Jellegzetes képviselője volt ez utóbbiaknak a nagy múltú győri RÁBA cég. A vállalat története a millennium évében indult. A Dunántúl legfontosabb kereskedelmi központja ekkor Győr volt, a város kitűnő helyszínt biztosított ipartelepek létesítéséhez. Emil és Richard Lederer bécsi vállalkozók még 1887-ben vették át a győri Szeszgyár irányítását. A hazai járműgyártásban jelentkező igények kielégítésére 1896-ban alapították meg a gyár tőszomszédságában, szintén a szeszgyárban érdekelt Lederer testvérek vezetésével a „Magyar Waggon- és Gépgyár Részvénytársaság”-ot. A vállalat 9 részvényes 500 ezer forintos alaptőkéjével indult el, amiből 440 ezer forint a Lederer testvéreké volt.
Az első gyártmány a Galíciai-Kárpát- Petróleum Rt. megrendelésére készült 30 darab 15 tonnás, 2 tengelyű petróleumszállító tartálykocsi volt. A termelés gyors ütemben fejlődött. 1898-ban elkészült az ezredik vasúti kocsi. Ekkor 1200 alkalmazottjával napi 8–10 vagon előállítására volt képes a gyár.
Eleinte elsősorban hazai megrendeléseket teljesítettek, de néhány évvel később a külpiacok felé is nyitott a gyár. Jelentős megrendeléseket kaptak Németországból, Olaszországból, Angliából, Hollandiából. A kitűnő minőségnek és a versenyképes áraknak köszönhetően a megrendelők közé bekerült India, Costa Rica és az Afrikai Brit Gyarmatok. A termékpaletta is bővült, gyártmányaik között megjelentek a városi villamoskocsik.
A századfordulón kísérleteket kezdtek a közúti motoros járművek előállítására, és üzemi szinten 1903-ban indult be az automobilgyártás.
Ennek eredménye lett az „Alfa”, majd a „Grand” márkajelű személygépkocsi és a „Rába V” teherautó.
Győrben az első világháború kitörését követően kezdődött a mezőgazdasági gépek gyártása. A már említett prágai cég gyártmányai alapján készült a K I. és a K II. típusú, 38, illetve 42 lóerős motoreke. A 20. század elején Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendtek ezek a jellegzetes formájú, keretbe foglalt, merev tengelyű, az ekével egybeépített erőgépek. A korabeli szántógéprendszerekhez képest ezek lényegesen egyszerűbbek és gazdaságosabbak voltak.
A Győrben előállított gépek nemcsak Magyarországon, hanem külföldön, a többi között román, bolgár, spanyol és marokkói szántóföldeken is dolgoztak. Gyártásukat 1927-ben állították le. A motorekéket az 1930-ra kifejlesztett, sorozatgyártásra már érett Rába kistraktor váltotta fel. A 15 lóerős traktor kéthengeres álló motorja benzinnel és petróleummal is üzemelt, legnagyobb előnye kis önsúlya és fordulási sugara, megbízhatósága és egyszerű kezelhetősége volt. Gyártását még a harmincas évek elején leállították a súlyos mezőgazdasági válság hatására.
Az évtized derekára a Rába kistraktorral szerzett tapasztalatok és az időközben jelentkező igények alapján a gyár mérnökei kifejlesztettek egy sebességváltós, sokcélú traktort, a Rába Mindenest. A 20–25 lóerős motorok sebességváltójának köszönhetően a talajellenállás függvényében üzem közben tudták változtatni, és ezáltal folyamatosan ki tudták használni a teljesítőképességüket. Megnövelt teljesítménye révén a szántáson kívül számos más munkára alkalmas traktortípus lett belőle. 1939-ben lépett a korábbi konstrukció helyébe, és hamar a középgazdaságok kedvelt erőgépévé vált. Nagygazdaságokban a nagyobb teljesítményű gépek mellett alkalmazták talaj-előkészítéséhez, csépléshez és daráláshoz.
Ennek a megemlékezésnek egy örömteli esemény volt az apropója: a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár gyűjteménye négy darab igényes kivitelű, működőképes gépmodellel gazdagodott. A modellek készítője, Szabó József a két világháború között dolgozott a Vagongyárban mérnökként. A második világháború viszontagságai külföldre sodorták, először Németországba, majd Franciaországba, ahol szakmájában dolgozott tovább, szabadidejében pedig gépmodelleket készített. A nyolcvanas években hazaköltözött Győrbe, és haláláig ott élt. Az adományozó a készítő unokája, Szabó Christophe volt, aki nagyapja emlékét ezen a módon szerette volna megőrizni. Köszönet érte!
Szabó László
főmuzeológus
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár