Back to top

Új szakág születőben: Working equitation Magyarországon

Kappel Edit neve ma már valószínűleg senkinek nem cseng ismeretlenül a hazai lovas életben. A Philippe Karl nevével fémjelzett Ecole de Légèreté hazai instruktora, a klasszikus lovasművészet művelője és oktatója.

E tevékenységéről, kurzusokról és nyilvános szereplésekről korábban a Kistermelők Lapja hasábjain is olvashattak.

Tavaly óta azon is munkálkodik, hogy a spanyolportugál lovas hagyományokon alapuló idomító és ügyességi versenyformát, a Working Equitationt hazánkban is meghonosítsa.

Ez a szakág amellett, hogy remek lehetőséget teremt a lóval való munka változatosabbá és funkcionálissá tételére, idomítási elvei pedig abszolút szinkronban vannak a klasszikus, lovat munkatársként, és nem munkaeszközként figyelembe vevő lóhoz állással, tradicionális magyar fajtáinknak is új lehetőséget teremt megbecsülésük növelésére – akár nemzetközi keretek között is.

Eredete

A working equitation versenyszámai és feladatai a spanyol és portugál munkalovas hagyományokra vezethetőek vissza. A két ország lovasainak vetélkedései lassacskán sportági kereteket kaptak, és hivatalos versenyekké nőtték ki magukat. A working equitation különleges hangulata, funkcionalitása pedig világszerte is megtalálta a szerelmeseit.

Ennek a kiterjedt népszerűségnek folyományaképpen 2004-ben megalakult a hivatalos nemzetközi szervezete is, a World Association for Working Equitation (WAWE), amely 19 tagországot tömörít (Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Kolumbia, Csehország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Olaszország, Luxemburg, Mexikó, Portugália, Spanyolország, Svédország és Svájc).

1996-ban rendezték meg az első Európa-bajnokságot, 2006- ban pedig, már a WAWE égisze alatt az első világbajnokságot.

A közelmúltban, 2018 májusában zajlott a legújabb világbajnokság, Münchenben. A sportág növekvő népszerűsége okán a working equitation FEI szakággá történő elismertetéséről jelenleg folynak a tárgyalások.

A versenyekről

A WAWE hivatalos versenyszabályzata a nemzetközi versenyeken irányadó. Emellett minden tagország saját nemzeti szabályzatot hoz létre és alkalmaz a hazai versenyein – ezek a WAWE szabályrendszerére épülnek, ám eltéréseket adhatnak pl. az egyes országok eltérő állatvédelmi szabályai.

A lovasok országukra jellemző tradicionális ruházatban, a lovak hagyományos szerszámzatban versenyeznek.

A versenyek három fő részből tevődnek össze. A díjlovaglás feladatban elsősorban a lóengedelmességét, elengedettségét és jó mentális állapotát értékelik. A tesztek során túlnyomó részt lépés- és vágtafeladatokat kell teljesíteni.

A nagy mozgás a modern díjlovas sporttal ellentétben itt nem szempont, és nem jelent előnyt. A stílus akadályverseny egy ügyességi akadálypályát jelent, ahol a ló mentális állapotát, engedelmességét, irányíthatóságát, a precíz feladat-végrehajtást és a lovas stílusát pontozzák.

Feladatait és az azok megoldásához szükséges készségeket tekintve tulajdonképpen akadályokon történő díjlovaglásról beszélhetünk.

A gyorsasági akadályversenyben a pálya minél gyorsabb teljesítése a szempont, azonban az akadályok hibás teljesítése is számít, tehát nem „ámokfutást” jelent, hanem a fordulékonyság, irányíthatóság és iramváltások vizsgáztatását. E három rész mellett negyedikként megjelenhet még a marhaterelés is, mint külön értékelés alá eső versenyszám, amely során 4 fős csapatokban választanak le és terelnek karámba 1-1 borjat adott időn belül a versenyzők.

A versenyek több nehézségi kategóriában zajlanak. Európai példát hozva, a német szabályzat kategóriái a következők: E, A kategória: csak díjlovaglás (a díjlovaglás szakág E, A kategóriájához hasonló nehézségi fokú) és egyszerűbb vonalvezetési stílusú akadálypályát kell teljesíteni. L kategória: az idomító feladatsor a díjlovas szakág L kategóriájához hasonló nehézségű, és megjelenik a gyorsasági teszt is. M kategória: idomító feladatsora sok lépés, oldaljárás, vágta, ugrásváltás feladatot tartalmaz. Az akadálypálya ezen a szinten már teljes, megkívánja a lótól a nagyfokú összeszedettséget és fordulékonyságot. Masters (S) kategória: kötelezően megjelenik az egykezes szárhasználat minden részfeladatban.

A díjlovaglásban sok hátralépéssel, ugrásváltásokkal, a piruettekkel és a vágta féloldalazásokkal találkozhatunk, az akadálypálya pedig nehezített.

Akadálytípusok

A stílus- és gyorsasági pályán különféle standard akadálytípusokkal találkozhatunk, melyek kivitelezése, kinézete eltérhet. Vegyük sorra a leggyakrabban előforduló feladatokat.

Először is az egymástól kategóriánként meghatározott távolságra elhelyezett két hordó, melyek körül adott távolságra és jármódban kell a lovasnak nyolcas alakzatot lovagolnia, amennyiben vágtában halad, a két hordó közötti szakaszon ugrásváltással váltva kezet. M és S osztályokban hátralépésben is kérhető a feladat.

A legalább két méter hosszú, biztonságosra és stabilra épített hídon a stílusteszt során lépésben kell áthaladni, azonban a feladat része a rálovaglás és a lelovaglás utáni jármódváltás is, melynek kategóriánként meghatározott módon kell történnie.

A párhuzamos szlalom feladat két egymással párhuzamos vonalon, eltolással elhelyezett rudakból áll, melyben az egyik sort 3-4, a másik sort 2-3 rúd alkotja, és az első sor két rúdja közti távolság felénél helyezkedik el a második sorba eső első rúd. Ebben az alakzatban kell a ló-lovas párosnak fél kisköröket leírva haladni, a rudak számozásának megfelelő sorrendben és irányban, a kategóriának megfelelő jármódban. A kézváltás (vágtában ugrásváltással) a sorok közötti képzeletbeli középvonalon történik.

A rúd felett történő oldallépés során két, nagyjából 4 méter hosszú, a föld fölé fektetett gerendán kell a lovasnak úgy áthaladnia, hogy vállat be vagy farat be pozícióban lovagolva a lovát, a rúd végig a ló mellső és hátsó lábai közt maradjon. Stílusversenyen minden kategóriában lépésben lovagolják, gyorsasági pályán a jármód választható.

A karám feladat egy kör alakú, bejárattal ellátott karámot takar, melyben egy kisebb másik karám található, benne dekorációval vagy állatokkal. A két karámfal alkotta folyosón kell a lovasnak adott jármódban körbelovagolnia. Hátralépésben végrehajtott szlalom feladattal is meg kell birkózniuk a lovasoknak a pályán.

A rudak egy 2 méter széles ösvényt alkotnak, amelyben haladni kell, nehezítésképpen pedig egy vizes poharat is el kell juttatni az első rúdtól az utolsóig. A csengő feladatban egy megemelt gerendákból álló ösvényen kell ellovagolni a felfüggesztett csengőig, azt megszólaltatni, majd hátralépésben kilovagolni a folyosóból. A kapu készülhet fából, fémből, de kötél is lehet. A szabályzat meghatározza az akadályhoz érkezés és az onnan ellovaglás jármódját, illetve előírja, hogy a kaput el lehet-e engedni a nyitás-áthaladás-bezárás folyamán.

A vizesárokban a ló bátorságát és engedelmességét tesztelik a vízen való áthaladás során, magasabb szinteken vágta jármódban is.

A bika a working equitation egyik legösszetettebb akadálya, amely lényegében 3 feladatot foglal magába. Először is, a lovasnak fel kell vennie egy rudat egy hordóból, a kategóriának megfelelő jármódban, a mozgás megakadása nélkül. Ezt követően egy kb. 15 cm átmérőjű gyűrűbe kell beletalálnia a rúddal, szintén meghatározott jármódban lovagolva. A gyűrű tartója különféle formát ölthet, akár valóban egy stilizált bika is lehet, amely méginkább próbára teszi a ló-lovas párosok ügyességét, és bátorságát. Ha megvan a karika, a rudat (ha a karikával együtt, az külön értékelendő) vissza kell juttatni a hordóhoz, és belehelyezni. Ezzel ér véget a feladat.

Working equitation hazánkban

Az elmúlt évtizedekben mindig léteztek olyan ügyességi akadálypályákat felvonultató versenyformák, melyek a lovak bizalmát, bátorságát, ügyességét, mentális állapotát és lovasaik felkészültségét is tesztelték. Azonban ilyen, mindenki számára elérhető, emellett magas nemzetközi szakmai-szervezeti háttérrel rendelkező hivatalos versenyformánk még nem volt, kiegészülve azzal a klasszikus lovas kultúrával, melyet az idomítás terén a working equitation elvár és igényel.

A szakág minden érdeklődőt szívesen lát, a tanulni, fejlődni vágyó lovasokat és lovaikat is, fajtától, kortól, nemtől függetlenül.

2017 októberében, az Őszi Lipicai Árverésen mutatkozott be először a working equitation a szilvásváradi fedett lovardában. Idén február óta pedig nagyjából havi rendszerességgel rendeznek meg a közönség számára is nyitott nyílt edzéseket Marócpusztán, ahol kipróbálhatóak az akadályok, fejleszthető a ló-lovas párosok összhangja és tudása a feladatokban. Itt egyúttal a június 30. és július 1. közöttre tervezett első hazai working equitation (egyelőre még házi) versenyre is készültek a legelhivatottabbak.

A különféle hátterű lovasok mellett a lovak palettája is igen széles, és kellő felkészítéssel, tudatos lovaglással minden ló, így a háttérbe szorult magyar fajtáink is tökéletesen megállják a helyüket ezekben a kihívásokban.

Amellett, hogy hazai lovasokat ismertet meg a szakággal, Kappel Edit közép-európai working equitation versenyeken – legutóbb június közepén Ausztriában – bővíti folyamatosan a tapasztalatait, és viszi el egyúttal a lipicai ló hírét is a versenyekre. Még idén szeretné minél több helyen népszerűsíteni a szakágat, edzőtáborokat szervezni Marócpusztán kívül is, és bővíteni a rendelkezésre álló ismeretterjesztő információs bázist egy naprakész honlap segítségével.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2018/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Magával ragadó lendület

Arie Yom-Tov meghívására az idei évben is Magyarországra látogatott Nicolette van Leeuwen. A nagyszámú jelentkezőből végül 16 lovassal tudott foglalkozni. Így is szinte egész nap folytak az edzések.

Fogproblémák a lovaknál

Bár napjainkban egyre több lótulajdonos érzi kötelességének, hogy a körmölések, patkolások és vakcinázások mellett átnézesse lova fogazatát is, sajnos még mindig sok helyen lehet találkozni azzal a gyakorlattal, amikor egy nehezebben lovagolható állatnál a lovas a zablacserében keresi a megoldást.

Lusitanók földje

Portugália egyik legnagyobb kincse a lusitano, vagyis PSL (Puro Sangue Lusitano), mely az ibériai ősi ló közvetlen leszármazottja, és mintegy tizenötezer éves múltra tekint vissza a tenyésztése. DNS vizsgálatok alapján az ibériai ló a legtöbb modern fajta gyökerét adja. Azt mondják, a Kentaurok legendája is a lusitanókhoz köthető, amikor ember és ló eggyé vált.

Közel száz vad brumby halt szomjan

Ausztráliában extrém hőhullámok okoznak problémát mind a vadvilágnak, mint az embereknek. A szárazság és a hőség következtében 90 elpusztult vagy haldokló vadlovat találtak egy kiszáradt vízgyűjtő medrében.

Lovas legendák először együtt

Idén a fedeles fogathajtó világkupa-forduló kiegészítő programja egy világszenzáció volt. Együtt bemutatózott a világ három legismertebb lószelídítője: Monty Roberts, Lorenzo és Jean-Francois Pignon. A telt házas előadásokon a 32 tagú Magyar Nemzeti Díszegység is fellépett. A közönség a lovas show alkalmával Meskó Zsolt rendezésében egy kerekesszékes kisfiú történetét is megismerhette.

Egyre több az elhízott ló

A lovak fele túlsúlyosnak számít, mert a lótulajdonosok elfelejtették az egészséges lótartás alapelveit – figyelmeztetnek angol állatorvosok.

Két szakágban nyerő - Beszélgetés Koszta Botonddal

Koszta Botond az első olyan lovas a Talent Program eddigi történetében, aki egyszerre két szakágban is felvételt nyert az októberi vizsgán. A fiatal tehetségre már tavaly is felfigyelt az edzői kar, de akkor egy sajnálatos sérülés miatt nem tudta teljesíteni az egész szezont, ezért nem is záróvizsgázhatott. Idén újra nekifutott a felvételinek, amelyet két lóval teljesített két szakágban.

Regionális díjugrató kvalifikációs verseny Budapesten

Budapest rendezheti a 2020-as tokiói nyári olimpia egyik regionális díjugrató kvalifikációs versenyét.

A lovagoltatástól a marhatenyésztésig: egy családi gazdaság sikertörténete

Lovak, mangalicák, szarvasmarhák, mezőgazdaság, vendéglátás és idegenforgalom. Röviden így foglalható össze a Zala-völgyi Kustányban fekvő egykori Batthyány-birtok, ma zalaszentlászló-szentmihálypusztai gazdaság tevékenysége.

Esni tudni kell: testtudatosság a lovaglásban és a hétköznapokban

Lovas berkekben közismert mondás, hogy „csak az nem esik le, aki fel se ül a lóra”. Egy-két szerencsés kivételtől eltekintve az én lovas ismerősi körömben is jellemzően olyan lovasok vannak, akik már estek lóról – többnyire nem is egyszer.