Back to top

„Felnőtt a palánt, hétfőn ültetünk!”

Nincs még egy olyan növényünk, mint a dohány, amely úgy játszik fontos szerepet az emberiség életében, hogy valójában nem elsőrendű szükséglet. Jelenleg a dohánytermesztés a kisebb mezőgazdasági ágazatok közé tartozik hazánkban, azonban mind az államháztartás, mind a foglalkoztatottság szempontjából jelentős szerepet tölt be.

Nagy János dohánykertész Planeth kapával dohányt kapál
Nagy János dohánykertész Planeth kapával dohányt kapál
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
A dohány a csucsorfélék (Solanaceae) családjába, a nicotiana nemzettségbe tartozó egynyári növény. Rokona számos kultúrnövénynek (burgonya, paradicsom, paprika stb.) és gyomnövénynek (csattanó maszlag, nadragulya stb.). Őshazája Közép- és Dél- Amerika.

Latin nevét és a benne lévő alkaloid elnevezését Jean Nicot-ról, Franciaország portugáliai nagykövetéről kapta, aki 1559-ben gyógyászati célból dohányt küldött Medici Katalinnak. A dohány kezdetben mint dísz- és gyógynövény terjedt el Európában. Gyors elterjedését annak köszönhette, hogy rendkívüli gyógyhatást tulajdonítottak neki, pestis idején például megelőzés céljából használták.

Hazánkban a dohány részint a törökök, részint olasz, spanyol, német kereskedők, harmadrészt zsoldosok révén jutott el.

A XVIII. század elejére vált általánosan ismertté, ekkor a hagyományos kerti művelés mellett már szántóföldeken is termesztették. Termesztésének kötött rendje, speciális művelési idénye miatt jobbágyok csak kismértékben tudtak részt venni a dohánytermelésben. Helyüket szabadabb társadalmi helyzetű rétegek, taksások és kisnemesek vették át. A század második felétől a zsellérek is megjelentek mellettük mint dohánytermesztők.

A legjelentősebb dohánytermesztő községek Heves, Tolna, Baranya, Szatmár, Arad, Temes, Torontál, Bács, Győr és Bihar megyékben alakultak ki.

A dohánytermesztés valószínűleg a kapadohánnyal indult meg. Nagyon kedvelt volt az ibolyakapa, amit török- vagy basadohánynak is hívtak. 1851-ig, a dohánymonopólium bevezetéséig a dohányfajták nagy változatossága és keveredése volt a megfigyelhető. A hazánkban termesztett dohányokat általában a termelési helyükről nevezték el. Igen híres és kedvelt volt országszerte a virginiai, a spanyol, a basa, a kóspallagi, a döbrei, a szegedi, a füzesgyarmati, a faddi, a Debrecen-környéki, a tisi, a kengyeli, a margitai, a tsengeri és a jánosházi dohány.

Kapásnövényeink közül a dohány művelése igényelte a legtöbb kézi munkát és szakértelmet. Kézzel végezték a talajelőkészítést és a növényápolást, termesztésének kellékei mind általánosan elterjedt kézi eszközök voltak.

Nyírbátor, Mándy-uradalom: dohánypalánta kijelölője
Nyírbátor, Mándy-uradalom: dohánypalánta kijelölője
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
A dohány kerti művelése során már pusztán kapásmunkával (ásóval és kapával) is kedvező talajviszonyokat lehetett kialakítani. Azonban a dohánynak a váltógazdálkodásba való bevezetése már alaposabb talajművelést igényelt, az eke tökéletesedése pedig egyre inkább feleslegessé tette a kézi talajművelő eszközök használatát. Emellett rendszeres trágyázása is szükségessé vált.

Termesztésének bevett módja a palántázás volt, ami palántákat nagyrészt hidegágyakban neveltek.

Ennek köszönhetően a dohány ültetése általában átnyúlt a júniusba is, ami késői éréssel és töréssel járt együtt. Ez a palántanevelési mód még hosszú ideig fennmaradt, amit egyes dohányfajták rövidebb tenyészideje segített elő.

Az ültetés megkezdése előtt az ehhez szükséges eszközök előkészítésére is gondot kellett fordítani. Szükség volt kapára, utalóra, furkóra, palántásedényre (véka, dézsa, kosár, vájling stb.) és palántaszóró edényre (kézikosár, tál, tányér).

Emellett szárazság idején még öntözővízről is gondoskodni kellett. Ehhez szükség volt hordókra, kannákra, vödrökre és bögrékre. Lapos, vizenyős helyen az öntözéshez kutakat készítettek, így öntözővizet nem kellett magukkal vinniük a munkásoknak.

Az ültetést általában hárman-négyen végezték. Maga az ültetés az asszonyok feladata volt, a férfiak utaltak vagy vizet hordtak, a gyerekek pedig a palántákat hordták. Ha többen voltak, akkor a negyedik a palántahányó volt, aki a palántát előre az elkészített lyukak mellé szórta, hogy az ültető csak az elültetésükkel foglalkozhasson. Valamennyi munkafolyamat közül az ültetés volt a legfárasztóbb, ugyanakkor nagy figyelmet is igényelt, mert a gyenge palánták könnyen eltörhettek.

Dohányművelés
Dohányművelés
Fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye
Az ültetés egyik első mozzanata, a munkások összeszervezése és az eszközök előkészítése mellett a sorok kijelölése volt. Ez sorolóval (utalóval) történt, ami akkor terjedt el szélesebb körben, amikor a dohány megjelent a szántóföldeken.

Száraz időben a dohányt vízzel ültették, amihez kis lyukakat készítettek, hogy a víz a földön szét ne fusson, vagyis luggaltak.

Korábban a lyukakat kapával vagy lapáttal készítették, bár utóbbit erre a célra nem használták túl gyakran. Kötöttebb talajon ültetőbotot használtak. A nagy dohányföldeken lyukak készítéséhez egy speciális eszközt, a luggalót kezdték el használni. Ennek két típusa alakult ki: az egyik egy fordított pipa alakú faeszköz, a másik pedig egy hegyes fejben végződő egyenes bot volt. Később több helyen megjelent a luggalógép, a kerekes luggaló használata is. Ültetés után, akár 4-5 nap elteltével a megeredt dohányokat már meg lehetett kapálni. A rövidebb tenyészidejű, kisebb levelű dohányokat általában kétszer, a hosszú tenyészidejű nagylevelűeket háromszor-négyszer is megkapálták. Ezt követően a levelek érésének elősegítésére a virágbimbókat lecsípték és az oldalhajtásokat letörték.

A dohánytermesztés napjainkban is rendkívül sok élőmunkát igényel, bár a speciális dohányművelő gépek megjelenése – a talajelőkészítéstől a növényápoláson át a palántaültetésig – teljesen megváltoztatta a hagyományos dohányművelést.

Mándi Hajnalka
muzeológus
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/31 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Aranykoronánként 10 tonna burgonya

„Feltétlenül a bankszférába mennék – természetesen csak akkor, ha újrakezdhetném az egészet. Bár hozzáteszem, hogy a mezőgazdaságtól akkor sem távolodnék el.” Puskás Ferenc zákányszéki gazdálkodó lepett meg ezzel a válasszal, amikor beszélgetésünk végén megkérdeztem, vajon elfelejtettem-e valamit szóba hozni.

18 ezer hektár GMO fertőzött repcét semmisítettek meg francia gazdák

Franciaországban a gazdák összesen 18 ezer hektárnyi repcét pusztítottak el azután, hogy nem engedélyezett GMO fajtát találtak a vetőmagok között.

Szójabab – Az amerikai kapcsolat

Európa első számú szójabab-beszállítója az Egyesült Államok: 121 százalékkal, vagyis több mint duplájára nőtt az uniós import 2018 júliusa és 2019 áprilisa között az előző év azonos időszakához képest – derül ki az Európai Bizottság frissen közzétett adataiból.

A magyar vetőmag-szakma sikerre van ítélve

„A hazai vetőmag-ágazatnak vezető szerepet kell betöltenie agráriumunkban”- adta meg az alaphangot a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács küldöttgyűlésén Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető hozzátette, a világban zajló gazdasági változások egyre nagyobb kihívást jelentenek, a hazai agrártermelés fenntarthatóságát a minőségi vetőmagok és szaporítóanyagok biztosítják.

Gazdaság, génbank és gyakorlati helyszín egy helyen

A magyar mezőgazdaságnak szinte nincs olyan ágazata, amelyet a Georgikon Tanüzemben nem művelnek. Amellett, hogy termelnek, gazdálkodnak, génbankként és az egyetem hallgatóinak gyakorlati képzésének helyszíneként működnek, szakmai kísérleteikkel a környékbeli gazdákat is segítik.

Újra felívelőben a hazai biotermesztés

„A magyar biotermesztés dinamikusan fejlődő terület”-szögezte le Drexler Dóra, az ágazat helyzetét és fejlődési lehetőségeit értékeltő sajtótájékoztatón. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) ügyvezetője a magyar bio ágazat kutatását, ellenőrzését végző, és érdekképviseletét ellátó szakmai szervezetekkel, valamint biogazdálkodókkal tekintette át a magyar ökológiai gazdálkodás helyzetét.

Fagykár és aszály a Délvidéken

A március utolsó hetében jelentkezett -6-8 Celsius-fokos fagy felkészületlenül érte a délvidéki gyümölcstermelők többségét. Elmaradt a nagyszülők idejében még rendre elvégzett füstöléses védekezés.

Csökken a növényvédőszerek használata

Az időjárási hatásokon kívül főként a hatóanyagok kivonása miatt több mint 11 százalékkal csökkent tavaly a növényvédő szerek felhasználása a mezőgazdaságban az előző évhez képest - írja a keddi Világgazdaság az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tájékoztatására hivatkozva.

Mesterséges vízpótlással elkerülhető az aszály

Jelenleg vízhiányos időszak van a mezőgazdaságban, amely alatt a termelők vízdíj-költségterhei minimálisra csökkennek. Amennyiben hosszú időn át nem esik kellő mennyiségű csapadék a földekre, aszály alakulhat ki, ami viszont mesterséges vízpótlással még elkerülhető. Az egész mezőgazdasági év aszályosságát döntően a három nyári hónap csapadékossága fogja meghatározni.

Változatlan forgatókönyv: a szakestély

A selmeci diákhagyományok jelenleg is élő rendezvényét, a szakestélyt lázas előkészület előzi meg, amit a Major domus irányít. A terem lefoglalása, berendezése, a névre szóló meghívó, az úgynevezett invitáló czédula szétküldése, a sör megrendelése, a zsíros kenyerek elkészítése, a leendő tisztségviselőkkel való egyeztetés után elérkezik a várva várt pillanat.