üres hely” pedig növeli a szárazanyag-felvételt. Tehát minél gyorsabban emésztődik a rost, annál több hely lesz a bendőben a következő takarmányadagnak. A tehén többet eszik.

Ezzel ellentétben az emészthetetlen rost (uNDF) lassan ürül ki, telíti a bélcsatornát (töltőhatás), miközben csökkenti az erjedés és a passzázs sebességét, ezért inkább statikus, mint dinamikus elem. Mivel lassan ürül, ezért (nagyobb arányban etetve) rontja az étvágyat. Fontos azonban látni a másik oldalt is: azáltal, hogy az uNDF megalapozza a struktúrhatást, szerepe van a kérődzés fenntartásában (nyáltermelés – bendőpuffer hatás), továbbá helyet ad a mikrobák megtelepedésének. Elsősorban a tej zsír- és fehérjetartalmának fenntartásában van szerepe, a tejtermelést azonban korlátozhatja. A kérdés az, mennyi a lebontható rost minimuma és a nem lebontható rost maximuma, amely tartományban nem korlátozzuk a szárazanyag-felvételt, de fenntartjuk az egészséges bendőállapotot és mikroflórát.

Minimumok és maximumok

Az uNDF értékét a legújabb kutatások szerint 240 órás inkubációval kell meghatározni. A legkorszerűbb ajánlások szerint a nagytejű tejelő tehén adagjában az uNDF240 maximális napi mennyisége lehetőleg ne haladja meg a 2 kg/nap/ tehén értéket, míg a lebontható rost dNDF48 lehetőleg érje el a 4 kg/tehén értéket.

A tavaszi betakarítású tömegtakarmányok között az intenzív fűfélék (olaszperje, hibridperje) és a korai gabonafélék, mint a rozs, a tritikálé és a gabona-gabona-keverékek 350–400 g/kg emészthető rostot (NDFd48) tartalmaznak, ami kétszerese a kukoricaszilázs értékének (180–220 g/kg sza.). Így a 2:1 emészthető: nem emészthető rostarány kialakításában sokkal nagyobb szerepük van. A nyáron tapasztalható kedvező élettani hatás (jobb vagy nem romló étvágy) is ezzel a rendkívül magas értékkel és kiváló rostemészthetőséggel magyarázható. Ezért aki most vet szeptemberben-októberben füvet vagy gabonafélét szilázsnak, az nem csak a jövőbeli tömegtakarmányát állítja elő, de megalapozza a 2019. év nyári tejtermelését is. Nem beszélve a szaporodásbiológiáról, az ivarzásról és a termékenyülésről. Érdemes megnézni, hogy milyen minőségben dolgoztunk 2017-ben, hogy le tudjuk vonni a tanulságokat a következő szezonra.

Az év tavaszi tömegtakarmányai 2017

Az idén februárban adtuk át Az év takarmánya 2017 díjakat a tavaszi és nyári betakarítású szilázsok/szenázsok kategóriáiban. Négy kategóriában hirdettünk győzteseket. A vizsgálatba vont kategóriák és mintaszámok (2017. május 1 – 2018. február 1.) a következők voltak:

1. lucernaszilázs és lucernaszenázs: 259 minta;

2. rozsszilázs/szenázs (rozs: kalászhányás előtt betakarítva): 115 minta;

3. fűszilázs/szenázs (olaszperje, hibridperjék, perjefélék keveréke és egyéb füvek): 56 minta;

4. lucernaszéna: 50 minta

Az év lucernaszilázsa 2017

A lucernaszilázs/szenázs minták értékelésekor a minimális szárazanyag-tartalmat 30 százaléknál húztam meg, de a felső határt kitoltam 50 százalékig. Lehet 30 százalék alatt is jó minőségű lucernaszilázst készíteni, de csak nagy kockázattal. Tekintettel arra, hogy a széna helyettesítésére a nagy szárazanyag- tartalmú szenázsok a legalkalmasabbak, ezért toltam ki a felső határt. Nem általános cél nagyon száraz lucernaszenázst készíteni a tömörítési nehézségek miatt, de a jó minőségű szenázsnak lehet szerepe az adagban.

A szűkítés során az RFV (NDF és ADF alapú értékelés az USA-ban a tőzsdei kereskedéshez) volt az első szelekciós paraméter. Ezt követte a rostösszetétel, a rost és a szervesanyag- emészthetőség. Ahhoz, hogy ilyen szilázsunk legyen, fiatalon kell kaszálni a lucernát, amikor a bimbókezdemény még alig látszik. Majd havonta következhet az új kaszálás. Egyre jobbak a lucernaszenázsaink, reális cél a prémium minőség kitűzése, ami 170 feletti RFV pontszámot jelent.

Az idén kiemelt szerepet kapott a hamutartalom az értékelésben, mert ezen paraméterben elmaradunk Európától. Káros az erjedésre (vajsavas erjedés), hordozza a Clostridium perfringes kórokozóval való fertőződés lehetőségét (elhullások kockázatát). Továbbá a hamutartalom jelentősen csökkenti az energiatartalmat. Irodalmi adatok szerint: +100 g/kg hamu = -1 MJ/kg sza. NEl. A földszennyeződés azonban a technológiai fegyelem javítása, valamint a műszaki technológia fejlesztése által javítható! A lucerna hamutartalma két forrásból tevődik össze: a természetes ásványianyag-tartalom az egyik oldal (Ca, P, K, Na, Mg), az e fölött mérhető hamutartalom főleg a földszennyeződésből származik (felcsapó eső, egyenetlen talajfelszínből adódó betakarítási hiba, alacsony tarló, alacsony munkamagasságú rendkezelés és rendfelszedés). Próbáljuk meg elképzelni, hogy ha rendképzés közben porfelhőt látunk, az 1–2 százalékkal növeli a széna hamutartalmát. Az eredeti hamutartalom (ásványi anyagok) a lucerna esetében átlagosan 8, míg a fűfélékben 6 százalék. Az ezen felül mérhető hamu már a földszennyeződésből származik a szénában vagy szilázsban. A Wisconsin Egyetem, Talaj- és Takarmányanalitikai Laboratóriumába érkezett minták alapján a szenázsok átlagos hamutartalma 12,3, míg a szénáké 10,3 százalék volt. Ez részben abból adódik, hogy Wisconsinban a szenázsok nagy része lucernából készül, míg a szénafélék inkább rétiszénák. Tehát átlagosan 4 százalék volt a földszennyeződés mértéke. Meg kell jegyezni, hogy egyes minták hamutartalma meghaladta a 18 százalékot! Ezt azt jelenti, hogy a farmer naponta mintegy 500 gramm földet etetett meg a teheneivel minden 2,5 kg sza. szenázs vagy széna etetésekor! Föld mindig lesz a takarmányban. De helyes betakarítási technológiával jelentősen csökkenthető a széna vagy a szilázs hamutartalma. Aki 10 százalék alatt tudja tartani a hamutartalmat a szilázsban vagy a szénában, az kiváló munkát végzett és mindent megtett, ami megtehető!

A 259 mintából a legjobb 8 lucernaszilázs és szenázs átlagos táplálóanyag-tartalma a következő volt:

• 179 RFV; • 23% sza. Nyersfehérje;

• 23% sza. Nyersrost;

• 35% NDF.

Az év lucernaszilázsa tavaly (259 mintából kiválasztva) a Rábapordányi Mg. Zrt.-ben készült (33% szárazanyag-tartalom, 23,4% sza. nyersfehérje, 23,6% sza. nyersrost, 32,7% sza. NDF és RFV 195). A rábapordányiak már második alkalommal nyerik el ezt a címet. A vizsgálati eredmények átlaga és a legjobb szilázsok eredményei alapján célként tűzhetők ki 2019-ben a következő paraméterek a betakarítás során:

• legalább 22% nyersfehérje;

• kevesebb, mint 25% nyersrost;

• nem több, mint 35% NDF;

• kevesebb, mint 10% hamu;

• megközelítően 6,00 MJ/kg sza. Nel.

• Ezek alapján első kaszálásra nem várható több, mint kb. 2–3 tonna sza./ha.

Az év fűszilázsa 2017

Füvek esetében a minimális szárazanyag-tartalmat 28 százaléknál húztam meg, mivel a magasabb kiindulási cukortartalom segíti a tejsavas erjedési folyamatot, illetve április végén- május elején nehéz elérni a 30 százalék feletti értéket nagy hozam esetében. A szárazanyag- és a hamutartalom után következik a rost és a fehérje megítélése. Ha az előző paraméterekre figyeltünk, és helyes tápanyag-utánpótlási technológiánk van, akkor a nyersfehérje-tartalom is magas lesz. Mennyire? Mi a cél? A túl korai betakarításra jellemző a gyenge hozam. Ennek megítélését a tehenészetnek kell eldöntenie, mivel például egy 12 ezer literes termelésű állomány esetében a potenciálistól elmaradó szántóföldi hozam a tejtermelésben mérhető többlettel vagy a kedvezőbb takarmányköltség által (pl. kevesebb szója etetése) kárpótolhat minket. Mivel azonban a nagy fehérjetartalom gyakran jár együtt magas nitráttartalommal, ezért maga a nitrát lehet az indikátora annak, hogy milyen korán érdemes és szabad betakarítani az alapanyagot. A magas nitráttartalom természetesen túldozírozás vagy késői kijuttatás esetében is lehet magas, különösen korai betakarítással párosítva. Természetesen állategészségi kockázata is van a magas nitráttartalomnak, de a TMR nitráttartalmát egy-egy komponens nem feltétlenül emeli a kritikus szint fölé. Problémát akkor jelent, ha több tömegtakarmányunk egyszerre terhelt. Így elsősorban a nitráttartalmat mint a fenológiai fázist jelző indikátort értékeltem a szűkítés során.

Az 56 mintából a legjobb 7 fűszilázs és szenázs átlagos táplálóanyag-tartalma a következő volt:

• 71% NDFd48;

• 16% nyersfehérje;

• 26% nyersrost;

• 47% NDF.

Tavaly az év fűszilázsa (59 mintából kiválasztva) az Agropordukt Zrt. (Ihász-Zsigmondháza) tehenészeti telepén készült (33% szárazanyag-tartalom, 17,8% sza. nyersfehérje, 24,7% sza. nyersrost, 46,1% sza. NDF és 75% NDFd).

Az év rozsszilázsa 2017

A rozs esetében az emészthetőség volt az elsődleges szempont, mivel a rozs gyors öregedése miatt ez kritikus szempont a technológiában. Az értékelés során nagy hangsúlyt kapott a hamutartalom, a kora tavaszi betakarítás nehézségei, a vajsavas erjedés és a földdel bevitt kórokozók kockázata miatt. A fehérjetartalom mellett a nitrátot is kiemelt paraméterként kezeltem.

A rozs betakarítása április végén – május elején, kalászhányás előtti fenológiai fázisban javasolt, amikor a kalász 6–10 centi hosszú a szárban. A technológia természetesen kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás), mert a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma kevesebb, mint 20 százalék, amivel nem célszerű silózni. A szársértés és a rendterítés okozhat nehézségeket a betakarításkor, de a megfelelő minőségű erjedés miatt a 28–30 százalék szárazanyagtartalom betartása fontos lenne! A vizes rozs, különösen ha földszennyezett, a magas fehérjetartalom következtében vajsavasan erjedhet! A rendet teríteni kellene, ami nagy termésmennyiség esetében nehézkes. A fűfélék lassabban fonnyadnak, mint a lucerna. Ráadásul a hűvös idő is lassítja a fonnyadást. Ezért a hatékony szársértés mindenképpen fontos technológiai elem.

A szársértésnek két korszerű műszaki megoldása van napjainkban: az acél verőujjas szársértő, ami jelentős mechanikai sérülést tud okozni még a gabona szárán is, valamint az egyfunkciós szársértő. Utóbbi előnye, hogy többször is át lehet vele dolgozni az alapanyagot, és széles, fellazított rendet hagy maga után. A 28–30 százalék szárazanyagtartalmat elérve szűk rendet képezünk, és járvaszecskázóval vagy bálázóval felszedjük a növényanyagot. Ha a rendterítő kapacitása vagy műszaki állapota nem engedi a rendterítést, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után és forgatni kell. A fonnyadás időjárástól függően körülbelül 24–48 óra legyen áprilisban (ha ettől hosszabb ideig van a renden, az jelentősen rontja az alapanyag mikrobiológiai állapotát). A hosszú idejű fonnyasztás táptalajjá alakítja a növényt a mikrobák számára: a rend alja nyálkás lesz. Tehát a feladat, hogy a szárazanyagtartalom feltétlenül érje el a 28–30 százalékot, lehetőleg 48 órán belül. A gyors, de intenzív fonnyasztás a cél, amit segít a szársértő alkalmazása, az azonnali rendterítés, a forgatás. Sajnos ezen műveletek velejárója a talajszennyeződés (ajánlott tarlómagasság: 8–10 centiméter). A rendképzéshez javasolható a szállítószalagos rendképző, mivel csökkenti a földszennyeződés mértékét. Így a talajszennyeződés veszélye csapadékos tavaszi időjárás és nedves talajállapot esetében is jelentősen csökkenthető. Ha a rozsunk vizes és földes, vagy a betakarítás akadozott, akkor a nátriummal pufferolt savkeverék vagy a Na-nitrit + K-szorbát alapú sók alkalmazása megelőzheti a vajsavas erjedést és a fehérjebomlást a depóban. Ha a szárazanyag- tartalom elérte a 28 százalékot, a hamutartalom pedig 10 százalék alatti, és jó a silózási menedzsment, akkor a tejsavtermelő baktériumokat tartalmazó silózási adalékanyag is elegendő lehet a kedvező erjedési folyamat eléréséhez. De ebben az esetben is érdemes nagyobb oltási csíraszámot (1 millió tejsavbaktérium/ g zöld anyag) alkalmazni. A 115 mintából a legjobb 8 rozsszilázs és szenázs átlagos táplálóanyag-tartalma a következő volt:

• 72% NDFd48;

• 17% sza. Nyersfehérje;

• 25% sza. Nyersrost;

• 49% NDF.

Tavaly az év rozsszilázsa a Galgamenti Mg. Kft. turai tehenészeti telepén készült (38% szárazanyag-tartalom, 16,3% sza. nyersfehérje, 8,1% hamu, 25,7% sza. nyersrost, 51,0% sza. NDF és 76% NDFd).

Az év lucernaszénája 2017

Lucernaszénáink minősége közepes, ezért az RFV-érték minimumhatárát levittem 150-re. Ez a „tehenekkel etethető” minőséget jelenti az USA-ban.

A vizsgálati eredmények átlaga és a legjobb szilázsok eredményei alapján célként tűzhetők ki 2019-ben a következő paraméterek elérése a betakarítás során:

• min. 20% nyersfehérje (optimális 22–23%);

• kevesebb, mint 25% nyersrost;

• nem több, mint 35% NDF;

• kevesebb, mint 11% hamu;

• Megközelítően 5,80–6,00 MJ/kg sza. Nel.

• Ezek alapján második-harmadik kaszálásra nem várható több, mint kb. 2–3 tonna sza./ha.

Az Év lucernaszénája 2017 díjat három cégnek adtuk át, mert mindhárom telep komoly erőfeszítéseket tesz a minőségi lucernaszéna-készítés érdekében. Külön örömömre szolgál, hogy nagyméretű telep is szerepel a listán. Több száz hektáron gazdálkodva a lucernával különösen nehéz jó minőségű szénát készíteni. A díjazottak:

• Mezőfalvai Mg. Zrt.,

• Tárnok Sándorné és Tárnok Sándor, Szeghalom,

• Hód-Mezőgazda Zrt., Vajhát.

Különdíjat adtunk át a Kisalföldi Mg. Zrt. képviselőjének, mert háromféle tömegtakarmányból (lucernaszenázs, rozsszilázs és fűszilázs) is kiváló minőséget készítettek 2017-ben!

Vetés 2018

A tavasz 2018-ban nem várt nehézségekkel kezdődött, havazás, hófúvás, hideg követte egymást. Majd hirtelen érkezett a nyári meleg. Ilyen időjárási körülmények után még nagyobb körültekintéssel kell előkészülni a műszaki technológiával. Nem tudjuk, hogy milyen lesz 2019 tavasza, de azt tudjuk, hogy nagy szüksége van a tehénnek ezen takarmányokra és a bennük lévő emészthető rostra, ezért érdemes nagy területen vetni őket, hogy a takarmányadagban 5–10 kg/nap mennyiségben lehessen etetni egész évben ezen szilázsokat, szenázsokat.

A hozamot és a minőséget jelentős mértékben befolyásolja az őszi vetés kivitelezése. Kritikus szempont a vetési idő: fűfélék esetében augusztus vége – szeptember közepe, gabonafélék esetében szeptember vége – október eleje. A vetőmagmennyiségen ne spóroljunk, mert a téli hideg megtizedelheti az állományt és ezáltal közvetlen hatással van a tavaszi hozamra. A magágy minősége pedig meghatározza a betakarításkori földszennyeződést. Rossz talajállapot mellett még kifogástalan betakarítási technikával sem lehet tisztán lehozni a rendről a növényt. Ne hagyjunk a tarlón kukoricamaradványokat, mert aflatoxinszennyezett lehet a rozs-, a tritikálé- és a fűszilázsunk. Ennek több oka is lehet. A szárban áttelelhetnek a gombák, és meleg tavaszon fertőzhetik a friss állományt, másrészt a szár nem bomlik le teljesen, és a rendképző belekeveri az ilyen tarlómaradványokat a zöld anyagba áprilisban!

Tápanyag-ellátás

A nitrogénpótlásról megoszlanak a vélemények. Gyakorlati tapasztalatok szerint a rozs meghálálja, ha a teljes nitrogénszükséglet 60 százalékát ősszel adjuk ki (60– 90 kg N/ha), mert segíti a bokrosodást, növeli az áttelelés esélyét és tavasszal nem szorulunk meg a tápanyag-utánpótlással, ha nem tudunk a földekre menni februárbanmárciusban.

Tavasszal két N-adagban érdemes gondolkodni, februárban az első adag (30–50 kg N/ha), majd március 15-éig a második adag (30–50 kg N/ha) nitrogén is kerüljön ki a területre, amivel elkerülhető, hogy az időfaktor miatt nitrátos legyen a növényállomány. Tavasszal legalább 4 hetet érdemes hagyni a műtrágyának a felszívódásra és beépülésre hazai körülmények között. A hígtrágya veszélyes lehet, ott is érdemes betartani egy biztonságos időtávot a kórokozók elhalása érdekében. A folyékony lombtrágyának azonban kevesebb idő is elegendő és nincs higiéniai kockázata. A nitrogén-utánpótlás mértékéről elmondható, hogy mindösszesen hektáronként kb. 120–150 kilogramm N-hatóanyag elegendő a jó termés eléréséhez – a növénytől és a talajtól függően. Ez lehet szerves trágya, szervetlen műtrágya, hígtrágya és folyákony lombtrágya, valamint ezek kombinációja.

Mennyit vessünk?

Számításaim szerint 500 tejelő tehénre minimum 2000 tonna tavaszi betakarítású fű- és/ vagy gabonaszilázsra lenne szükség minimálisan ahhoz, hogy a nyári adagba jusson 3–5 kg sza./nap/tehén szilázs (9–15 kg szilázs naponta), de télen is etethető legyen 2 kg sza./nap/tehén szilázs (5–6 kg szilázs naponta). Ez 15 tonna/ ha szilázs hozammal számolva 130–150 hektár termőterület 500 fejt tehénre vetítve. Rozs termesztésére csak az vállalkozzon, aki tavasszal tudja biztosítani a gyors és pontos betakarítás műszaki feltételeit. A rozs termőterületét ne szabjuk nagyra, mert 3–5 nap áll a rendelkezésre, hogy betakarítsuk. Ezért 250–300 hektár a felső határ, még a legkiválóbb üzemi technológia mellett is. Nagy termőterület esetében inkább osszuk meg a területet tritikáléval, 30 százalékos arányban. A tritikálé körülbelül egy héttel később kaszaérett, mint a rozs. Így kezdhetünk a rozzsal, és befejezhetjük a tritikáléval, és az sem baj, ha kicsit csúszunk az időjárás miatt a befejezéssel. A tritikálé toleránsabb, mint a rozs. Mehet egy depóba a töltés, mert a két növény hasonló habitusú és funkciójú ebben a korai fenológiai fázisban.

dr . Orosz Szilvia (A felhasznált irodalom a szerzőnél megtekinthető.)

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: Magyar Mezőgazdaság