Back to top

Út az életműdíjig: Tiffán Ede

Tiffán Ede szőlész-borásszal mindig élmény beszélgetni. Most azért kerestük föl, hogy gratuláljunk neki a Magyar Bor Akadémia életműdíjához, de szó esett az elismeréshez vezető életútról, borokról, szőlőről, virágokról és kvaterkázásról is.

Fotó: Zsoldos Alexandra
A pincészet közvetlenül a szőlőtáblák szomszédságában található, kánikulában a szőlőlevelek adnak árnyékot a pergola alatt, hatalmas dézsákban virágoznak a leanderek és élénkpiros muskátlik szegélyezik a teraszt. A füves pincetetőről pedig csodás kilátás nyílik a Szársomlyó hegyre.

A tőke közelében

• Az ön és Villány neve az évek során összefonódott. Mindig Villányban élt?

– Tulajdonképpen igen. Amikor 1965-ben végeztem a kertészeti főiskolán, a villányi állami gazdaságban helyezkedtem el. Amikor később az állami gazdaság a borforgalmival összeolvadva nagy borkombináttá vált, én Pécsre kerültem a központba. Másfél év után visszajöttem Villányba, mert szeretek a tőke közelében lenni.

• Hagyomány volt a családban a szőlőtermesztés, a borkészítés?

– A szüleim szőlőjét a szocializmusban elvették tőlük, ám amikor lehetett, újra vásároltak szőlőterületeket. A főiskola elvégzése után én is megvettem a saját földemet és a nagyüzemi munka mellett azt is műveltem.

• A családi hagyományok miatt lett szőlész-borász?

– Valójában nem ezt a pályát választottam, pedig ez lett volna a kézenfekvő, hiszen édesapám a villányi állami gazdaság szakembere volt. Én orvos akartam lenni, de édesapám betegsége miatt kérdéses lett, hogy a család tudja-e finanszírozni az orvosi tanulmányaimat. Közben a villányi gazdaságtól ösztöndíjat kaptam a kertészeti főiskolára azzal, hogy annak befejeztével térjek vissza Villányba, ami nem esett nehezemre. Így alakult, hogy 17 évig az állami gazdaságban, majd 10 évig a szövetkezetben dolgoztam. A rendszerváltással egy időben privatizáltam magam, és visszatértem a természetes közegembe.

Egy hektár szőlővel indultam és már az elején szállítottam a boraimból az angol Sunday Times Wine Clubnak is. Ez a klub minden évben tíz érmet ad ki a világ különböző országaiban dolgozó borászoknak, és ebből a tízből 1991-ben az egyik az enyém lett. Ez akkor nagy feltűnést keltett Magyarországon.

Ugyanabban az évben idehaza az Év Bortermelője lettem, amit szintén én kaphattam meg elsőként. A laudációt Láng György, a Gundel tulajdonosa tartotta, ami azt is jelentette, hogy azután nyitott ajtók fogadtak a gasztronómiában. Így könnyű volt az indulás – jegyzi meg szerényen Tiffán Ede.

Napfény és bor

• Miben rejlik a Villányi borvidék egyedisége?

– Villány az ország legdélebbi hegyvidéki borvidéke, kiváló a vörösborszőlő termesztésére. A globális fölmelegedés, leszámítva a szélsőségeket, egyelőre kedvező hatású a vörösbor-termelésre. Az idei jó évjáratnak néz ki, a vegetáció legalább három héttel előrébb van, a szüretek is évről évre egyre korábban kezdődnek. Villány a Villányi-hegység legkeletibb pontján helyezkedik el, annak legmagasabb csúcsa, a Szársomlyó oldalán lévő, a hűvös irányokból védett két medence klimatikus többletet ad a borvidéknek. Magas a napfényes órák száma és az éves átlaghőmérséklet, ezek kedvezően befolyásolják a kékszőlőtermesztést, a vörösborkészítést. A vörösbor mediterrán termék, és ide akadálytalanul áramlanak a mediterrán légtömegek, különösen a vénasszonyok nyarán – egészíti ki huncut mosollyal a tudományos magyarázatot. – De hozzá kell tennem, hogy nincs két egyforma borász, sőt nincs két egyforma bor sem, hiszen minden bor magában hordozza a borász egyéniségét.

• Az eddigiekből úgy tűnik, hogy kedvence elsősorban a szőlővirág lehet, beszéljünk most mégis a virágokról.

– Bár virágtermesztéssel nem foglalkoztam, szeretem a virágokat és szeretem, ha virágok vannak körülöttem. Ha körbenéz, rengeteg leandert, muskátlit, kaktuszt lát. A leander is délszaki növény, úgy tűnik, hogy szereti itt a helyét, hiszen hatalmasra nő. Az éghajlat mellett fontos az is, hogyan sikerül az átteleltetés.

A borász borízlése

• Azt tartják önről, hogy maximalista ember, a minőségből soha nem engedett.

– Erről voltam mindig híres, még a nagyüzemben sem ismertem el a középszerűséget. Fontosnak tartottam a fejlődést is, ezért évenként több alkalommal elmentem – néha a többi borásszal együtt – a világ különböző borvidékeire, hogy tanuljunk és tapasztalatokat szerezzünk. Ennek lett az eredménye például az is, hogy Magyarországon elsőként Villányban alakult borút, és a mai napig népszerű.

• Melyik borára a legbüszkébb? És számon tartja-e, hogy mennyi érmet hozott el a borversenyekről?

– Nem tudok egyetlen bort kiemelni, amire a legbüszkébb vagyok, mert sok ilyen van, hiszen az elmúlt közel 30 évben a nagy évjáratokban nagy borok készültek. Ezek, mint például a Grande Selection, az Elysium a világ nagy borversenyein komoly díjakat kaptak. A legutóbbi sikerünk, hogy ebben az évben a Challenge International du Vinen aranyérmet nyert a 2015-ös Grande Selection borunk, amely csak év végén kerül forgalomba. Azt nem tudom, hogy mennyi érmet kaptak a boraim a pályafutásom alatt, de a legfontosabb elismerések a kóstolótermek falain láthatók.

• Vajon milyen bort szeret az ország egyik legjobb borásza, milyen a borízlése?

– Egyfelől szeretem a nagy borokat a megfelelő fogásokkal párosítva. És nagyon szeretek kvaterkázni, arra pedig könnyebb, lágyabb, kerekebb, bársonyosabb nedűt választok.

Mindig hangoztatom, hogy oportó, portugieser-ivó ember vagyok, természetesen a sajátomból választok, mert minden borász a saját ízlésére alkotja a borait.

Most a legkedvesebb kvaterkázós borom az Immortal nevű cuvée, amit kifejezetten ahhoz készítettem, és ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia bora is lett. Egyébként csak vörösbort iszom, viccesen meg szoktam jegyezni, hogy sajnálnám, ha egyetlen szürke agysejtem is nem vörösbortól halna el.

• Ön sikeres, megszámlálhatatlan díj és elismerés birtokosa, mit jelent az ön számára, ha megkoronázzák mindezt egy életműdíjjal is?

– Az ember 76 éves korában már nem igazán vár elismerést, ezért ez meglepetésként ért. A díjat most alapították, és első alkalommal én kaptam meg – mint annak idején az Év Bortermelője díjat is –, állítólag egyhangúlag szavaztak rám. Ez rendkívül megtisztelő, megható és váratlan volt.

Ifjú Tiffán a borászatnál

A családi borászatban megjelent a legifjabb nemzedék is, ifj. Tiffán Zsolt, az unoka. Elvégezte a kertészeti egyetemet, aztán a franciaországi Montpellier-ben és Németországban folytatta tanulmányait mesterképzésen, és az idén főszerepet kapott a borászatban.

• Az ember úgy gondolja, hogy a családban felnövőknek meghatározott az útjuk, ezért talán nem véletlen, hogy ön is borásznak állt – elegyedünk szóba a legifjabb Tiffánnal.

– Meghatározó volt a borászat, hiszen ebben nőttünk föl, de érdekelt is, ezért választottam. Ez szerencsés együttállás, de ha más szakmát választok, biztosan beleegyezett volna a család, nem volt rajtam nyomás, hogy nekem ezt kell csinálnom.

• A nagyapja szerint önök kiválóan tudnak együtt dolgozni. Nincsenek generációs gondjaik?

Nagyapa-unoka viszonylatban szerintem kevésbé. Én elismerem nagyapám szakmai tapasztalatát, ami nekem még nincs, de szeretném tőle megtanulni, ezért a szakmai döntéseit elfogadom. Ő viszont kevésbé járatos a marketingben, így abban elfogadja az én véleményemet.

• Mit tud ilyen fiatalon hozzátenni a borászat értékéhez?

– A borok minősége változatlan, de a dizájnt kicsit frissíteni fogjuk, és szeretnénk erősíteni az online jelenlétet. Ugyanakkor nem szeretnénk teljesen meglovagolni az aktuális trendeket, kissé igazodunk a mostani borfogyasztási divathoz, de a hagyományainkhoz hűek maradunk a borkészítésben.

• Mit gondol, mit fog csinálni tíz év múlva?

– Itt a pincészetnél dolgozom, a termelésben is szeretnék részt venni.

Tiffán Ede a választ hallva elégedetten sóhajt, továbbra is jó kezekben lesz a borkészítés a családi pincészetben.

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2018/07-08 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Óriási agrárholding jön létre

A Mészáros-csoport holdingba szervezi azokat a többségi tulajdonában lévő agrárérdekeltségeket, amelyek országszerte többféle mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban tevékenykednek.

Az év legszebb szőlőbirtoka nem csak mutatós, "finom" is

A Bor és Piac Magazin által minden évben meghirdetett Magyarország legszebb szőlőbirtoka pályázaton a középbirtok kategória nyertese az egri Tóth Ferenc Pincészet lett.

Marihuánás bort karácsonyra?

Méregzöld bort kínál karácsonyra egy brit webáruház. A 9,5 százalék alkoholtartalmú, félédes, „Winabis” fantázianevű bor marihuánaszármazékot, pontosabban kannabiszolajat tartalmaz.

Borárverések újragondolva

Most először két tapasztalt fél összefog, hogy útjára indítson egy igazi, klasszikus kereskedelmi borárverést. Az Axioart valamint a Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. egy karácsony előtti borárverést szervez abban bízva, hogy az elmúlt néhány évtizedben újra születtek kiemelkedő minőségű és sokáig eltartható bor tételek.

Mibe is kóstoltunk bele?

2018-ban izgalmas előadássorozatot hirdetett meg a Budapesti Gazdasági Egyetem Nemzetközi Bormarketing Akadémia címmel. A rendezvényt a BGE Marketing Tanszékének kollégái - Totth Gedeon, Harsányi Dávid és Szabó Zoltán - hívták életre, melynek nem titkolt célja volt, hogy megismertesse a fiatalokat és az érdeklődőket a borágazat fontos vonatkozásaival, marketing kihívásaival.

Jönnek a lengyel borok?

A lengyel bort a jellegzetes ízéről és savasságáról lehet felismerni. Az európai desszertital piacon Lengyelország versenyképessé vált a jégborával. A lengyel borászatok már számos nemzetközi versenyen nyertek díjat boraikkal. A szakértők szerint Lengyelország hamarosan komoly versenytársa lesz az ismert bornagyhatalmaknak.

Buborékokkal teli borok a Dél-Balatonról

A Dél-Balaton számos szőlőfajtának ad otthont, de több tényező is közrejátszik abban, hogy remek habzó-, gyöngyözőborok és pezsgők készülnek a borvidéken. A löszös talaj miatt a borok gyümölcsösek, a Balaton közelsége és egyedi mikroklímája, az uralkodó északi szélirány, valamint az átlagosnál magasabb páratartalom pedig abban segít, hogy ne legyen perzselő forróság, és a savak is megmaradjanak.

A termelői közösségek az élő hagyományok, közös kincseink őrzői

A „Termelői Közösségek Napja” a hagyományos termékeket előállító közösségek ünnepére rendezett szakmai konferencia. A Termelői Közösségek Napjának évenkénti megszervezésével az agrártárca célul tűzte a hagyományos termékeket előállító közösségek tevékenységének szakmai támogatását, együttműködésük és tapasztalatcseréjük elősegítését.

Amiről szőlész eleink nem is hallottak: tőkepótlás szőlőültetvényeinkben

Ha az interneten kutakodunk a tőkepótlás témakörében, azt tapasztaljuk, hogy a keresőprogramok általában gazdasági-pénzügyi oldalak felé irányítanak bennünket. Olvasóinkat – gyanítjuk – jobban érdekli a pótlás gyakorlata, így jelen írásunkban ezt szeretnénk körüljárni egy elismert szőlész kollégánk megjegyzéseivel, tanácsaival kiegészítve.

Először lett határon túli borász az Év Bortermelője

2018. december 5-én 12 órakor, sajtótájékoztató keretében kihirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott „Év Bortermelője Magyarországon 2018” cím nyertesét.