Back to top

„Felnőtt a palánt, hétfőn ültetünk!”

Nincs még egy olyan növényünk, mint a dohány, amely úgy játszik fontos szerepet az emberiség életében, hogy valójában nem elsőrendű szükséglet. Jelenleg a dohánytermesztés a kisebb mezőgazdasági ágazatok közé tartozik hazánkban, azonban mind az államháztartás, mind a foglalkoztatottság szempontjából jelentős szerepet tölt be.

Nagy János dohánykertész Planeth kapával dohányt kapál
Nagy János dohánykertész Planeth kapával dohányt kapál
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
A dohány a csucsorfélék (Solanaceae) családjába, a nicotiana nemzettségbe tartozó egynyári növény. Rokona számos kultúrnövénynek (burgonya, paradicsom, paprika stb.) és gyomnövénynek (csattanó maszlag, nadragulya stb.). Őshazája Közép- és Dél- Amerika.

Latin nevét és a benne lévő alkaloid elnevezését Jean Nicot-ról, Franciaország portugáliai nagykövetéről kapta, aki 1559-ben gyógyászati célból dohányt küldött Medici Katalinnak. A dohány kezdetben mint dísz- és gyógynövény terjedt el Európában. Gyors elterjedését annak köszönhette, hogy rendkívüli gyógyhatást tulajdonítottak neki, pestis idején például megelőzés céljából használták.

Hazánkban a dohány részint a törökök, részint olasz, spanyol, német kereskedők, harmadrészt zsoldosok révén jutott el.

A XVIII. század elejére vált általánosan ismertté, ekkor a hagyományos kerti művelés mellett már szántóföldeken is termesztették. Termesztésének kötött rendje, speciális művelési idénye miatt jobbágyok csak kismértékben tudtak részt venni a dohánytermelésben. Helyüket szabadabb társadalmi helyzetű rétegek, taksások és kisnemesek vették át. A század második felétől a zsellérek is megjelentek mellettük mint dohánytermesztők.

A legjelentősebb dohánytermesztő községek Heves, Tolna, Baranya, Szatmár, Arad, Temes, Torontál, Bács, Győr és Bihar megyékben alakultak ki.

A dohánytermesztés valószínűleg a kapadohánnyal indult meg. Nagyon kedvelt volt az ibolyakapa, amit török- vagy basadohánynak is hívtak. 1851-ig, a dohánymonopólium bevezetéséig a dohányfajták nagy változatossága és keveredése volt a megfigyelhető. A hazánkban termesztett dohányokat általában a termelési helyükről nevezték el. Igen híres és kedvelt volt országszerte a virginiai, a spanyol, a basa, a kóspallagi, a döbrei, a szegedi, a füzesgyarmati, a faddi, a Debrecen-környéki, a tisi, a kengyeli, a margitai, a tsengeri és a jánosházi dohány.

Kapásnövényeink közül a dohány művelése igényelte a legtöbb kézi munkát és szakértelmet. Kézzel végezték a talajelőkészítést és a növényápolást, termesztésének kellékei mind általánosan elterjedt kézi eszközök voltak.

Nyírbátor, Mándy-uradalom: dohánypalánta kijelölője
Nyírbátor, Mándy-uradalom: dohánypalánta kijelölője
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
A dohány kerti művelése során már pusztán kapásmunkával (ásóval és kapával) is kedvező talajviszonyokat lehetett kialakítani. Azonban a dohánynak a váltógazdálkodásba való bevezetése már alaposabb talajművelést igényelt, az eke tökéletesedése pedig egyre inkább feleslegessé tette a kézi talajművelő eszközök használatát. Emellett rendszeres trágyázása is szükségessé vált.

Termesztésének bevett módja a palántázás volt, ami palántákat nagyrészt hidegágyakban neveltek.

Ennek köszönhetően a dohány ültetése általában átnyúlt a júniusba is, ami késői éréssel és töréssel járt együtt. Ez a palántanevelési mód még hosszú ideig fennmaradt, amit egyes dohányfajták rövidebb tenyészideje segített elő.

Az ültetés megkezdése előtt az ehhez szükséges eszközök előkészítésére is gondot kellett fordítani. Szükség volt kapára, utalóra, furkóra, palántásedényre (véka, dézsa, kosár, vájling stb.) és palántaszóró edényre (kézikosár, tál, tányér).

Emellett szárazság idején még öntözővízről is gondoskodni kellett. Ehhez szükség volt hordókra, kannákra, vödrökre és bögrékre. Lapos, vizenyős helyen az öntözéshez kutakat készítettek, így öntözővizet nem kellett magukkal vinniük a munkásoknak.

Az ültetést általában hárman-négyen végezték. Maga az ültetés az asszonyok feladata volt, a férfiak utaltak vagy vizet hordtak, a gyerekek pedig a palántákat hordták. Ha többen voltak, akkor a negyedik a palántahányó volt, aki a palántát előre az elkészített lyukak mellé szórta, hogy az ültető csak az elültetésükkel foglalkozhasson. Valamennyi munkafolyamat közül az ültetés volt a legfárasztóbb, ugyanakkor nagy figyelmet is igényelt, mert a gyenge palánták könnyen eltörhettek.

Dohányművelés
Dohányművelés
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
Az ültetés egyik első mozzanata, a munkások összeszervezése és az eszközök előkészítése mellett a sorok kijelölése volt. Ez sorolóval (utalóval) történt, ami akkor terjedt el szélesebb körben, amikor a dohány megjelent a szántóföldeken.

Száraz időben a dohányt vízzel ültették, amihez kis lyukakat készítettek, hogy a víz a földön szét ne fusson, vagyis luggaltak.

Korábban a lyukakat kapával vagy lapáttal készítették, bár utóbbit erre a célra nem használták túl gyakran. Kötöttebb talajon ültetőbotot használtak. A nagy dohányföldeken lyukak készítéséhez egy speciális eszközt, a luggalót kezdték el használni. Ennek két típusa alakult ki: az egyik egy fordított pipa alakú faeszköz, a másik pedig egy hegyes fejben végződő egyenes bot volt. Később több helyen megjelent a luggalógép, a kerekes luggaló használata is. Ültetés után, akár 4-5 nap elteltével a megeredt dohányokat már meg lehetett kapálni. A rövidebb tenyészidejű, kisebb levelű dohányokat általában kétszer, a hosszú tenyészidejű nagylevelűeket háromszor-négyszer is megkapálták. Ezt követően a levelek érésének elősegítésére a virágbimbókat lecsípték és az oldalhajtásokat letörték.

A dohánytermesztés napjainkban is rendkívül sok élőmunkát igényel, bár a speciális dohányművelő gépek megjelenése – a talajelőkészítéstől a növényápoláson át a palántaültetésig – teljesen megváltoztatta a hagyományos dohányművelést.

Mándi Hajnalka
muzeológus
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/31 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Ismét csak átmeneti enyhülés várható

Kedden egy újabb gyenge hidegfront éri el térségünket, mely sokfelé hoz záporokat, zivatarokat és pár fokos lehűlést, azonban a front átvonulása után gyorsan visszatér a nyári meleg. Így gyorsak maradnak az érési folyamatok, viszont az átlagosnál hetekkel hamarabb és a szokásosnál magasabb hőmérsékleten történő gyors érés miatt a gyümölcsökben az íz, illat és zamat anyagok képződése is másként alakul.

Roadshow keretében tanulhatnak a modern technológiákról a dinnyetermesztők

Hamarosan befejeződik a dinnyeszezon a termelő körzetekben, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből még augusztus végéig bőségesen érkezik gyümölcs. Mártonffy Béla, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kertészeti osztályának elnöke a Magyar Hírlapnak elmondta: az idei szezonban körülbelül két héttel korábban érkezett a piacokra az igen jó minőségű görögdinnye.

Cserjék a Bibliából

A bibliai történetek nagy része vadvirágokban, cserjékben, szárazságtűrő törpecserjékben gazdag, legelőterületnek is megfelelő vidékeken játszódik. Ennek ellenére a vadon élő cserjék közül nem sokat említ a Biblia, pedig sokszor fontos a szerepük egy-egy történetben. A korábban megjelent Gyümölcsök a Bibliából illetve Zöldségek a Bibliából című cikkek folytatását közöljük.

Gigászi összeget buknak a meleg miatt

Csillagászati összegekben mérhető az aszály miatt a mezőgazdaságot ért kár Dániában is. Észak- és Nyugat-Európát korábban nem látott hőhullám sújtotta az elmúlt hetekben, a termelők csaknem mindenen rajtavesztettek.

Fél évtizedes rekord dőlt meg: 3,4 százalékkal nőttek a fogyasztói árak

A fogyasztói árak átlagosan 3,4 százalékkal voltak magasabbak júliusban, mint egy évvel korábban, júniushoz viszonyítva pedig átlagosan 0,3 százalékkal nőttek - jelentette a Központi Statisztikai Hivatal.

Mit, mikor? Természeti károkkal kapcsolatos termelői bejelentés és a vis maior

Az elmúlt időszakban országszerte fordultak elő kedvezőtlen időjárási jelenségek, aszály, vihar és felhőszakadás. A károk adott esetben megalapozhatnak kárenyhítő juttatási igényt, de alkalmasak lehetnek támogatási jogcímek egyes feltételeinek (pl. termeléshez kötött fehérjenövény támogatás minimális hozamra vonatkozó előírása) nem teljesítése utáni jogkövetkezmények alóli mentesítésre (vis maior).

40 éves mélyponton az európai zöldség-ágazat

Az elhúzódó európai szárazság az elmúlt 40 év legsúlyosabb problémáit okozza a zöldség-ágazatban az Európai Gyümölcs- és Zöldségfeldolgozók Egyesülete szerint (PROFEL).

Gyümölcsperzselő forróság – agrometeorológia

Hétfőtől ismét csökken a csapadékhajlam, többnyire napos, száraz időben lehet haladni a szántóföldi munkákkal. A legmelegebb órákban sokfelé alakul ki légköri aszály, a hét közepén pedig a növények levelét és a gyümölcsöket érintő perzselés veszélye is fennáll. A hét közepétől fokozódik a hőség, szerdától helyenként a 35 fokot is meghaladja a maximumhőmérséklet.

Kevesebb jövedéki bírságot szabtak ki tavaly

A jövedéki eljárásokat tekintve az elmúlt évben 11 624 esetben csaknem 7,45 milliárd forint jövedéki bírságot állapított meg jogerősen az adóhivatal. Számos aktuális jövedékiadó-változásra is érdemes figyelni. Például a NAV. Augusztus 1-jén hatályba lépett rendelkezése szerint adófelfüggesztési eljárás keretében megnyílt a kisüzemi bortermelők előtt a habzóbor bejelentésének lehetősége.

A haszonnövényeket is megviseli a hőség

Korszerű technológiával, fajtaválasztással és bőséges öntözéssel is csak nehezen tudnak védekezni a zöldség- és növénytermesztők a nagy meleg ellen, hogy megakadályozzák a minőségromlást - közölte a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke az MTI megkeresésére.