Back to top

Az utolsó permetezés

A növényvédőszer-maradvány kérdése mind a termelők, mind a borászok, mind a fogyasztók szempontjából kardinális kérdés. A kijuttatott növényvédő szereknél az élelmezés-egészségügyi és munkaegészségügyi várakozási idők betartása kötelező nemcsak az egészség és a környezet veszélyeztetése miatt, hanem az erjedés és a bor minősége szempontjából is.

A növényvédő szerek drágák, helytelenül használva pedig veszélyeztethetik a környezetet és a fogyasztókat, mivel szermaradvány halmozódhat fel az élelmiszerekben, a talajban. Ennek következményeként a mezőgazdaságnak nagy érdeklődést kell tanúsítania az alkalmazás minimalizálása és optimalizálása érdekében.

Növényvédelmi kezelések nélkül a hozamok 20-40%-kal csökkenhetnek, erős fertőzési nyomás esetén akár teljes terméskieséssel is számolni lehet.

Az ökológiai szemlélet terjedésével az utóbbi években sokat változott a termesztéstechnológia, beleértve a természetes anyagok használatát a szintetikus eszközök helyett vagy a pontos GPS-technológiájú fúvókák alkalmazását a permetezőgépeken (először felmérik a fertőzés pontos helyét és csak ott permeteznek). De ez nem oldja meg teljes mértékben a problémákat, és mindig szembesülnek új kihívásokkal a termelők.

A szőlőültetvények környezetkímélő növényvédelme a növény kondíciójának javításán és az ültetvény természetes önszabályozó mechanizmusának előmozdításán alapul. A hagyományos szőlőműveléssel ellentétben a szőlészek az ökotermesztésben a megelőzést helyezik előtérbe és nem gyógyítani akarnak. A megelőzés már a helyszín kiválasztásával kezdődik, és magában foglalja a fajták kiválasztását és a termesztéstechnológiai elemek, eljárások összehangolását is.

Az utolsó növényvédelmi kezelés időpontjának meghatározása mindig vitát vált ki a szőlőtermelők körében

és gyakran túlértékelik a jelentőségét érthető okokból, hiszen elsősorban a biztonságos beérésre és betegségektől (szürkerothadástól) mentes termésre törekszenek; ami nem mindig egyszerű feladat, miközben a borászatok sok esetben a must cukorfoka alapján veszik át a szőlőt vagy éppen a kapacitásuktól függően határozzák meg az átvétel időpontját és mennyiségét, netán esős időszak zavarja meg az érés menetét.

Szürkerothadás
Ha megfelelő ismeretekkel rendelkezünk és figyelembe vesszük a szőlő egyes fenológiai stádiumainak betegségérzékenységi mutatóit, a klimatikus tényezőket, az ültetvény kezeltségét (kondíció, zöldmunkák, lombkezelés, tápanyag-utánpótlás, gyomosodás stb.), valamint a megelőzésre törekszünk és nem a tűzoltásra, akkor a tapasztalatok szerint az utolsó (záró) kezeléssel a kijuttatott gombaölő szer mennyiségét és ezáltal a vegyszermaradékot is csökkenteni lehet, különösen a bogyóhéj tulajdonságainak figyelembevételével. Nagyon fontos, hogy már a betegség fellépésének, terjedésének korai stádiumában a megelőzésre törekedjünk. A cél ezzel elsődlegesen a növényvédőszer-felhasználás minimalizálása és ezzel együtt a vegyi anyagoktól mentes élelmiszer előállítása anélkül, hogy az alapanyag, jelen esetben a szőlőnövény, illetve a termés egészsége veszélybe kerülne.

Itt kell figyelembe venni azokat a kutatásokat, amelyek a szőlőbogyó ontogenetikai rezisztenciáján alapulnak.

Az ontogenetikai rezisztencia azt jelenti, hogy a bogyók egy bizonyos fejlődési stádium elérése után már nem fogékonyak a gombafertőzésekre.

A lisztharmat esetében már tudnivaló, hogy a bogyók a cukorfelhalmozás kezdetétől nem fogékonyak. Kísérletekben igazolható, hogy a BBCH 73-75 (fürtzáródás, zsendülés) stádiumban a bogyó érzékenysége egyértelműen csökken és csak erős megelőző fertőzést követően léphet fel újabb fertőzés. A peronoszpóra esetében az eddigi ismereteink szerint a szőlőfajtától függően a zöldborsó nagyságtól a bogyók közvetlen fertőzésére már nem kerül sor, mivel a kocsánykorona nyílásai bezárulnak, megakadályozva, hogy a peronoszpóra gombafonalai bejussanak a bogyóba. Ezután a bogyó a kocsány sérülésein keresztül tud csak fertőződni erős infekció esetén.

Itt merül fel a kérdés, hogy a bogyó ontogenetikai rezisztenciájának elérésétől elég-e csak a lombozatot permetezni, a fürtöket kihagyva, és ezzel csökkenthető-e a növényvédő szer, illetve a szermaradvány mennyisége.

Előfordulhat az is, hogy csak a mustban mutatható ki nagyon csekély mértékben szermaradvány, a borban már nem.

Ennek oka, hogy az élesztők abszorbeálják vagy leépítik a vizes oldatban található kémiai anyagokat, ha azok a szőlőbogyó felületén kevesebb mint egy százalék mennyiségben vannak jelen. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyes hatóanyagok gátolják az élesztők működését és erjedési problémákat okoznak.

Nagyon érdekesek a németországi kutatóintézetek vizsgálatai, melyekben különböző helyszíneken, különböző fajtákon kísérleteztek, és próbáltak következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy a fürtzóna utolsó egy vagy két permetezésének elhagyása ad-e értékelhető különbséget a kontroll és a kezelt ültetvények fertőzöttségi százalékában és a fertőzések előfordulási gyakoriságában. A kísérletsorozat 2009 és 2016 között zajlott. A weinsbergi kutatóintézet adatai szerint

a szermaradék a határérték alá csökkenthető, és ennek ellenére a fürtök egészségesek maradnak, ha az utolsó két kezelésnél a fürtzónát kihagyják.

A lisztharmat esetében az azol-fungicideket, a peronoszpóra esetében pedig a folpán hatóanyagot hagyták ki. Azonban azt is megállapították, hogy a fertőzöttség mértéke és gyakorisága nem mutat szignifikáns különbséget a kontroll és a kezelt ültetvényekben, nagyon erős fertőzési nyomás előfordulásakor pedig egyáltalán nincs különbség. Freiburgi vizsgálatok pedig azt igazolták, hogy a permetezési technika, a szőlőfajta, az évjárat egyaránt befolyásolták a lombozat és a bogyók fogékonyságát a peronoszpórára és a lisztharmatra, de szignifikáns hatás nem volt kimutatható.

Az eredmények alapján nem ajánlható egyértelműen az utolsó növényvédelmi kezelés teljes elhagyása,

mivel a lombozatban képződő hónaljhajtások (különösen korai és erős csonkázás hatására) levelei érzékenyek az újabb fertőzésekre. A fürtzóna utolsó permetezésének elhagyásával a növényvédőszer-felhasználás valóban csökkenthető lenne 30-50%-kal, de minden esetben mérlegelni kell a kockázati tényezőket, vagyis azon előfeltétel megvalósulását, hogy nem volt értékelhető fertőzési nyomás. Ehhez azonban ismerni kell a szőlőfajta, az évjárat sajátosságait és először csak kisebb területen kipróbálni a módszert.

Fotó: Viniczai Sándor
Egyes évjáratokban jelentős költségcsökkentő tényező lehet, hiszen csökken a ráfordított idő, az üzemanyag-, a víz-, és a növényvédőszer-felhasználás.

Ezzel együtt eleget tudunk tenni a környezetvédelmi előírásoknak, és a fenntartható termelés alapelveinek.

Azonban felvetődik egy újabb probléma, mellyel az utóbbi években egyre többet találkozhatnak a termelők, az újonnan megjelenő invazív kártevők és kórokozók kérdése.

A klímaváltozás, az állandóan emelkedő hőmérséklet a kártevők eredeti élőhelyéhez teszi hasonlóvá a mi termőhelyeink éghajlatát, a szélsőséges időjárási elemek gyakoriságának növekedése pedig a növények tűrőképességét teszi próbára, melynek következményeként a kórokozók fellépése lesz agresszívabb. Sokszor a védekezés nem hatásos vagy egyáltalán nincs (pl. esca).

A kabócák elleni védekezés a vegetációs időszakban, érés előtt még megoldható ugyan, de a Drosophila suzukii (pettyes szárnyú muslica) elleni védekezés időpontja többnyire arra az időszakra esik, amikor már szüretre készülünk és nincs lehetőségünk a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási időt kivárni. Vagy olyan gyors beavatkozásra van szükség, hogy nincs választási lehetőségünk, mert a termést menteni kell. Ilyenkor kell a termesztéstechnológia azon elemeinek alkalmazására gondolni, melyek lehet, hogy többletköltséget jelentenek, de hatékonyságuk nem elhanyagolható.

Fotó: MTI - Sóki Tamás
Példaként említem, hogy az állandóan emlegetett szellős lombozat kialakítása, a lelevelezés hátráltatja a pettyes szárnyú muslica megtelepedési lehetőségeit. 20-25°C-on, magas páratartalom, nedvesség mellett érzi jól magát. Ha ellenben a lombozat ritkításával, hónaljhajtások visszavágásával a páratartalmat csökkentjük, a lelevelezéssel a fürtöket a napfényre hozzuk, a sorokat és sorközöket gyommentesen tartjuk, takarónövény alkalmazása esetén azt lehengereljük vagy rövidre nyírjuk, már kedvezőtlenebbé tettük az életlehetőségeit.

Az ültetvényhigiénia szigorú betartásával (fertőzött növényi részek eltávolítása az ültetvényből – ez különösen a muslica esetében fontos –, fertőzött fürtök, levelek őszi talajba forgatása, őszi lemosó permetezések stb.) a fokozottan veszélyeztetett területek egészségesen tarthatók. Az előbb említett módszereken kívül alkalmazhatunk még repellenseket, is, például kaolinlisztet vagy diatomalisztet (kovaföldet), melyeket a borászatban általánosan szűrésre használnak és hatékonyságuk nem rosszabb, mint a kemikáliáknak.

Forrás: 
Borászati Füzetek
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Borászati Füzetek 2018/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Mit tudnak a szőlőkombájnok?

A szőlőkombájnon belül különböző szállítóberendezések mozgatják az anyagot. A vízszintes irányú szállítást szállítószalagok, kaparószalagok, a ferde és függőleges irányú anyagmozgatást nyitott vagy zárt házban futó kaparóelemes, rekeszes szállítószalagok, illetve serleges felvonók biztosítják. A szállítóberendezések rendszert képeznek, a szállítás végpontja a gyűjtőtartály.

Agrárvonatkozású miniszteri rendeletek módosulnak októberben

A Magyar Közlönyben 2018. október 11-én megjelent a 30/2018. (X.11.) AM rendelet az egyes agrártárgyú miniszteri rendeletek módosításáról. A NAK elemzése következik:

Poloskacsapdát fejleszt az MTA

Tömegével húzódnak be a házakba, lakásokba a vándorpoloskák és a márványospoloskák. Ajánlatos minél előbb elpusztítani a bejutó egyedeket, mert az áttelelő példányokból lesznek a következő évi populációk. Rossz hír, hogy természetes ellenségeiket egyelőre nem ismerjük, jó hír viszont, hogy az MTA növényvédelmi kutatói már dolgoznak egy hatékony poloskacsapda kifejlesztésén.

Növényvédelmi előrejelzés – jön a mezei pocok

A mezei pocok ez idáig sem a szántóföldön, sem pedig a gyümölcsös ültetvényekben nem okozott gondot. Most azonban fordulat állt be, mindenütt aktivizálódását lehet megfigyelni. Jelentős, gócos kolóniák alakultak ki a füvesített sorközökben, ahol semmi sem gátolja a szaporodását.

Mindig úttörő volt a Varga Pincészet

Nem hiányzott a vállalkozó szellem Varga Péter családjából, derült ki az egyik legnagyobb hazai borászat, a Varga Pincészet 25 évét bemutató sajtótájékoztatón. A cégtulajdonos az első hazai magánvállalkozók között volt, és már gyakorlottként vásárolta meg a Badacsonyi Állami Gazdaság pincészetét, hogy negyedszázad alatta legnagyobb hazai borászattá fejlessze.

A magyar bor a külföldi turisták kedvence

Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy 850 palack bor fogy el egyetlen nap alatt a budapesti repülőtér duty-free üzleteiben. Késői szüretelésű tokaji édes fehérborból fogy a legtöbb a Liszt Ferenc Repülőtér duty-free üzleteiben, mert ez legnépszerűbb bor a magyar fővárost repülőgépen elhagyó utazók körében.

A Dunántúlon terem a legtöbb szelídgesztenye

A szelídgesztenye jellemzően októberben érik, így a napokban frissáruként megtalálható már a piacokon, az üzletek polcain; ha pedig beköszönt a hidegebb idő, az utcai gesztenyesütőknél is megjelenik. Hazánkban a legtöbb a Nyugat- és a Dél-Dunántúlon, valamint a Börzsönyben terem belőle.

Mandulatej - pro és kontra

Szinte minden nap hallunk olyan új típusú ételekről, amelyek egészségesebbé teszik az életünket, mégis néhány trendi fittness élelmiszer sokkal bonyolultabb módon hat az életünkre, mint gondolnánk.

Határtalan Kárpát-medencei borünnep

Idén 2. alkalommal kerül megrendezésre a BORmedence Kárpát-medencei borünnep.

Édes kis semmiség - a cukor káros, vagy a szokásaink?

A világ fejlett országaiban rengetegen küzdenek elhízottsággal, illetve túlsúllyal. Azoknál az embereknél, akik több édességet fogyasztanak nagyobb valószínűséggel alakul ki kettes típusú cukorbetegség, szívrendellenesség vagy rák…de lehet nem is a cukor a hibás.