Back to top

Megúsztuk az évet: a halászati ágazat tavalyi eredménye

Magyarország hosszú évtizede jelentős szerepet tölt be Európa édesvízi haltermelésében. Ennek legfőbb oka, hogy országunk kedvező vízrajzi adottságokkal és nagy termelési hagyományokkal rendelkezik. Kiemelkedő halas múltunk ellenére mára az ágazat nehezen alkalmazkodik a nemzetközi kihívásokhoz, kevésbé igazodik a fogyasztói szokások, az értékesítési csatornák változásához.

Világviszonylatban évtizedek óta elismert a magyar halgazdálkodás, kiemelten a tógazdálkodás, bár a fénykora az 1970-es évekre tehető, amikor a FAO Magyarországot „halászati nagyhatalomként” emlegette Európában. A magyar pontytenyésztést évtizedeken keresztül terjesztették a szakembereink.

Kevés olyan édesvízi haltenyésztő ország van a világon, ahol ne vették volna igénybe a magyarországi oktatást, illetve szakembereink helyszíni munkáit.

Kiemelkedő halas múltunk ellenére mára az ágazat nehezen alkalmazkodik a nemzetközi kihívásokhoz, kevésbé igazodik a fogyasztói szokások, az értékesítési csatornák változásához, a vízi erőforrásokért folytatott versenyhez. Szinte lehetetlen elérni, hogy a hazai termelésű halak versenyképesek legyenek külföldön. A hazai halászati ágazat komoly kihívások előtt áll. Elengedhetetlen a belső piacok élénkítése, a szakágazati innováció fejlesztése, különösen a technológia és a termékfejlesztés területeken.

Kulcsfontosságú az energiatakarékos és egyben környezetbarát technológiák alkalmazása, de a hulladékgazdálkodás és az élelmiszerhigiénia is fejlesztésre szorul a szakágazatban.

Az újonnan megalakult Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) az ágazati szereplők öszszefogásában kiemelt szerepet vállal, és olyan szakmai koordinációt folytat, amely megerősítheti a túlélésért küzdő termékpályát. Tény, hogy az ágazat versenyképes fejlődése nagyban függ a lehető leginkább hozzáigazodó támogatási rendszer létrejöttétol is. Ezt hivatott támogatni a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) is, amelynek kiemelt célja a HOP által megteremtett termelői bázis, a halgazdálkodási kkv-k fejlesztése, a hagyományos tógazdasági haltermelés versenyképességének növelése, valamint a biodiverzitás megorzése vagy növelése mellett az akvakultúra fenntarthatóságának alternatív energiaforrások használatával, illetve a környezetterhelés csökkentésével történő biztosítása.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézethez beérkezett és feldolgozott adatok szerint a tógazdasági és az intenzív üzemek lehalászásjelentései alapján 2017- ben 29 604 hektár tóterület szerepelt a nyilvántartásban, ebből 26 065 hektáron folytattak haltermelést.

A 10 évvel ezelőtti tóterülethez képest 2017- ben 7,2 százalékkal nagyobb területen folyt gazdálkodás.

Ugyanakkor sajnálatra méltó, hogy amíg 2007-ben 40 hektár új halastavat létesítettek a gazdák, addig 10 évre rá már csak 37 hektár új halastó épült és 222 hektár tóterületet rekonstruáltak az országban. Az egyik oka az lehet ennek a csökkenésnek, hogy egy új halastó létesítésének a költségei igen magasak, és a megtérülési idő is nagyon hosszú, ezért a gazdálkodók inkább a termelés hatásfokát próbálják növelni a tófelület növelése helyett, és inkább rekonstruálják a tavakat.

A tógazdaságokban 2017-ben 21 208 tonna halat termeltek a gazdák. A piaci halak előállításában a ponty képviseli a legnagyobb arányt, mivel hazánkban elsősorban pontyállományra alapozott polikultúrás tórendszerekben történik a haltermelés. Magyarországon a halgazdálkodási szempontból meghatározó területek vidékre koncentrálódnak.

A tógazdasági haltermelés legnagyobb részét évek óta ugyanaz a három régió adja: a Dél-Dunántúl, az Észak-Alföld és a Dél- Alföld.

A korábbi évekhez hasonlóan 2017-ben is Hajdú-Bihar megyében halászták le a legtöbb halat. Ezen kívül jelentős mennyiséget termeltek még Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Csongrád megyében is. A legtöbb haltermelő gazdaság viszont Baranya, Fejér és Somogy megyékben található.

A hazai tógazdasági haltermelés meghatározó halfaja a ponty, ami a tógazdaságokban termelt étkezési halak 77,7 százalékát jelenti. Az étkezési pontytermelés az előző évhez képest 18,6 százalékkal növekedett. A hektáronkénti szaporulat összesen 563,9 kg, az 1 hektárra vetített pontyszaporulat 462,3 kg volt.

A növényevő halfajok közül az amur a lehalászott étkezési célú mennyiség 4,4 százalékát, a fehér busa 8,6 százalékát, a pettyes és hibrid busa pedig 1,3 százalékát tette ki. A megtermelt étkezési méretű ragadozó halak (csuka, harcsa, süllő) lehalászott mennyisége 284 tonna volt, ami az előző év adatához képest 2,9 százalékos csökkenés.

A magyarországi halgazdaságok üzemi formájára jellemző, hogy az ivadékneveléstől az étkezési hal előállításáig foglalkoznak a haltermeléssel. Hazai viszonylatban hagyományosan három év alatt állítják elő a piaci pontyot, de a táppal való takarmányozás már két év alatt lehetővé teszi az étkezési ponty előállítását, ami igencsak elterjedőben van.

A hazai halgazdálkodás a mezőgazdasági vízgazdálkodáson belül a vízhasznosítás része, vízfelhasználását tekintve pedig a mezőgazdaság legjelentősebb ágazata, ugyanis az nagymértékben meghaladja az öntözéses növénytermesztés vízmennyiségét.

Az ágazat éves vízfelhasználása 200- 300 millió köbméter között változik.

A tavaknak fontos szerepe van a belvizek és árvizek befogadásában, a belvizes időszakban (október-április) így visszatartott vízmennyiség kb. 200 millió m3, de megközelítőleg ekkora mennyiség párologhat el a tavakból is, aminek bizonyítottan kedvező hatásai érvényesülnek a mezoklímában.

A halászati ágazatban 278 millió köbméter vizet használtak fel 2017-ben, ami 1,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A tógazdasági haltermelés vízszintszabályozása elsődlegesen haltenyésztésre, halnevelésre van optimalizálva, de egyre több gazdánál jellemző a másodlagos hasznosítás, azaz a horgásztatás is.

Fotó: baon.hu
A tógazdaságok 283 tonna halat értékesítettek horgásztatással, ami az előző évhez képest 7,6 százalékos emelkedést jelent.

A halászati és akvakultúra-termékek külkereskedelmi forgalma 4 százalékkal emelkedett 2017-ben az előző évhez képest, ennek hátterében az import bővülése áll, mivel az export elmaradt az előző év azonos időszakának szintjétől. Az importérték 6 százalékkal (1,8 milliárd forinttal) emelkedett, míg az exportérték 3 százalékkal (240 millió forinttal) csökkent a 2016. évihez viszonyítva.

A halászati és akvakultúra-termékek importértéke 32,1 milliárd forintot, exportértéke 7,7 milliárd forintot ért el 2017- ben, így a külkereskedelmi forgalom passzívuma 24,4 milliárdot tett ki, 2 milliárd forinttal haladva meg a 2016-os értéket. Hazánkban 19 vállalkozás üzemelt intenzív rendszerben különféle halfajok tartására.

A zárt rendszerekben termelt hal mennyisége 2017-ben meghaladta a 4100 tonnát, amely az előző évhez képest 5,5 százalékos emelkedés.

Az értékesített étkezési hal mennyisége 3174 tonnát tett ki, ami 4 százalékkal haladta meg az előző évi értéket.

Az étkezési célra szánt hal mennyisége az elmúlt években folyamatosan emelkedett, köszönhetően az intenzív afrikaiharcsa-termelés növekedésének. Ennek a halfajnak a népszerűsége a hatékony termelésen, a jó növekedési képességen és takarmányhasznosításon túl a kitűnő húsminőséggel is indokolható.

Az intenzív termelés 94 százalékát az afrikai harcsa termelése adta, ami az előző évhez képest 7 százalékkal nőtt.

Ezen kívül az intenzív rendszerekben termeltek még tokféléket, pisztrángféléket és egyéb halfajokat is. A hazai halhúsfogyasztási szokások nem változtak abban a tekintetben, hogy a vásárlók még mindig a húsvéti és karácsonyi időszakban vásárolják leginkább a halakat.

A lakosság ekkor az 1,5–2 kilogrammos pontyot keresi általában, és a kereskedői igények is ezt az átlagsúlyt tartják megfelelőnek a gazdaságos feldolgozáshoz.

A kereslet azonban egyre no a feldolgozott, illetve a konyhakész halászati termékek iránt. Az ágazat képviselői és az agrártárca is évek óta a halfogyasztás és a fogyasztói bizalom növelésére törekszik.

Ezt a célt kívánta szolgálni a fogyasztási célú hal áfatartalmának 2018. január 1-jei mérséklése 27 százalékról 5 százalékra. Magyarországon az egy főre jutó éves átlagos halfogyasztás az előzetes számítások szerint 2017-ben 6,32 kg volt, ami jelentősen elmarad az EU átlagától (22-23 kg/fo/év). A tógazdálkodás szerepe mára túlnőtt annak gazdasági jelentőségén. A tógazdálkodási tevékenység többrétű funkciót tölt be. Megfelelő – a természeti erőforrást megújító – halgazdálkodási technológiát alkalmazva kiemelt jelentőséggel bír természetvédelmi, klimatikus és vízgazdálkodási szempontból egyaránt. Az akvakultúrában a halastó vize nem egyszerűen közeg a halak számára, hanem ökológiai értelemben vett környezet.

Forrás: 
AKI/Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/37 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A Tiszából telepítette be a kerti tavát

Több bejelentés érkezett a Nébih Állami Halőri Szolgálatához (ÁHSZ), miszerint egy magánszemély fotóval dokumentálta az egyik közösségi oldalon, hogy a Közép-Tiszából általa kifogott pontyot a saját kerti tavába telepítette át.

Lehalásszák a hortobágyi halastavakat

Megkezdődött az idei őszi lehalászás a hortobágyi halastavakon - közölte a Hortobágyi Halgazdaság Zrt. vezérigazgatója kedden az MTI-vel.

Ökotudatos évelőkertészet

A Magyar Kertépítők Országos Szövetsége (Makeosz) idei őszi szakmai útját Németországba szervezte. A tanulmányút során fölkeresték a Gaißmayer évelőkertészetet is. Egyik tulajdonosa, Dieter Gaißmayer mutatta be az üzemet a huszonöt magyar szakembernek.

Rekord alacsony a Duna: az iszap fogságába estek a kishajók Neszmélynél

Komáromtól Esztergomig régen nem látott alacsony vízállást mérnek a Dunán. A szakemberek véleménye szerint pedig ez még nem is a „mélypont”, hiszen az elkövetkező napokban legalább húsz-harminc centis további apadás várható.

Magyarországon még mindig alacsony a halfogyasztás

Magyarországon a 6 kilogrammos fejenkénti, éves halfogyasztás még mindig jelentősen elmarad a 20 kilogramm körüli európai átlagtól, ezért is fontosak a fogyasztást népszerűsítő rendezvények - mondta Lévai Ferenc.

Sporthalnak szánták - rémálom lett belőle

Elődeink úgy vélték, igazi kincsre leltek a törpeharcsákban, így boldogan telepítették őket a 20. század derekán a kontinens vizeibe. Ekkoriban még nem sejtették: az Amerikából származó faj elképesztő szaporaságával és mohóságával nemcsak az őshonos fajokra, hanem önmagára is veszélyt jelent majd.

Kiválasztja az ivarzó kocákat

Az egyesült államokbeli Iowaban 1987 óta minden évben megrendezik a World Pork Expo nemzetközi sertéstenyésztési szakkiállítást. Az idei rendezvényen mintegy 500 cég mutatta be termékeit és szolgáltatásait.

Gombafonal vázon nőhet a labor-steak

Az Ecovative startup cég – ami jelenleg az IKEA-val és a Dellel áll szerződésben, és a habszivacs csomagolókat váltja le gombafonal alapúra – új babérokra tör: gombanövesztő kapacitása révén a laboratóriumban „készített” hús gyártásába szállna be.

Megbízható kajszifajtákat válasszunk

Az idei tavaszi fagy után nem sok kajszifajta maradt fönn a rostán, az ültetvényekben akár teljes fagykár is előfordult. Mit tehetünk a tavaszi fagyok kivédése és a termésbiztonság növelése érdekében? a Lengyelben rendezett gyümölcstermesztési tanácskozáson Szénási Tibor kajszitermesztő osztotta meg tapasztalatait a résztvevőkkel.

Sárgarépát a poharakba

Sárgarépa termeltetési és feldolgozási tanácskozásra hívta partnereit az Austria Juice Hungary Kft. A Hajóson megtartott eseményen bár kedvenc gyökérzöldségünk volt a középpontban, ám a cég reményeinek megfelelően a termelők is sok információval gazdagabban térhettek haza.