Három pár nagy nyálmirigy van a lóban, ezeket elhelyezkedésük szerint nevezték el: fültőmirigy, áll alatti nyálmirigy és nyelv alatti nyálmirigy. A nagy nyálmirigyek kivezető csöveiken keresztül ürítik az általuk előállított nyálat a szájba. A nyál színtelen, szagtalan, íztelen, vizesnyúlós folyadék. Ha legelt a ló, akkor zöldes, ha répát eszegetett, akkor narancsos színben játszik, de ezt nyilván csak a takarmány színanyagai okozzák.
Mi, emberek kb. napi egy liter nyálat termelünk. Ezt szakszerűen úgy mondjuk, hogy a nyálelválasztásunk egy liter, melynek legnagyobb része (közel 90%) az étkezéseink időszakára esik, étkezési szünetekben kevesebb, alvás alatt pedig alig van nyálelválasztás. Szép is lenne, ha minden reggel egy nyáltól tocsogó párnán ébrednénk! Persze, a kiszáradt szájjal horkolás sem sokkal jobb. Lovaink több nyálat termelnek, mint mi: kb. napi 5-15 litert, de ez semmi a szarvasmarhákhoz képest, akik akár napi 90-180 liter nyálat is előállítanak nyálmirigyeikben.
Sok tényező befolyásolja a termelt nyál mennyiségét, például a takarmány mennyisége, íze, szárazsága (fű vs. széna), rágással szétbontandó szerkezete, a ló fajtája, kora, folyadékháztartása. Állítólag a nedves régiókon tenyésztett lovak (pl. északi fajták) kevesebb nyálat termelnek. A nyál a falatot nedvesíti, sikamlóssá teszi, s ezzel megkönnyíti a nyelést. Ehhez egy mucin nevű anyagot használ a szervezet. Ezt valószínűleg minden lovas ismeri: fokozott terhelésnél a szánkban ragadós, sűrű lesz a nyál, ellentétben a mucint alig tartalmazó híg, vízszerű nyállal. Idővel jön a „vattát köpünk” érzés, ha még ki is szárad a lovas szája. Egy eukaliptuszos cukorka ezen sokat tud dobni, mert megindítja a nyáltermelésünket (és frissíti a leheletet) – de lónak semmiképp nem javasolt.
Aki látott ilyet, az tudja, hogy elég ijesztő, amikor kimeredt szemmel a ló akkorát „köhint”, hogy repülnek szerteszét a szájából a megrágott darabok. Majd eszik tovább, mintha mi sem történt volna – szerencsés esetben. Az eltömődést általában a habzsolás, a rossz fogazat és túl nagy darabok okozzák.
Egyes források szerint a pellet formula és a répaszelet is okozhat eltömődést, mivel gyorsan vizet kötnek meg, és ezzel megduzzadnak – például a szűk és hosszú nyelőcsőben. Más források szerint ez egyáltalán nem igaz: a pellet vagy répaszelet önmagában nem okoz ilyen problémát, egyik sem igényel áztatást. Kivéve, ha a (pl. téli) folyadékbevitel növelése vagy a fogazat miatti rágásképtelenség miatt áztatják be ezeket, vagy ha annyira habzsol a ló, hogy veszélyes lenne szárazon etetni vele.
Érdekes módon – miközben a lovaknak szárazon, pontosabban a nedves abrakkal elkeverve javasolják a takarmányhoz keverését – a psyllium (bolhamag, vagyis útifűmag és -maghéj) esetében a Magyar Gyógyszerkönyv szuszpenzió készítését javasolja, és felhívja a figyelmet a nyelőcső-eltömődés veszélyére. A szuszpenzió egy porból és vízből készített, folyékony, könnyen lenyelhető, kissé kocsonyás állagú anyag (semmiképpen nem száraz).
A nyelőcső izmos falát egyébként szintén nyálkahártya borítja, ráadásul működik a falatot továbbító perisztaltika, tehát van remény, hogy a megfelelő nagyságú és nedvességtartalmú darabok könnyedén lecsusszanjanak a gyomorba.
Ha a ló legelőn van, és a nap 20 órájában füvet csipeget, akkor bőven lesz nyála, ami pufferolja, vagyis közömbösíti a gyomorsavat. Persze, ha a legelőn vagy karámban folyton egymást hajkurásszák a lovak, és nem tudnak nyugodtan enni, akkor a legelő sem oldja meg ezt a problémát.
Mi a helyzet az istállóban tartott lovaknál? Ők nem füvön, hanem szénán és abrakon élnek. A lovak számára kb. 4000 rágómozdulatra van szükség 1 kg szénaelfogyasztásához. Ugyanilyen mennyiségű szemes takarmány (abrak, táp, müzli) elfogyasztása csak 850 rágást kíván. Kevesebb rágás = kevesebb nyál. Ha bőséges abrakot, tápot kap egy ló, akkor azt kb. 20 perc alatt befalja, ezért kevesebb nyál termelődik a szájában.
Ad libitum, vagyis korlátlan hozzáférést kellene biztosítani nekik a szénához. Ez az emberek fejében többnyire úgy csapódik le, hogy nem kell kilogrammra kiporciózni, hogy mennyi a ló napi szénaadagja, hanem egyen, amennyi belefér. Igazából ez viszont az esetek nagy részében túlsúly kialakulásához vezet.
