Kizárólag Afrikába honosak, ahol mintegy 20 fajuk ismeretes. Az utóbbi években, ahogy az Európai Unióba megtiltották importjukat, áruk az egekbe szökött, így nem egy madártenyésztő próbálkozik szaporításukkal, mely bizony igen nagy kihívést jelent. A természetben egy-egy területen egy alfa- és több bétahím madár él.
A tojók némileg a mi kakukkunkhoz hasonlóan költetik ki, neveltetik fel fiókáikat. Minden vidapintyfajnak 1-3 dajkamadárfaja van, s ezen fajok egyikének fészkébe tojik bele a vidatojó 1 vagy 2 tojást. Tenyészidőszakonként a vidák általában 6-10 tojást raknak, s a fiókák a dajkamadarak utódaival együtt nevelkednek fel. Amennyiben nincsen dajkamadárfészek, az anyamadár a tojásokat egyszerűen a földre rakja, a sorsára hagyja.
Ráadásul a korábbi bétahímek hiába kerülnek alfapozícióba, mégsem párosodnak azokkal a tojókkal, melyekkel „vezérük”, a korábbi alfahím már párosodott. Tehát a vidapintyek tenyésztésénél fajonként legalább 30-40 egyedre van szükség ahhoz, hogy egy hosszútávon fenntartható állományt tudjunk kialakítani.
