Koffein több ételben és italban található, például a teában és a csokoládéban is, azonban elválaszthatatlanul a kávéhoz kötődik. Élénkítő és étvágycsökkentő hatása miatt a vizsgaidőszakban a diákok nélkülözhetetlen kelléke, de az éjszakai műszakban dolgozók, vagy a felébredni vágyók is előszeretettel fogyasztják.
Vajon el lehet távolítani a koffeint a kávéból? A válasz természetesen igen, ahogy azt a boltok polcain is látni, azonban a procedúra nem olyan egyszerű, mint gondolnánk.
Az első módszert a koffein eltávolítására véletlenül fedezte fel egy német úriember, bizonyos Ludwig Roselius, a Kaffee HAG kávéforgalmazó cég tulajdonosa.
Roselius ennek mintájára dolgozott ki egy módszert, ami ipari körülmények között képezi le ezt a folyamatot. A kávészemeket különböző savakkal gőzölte meg, majd benzolos oldatban áztatta, hogy kivonja belőlük a koffeint. Így született meg a koffeinmentes kávé.
A benzolról közben bebizonyosodott, hogy lehetséges rákkeltő hatása van, ezért megkezdődött a kutatás egy olyan módszer után, amely kivonja a koffeint a kávébabból, de az ízén nem változtat.
Chris Stemman, a British Coffee Association ügyvezető igazgatója a BBC-nek elmondta, hogy a legtöbb korai „koffeinmentesítési” technikát a mai napig alkalmazzák. A folyamat azonban nem olyan egyértelmű, mint ahogy gondolnánk.
– mondta Stemann. – „Vannak kifejezetten erre specializálódott cégek, akik ezzel foglalkoznak.” A legtöbb koffein kivonással foglalkozó cég Európában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában található.
A legtöbben azt gondolnánk, hogy a kávét megpörkölik és ledarálják, majd utána távolítják el belőle a koffeint. Azonban a valóságban a kávé zöld állapotában végzik ezt el, még a pörkölés előtt.
A számtalan módszer közül a leggyakoribb, hogy a szemeket valamilyen oldószerbe áztatják. Legtöbbször metilén-kloridot vagy etil-acetátot használnak erre a célra. Előbbi egy erős oldószer, hígítóként is használják festékekhez. Utóbbi azonban egy természetben is előforduló gyümölcsészter, az ecet egyik alkotóeleme. Emellett körömlakklemosók alapanyagaként is szolgál (jellegzetes szaga van, mely a körtés ízű édességekre hasonlít).
Az oldószeres vizet ezután újra és újra felhasználják, amíg nem telítődik a kávé ízével és összetevőivel – így nagyjából olyan lesz, mint maguk a kávészemek, leszámítva a koffeint és az oldószert. Mire idáig jut a folyamat, a kávébabok alig veszítenek az aromájukból, mivel tulajdonképpen koncentrált kávé esszenciában úsznak.
Ez a módszer nem hangzik túl egészségesnek, azonban mindkét oldószer zöld lámpát kapott egészségügyi szempontból. 1985-ben az amerikai Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal kijelentette, hogy a metilén-klorid egészségügyi rizikófaktora olyan alacsony, hogy az tulajdonképpen nem is létezik. (A hivatal szabályzata szerint 10 ppm-nél – milliomod térfogatrész – kevesebb metilén a megengedett határérték, de a koffein kivonásához használt oldatok koncentrációja általában 1 ppm.)
Egy másik lehetőség a svájci vizes módszer. Ennek során vízbe áztatják a kávészemeket. Majd a koffeines (és aromákkal teli) oldatot aktív szénen folyatják át, amely kiszűri a koffeint. A módszert 1930-ban Svájcban dolgozták ki, és 1979-ben kezdték el nagyüzemileg is használni.
Ezen kívül az úgynevezett „szuperkritikus szén-dioxiddal” is el lehet távolítani a kávé koffeintartalmát. A szemeket egy speciális rozsdamentes acél szerkezetbe teszik, melyet lezárnak, majd folyékony széndioxidot nyomnak át rajta. Ennek nyomása akár 1000 láb is lehet inchenként (kb. 70 bár). A svájci vizes módszerhez hasonlóan, itt is a széndioxid lesz, amely magához köti a koffeinmolekulákat, kivonva azokat a pörköletlen szemekből. Ezután a gázt kiszivattyúzzák, a nyomást csökkentik, így a koffein egy elzárt kamrában marad.
A koffeinmentes kávé az instant kávéval együtt terjedt el, bár az első koffeinmentes instant kávék nem voltak túl sikeresek.
„Ha visszanézünk az elmúlt 20-30 évre, akkor megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Királyság népessége instant-kávé fogyasztó” mondta Stemman. ”És ha valamire nem hasonlít az instant kávé íze, az a valódi kávé. A koffeinmentes pedig még rosszabb.”
„A koffein kivonása egy bonyolult kémiai folyamat, ezért foglalkoznak vele specializált cégek” – foglalta össze Stemman.
Már egy évtizede létezik a koffeinmentes kávé, de – legalábbis az Egyesült Királyságban – a kereset egyre csökken, annak ellenére, hogy a minősége sokat változott. Az 1980-as években még a kávé fogyasztók 15 százaléka választotta a koffeinmentest, ma már körülbelül 8 százalék.
Stemman a kérdésre, hogy személy szerint fogyaszt-e koffeinmentes kávét, azt válaszolta: „Általában nem, ha nem szeretnék koffeint inni, akkor nem iszok kávét vagy teát.”
