Molyok
Sokan az almamolyt tartják a legveszélyesebb almakártevőnek, mivel mindenütt megtalálható, ahol almatermesztéssel foglalkoznak. A gyümölcs bármely pontján befurakodhat, járata egyenesen vagy gyengén ívelten vezet a magházhoz, ahol a magvakat is megrágja. A befurakodás helyén vörösbarnás, fekete ürülékszemcsék láthatók (1. kép). A nyári nemzedék rajzása általában július közepén kezdődik, és augusztus végéig, esetenként szeptember végéig tart.
például a kéregrepedésekben, a gyümölcstárolóban, a talaj felső rétegében, száraz növényi maradványokon vagy az összeszáradt gyümölcsökön, ahol sűrű gubót szőnek, majd abban áttelelnek.
A hernyók április végén a telelőhelyeken bábozódnak, az első lepkék április végén-május elején jelennek meg.
Lényegesen csökkenne a károsítás, ha a kerttulajdonosok elvégeznék a téli fatisztogatást, rendszeresen összeszednék a fák alól a hullott, beteg gyümölcsöt vagy május közepétől hernyófogó öveket alkalmaznának. Ezek a munkák sajnos túlzottan munkaerő-igényesek, ezért rendre elmaradnak. Tojásrakás idején és tömeges lárvakeléskor kitinszintézist gátló szerekkel (pl. Dimilin 20 WP) és a Bacillus thüringiensis hatóanyagú biológiai készítményekkel (pl. Dipel DF) eredményesen védekezhetünk a kártétel ellen.
Fontos!
A fák törzsére erősített hernyófogó övekben a telelő hernyók egy része eredményesen összegyűjthető, amíg a hullott, fertőzött gyümölcsök rendszeres összeszedésével a még bennük károsító hernyók semmisíthetők meg. A hullámpapír öveket május közepétől kell felhelyezni a fák törzsére, és kéthetenként cserélni, egészen gyümölcs szedéséig. Ezekkel a kémiai védekezés hatékonysága is növelhető.
Az egynemzedékű fajok csak tavasszal, a két- vagy többnemzedékűek (pl. a barna és zöld sodrómoly) nyáron is károsíthatnak, illetve megtalálhatók a fákon. Az utóbbiak közül az almailonca az egyik legjelentősebb sodrómoly, amelynek három nemzedéke van, és emiatt a rügyeket, leveleket (2. kép) és a termést is megtámadja.
Betakarításkor a károsodott termés mennyisége a 20–30 százalékot is elérheti. A közelgő szüret miatt ellenük csak akkor védekezzünk, ha tömegesen fordulnak elő.
Hernyóik a levéllemezben hólyagosan kifehéredő vékony, hosszanti kanyargós járatokban, vagy kerek, illetve ovális, foltszerű aknában rágnak (3. kép). Egy részük az aknákban telel át, ilyen az almalevél-aknázómoly és az almalevél-sátorosmoly hernyója, más részük viszont a fák törzsén (lombosfa-fehérmoly, kígyóaknás ezüstmoly) vagy a talajban (almalevél-törpemoly) bábozódik, és ott telel. Évente több (2-4) nemzedékük fejlődik, és a két utolsó nemzedék kártétele gyakran egybefolyik. A közeli szüret miatt ellenük csak akkor szükséges külön védekezni, ha nagy egyedszámban – átlagosan 4-5 akna/levél – fordulnak elő a fákon.
A lombosfa-fehérmoly egyes években 50–100 százalékos lombveszteséget is okozhat. Foltaknájában, amely a levélszínen helyezkedik el, a hernyó körkörösen rág, és az ürülék is körkörösen helyezkedik el (4. kép). A gyümölcs csészéjéhez és kocsányához szőtt bábbölcsőjével rontja a termés eladhatóságát.
Közülük sokat elpusztítanak a földigiliszták (a fertőzött levéllel együtt) és a paraziták.
Atkák
A nyár végén a kártevő atkák is nagy egyedszámban találhatók meg a gyümölcsfák levelein. A takácsatkák közül a kétfoltos-takácsatka meleg, száraz években késő őszig szívogat az almafák levelein. A lárva és a kifejlett egyed egyaránt károsít. A szívogatás hatására a levelek az erek közt megsárgulnak, majd rozsdabarna színűvé válnak. A kétfoltos-takácsatka károsításakor a leveleken finom szövedék látható. Száraz időben a levelek besodródnak és lehullanak.
A kártevőnek évente 6-9 nemzedéke fejlődik. A kifejlett nőstények telelnek át a kéregrepedésekben vagy a növényi maradványok között. A telelőre vonuló egyedek ellen a kifejlett alakokra is hatásos atkaölő szert adagoljunk a permetlébe (pl. Ortus SC).
A másik jelentős takácsatkafaj a piros gyümölcsfa-takácsatka. Kárképe hasonló, de a kétfoltos takácsatkával ellentétben nem készít finom, pókhálószerű szövedéket a levelek fonákán. Meleg, száraz nyarakon nem ritka, hogy évente, október közepéig 7-8 nemzedéke is kifejlődik. Tojás állapotban telel át a rügyek tövében, az ágvillák között, esetleg a kéregrepedésekben (5. kép). A téli tojások ellen a betakarítás utáni időszakra időzített őszi lombkezeléssel védekezhetünk eredményesen (pl. Nissorun 10 WP-vel). A takácsatkák előfordulását segíti a nitrogéntöbblet és a természetes ellenségek – ragadozó atkák, fátyolkák, katicabogarak – hiánya.
Válogatva tároljunk
Már szedéskor, vagy közvetlenül utána válogassuk szét a termést. Ne tegyünk a tárolásra szánt gyümölcs közé moníliás, varas vagy az almamoly hernyójával, illetve a kaliforniai pajzstetűvel fertőzött darabokat!
Pajzstetű
Az almafa fontos, sokgazdás kártevője a kaliforniai pajzstetű. Nyári nemzedékének lárvái szívogatásukkal késő őszig gyengítik az almafákat.
A fák törzsén, ágain, főleg az északi oldalon telepszerűen, rétegesen elszaporodhat. Főleg a fák csúcsi része veszélyeztetett, amely nem részesül kellő védelemben. Meleg, száraz nyarakon a kártétel következtében az erősen fertőzött fákon csúcsszáradás léphet fel. Erős kártétel esetén a fa visszamarad a növekedésben, szélsőséges esetekben el is pusztulhat. Az alma erősen fertőződik, de az egyes fajták között is nagy különbségek vannak, pl. a Londoni Pepin erősen, a Jonathan közepesen, míg a Húsvéti rozmaring kevésbé fertőződik. Az almatermésűeken kívül a csonthéjasokban, sőt a bogyós kultúrákban is jelentősen felszaporodhat.
Jó tudni!
Nyár végén a károsítók veszélye érezhetően csökken, de nem szűnik meg teljesen, ezért ilyenkor is van tennivaló a gyümölcsöskertben.
A viszonylag magas napi hőmérséklet és páratartalom miatt a gyümölcsfákon most is számolni kell például az alma- és körtefavarasodás (7. kép) és esetenként a lisztharmat (pl. almafa lisztharmat, őszibarack lisztharmata) késői fertőzéseivel, amelyek a gyümölcsökön a legszembetűnőbbek (8. kép).