Nem ismeri fel a tógazda, hogy mi a probléma! – utalt egy jellemző ágazati gondra Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, egyben a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője a NAK és a MA-HAL sáregresi közös halegészségügyi fórumán, és itt bizony arra gondolt, hogy szélesebb halbetegség-ismerettel számos következmény megelőzhető lenne – írja a nak.hu.
Ezt a tudásbővítést szolgálja a kamara és a MA-HAL gondozásában – a NAK mezőgazdaságikézikönyv-sorozatának első darabjaként – megjelent Halbetegségek, halegészségügy című kiadvány, amelyet először szeptember 6-án Szarvason az alföldi, majd szeptember 12-én Sáregres-Rétimajorban pedig a dunántúli régió halászattal és haltermeléssel foglalkozó szakemberei számára mutattak be.
A kötet egyik szerzője, Dr. Baska Ferenc halbiológus, az Állatorvos-tudományi Egyetem docense elmondta, itthon és Európa-szerte is
A szakember néhány példán keresztül érzékeltette, hogy milyen könnyen fertőződhetnek meg halak. Mint mondta, egyes horgászok az egyik horgásztóról a másikra járva egyszerűen átvihetik a betegségeket: az egyik helyen fertőzött halat akaszt meg és teszi a szákba, utóbbit pedig már az új helyen is vízbe helyezi, és ezzel a kórokozót át is szállította. Szerinte a felszerelések, eszközök használat utáni fertőtlenítésével ez a fajta betegségterjesztés megelőzhető. A másik gyakori eset, hogy a tógazdák áruházláncokban étkezési célra árusított élőhalat vesznek meg és azokat telepítik az élővízbe – ez amellett, hogy teljesen szabálytalan, azonnali fertőzést is okoz. Baska Ferenc megemlített egy szintén sűrűn előforduló esetet.
– a szakember szerint az idős halakban eleve jelen van a koi herpesz vírus (KHV), és ha ezt egyszerűen csak kiürítik a tóba, már „robban is a víz”.
A halbetegségek elterjedésének „legérzékenyebb részének” a halneveldéktől a halastavakig való szállítást nevezte. Mint mondta, mivel télen-nyáron jellemzően állandóan 12 Celsius-fokos vízben szállítják az uszonyosakat és a halastóban ehhez képest hidegebb vagy melegebb a hőmérséklet, a hőstressz máris elősegítheti egy lappangó betegség kitörését és/vagy azonnali pusztulást okozhat.
Dr. Hoitsy Márton állatorvos pedig további, e folyamat során pillanatok alatt kialakuló fertőzésveszélyeket említett. Már a neveldéknél történő lehalászás során sérülhetnek a halak, így baktériumhordozókká válhatnak, ráadásul ezek már ekkor meg is fertőzhetik az ép halakat. Amennyiben a rakodás szárazon, víz nélkül történik, szintén jó eséllyel sérülhetnek meg.
A szállításkor a halak is nyugtalanok, így az izgő-mozgó süllők, pisztrángok egymást haraphatják, törhetik – ez esetben a fertőzés máris garantált. A lepakolásnál a csúszda és a víz kihagyása szintén töréseket idézhet elő.
E ponton idézünk az említett kiadványból:
„Tudomásul kell venni, hogy a halak rosszul tűrik az állományok keveredését. Azt csak a hatalmas természetes vizekbe kerülve vészelhetik át kisebb veszteségekkel. Túlnépesített termelő- és horgásztavakban a különböző származású állományok között cserélődő kórokozóknak van nagyobb esélyük. Hatalmas vízterületeken a gyógyítás esélyei csekélyek, így marad a megelőzés és a védekezés.
További fontos szempont, hogy a halak általában betegségeikben igen tünetszegények, pontosabban a legkülönfélébb kórokokra legtöbbször szinte ugyanazokat a tüneteket, elváltozásokat mutatják. A halpatológus a tavak komplex vízi életterében az állomány több egyedét kénytelen alaposan átvizsgálni, a sokszor jellegtelen tüneteiket megtekinteni, majd boncolás után a mikroszkópot segítségül hívni, hogy egyáltalán a diagnózis közelébe kerülhessen.”
így legálisan az állatorvos csak akkor járhat el, ha egy esetleges betegség kezelésére hatóanyagot ír fel. A hatóanyagból pedig gyógytápot lehet készíttetni, és azt a tóba bejuttatni. Viszont az étkezési célú halaknál a fogyaszthatósági időhatárt meg kell szabni. Hozzátette, az unióban, ezáltal Magyarországon is ezt általános és gyakori eljárásként alkalmazzák.
A szakember nagyon fontosnak nevezte, hogy lehetőleg eddig egyetlen haltermelő, tógazda se jusson el, inkább a megelőzésre törekedjenek. Mint mondta,
elvégzik a genetikai munkákat, optimális mennyiségű- és fajta-összetételű halállományt telepítenek, és preventív halegészségügyi kezeléseket végeznek, és nem utolsó sorban a napi tevékenységbe állatorvost is bevonnak.