0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Borszakírók a porondon

A nyár elején indított online borszakíróverseny első fordulója után a 6 zsűritag a 46 beérkezett írásból választotta ki a döntősöket, majd a közönség szavazhatott a kedvenc, döntőbe jutott írásra. Az írások magyar és angol nyelven érkezhettek, és nagy örömünkre a külföldi borírók is aktívak voltak: érkezett nevezés amerikai, ázsiai, szerb, orosz és spanyol szerzőtől.

Ami miatt nemcsak mi, szervezők, hanem mindenki más is örülhet: a verseny következtében 46 cikk született hazai borokról, amelyeket a szavazás során összesen 39 600 ember látott a 16 nap alatt. A döntősökre összesen 10113 voksot adtak le, amely óriási szám, tekintve, hogy egy IP-címről egy szavazat érkezhetett.

A zsűri szigorú volt, plágium miatt például kizártak egy versenyzőt – ahogy a kategória zsűritagjai erre felhívták a figyelmet:

„nem állíthatunk példaként mások elé egy olyan írást, amely szó szerint közölt két, más forrásból átvett mondatot is idézőjel használata vagy a forrás feltüntetése nélkül”.

Egy másik írás azért nem jutott a döntőbe, mert „iskolás dolgozatra emlékeztetett”. „Hihetetlenül unalmas, semmi izgalom, semmi pezsgés nincs benne, és egyáltalán nincs stílusa”– írta Simon J Woolf zsűritag az egyik amerikai szerző írásáról, aki nem keseredett el az eredményt olvasva, jövőre újra próbálkozik, alaposabb felkészülés után. Elizabeth Gabay MW sem bánt kesztyűs kézzel az írásokkal: egy cikk azért nem jutott a döntőbe, mert kusza volt, és volt benne néhány rosszul írt név.

Ugyancsak Elizabeth viszont a döntőben marasztalta az egyetlen magyar szerzőtől származó angol írást (Bruckner Máté cikkét), mert mint írta, „az angol megfogalmazás nem nevezhető briliánsnak, de megkapó történet ifjúkori felfedezésről”. Kajári Zsófia a Sokszínű Magyarország zsűrijében leginkább azt kifogásolta, hogy több írás nem teljesen felelt meg a kiírásnak, „nem csináltak kedvet”és nem közöltek kellő mennyiségű információt, Kling József pedig a vörösboros kategóriában a fantáziátlan, gondolattalan írásokat pontozta le.

Ercsey Dániel a Tokaj magyar és angol kategóriák zsűrijét erősítette, a zsűrizés után a következőképpen foglalta össze tapasztalatait: „A Tokaj kategória elég tág volt, de az elmúlt évtized fellendülése után komolyan bízhattunk abban, hogy friss szemlélettel, újszerű megközelítéssel találkozunk a beküldött írásokban. Sajnos a szövegek egy része nem váltotta be a reményeinket és még olyan hibákba is belefutottunk már megjelent cikkek esetében (!), amelyek a korrektúra és a szerkesztő teljes hiányát feltételezik.

Túl az ilyen jellegű problémákon, jellemző hiba volt, hogy nem volt meg a szövegek feszessége, vagyis nehezen kötötték le az olvasót. Üdítő kivételt jelentett a témáját tekintve a tokaji palackról szóló cikk, valamint a modern trendeket szépen lekövető, rövid szövegekkel és fotókkal operáló “kis édes” című blogbejegyzés.

Utóbbi – bár írástechnikailag nem kiemelkedő – egyre nagyobb teret nyer a kommunikáció minden platformján, a fiatalabb generáció pedig egyértelműen az ilyen írások mentén vonható be a bor bűvkörébe. Végezetül egy fontos tanács: az írás egy szakma, a bor ismerete egy másik, a kettő együtt egy harmadik. Aki belekezd a harmadikba, nem spórolhatja meg az első kettőt.”

És a győztesek:

  • Újra Tokaj (magyar): Szabó Hajnalka
  • Tokaj again (angol): Perica S. Radović
  • Csak a színe legyen vörös (magyar): Török Ferenc
  • Red is the colour (angol): Matthew Horkey
  • Sokszínű Magyarország (magyar): Szabó Zoltán
  • Colourful Hungary (angol): Đorđe Pešić
  • A közönségszavazat alapján az abszolút győztesek: Török Ferenc és Đorđe Pešić

 

 

 

Forrás: hungarianwines