Back to top

Megúsztuk az évet: a halászati ágazat tavalyi eredménye

Magyarország hosszú évtizede jelentős szerepet tölt be Európa édesvízi haltermelésében. Ennek legfőbb oka, hogy országunk kedvező vízrajzi adottságokkal és nagy termelési hagyományokkal rendelkezik. Kiemelkedő halas múltunk ellenére mára az ágazat nehezen alkalmazkodik a nemzetközi kihívásokhoz, kevésbé igazodik a fogyasztói szokások, az értékesítési csatornák változásához.

Világviszonylatban évtizedek óta elismert a magyar halgazdálkodás, kiemelten a tógazdálkodás, bár a fénykora az 1970-es évekre tehető, amikor a FAO Magyarországot „halászati nagyhatalomként” emlegette Európában. A magyar pontytenyésztést évtizedeken keresztül terjesztették a szakembereink.

Kevés olyan édesvízi haltenyésztő ország van a világon, ahol ne vették volna igénybe a magyarországi oktatást, illetve szakembereink helyszíni munkáit.

Kiemelkedő halas múltunk ellenére mára az ágazat nehezen alkalmazkodik a nemzetközi kihívásokhoz, kevésbé igazodik a fogyasztói szokások, az értékesítési csatornák változásához, a vízi erőforrásokért folytatott versenyhez. Szinte lehetetlen elérni, hogy a hazai termelésű halak versenyképesek legyenek külföldön. A hazai halászati ágazat komoly kihívások előtt áll. Elengedhetetlen a belső piacok élénkítése, a szakágazati innováció fejlesztése, különösen a technológia és a termékfejlesztés területeken.

Kulcsfontosságú az energiatakarékos és egyben környezetbarát technológiák alkalmazása, de a hulladékgazdálkodás és az élelmiszerhigiénia is fejlesztésre szorul a szakágazatban.

Az újonnan megalakult Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) az ágazati szereplők öszszefogásában kiemelt szerepet vállal, és olyan szakmai koordinációt folytat, amely megerősítheti a túlélésért küzdő termékpályát. Tény, hogy az ágazat versenyképes fejlődése nagyban függ a lehető leginkább hozzáigazodó támogatási rendszer létrejöttétol is. Ezt hivatott támogatni a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) is, amelynek kiemelt célja a HOP által megteremtett termelői bázis, a halgazdálkodási kkv-k fejlesztése, a hagyományos tógazdasági haltermelés versenyképességének növelése, valamint a biodiverzitás megorzése vagy növelése mellett az akvakultúra fenntarthatóságának alternatív energiaforrások használatával, illetve a környezetterhelés csökkentésével történő biztosítása.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézethez beérkezett és feldolgozott adatok szerint a tógazdasági és az intenzív üzemek lehalászásjelentései alapján 2017- ben 29 604 hektár tóterület szerepelt a nyilvántartásban, ebből 26 065 hektáron folytattak haltermelést.

A 10 évvel ezelőtti tóterülethez képest 2017- ben 7,2 százalékkal nagyobb területen folyt gazdálkodás.

Ugyanakkor sajnálatra méltó, hogy amíg 2007-ben 40 hektár új halastavat létesítettek a gazdák, addig 10 évre rá már csak 37 hektár új halastó épült és 222 hektár tóterületet rekonstruáltak az országban. Az egyik oka az lehet ennek a csökkenésnek, hogy egy új halastó létesítésének a költségei igen magasak, és a megtérülési idő is nagyon hosszú, ezért a gazdálkodók inkább a termelés hatásfokát próbálják növelni a tófelület növelése helyett, és inkább rekonstruálják a tavakat.

A tógazdaságokban 2017-ben 21 208 tonna halat termeltek a gazdák. A piaci halak előállításában a ponty képviseli a legnagyobb arányt, mivel hazánkban elsősorban pontyállományra alapozott polikultúrás tórendszerekben történik a haltermelés. Magyarországon a halgazdálkodási szempontból meghatározó területek vidékre koncentrálódnak.

A tógazdasági haltermelés legnagyobb részét évek óta ugyanaz a három régió adja: a Dél-Dunántúl, az Észak-Alföld és a Dél- Alföld.

A korábbi évekhez hasonlóan 2017-ben is Hajdú-Bihar megyében halászták le a legtöbb halat. Ezen kívül jelentős mennyiséget termeltek még Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Csongrád megyében is. A legtöbb haltermelő gazdaság viszont Baranya, Fejér és Somogy megyékben található.

A hazai tógazdasági haltermelés meghatározó halfaja a ponty, ami a tógazdaságokban termelt étkezési halak 77,7 százalékát jelenti. Az étkezési pontytermelés az előző évhez képest 18,6 százalékkal növekedett. A hektáronkénti szaporulat összesen 563,9 kg, az 1 hektárra vetített pontyszaporulat 462,3 kg volt.

A növényevő halfajok közül az amur a lehalászott étkezési célú mennyiség 4,4 százalékát, a fehér busa 8,6 százalékát, a pettyes és hibrid busa pedig 1,3 százalékát tette ki. A megtermelt étkezési méretű ragadozó halak (csuka, harcsa, süllő) lehalászott mennyisége 284 tonna volt, ami az előző év adatához képest 2,9 százalékos csökkenés.

A magyarországi halgazdaságok üzemi formájára jellemző, hogy az ivadékneveléstől az étkezési hal előállításáig foglalkoznak a haltermeléssel. Hazai viszonylatban hagyományosan három év alatt állítják elő a piaci pontyot, de a táppal való takarmányozás már két év alatt lehetővé teszi az étkezési ponty előállítását, ami igencsak elterjedőben van.

A hazai halgazdálkodás a mezőgazdasági vízgazdálkodáson belül a vízhasznosítás része, vízfelhasználását tekintve pedig a mezőgazdaság legjelentősebb ágazata, ugyanis az nagymértékben meghaladja az öntözéses növénytermesztés vízmennyiségét.

Az ágazat éves vízfelhasználása 200- 300 millió köbméter között változik.

A tavaknak fontos szerepe van a belvizek és árvizek befogadásában, a belvizes időszakban (október-április) így visszatartott vízmennyiség kb. 200 millió m3, de megközelítőleg ekkora mennyiség párologhat el a tavakból is, aminek bizonyítottan kedvező hatásai érvényesülnek a mezoklímában.

A halászati ágazatban 278 millió köbméter vizet használtak fel 2017-ben, ami 1,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A tógazdasági haltermelés vízszintszabályozása elsődlegesen haltenyésztésre, halnevelésre van optimalizálva, de egyre több gazdánál jellemző a másodlagos hasznosítás, azaz a horgásztatás is.

Fotó: baon.hu
A tógazdaságok 283 tonna halat értékesítettek horgásztatással, ami az előző évhez képest 7,6 százalékos emelkedést jelent.

A halászati és akvakultúra-termékek külkereskedelmi forgalma 4 százalékkal emelkedett 2017-ben az előző évhez képest, ennek hátterében az import bővülése áll, mivel az export elmaradt az előző év azonos időszakának szintjétől. Az importérték 6 százalékkal (1,8 milliárd forinttal) emelkedett, míg az exportérték 3 százalékkal (240 millió forinttal) csökkent a 2016. évihez viszonyítva.

A halászati és akvakultúra-termékek importértéke 32,1 milliárd forintot, exportértéke 7,7 milliárd forintot ért el 2017- ben, így a külkereskedelmi forgalom passzívuma 24,4 milliárdot tett ki, 2 milliárd forinttal haladva meg a 2016-os értéket. Hazánkban 19 vállalkozás üzemelt intenzív rendszerben különféle halfajok tartására.

A zárt rendszerekben termelt hal mennyisége 2017-ben meghaladta a 4100 tonnát, amely az előző évhez képest 5,5 százalékos emelkedés.

Az értékesített étkezési hal mennyisége 3174 tonnát tett ki, ami 4 százalékkal haladta meg az előző évi értéket.

Az étkezési célra szánt hal mennyisége az elmúlt években folyamatosan emelkedett, köszönhetően az intenzív afrikaiharcsa-termelés növekedésének. Ennek a halfajnak a népszerűsége a hatékony termelésen, a jó növekedési képességen és takarmányhasznosításon túl a kitűnő húsminőséggel is indokolható.

Az intenzív termelés 94 százalékát az afrikai harcsa termelése adta, ami az előző évhez képest 7 százalékkal nőtt.

Ezen kívül az intenzív rendszerekben termeltek még tokféléket, pisztrángféléket és egyéb halfajokat is. A hazai halhúsfogyasztási szokások nem változtak abban a tekintetben, hogy a vásárlók még mindig a húsvéti és karácsonyi időszakban vásárolják leginkább a halakat.

A lakosság ekkor az 1,5–2 kilogrammos pontyot keresi általában, és a kereskedői igények is ezt az átlagsúlyt tartják megfelelőnek a gazdaságos feldolgozáshoz.

A kereslet azonban egyre no a feldolgozott, illetve a konyhakész halászati termékek iránt. Az ágazat képviselői és az agrártárca is évek óta a halfogyasztás és a fogyasztói bizalom növelésére törekszik.

Ezt a célt kívánta szolgálni a fogyasztási célú hal áfatartalmának 2018. január 1-jei mérséklése 27 százalékról 5 százalékra. Magyarországon az egy főre jutó éves átlagos halfogyasztás az előzetes számítások szerint 2017-ben 6,32 kg volt, ami jelentősen elmarad az EU átlagától (22-23 kg/fo/év). A tógazdálkodás szerepe mára túlnőtt annak gazdasági jelentőségén. A tógazdálkodási tevékenység többrétű funkciót tölt be. Megfelelő – a természeti erőforrást megújító – halgazdálkodási technológiát alkalmazva kiemelt jelentőséggel bír természetvédelmi, klimatikus és vízgazdálkodási szempontból egyaránt. Az akvakultúrában a halastó vize nem egyszerűen közeg a halak számára, hanem ökológiai értelemben vett környezet.

Forrás: 
AKI/Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/37 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Másfél tonnás fogással büszkélkedhet a szerencsés magyar horgász

Nyereményjáték-sorsolással zárult a Magyar Horgászkártya igénylésének opcionális időszaka: az addig regisztráltak egyebek mellett autóval és nagy értékű külföldi horgászutazásokkal gazdagodtak. A MOHOSZ adatai szerint eddig 163 500-an igényelték a januártól kötelezővé váló kártyát.

Beindulhatnak a dunai fuvarok

A Duna vízszintjének emelkedésével megugrott a kereslet a folyami áruszállítás iránt, ennek következtében magasak az árak is. Ám a szakma jó pozíciója ingatag: folyik a folyami fuvarozók piacvesztése – minderről Bencsik Attila, az MBFSZ elnöke nyilatkozott a Világgazdaságnak.

Várakozáson felüli sikerrel zárult az őszi mézkampány

Mézes reggelivel, rádiókampánnyal és jótékonysági akcióval is népszerűsítette a mézfogyasztást az Agrárminisztérium (AM), az Agrármarketing Centrum (AMC), az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) a 2018. december 9-én befejeződött őszi kampányában.

A vegetarianizmus a jövő útja?

A vegetarianizmus területén listavezető Németország, ahol minden tizedik ember húsmentes diétán él. Európa sok országában népszerűek a növényekből készült termékek. Egy kutatás szerint a válaszadók 3,7%-a vallotta magát vegetáriánusnak, 1,6%-a pedig a vegán étrendet követi. Az élelmiszeripar intenzíven reagál erre.

Friss zöldség egész évben a jeges Izlandon

Izlandon a geotermikus energiának köszönhetően – mely a szigetországban termelt elektromos energia negyedének forrása is – egész évben képesek friss zöldséget termelni.

Mézhamisítás: újratanulni Kínát

Magyarországon a méhészek körében a „kínai hamisított méz" egyfajta szitokszóvá vált, aminek már a közvéleményben is érzékelhető hatása van. Számos fogyasztó és méhész egyaránt úgy véli: a magyar méz értékesítésének egyik akadálya, hogy kínai méz „jön be" az országba. Ez persze jórészt a figyelem elterelése más, égetőbb gondokról.

Együttműködik az Agrárminisztérium a horgászszövetséggel

Stratégiai partnerségi megállapodást és közfeladat-ellátási szerződést kötött az Agrárminisztérium (AM) a Magyar Országos Horgász Szövetséggel (Mohosz) pénteken Budapesten.

Gyorsabban nőnek a pontyok

Harmadára rövidítették a pontyok tenyészidejét a Debreceni Egyetem agrárkarának kutatói. Az intézmény Halbiológiai Laboratóriumában olyan technológiát dolgoztak ki, amellyel 12-13 hónap alatt elérik az ivarérettséget és a piaci méretet az egyedek.

Amiről szőlész eleink nem is hallottak: tőkepótlás szőlőültetvényeinkben

Ha az interneten kutakodunk a tőkepótlás témakörében, azt tapasztaljuk, hogy a keresőprogramok általában gazdasági-pénzügyi oldalak felé irányítanak bennünket. Olvasóinkat – gyanítjuk – jobban érdekli a pótlás gyakorlata, így jelen írásunkban ezt szeretnénk körüljárni egy elismert szőlész kollégánk megjegyzéseivel, tanácsaival kiegészítve.

Ingyenesen lehet engedélyeztetni a kerti kutakat?

Sem illetéket, sem díjat nem kellene fizetniük a kútfúrásra készülőknek a jövőben a parlament előtt lévő friss törvénymódosító javaslat alapján.