Az ezüstfácán eredetileg Kína délkeleti tartományaitól egészen Burmáig széltében-hosszában elterjedt, összesen mintegy 13 alfaja ismert. E hatalmas területen az alfajok között igen nagy a színbeli eltérés: míg döntően fehér színben pompáznak a keleti alfajok kakasai, addig például a malajziaiaknál a szürkésbarna szín dominál. Nálunk a közönséges ezüstfácán, azaz a törzsalak az elterjedt, mely Dél-Kína és Észak-Vietnám vadonjának lakója. Jellemzően a kakasok 130 centiméter körüliek, melyből a farokhossz kb. 70 centi. A tyúkok testhossza azonban a kakasokénak mintegy fele, súlyuk 1,2-1,3 kg, párjuknál 20 százalékkal könnyebbek.
Az ezüstfácán ház körüli tartása már 2 évezredes múltra tekint vissza. Kezdetben a buddhista kolostorokban mint díszmadarat értékelték sokra, majd később a módosabbak portáin is feltűntek ezek a látványos tollasok.
Az ezüstfácán nem kóborló természetű madár, melyet lényegében ugyanúgy tarthatunk, mint a gyöngytyúkot. Estére ezek a madarak is felgallyaznak, s szívesen kapirgálnak a ház körül. Viszont nemcsak kapirgálnak, hanem olykor csipegethetik is a hajtásokat – ezzel kárt is okozhatnak. Sajnos az ezüstfácánkakas gyakorta igen agresszív, így a nála nagyobb madarak hímjeivel, mint például a pulyka- vagy pávakakassal is nehezen tartható.
Az ezüstfácán tyúkjai tavasszal általában 6-8 tojást tojnak. A csibék 25-26 napra kelnek ki, anyjuk megbízhatóan vezeti őket. Amennyiben a tojásokat folyamatosan elszedjük, egy tyúktól akár 25 utódra is szert tehetünk.
