0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Gyöngyös nyak, kedves hang

Hazánkban a rendszerváltásig a vadgalambkedvelőknek igen kevés faj állt rendelkezésére. Ezek közül egyik volt a nálunk is olykor-olykor felbukkanó gyöngyös nyakú gerle, melyeknek legtöbbjét a szerencsés madarászok a hajdani NSZK-ból vásárolták, de jellemzően csak egy-egy párt hoztak belőle, így vérfrissítés hiányában a faj rendre eltűnt a portákról.

A határok megnyíltával azonban merőben más helyzet alakult ki. Nemcsak Közép- és Nyugat-Európából érkeztek hozzánk madarak, hanem több vállalkozás is alakult, melyek távoli kontinensekről importálták az ott tenyésztett, illetve a vadon fogott madarakat. Így érkeztek hazánkba a ’90-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején jelentősebb mennyiségben gyöngyös nyakú gerlék is.

A faj hatalmas elterjedési területtel bír: úgy az Indiai szubkontinenst, mint Délkelet-Ázsia jelentős részét magába foglalja. Mára azonban a világ számos pontjára betelepítették, így például az USA-ba, Mexikóba és Ausztráliába is. Ez utóbbi kontinensen olyannyira elterjedt, hogy a nagyvárosokban is közönségesnek számít, kedves turbékolása ma már hozzátartozik az ausztráliai hajnalokhoz.

Gerlénk testfelépítése viszonylag vékony, törékeny benyomást kelt, testhossza mintegy 28-32 centiméter körüli.

A hím és a tojó között nincs lényeges különbség, megkülönböztetésükhöz legbiztosabb a DNS-teszt, bár a tapasztalt tenyésztők nagy eséllyel a fejforma alapján meg tudják állapítani, melyik a tojó, melyik a hím.

Ez utóbbiak feje általában nagyobb és erősebb, rajtuk a szürke szín intenzívebb. Ám, mivel gyakorta alfajhibridekről van szó, ez a módszer sem megbízható.

Madarunknak ma már számos színváltozata ismert a tarkától a fehérig, s vannak országok, mint például Malajzia, ahol lágy turbékolását oly nagyra értékelik, hogy versenyeket rendeznek számukra, s a tenyésztők a siker függvényében szelektálják őket.

Forrás: Kistermelők Lapja