0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Értékes tölgyesek a Dráva mentén

Magyarország legdélebbi, Sellyei Erdészete mintegy 80 kilométer hosszan húzódik a horvát határ mentén, ahol a Dráva folyó meghatározó szerepet tölt be a táj kialakításában, így az erdők életében is. A síkvidéki erdőgazdálkodás főként a gyertyános-tölgyes és kocsányos tölgyes állományok felújítására épül.

A Sellyei Erdészet kezelésében lévő terület döntő hányada a Drávamenti-síksághoz, kisebb része a Villányi-hegységhez tartozik. „A Dráva hatalmas mocsaras területeket foglalt el ezen a síkon, a termékeny öntéstalajokon puhafás és keményfás ligeterdők, közöttük Európa legszebb tölgy erdei telepedtek meg” – kezdi a térség bemutatását Molnár Tamás, a Mecsekerdő Zrt. Sellyei Erdészetének igazgatója.

Harminc éve gyakornokként kezdte pályafutását a Dél-Dunántúlon, több erdészetnél és a pécsi központban is tevékenykedett. A Sellyei Erdészetet 1998-tól 2004-ig vezette, majd – két erdészet összevonását követően – 2007-től újra igazgató. Tevékeny résztvevője a Mecsekerdő Zrt. haladó szellemiségű, kutatást segítő közösségének, erdészeti igazgatóként kiváló példáját mutatja a tudományosan megalapozott ismeretek és eredmények gyakorlati hasznosításának.

A Bogdá­csa-Körcsönyepusztai kocsányos tölgy magtermesztő ültetvény kapcsán végzett önálló tudományos tevékenységét, az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás fejlesztése területén, valamint a tölgy utódszármazások létesítésével végzett úttörő munkáját 2017-ben Vadas Jenő Emlékéremmel ismerték el.

Kapitális tölgyek

Az erdészet területén található síkvidéki erdők több mint 70 százalékát gyertyános-tölgyesek és kocsányos tölgyes állománytípusok alkotják, így nem csoda, hogy az erdészet gazdálkodása erre az értékes fafajra épül. Az ormánsági kocsányos tölgy fája már évszázadok óta keresett termék, hosszú idő óta kiegyenlített piaca messze felülmúlja más fafajokét. „Már a 19. század közepén kitermelt évszázados tölgyfák hatalmas rönkjei is „qualita Vajszló” védjeggyel, keresett áruként kerültek piacra” – idézi fel házigazdánk a múltat. Az 1867-es párizsi kiállításon a Dráva környékéről származó tölgytermékek a nagyvilág érdeklődését is felkeltették.

„Mindig büszkén tekintünk ezekre a képekre, mint a tartamos erdőgazdálkodást igazoló jó példákra”

– mutat az igazgató az erdészet épületében is kiállított fotókra.

„1912-ben elődeink némi borral áldoztak egy kidöntött „iszonyatosan” nagy fa emlékének, majd 2001-ben, az erdészek önzetlen munkájának köszönhetően mi is megtehettük ugyanezt” – meséli. Azóta is évről évre „előkerülnek” ehhez hasonló hatalmas fák, bizonyítva a természet megújuló képességét, és egyben igazolva az erdészek szakszerű munkáját. „Reméljük, szakmai tevékenységünkkel mi is megteremtjük annak esélyét, hogy utódaink követhessék példánkat!” – teszi hozzá Molnár Tamás.

Milyen legyen az erdő?

„A kocsányos tölggyel való gazdálkodás nagy kihívás az erdészek számára, mivel fényigényes, lassan nő”

– ecseteli a szakember. A Dráva mente tölgyeseinek legjellemzőbb felújítási módja a fokozatos felújítóvágás. Ez általában két lépcsőben történik. A felújítási időszak nem lehet hosszabb két-három évnél, mert a makkból kibúvó csemete nem tűri a hosszabb árnyalást. Ráadásul a tapasztalatok alapján a térségben a kocsányos tölgy ritkán, átlagban 8 évenként hoz jó termést, a köztes időszakban csak szórványosan, vagy közepesen terem, így a bontást követően mesterséges beavatkozásra, makkvetésre van szükség, hogy az erdő felújítható legyen.

„A kocsányos tölgyesek új módszerekkel történő felújítása már évtizedek óta kedvelt kísérleti témája a térség szakembereinek. Különböző lékméretekkel és formákkal zajló eddigi kísérleteink eredményeként már mutatkoznak azok a megoldások, amelyekkel – intenzív ápolási tevékenységek mellett – a felújítás sikeres lehet. De milyen erdőt is neveljünk?” – teszi fel talán a legfontosabb kérdést az erdész, és a válasz csupán látszólag egyszerű. A környezet, a termőhelyi viszonyok főként emberi hatásokra olyannyira megváltoztak, hogy a több száz évvel ezelőtti természetes erdőképet nem lehet visszaállítani.

A Dráva-sík élőhelyeit érintő legmarkánsabb változást a Dráva szabályozása okozta – 1784-ben kezdődött az első túlfejlett folyókanyarulatok átvágása, aminek következtében a szabályozott szakaszon a folyó hossza 40 százalékkal csökkent.

A mederszabályozás következtében a folyó esése megnőtt, a víz sebesebben áramlik. A medermélyülés évenként átlagosan csaknem 2 centiméter. A jelenség a talajvíz szintjének drasztikus csökkenéséhez, valamint az élőhely szárazabbá válásához vezetett.

„Azt körülbelül tudjuk, hogy milyen fafajokból állhattak a Dráva menti régi erdők, de csak sejtéseink lehetnek arról, hogy pontosan hogy néztek ki. Legjobb tudásunk szerint úgy véljük, hogy a meglévő termőhelyi viszonyokat legjobban kihasználó, elegyes, több korú, őshonos fafajokból álló erdő kialakítása lehet a legfőbb szakmai küldetésünk. Emellett a megfelelő minőségű és mennyiségű makktermés biztosítása is fontos feladat” – válaszol az igazgató a korábban felvetett kérdésre.

Ennek érdekében az erdészet magtermesztő ültetvényt hozott létre, amelyben előzetesen bevizsgált törzsfákról gyűjtötték be az oltógallyakat, így az onnan származó szaporítóanyagból reményeik szerint az eredeti természetes állományokhoz hasonló, kiváló tulajdonságú faegyedekből álló erdőt hoznak létre. A kiemelt genetikai értékű makk termelése komoly szakmai kihívás, de a munka során a kocsányos tölgy kapcsán más módon csak nehezen megismerhető új tapasztalatokra és tudásra is szert tehetnek.

További kísérletezésre és megfigyelésre ad lehetőséget a Vajszló határában található 452,2 hektáros Bükkhát erdőrezervátum.

Az 1992-ben kijelölt védett terület fő célja a Dráva mente legjellemzőbb erdőtársulásainak megőrzése, és a benne lezajló erdődinamikai folyamatok jobb megismerése az erdőgazdálkodás módszereinek korszerűsítése érdekében. Ebben az erdőben két, összesen 52 hektáros magterületet jelöltek ki, kizárólag kutatási tevékenységre. A rezervátumban folyó vizsgálatok során összehasonlíthatóvá válik a „hagyományos” erdőgazdálkodás eredményeként létrejött erdő a természetes folyamatok zavartalan működése során kialakult erdővel. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a természetességi állapotuk kevésbé különbözik a vártnál.

Az Ormánság kincsei

„A kedvező adottságok miatt egyik nagy kincsünk erdeink föld alatti gombavilága – utal az egyedülálló természeti értékekre az igazgató –, bár nem nagy mennyiségben, a Kárpát-medence valamennyi gasztronómiailag értékes szarvasgombája előfordul itt.” Az Ormánságban a leggyakoribb a téli és a nyári szarvasgomba. A gombák főként a tölgyek, gyertyánok, mogyorók gyökerén élnek. Az értékes csemegét a vaddisznók, sőt a rágcsálók is szívesen fogyasztják, ám speciális föld alatti élőhelyük miatt különösen érzékenyek a környezeti behatásokra, ezért gyűjtésük Magyarországon szigorúan szabályozott.

A gímszarvas állományáról méltán híres sellyei vadászterület nem szűkölködött kiemelkedő trófeákkal.

A ma is figyelmet érdemlő gímpopuláció kialakulásában elévülhetetlen érdemei vannak Draskovich Ivánnak, aki korának, a 19. század második felének egyik legkiválóbb vadgazdálkodója volt.

Fél évszázados sikeres nemesítési munkájának alapját a gondos és következetes szelekció, valamint a vérfrissítés jelentette, eredményeit a mai vadgazdálkodók is kamatoztatják.

Szauer Melinda
kommunikációs vezető

Forrás: A Mi Erdőnk