Legismertebb képviselőjük a Pink Lady® (avagy eredeti fajtanevén Cripps Pink, illetve Rosy Glow), minden klubfajta őse. Európai termése 10 éven belül eléri a 260 ezer tonnát az AMI becslése alapján. Németországban az aránya megközelíti majd a 8 százalékot. A Pink Lady® márkanév alatt azonban egyre inkább az újabb, szebben színeződő változat, a Rosy Glow fajta jelenik meg a piacon.
A német vásárlók szeretik a többi klubalmát is, a Kanzi®-t (Nicoter), a Cameo®-t (Caudle) és a Rubens®-t (Civni). Piaci arányuk 3,4 százalékra emelkedett a 2012-es 2,6 százalékról. Európában a második helyen a Kanzi® áll a klubfajták rangsorában, 2020-ra várhatóan 3000 hektáron termesztik majd és 120 ezer tonnát takarítanak be belőle.
Az új-zélandi Enzafruit fajtája a Jazz® (Scifresh), amelyből 132 ezer tonna termés várható 2020-ban, 60 százalékban azonban az északi féltekén telepített ültetvényekből. Sokkal nagyobb növekedés várható a másik új-zélandi almától, az Envy®-től (Scilate), ami a jelenlegi 25 ezerről 120 ezer tonnára ugró termést jelent, ugyancsak zömmel az északi féltekén.
A klubfajták száma is nőhet a jövőben, ugyanis a vásárlók mind jobban tudnak válogatni a fajták között, és sokan pontosan tudják, hogy mit keresnek. A német üzletekben először a Jonagold és az Elstar vált általánossá, aztán mindenütt kapható lett a Gala és a Braeburn, ma pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy ne kínálják a Pink Lady®-t is. A klubfajták lényege, hogy a vásárlók garantáltan minden évben azonos minőségben jutnak hozzá kedvenc almájukhoz. Éppen ezért a klubfajták termesztésére csak ott adnak engedélyt, ahol a legjobban érzik magukat, vagyis a kedvező környezeti adottságok mellett a legjobb minőséget érik el.
