Back to top

„Felnőtt a palánt, hétfőn ültetünk!”

Nincs még egy olyan növényünk, mint a dohány, amely úgy játszik fontos szerepet az emberiség életében, hogy valójában nem elsőrendű szükséglet. Jelenleg a dohánytermesztés a kisebb mezőgazdasági ágazatok közé tartozik hazánkban, azonban mind az államháztartás, mind a foglalkoztatottság szempontjából jelentős szerepet tölt be.

Nagy János dohánykertész Planeth kapával dohányt kapál
Nagy János dohánykertész Planeth kapával dohányt kapál
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
A dohány a csucsorfélék (Solanaceae) családjába, a nicotiana nemzettségbe tartozó egynyári növény. Rokona számos kultúrnövénynek (burgonya, paradicsom, paprika stb.) és gyomnövénynek (csattanó maszlag, nadragulya stb.). Őshazája Közép- és Dél- Amerika.

Latin nevét és a benne lévő alkaloid elnevezését Jean Nicot-ról, Franciaország portugáliai nagykövetéről kapta, aki 1559-ben gyógyászati célból dohányt küldött Medici Katalinnak. A dohány kezdetben mint dísz- és gyógynövény terjedt el Európában. Gyors elterjedését annak köszönhette, hogy rendkívüli gyógyhatást tulajdonítottak neki, pestis idején például megelőzés céljából használták.

Hazánkban a dohány részint a törökök, részint olasz, spanyol, német kereskedők, harmadrészt zsoldosok révén jutott el.

A XVIII. század elejére vált általánosan ismertté, ekkor a hagyományos kerti művelés mellett már szántóföldeken is termesztették. Termesztésének kötött rendje, speciális művelési idénye miatt jobbágyok csak kismértékben tudtak részt venni a dohánytermelésben. Helyüket szabadabb társadalmi helyzetű rétegek, taksások és kisnemesek vették át. A század második felétől a zsellérek is megjelentek mellettük mint dohánytermesztők.

A legjelentősebb dohánytermesztő községek Heves, Tolna, Baranya, Szatmár, Arad, Temes, Torontál, Bács, Győr és Bihar megyékben alakultak ki.

A dohánytermesztés valószínűleg a kapadohánnyal indult meg. Nagyon kedvelt volt az ibolyakapa, amit török- vagy basadohánynak is hívtak. 1851-ig, a dohánymonopólium bevezetéséig a dohányfajták nagy változatossága és keveredése volt a megfigyelhető. A hazánkban termesztett dohányokat általában a termelési helyükről nevezték el. Igen híres és kedvelt volt országszerte a virginiai, a spanyol, a basa, a kóspallagi, a döbrei, a szegedi, a füzesgyarmati, a faddi, a Debrecen-környéki, a tisi, a kengyeli, a margitai, a tsengeri és a jánosházi dohány.

Kapásnövényeink közül a dohány művelése igényelte a legtöbb kézi munkát és szakértelmet. Kézzel végezték a talajelőkészítést és a növényápolást, termesztésének kellékei mind általánosan elterjedt kézi eszközök voltak.

Nyírbátor, Mándy-uradalom: dohánypalánta kijelölője
Nyírbátor, Mándy-uradalom: dohánypalánta kijelölője
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
A dohány kerti művelése során már pusztán kapásmunkával (ásóval és kapával) is kedvező talajviszonyokat lehetett kialakítani. Azonban a dohánynak a váltógazdálkodásba való bevezetése már alaposabb talajművelést igényelt, az eke tökéletesedése pedig egyre inkább feleslegessé tette a kézi talajművelő eszközök használatát. Emellett rendszeres trágyázása is szükségessé vált.

Termesztésének bevett módja a palántázás volt, ami palántákat nagyrészt hidegágyakban neveltek.

Ennek köszönhetően a dohány ültetése általában átnyúlt a júniusba is, ami késői éréssel és töréssel járt együtt. Ez a palántanevelési mód még hosszú ideig fennmaradt, amit egyes dohányfajták rövidebb tenyészideje segített elő.

Az ültetés megkezdése előtt az ehhez szükséges eszközök előkészítésére is gondot kellett fordítani. Szükség volt kapára, utalóra, furkóra, palántásedényre (véka, dézsa, kosár, vájling stb.) és palántaszóró edényre (kézikosár, tál, tányér).

Emellett szárazság idején még öntözővízről is gondoskodni kellett. Ehhez szükség volt hordókra, kannákra, vödrökre és bögrékre. Lapos, vizenyős helyen az öntözéshez kutakat készítettek, így öntözővizet nem kellett magukkal vinniük a munkásoknak.

Az ültetést általában hárman-négyen végezték. Maga az ültetés az asszonyok feladata volt, a férfiak utaltak vagy vizet hordtak, a gyerekek pedig a palántákat hordták. Ha többen voltak, akkor a negyedik a palántahányó volt, aki a palántát előre az elkészített lyukak mellé szórta, hogy az ültető csak az elültetésükkel foglalkozhasson. Valamennyi munkafolyamat közül az ültetés volt a legfárasztóbb, ugyanakkor nagy figyelmet is igényelt, mert a gyenge palánták könnyen eltörhettek.

Dohányművelés
Dohányművelés
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
Az ültetés egyik első mozzanata, a munkások összeszervezése és az eszközök előkészítése mellett a sorok kijelölése volt. Ez sorolóval (utalóval) történt, ami akkor terjedt el szélesebb körben, amikor a dohány megjelent a szántóföldeken.

Száraz időben a dohányt vízzel ültették, amihez kis lyukakat készítettek, hogy a víz a földön szét ne fusson, vagyis luggaltak.

Korábban a lyukakat kapával vagy lapáttal készítették, bár utóbbit erre a célra nem használták túl gyakran. Kötöttebb talajon ültetőbotot használtak. A nagy dohányföldeken lyukak készítéséhez egy speciális eszközt, a luggalót kezdték el használni. Ennek két típusa alakult ki: az egyik egy fordított pipa alakú faeszköz, a másik pedig egy hegyes fejben végződő egyenes bot volt. Később több helyen megjelent a luggalógép, a kerekes luggaló használata is. Ültetés után, akár 4-5 nap elteltével a megeredt dohányokat már meg lehetett kapálni. A rövidebb tenyészidejű, kisebb levelű dohányokat általában kétszer, a hosszú tenyészidejű nagylevelűeket háromszor-négyszer is megkapálták. Ezt követően a levelek érésének elősegítésére a virágbimbókat lecsípték és az oldalhajtásokat letörték.

A dohánytermesztés napjainkban is rendkívül sok élőmunkát igényel, bár a speciális dohányművelő gépek megjelenése – a talajelőkészítéstől a növényápoláson át a palántaültetésig – teljesen megváltoztatta a hagyományos dohányművelést.

Mándi Hajnalka
muzeológus
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/31 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Vis maior helyzet a mezei pocok miatt

A jelenleg fennálló mezei pocok fertőzöttségre tekintettel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szükséghelyzeti engedélyt adott ki a Redentin 75RB rágcsálóirtó szer felhasználására. Az engedély csak a fertőzéssel érintett megyékre vonatkozik, területi kiterjesztése a fertőzés növekedésének megfelelően változhat. Részletek a Nébih honlapján (portal.nebih.gov.hu) találhatóak.

Európai dohánytermesztők: világszerte tovább csökken a cigarettatermelés

Az elmúlt öt évhez hasonlóan 2017-ben is tovább csökkent a világ cigarettatermelése: a csúcsot jelentő 2012-es adatokhoz képest mintegy tavaly 500 milliárd darabbal kevesebb, összesen 5894 milliárd darab cigarettaszálat állítottak elő a világon

Erősebb érdekképviseletre van szüksége a dohánytermelőknek Európában

A magyar és az európai dohánytermelés fennmaradása érdekében új politikai megállapodások megkötését, és az eddigieknél erősebb érdekképviselet megteremtését kell elérnie a dohánytermelőknek az Európai Unióban - jelentette ki a Madosz elnöke az Európai Dohánytermesztők Szövetségének (Unitab) kongresszusán hétfőn Brüsszelben.

Hamarosan kikötőt kap a bajai hajómalom

Hamarosan megépülhet Duna-parti kikötője a nemrég elkészült bajai hajómalomnak, amelyet az október 6-ai Hajómalom Ünnepen búzaőrlés közben is megnézhetnek az érdeklődők - közölte a Bajai Hajómalom Egyesület elnöke az MTI-vel.

Vastagabbak a növények levelei a klímaváltozás miatt

Vastagabb levelet növeszt a növények nagy része a légkör növekvő szén-dioxidszintje miatt. Ennek a fiziológiai elváltozásnak komoly következményei lehetnek a Washingtoni Egyetem kutatói szerint. Felfedezték, hogy a vastagabb levelű növények súlyosbíthatják a klímaváltozás hatásait, mivel kevésbé hatékonyak a légköri szén megkötésében.

Több kukorica és napraforgó termett az idén Zala megyében

Kukoricából és napraforgóból is több termett az idén Zala megyében, mint az elmúlt évben. A kukorica hektáronkénti átlaghozama 8,7 tonna lett, napraforgóból pedig átlagosan 2,9 tonna termést takarítottak be hektáronként - közölte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megyei elnöke csütörtökön az MTI-vel.

2010 óta megháromszorozódott a kistermelők száma

A kormány számos intézkedéssel igyekszik folyamatosan piaci versenyelőnyt teremteni a kiváló minőségű hazai és helyi élelmiszerek számára – hangsúlyozta Zsigó Róbert élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár az I. Mezőgazdasági és kistermelői fesztiválon Kenderesen.

Közel felére csökkent a burgonya termésátlaga

Végéhez közeledik a burgonya betakarítása az országban – derül ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara körképéből. A növénynek idén az aszály majd a későbbi nagy esőzések és a burgonyabogarak sem kedveztek.

Visszaesett a gabonaexport

Júliusban az export euróban számolt értéke 11,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, az import 10,8 százalékkal nőtt. A külkereskedelmi mérlegtöbblet 362 millió euró volt, 80 millió euróval több a tavaly júliusinál - jelentette kedden második becslése alapján a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Nem jön a várva-várt eső

Bár a még kint lévő kukorica betakarításához a száraz idő optimális, a fejlődésben lévő repcének és az őszi búza vetés előtti talajelőkészítéséhez nagy szükség lenne minimum 20-30 mm csapadékra. Márpedig a középtávú előrejelzések szerint október közepéig ekkora mennyiség még közel sem valószínű, ez pedig már komolyabb gondokat okozhat.