A szervezés oroszlánrészét idén is a Farkas-család vállalta; a főszervező Farkas László magán-gépgyűjtő, valamint testvére, Farkas Gábor (többszörös országos szántóverseny bajnok) és a család, a rokonok voltak.
A versenyzők – valamint a veterán gépek – reggel 7-8 óra között gyülekeztek Jászkiséren, a református templom melletti piactéren, és miután megkapták a rajtszámot, innen indultak a „tett helyszínére”, a Jászkisér és Jászapáti közötti út melletti „előkészített” tarlóra.
A főszervező Farkas László – akinek gyönyörű múzeuma, a „Mezőgazdasági Géptörténeti Magángyűjtemény” Jászkiséren megtekinthető – arra hívta fel a figyelmet, hogy itt most,
Tulajdonképpen nem is versengve egymással (hiszen nem is azonosak a gépi-, technikai feltételek), hanem bemutatva azt, hogy a régi gépek (és gépészek) is „tudtak valamit”, de azóta hova fejlődött a technika. A legmodernebb technikát képviselte, mutatta be egy Claas (AXIÁL), valamint egy Massey Ferguson kombájn és egy New Holland traktor, komplex talajművelő eszközzel, egységgel felszerelve.
Rövid megnyitó gondolatokat osztott meg a közönséggel Lukácsi György, Jászkisér polgármestere és Pócs János országgyűlési képviselő is. Utóbbi kiemelte a Parlamentben is napirenden levő nemzetépítés fontosságát, jelezve azt, hogy akik itt vannak, a mezőgazdaságban tevékenykednek, nap mint nap – kemény munkával – megdolgoznak a nemzetépítésért. Továbbadják azt a tudást és földszeretetet, amit nagyszüleiktől, szüleiktől örököltek.
Az eligazítás után – amelyet Farkas Gábor tartott – a 18 versenyző gépeivel felsorakozott az előkészített, számozott helyekre, és a megadott zászlójelre megindultak a traktorok a nyitóbarázda elkészítéséhez.
A szántóverseny ideje alatt (és után) programok (szakmai, ügyességi és kulturális) sokasága, valamint különféle bemutatók szórakoztatták a több-százra tehető szakmai és „laikus” közönséget, látogatókat, akik közt feltűnően sok gyerek, fiatal volt – talán a jövő agrárszakemberei.
A szakmaiakból kiemelve: volt talajművelési bemutató, cséplési bemutató, bemutatkoztak veterán traktorok (pl. a K-701-es Kirovec, vagy a DT-54-es 1967-es évjáratú lánctalpas traktor, amelyik szántott is), stabilmotorok (pl. egy HSCS MEB, 1926-os évjáratú működés közben), valamint motorkerékpárok, autók is.
A cséplésre az a gabona került, amit a kézi(kaszás) aratási bemutatón lekaszáltak.
A szakmai programok között szerepelt a már hagyományosnak mondható kerekasztal beszélgetés, melyet a jászkiséri illetőségű Sterzl Anna és Törőcsik Zsolt (különben a Kossuth Rádió munkatársai) vezettek. A témakör – nem teljesen a szántóversenyhez kapcsolhatóan – növényvédelem, növényvédőszeres versus bio termék-előállítás volt. Az asztalnál Ládi András, az AGROSZÖV, Bujdosó Attila, a Kwizda, és Hentz Károly, a SZIE Gépmúzeum képviselői ültek. Az izgalmas – különböző szempontokat és érdekeket felsorakoztató és ütköztető – vita végén annyi összegezhető volt, hogy a mai társadalmi-gazdasági viszonyokat, termelési szükségletet és rendelkezésre álló technológiát figyelembe véve,
A jövő pedig bizonyára a „bio” termék-előállítás lesz, de ennek, nagyobb mértékű elterjesztésének igen sok feltétele ma még nem adott. Mindemellett egyik legfontosabb feladat ezzel együtt ma a mezőgazdasági termelés társadalmi értékének, presztizsének helyreállítása, tudatosítása, az agrár-szakma népszerűsítése.
A rendezvényen – nem először – standdal, bemutató hellyel képviseltette magát a Szent István Egyetem (SZIE) is; a Gépészmérnöki Kar, illetve a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum (Gépmúzeum). Hentz Károly múzeumigazgatóval, tanár úrral beszélgettem, aki ezt a rendezvényt azon kevesek közé sorolja, ami mellé az Egyetem és a Gépmúzeum jó szívvel, szakmaisággal „oda tud állni”.
Az egész napos program – a tombola-sorsolás után – a szántóverseny ünnepélyes eredményhirdetésével, díjak átadásával zárult.