Back to top

A kékhüvelycserje és az akebi

Az akebifélék családjába kilenc nemzetség mintegy 50 faja tartozik. Egyetlen kivétellel (Decaisnea) valamennyien örökzöld vagy lombhullató, fásszárú kúszónövények, liánok.

Kelet-Ázsiában elterjedtek, a Himalájától Japánig, kivétel ez alól a Chilében és Argentínában honos monotipikus Boquila és Lardizabala nemzetség. Bár némelyikük termése ehető, és eredeti élőhelyükön fogyasztják is, a nyugati kertészeti kultúrában különleges megjelenésű dísznövényként ismertek.

Az egyetlen

A kékhüvelycserje őszi lombdíszben
A kékhüvelycserje őszi lombdíszben
Fotó: Fráter Erzsébet
A kékhüvelycserje (Decaisnea insignis) monotipikus faj, nemzetségének egyetlen képviselője.

Váltivarú, egylaki növény. Erőteljes, feltörekvő ágú lombhullató cserje, akár 5 méteresre is megnő. Ágai vaskosak de törékenyek, bélszövete nagy. Jellegzetessége, hogy a tövétől több azonos méretű és értékű főágat növeszt. A kérgén látható nagy, feltűnő paraszemölcsök elliptikusak. Különösen télen feltűnők a nagy, tojásdad, hegyes rügyei. Levelei 13-25 levélkéből szárnyasan összetettek, 30-80 cm hosszúak. Végálló, 25-50 cm hosszú, laza fürtvirágzata bókol, a hím- és nővirágok ugyanazon a bokron, de külön fejlődnek. A virágokból hiányoznak a sziromlevelek, szerepüket a zöldessárga, hatosával álló csészelevelek veszik át.

A hengeres, húsos, felnyíló tüszőtermések finoman bibircsesek, nálunk élénk- vagy feketéskékre, a Himalájában viszont zöldessárgára érnek.

Talajban nem válogat, de a tápdús, üde, jó vízáteresztő, vályogos talajokat szereti legjobban, a kémhatásra sem érzékeny. Gyors növekedésű, szórt árnyékba vagy napos fekvésbe egyaránt ültethető. Aszályos időszakokban meghálálja az öntözést, metszést egyáltalán nem igényel. Szoliterként vagy facsoportok szegélyébe ültetve mutat a legjobban. Gyakorlatilag kórokozó- és kártevőmentes. Érdemes védett helyre ültetni, mert mínusz 15 °C alatt fagykárt szenvedhet, a lombját megcsíphetik a kései fagyok. Magvetéssel szaporítható, a magokat ősszel rétegezni kell, majd tavasszal hidegágyba, üveg alá vetni.

Hamvas, bibircses termései legtöbbször a kék árnyalataiban érnek
Hamvas, bibircses termései legtöbbször a kék árnyalataiban érnek
Fotó: Fráter Erzsébet
Igen mutatós növény. Szokatlan, többtörzses habitusa, feltűnő lombozata, különleges, kecses virágzata és rendkívüli színű termései egyaránt nagyon kívánatos díszítőértékűek. Őszi élénksárga lombja a termésekkel hatásos kontrasztot alkot.

A termése ehető, édeskés, zselés terméshúsa kissé a görögdinnyéére emlékeztető ízű. Szokatlan színű és alakú termései miatt némely nyelveken elég furcsa nevet kapott. A kínaiak „macskaürülék” névvel illetik, az angol nyelvterületen „halott ember ujjai” vagy „kékkolbászcserje” a neve.

Eredeti élőhelyén elegyes erdőkben, bozótos hegyvidéki lejtőkön, nyirkos szurdokokban Kína középső és délnyugati tartományaiban, továbbá a Himalájában, 900 és 3600 méter közötti magasságban él.

Furcsa termések

Az akebi (Akebia) nemzetség az akebifélék családjában öt fajt foglal magában, amelyek félörökzöld vagy lombhullató fás kúszónövények. Valamennyien Kínában, Koreában és Japánban őshonosak, két faj közülük elterjedt dísznövény. Tudományos nevük a japán köznyelvi elnevezésükből ered.

A háromlevélkéjű akebi virágzata. A fürt tövénél a nő-, csúcsánál a hímvirágok láthatók
A háromlevélkéjű akebi virágzata. A fürt tövénél a nő-, csúcsánál a hímvirágok láthatók
Fotó: Fráter Erzsébet
A háromlevélkéjű akebi (Akebia trifoliata) fás szárú, lombhullató, gyakran félörökzöld kúszócserje. Váltivarú, egylaki növény, vagyis a hím- és nővirágok ugyanazon a növényen, de egymástól elkülönülve fejlődnek. Ágai szürkésbarnák, finoman bibircsesek, ritkásan paraszemölcsökkel szórtak. A levélkék tojásdad-hosszúkásak vagy széles tojásdadok, a levéllemez kissé bőrnemű, felszíne sötét-, fonáka kékes világoszöld. 6-16 cm hosszú fürtvirágzatai a levelek hónaljában fejlődnek.

Különlegességük, hogy ugyanabban a virágzatban egymás mellett jelennek meg a hím- és nővirágok. Az illatos virágokból hiányoznak a szirmok, ami annak látszik, az a színes csészelevél.

A homorú csészelevelek hármasával állnak mindkét ivarú virágban. Ehető termései hamvas világoslilák, bennük fehéres pépszerű állományba ágyazódva számos fényes fekete mag fejlődik. Április–májusban nyílik, virágzása hetekig is tarthat, szeptembertől érnek be a termések.

Kína középső tartományaiban, illetve Tajvanon és Japánban honos, elegyes erdők szegélyén, folyó- és patakparti ligetekben, völgyekben, bozótos hegyoldalakon él 200-2100 méter magasságban.

A csésze díszít

Az ötlevélkéjű akebi különböző ivarú virágai színben és alakban is eltérőek (balra nő-, jobbra hímvirág)
Az ötlevélkéjű akebi különböző ivarú virágai színben és alakban is eltérőek (balra nő-, jobbra hímvirág)
Fotó: Fráter Erzsébet
Az ötlevélkéjű akebi (Akebia quinata) lombhullató, fás szárú, váltivarú, egylaki kúszócserje. Szürkésbarna ágai vékonyak, rajtuk feltűnőek az apró, kerekded paraszemölcsök. Szórt állású, akár 10 cm hosszú kocsányú levelei 5, ritkán 7 levélkéből tenyeresen összetettek. A levélhónalji fürtvirágzatok 6-12 cm hosszúak, a 4-8 hímvirág a fürt csúcsa felé, a női virágok a fürt tövében 2-4-esével fejlődnek, a három színes csészelevél csokoládés bíborszínű, néha zöldes. A virágok kellemes fűszeres illatúak. Termése hamvas, okkerbarnától liláig változó színű, elliptikus, benne a lapos, fényes fekete magok fehéres színű, ehető pépbe ágyazódnak. Április–májusban nyílik, a termések augusztus–szeptemberben érnek.

A természetben Közép-Kínában, Dél-Koreában és Japánban fordul elő, ahol erdőszegélyekben, patakok mentén, hegyi bozótosokban él 300-1500 méter magasságban.

Az akebik Kínában és Japánban is ősidők óta alkalmazott gyógynövények, minden részüket felhasználják. A szárakat az őszi begyűjtés után, megszárítva dolgozzák föl. Láz-, fájdalom és gyulladáscsillapító, antibakteriális, víz- és hashajtó, izzasztó, fertőtlenítő, laktációfokozó szerek készülnek belőle. A gyökérből lázcsillapító anyagokat vonnak ki, a termés gyomorerősítő hatású. Újabban a kozmetikai ipar bőrápoló készítményekben használja.

A termésükben levő pép magas cukortartalmú, nyersen vagy főzve fogyasztják. Igen jelentős a C-vitamin-tartalma és fontos ásványokból (K, Mg, Zn, Fe, Mn) jóval többet tartalmaz, mint az ismert gyümölcsök zöme.

Aminosavakban és zsírsavakban is gazdag. Frissen édes, kissé vaníliaízű, joghurtba, krémekbe, pudingba keverik. Kelet-Ázsiában ültetvényeken termesztik és piacokon árusítják az akebiket. Szárított fiatal leveleikből tea készül, hajlékony, szívós ágaik kiválóan alkalmasak kosárfonásra.

Szokatlan szín és megjelenés

Könnyen és eredményesen szaporíthatók bujtással, vagy a legyökerezett hajtások leválasztásával. A magokat közvetlenül az érés után kell elvetni hidegágyba, de nehezen és rossz arányban csíráznak. Szóba jöhet még a félfás dugványozás a nyár második felében, de a gyökeresedés lassú és gyenge.

A jó vízgazdálkodású, vályogos talajt kedvelik a legjobban, a kémhatására teljesen közömbösek. Félárnyékban és teljes napon is szépen fejlődnek. Teljesen télállók, csak mínusz 20 °C alatt károsodhatnak.

Edzett, könnyen nevelhető növények, gyakorlatilag kórokozó- és kártevőmentesek, a szárazságot is viszonylag jól tűrik.

Az ötlevélkéjű akebi lombozata a tenyeresen összetett levelekkel
Az ötlevélkéjű akebi lombozata a tenyeresen összetett levelekkel
Fotó: Fráter Erzsébet
Rendszeres metszést nem igényelnek, ha szükséges, a nyugalmi időben visszavághatók. Magas lombos fákra, pergolára, kerítésekre, támasztékkal falakra futtatva (akár északra nézőre is) jól alkalmazhatók. Kedvező fekvésben gyorsan, erőteljesen nőnek, csavarodva jól kapaszkodnak, akár 10-12 méter hosszú hajtásokat is nevelnek. Különlegesen szép rajzolatú, sötétzöld lombozatuk nagyszerű hatású. Mivel a háromlevélkéjű akebi levelei enyhébb teleken nem hullanak le, akkor is díszít. Elsőszámú díszértékét a szokatlan színű és megjelenésű virágai jelentik, de különös színű, néha csoportosan fejlődő termései is mutatósak.

Mindkét akebi már a 19. század második felében kultúrába került Nyugat-Európában, azóta számos fajtájukat szelektálták. A hazai kertekben is régebben ismertek, amit az is bizonyít, hogy a Nemzeti Botanikus Kertben, Vácrátóton él egy Vigyázó Sándor gróf idejéből megmaradt és máig erőteljesen hajtó, egészséges ötlevélkéjű akebi példány, amely több mint 100 éves. A háromlevélkéjű akebik is jól érzik magukat, rendszeresen teremnek, és rendszerint télen is megtartják lombjukat.

A hazai faiskolák nem foglalkoznak akebikkel, de a kertészeti árudákban gyakran kaphatók import növények, főleg az ötlevelű akebi fajtái.

Vácrátóton most kisebb kékhüvelycserjék láthatók, mert gyönyörű háromméteres példányát néhány éve egy éjszaka, több más nagyméretű ritka növénnyel együtt kiásták és ellopták.

Akinek megfelelő területe van hozzá és kedveli a különleges, sokoldalú növényeket, annak melegen ajánlom ültetésre az akebiket és a kékhüvelycserjét is.

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2018/07-08 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Emelkedtek a karácsonyfa árak, nem is kevéssel

Megkezdődött a karácsonyfavásár, a fő kérdés pedig nyilván minden médiumban az, hogy mennyibe fog kerülni az idén, drágább lesz-e mint tavaly. Erre évek óta az volt a válasz, hogy nem. Az idén azonban némi áremelkedésről kell beszámolnunk.

Küszöbön az év eleji kiállítási szezon

Az év végi tempóban nem könnyű erre gondolni, ám hamarosan mégis itt a január, és megnyitnak a híres és nagy nemzetközi kertészeti kiállítások Európa-szerte. Ajánlunk néhány érdekes úti célt, kisebb és nagyobb szabású rendezvényt az év első heteire.

Többet kapnak vissza a támogatott agrárbiztosítást kötő gazdák

Nagyobb arányú visszatérítést kapnak idén a támogatott agrárbiztosítást kötő gazdák, mivel idén nyáron 4 milliárd forintról 5 milliárd forintra emelték az agrárbiztosítások díjtámogatási keretét - hívta fel a figyelmet a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ).

Fákat ajándékoz Cserkeszőlő erdésze a helyieknek

Egy helyi erdész önszorgalomból gyűjtött magokat, melyeket a saját portáján nevelt fává. Már három évesek a csemeték, és ideje, hogy végleges helyükre kerüljenek.

Így választja ki a csiga, mit egyen meg a kiskertben

A kertészek már évek óta találgatják, miért szeretik jobban a csigák egyes növények palántáit. A tudósok feltételezése szerint a kártékony puhatestűek a fiatal növények által kibocsátott szag alapján döntenek: enni vagy nem enni.

Minden adott a biokultúra továbbfejlődéséhez

A Magyar Biokultúra Szövetség megalapításának 35 évére emlékeztek szombaton, Budapesten, a 31. Biokultúra Tudományos Napon. Sok más mellett az ökológiai gazdálkodás szerepéről mindennapi életünkben, a jelenlegi és várható támogatásokról és az új EU-s ökorendeletről is szó esett a tanácskozáson. Kiosztották az Év Bioterméke szakmai és közönségdíjat, valamint a Pro Biokultúra díjakat is.

Három juhar

A Pilis több, nehezen megközelíthető települést is rejt, talán a legeldugottabb közülük Nagykovácsi. A hegyek ölelte falu csupán egyetlen útról közelíthető meg a főváros irányából. Kanyargós utcáin a verőfényes nyári délelőttön nyoma sincs a nyüzsgésnek. Rendezett porták között találjuk meg Tankó Erzsébetét.

Tanulságos esztendő a kiskertekben

Nincs két egyforma év, szokták mondani a mezőgazdaságban dolgozók. Ez abból adódik, hogy mindig vannak váratlan időjárási események, megjelennek újabb, még nem tapasztalt, nem ismert betegségek és kártevők, vagy ismétlődnek az elkövetett hibák, tévedések. Ilyenkor az év végén érdemes ezeket számba venni, és levonni belőlük a tanulságot, annak ellenére, hogy tudjuk; jövőre sem fog minden hibátlanul menni.

Ciklámen ínyenceknek

Már több alkalommal ejtettünk szót a ciklámenekről. De, mint ahogy szinte minden növénynemzetség, a ciklámeneké is több fajból áll, jelenleg körülbelül huszonnégyet tartanak számon, és azok mind különbözőek. Az itt bemutatott néhány faj leginkább ínyenceknek való.

Második fóliasátrát bontogatja a kivirágzott családi kertészet

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a mondás. Szerencsére sokan vannak, akik imádnak gyönyörködni a csodás formákban és színekben, és természetesen mi magunk is közéjük tartozunk – fogalmazta meg mottóját Parragi Edina, aki férjével, Parragi Péterrel közösen alapította meg a Parragi Kertészetet.